Karamelles

Egyszerűen csak így neveztük ezt a sütit, amely a régi időkben szinte elmaradhatatlan kelléke volt az ünnepeknek. Anyukám gyakran megsütötte azokban az időkben, amikor divatba jött. Sőt, azután is, ez egyike azon sütiknek, amelyik nem merült feledésbe. Számomra ez volt a sütik sütije. Nagyon szerettem, s ma is a kedvencek között tartja magát. Én meg idejét sem tudom, mikor sütöttem. Egyszer néhány éve nekirugaszkodtam, kissé leegyszerűsítve készült el. Most a karácsonyi sütilista legelejére raktam, s kitartottam az elkészítése mellett. Csak a legvégén adtam alább az eredeti leírásból, ugyanis túlvertem a habot, nem mertem kakaót is keverni hozzá, így csak fehér maradt a teteje.
Nem is kellett receptet keressek hozzá, annyiszor készítettük annak idején, hogy kívülről tudom. A krémnél viszont lehet, hogy valamire nem jól emlékeztem, mert mire kihűlt a pép, olyan lett, mintha szivacsot daraboltam volna az edénybe. De géppel elkeverve a vajjal megfelelő lett.

Hozzávalók:
A piskótához:

  • 9 tojás
  • csipet só
  • 9 evőkanál cukor
  • 6 evőkanál liszt
  • 9 evőkanál darált dió
  • fél csomag sütőpor
A krémhez:
  • 3 tojássárga
  • 2 csomag tejszínízű (vagy vaníliás) pudingpor
  • 6 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
Továbbá:
  • 10 evőkanál cukor a karamellhez
  • 3 tojásfehérje+10 dkg cukor a tetejére
Így készült:
A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd, mikor már majdnem jó, kanalanként hozzáadtam a cukrot, közben folyamatosan vertem. Mikor jó a hab, szintén a habverővel belekevertem a sárgákat, míg egyenletesen eloszlik. Ezután adtam hozzá kanalanként a lisztet, belevegyítve a sütőport is, végül a diót. A liszttel, a dióval óvatos mozdulatokkal kevertem, fakanállal, hogy ne törjön össze a hab.
Régen 3 fele osztva a masszát, külön sütöttük a 3 lapot, ami nem volt a legjobb megoldás, mert vagy nem sikerült egyenlően elosztani, vagy a végére összeesett a piskóta. Anyukám kezdte el egyben sütni, majd 3 fele vágni, én is ezt követtem.
Tehát kikent tepsibe simítottam a masszát (28×32 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem s tűpróbáig sütöttem. Nem nyitottam ki a sütő ajtaját, míg szépen meg nem pirult a teteje a piskótának, nehogy összeessen.
Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam.
A krémhez a tojássárgákat a pudingporral és kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet is. Kis lángon, állandóan kavargatva felfőztem. Mikor kezd sűrűsödni, előbb összecsomósodik a massza, a tojássárgás krém mindig ezt csinálja. De tovább főzve szépen kisimul.
Kavargatva kell hagyni kihűlni. Kihűlve nagyon darabos lett, lehet, 7 dl tejben kellett volna főzni. 
A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, géppel habosra keverve.
A karamellhez való cukorból 5 evőkanállal kis lángon világosra olvasztottam, s mikor már egynemű, lassan csorgatva, közben kanállal elkenve az alsó lapon elosztottam. Nem fedi be teljesen, de lehetőleg mindenhova jusson belőle. A másik 5 kanál cukrot felolvasztva a második lapon kentem el. A harmadik üresen marad.
Mikor kihűlt a karamell, az alsó,karamelles lapra rákentem fele krémet, rátettem a másik megkent lapot, erre került a krém másik fele, majd a harmadik lappal befedtem. Erre kerül majd a hab.
A 3 tojásfehérjét felvertem, előtte edényben vizet tettem melegedni, olyanba, amilyenbe beleillik a habos edény. A fehérjékhez adtam a cukrot, s innentől gőz fölött vertem. Addig, míg jól megkeményedik a hab, illetve két ujjunkkal csippentve belőle, ujjunkat szétnyitva szálat lehet húzni. 
Rákentem a tetejére, s másnapig hidegre tettem a sütit.
A hab egy részébe kakaót kéne keverni, s ezzel cifrázni a tetejét, ez most elmaradt.

De hosszú lett a leírás! Annyira nem is bonyolult, de elég időigényes, ez tagadhatatlan. És sok cukor van benne. Viszont nagyon finom! Másnapra a karamell megolvad a lapok között, de ha mégsem, úgyis finom, legalább ropogni fog. Ez a süti fogyott el a leghamarabb- nem véletlenül.😊

2 megjegyzés:

Lencsesaláta

 Nem eszünk gyakran lencsét, talán évi két-három alkalommal. Abból egyik szilveszter, aztán év közben valamikor Leányzó eszembe juttatja a f...