Lapótya

 Kenyértésztából készült, száraz serpenyőben, még régebben gondolom kályha tetején. Vastagabbra sütötték, mint a lángost, lapjában szét lehetett tépni, s a lyukacsos, puha, gőzölgő belsejét megkentük hideg tejföllel, úgy ettük. Ízemlék... Amit próbálok visszahozni, mondanom sem kell, hogy sikertelenül. Pedig élénken él bennem a látvány és íz is, de lehet, nem kéne erőlködni, az maradjon meg emléknek, az visszahozhatatlan, s amit én sütöttem, az a jelen- vagy inkább közelmúlt- általam készült terméke, amit talán sok év múlva az én gyerekeim próbálnak meg feleleveníteni.

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 1 csomag élesztő (5 dkg)
  • 2 teáskanál só (közepesen púpos)
  • víz
A lisztet elvegyítettem a sóval, mélyedést készítettem bele, ebbe meleg vizet öntöttem, belemorzsoltam az élesztőt, s kevés lisztet is keverve hozzá, hagytam felfutni.
Mikor jó habos, dagasztani kezdtem, s közben annyi vizet adagoltam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tésztánk. Mint a kenyértészta- nem nagyon kemény, de nem is elterülősen lágy. Úgy tanultam, hogy addig kell dagasztani, míg a tészta elválik az edény oldalától, s a kezünkhöz sem ragad. Ez lisztfüggő is, meg türelemfüggő is. (Persze géppel is lehet dagasztani, néha én is bevetem, bár szeretek dagasztani.)
Letakarva, kevés liszttel beszórva a tetejét hagytam megkelni.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, nagyobb öklömnyi gombócokra osztottam- 8 részre.
Mindegyiket kerek lappá nyújtottam-húzkodtam. Rövid ideig pihentettem, majd száraz  -azaz zsiradék nélküli- serpenyőben mindkét oldalán szép pirosra sütöttem.
Tejföllel megkenve ettük, mint régen.

A lapótya végül is nem más, mint lángon sütött lapos kenyér. Amiből kenyérsütés során, a megkelt tésztából elcsent darabból sütöttek néhányat. Régen.
Most csak erre a célra dagasztottam. Lehet, a kovász hiányzik, lehet... mindegy is, ez is finom volt, ha nem is olyan, másképp jó. Legalább általa kicsit visszaemlékeztünk a régmúltra... Mint ahogy egyre gyakrabban, ahogy telik az idő. 


6 megjegyzés:

  1. Nálunk is volt, Nagymamám vékonyabbra nyújtotta és liba vagy kacsazsírral kentük, imádtuk, ilyenkor télen pláne. Szoktam készíteni szaftos húsok, paprikások, pörköltek, tokányok alá köretnek, úgyis nagyon jó, akkor vastagabbra hagyom, mint a tiéd is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó, köszönöm, örülök, hogy leírtad, Nálatok hogyan készült-készül. Én még nem sütöttem hús mellé, de miért is ne... Kacsa- vagy libazsírral már el is képzeltem, a még meleg lapótyát megkenve, picit megsózva... de finom lehet!

      Törlés
  2. Akkor ez amolyan kenyérlángos lehet. Nem tudom elképzelni, hogy ne ízlene, mert nagyon guszták 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, annak is lehetne nevezni! :-) Ha olajban sülne, olyan lenne, akár a lángos.

      Törlés
  3. De nagyon jól néz ki, szívesen eszegetném langyosan ebben a hideg időben... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :-) Ha még csak hideg lenne, de ez a ködös-párás idő olyan nyomasztó, jöhetne már a tavasz! :D

      Törlés

Lencsesaláta

 Nem eszünk gyakran lencsét, talán évi két-három alkalommal. Abból egyik szilveszter, aztán év közben valamikor Leányzó eszembe juttatja a f...