Szeptember eleje óta szusszanásnyi időm sem volt. Sőt, ha visszagondolok, kis túlzással augusztus 11-e óta. Miután túl vagyok vetélkedő, ünnepély megszervezésén, lebonyolításán, szaktanácsadói látogatáson, úgy döntöttem, megérdemlek egy kis lazítást. Nem, nem kapok szabadnapot a sok túlmunkáért, hogy kipihenhessem, pedig már ott tartottam, hogy irigyeltem a szomszédtól a két hét karantént. Most már nem, biztos megőrülnék attól is.
Másképp kapcsoltam ki. Végignéztem a kamrán, a sok üres üvegen, s megállapítottam, hogy máskor ilyentájt már nem találtam üres üveget az újabb berakni valóhoz. Ilyenkor már kész volt a házi ételízesítő, sok lekvár, zakuszka, házi ketchup, miegymás. Listát írtam, beszereztem mindenféle zöldséget, így-úgy, aztán két hétvégét a konyhában töltöttem: készült gombás zakuszka -előtte hétvégén Nővéreméknél együtt főztünk babosat-, házi ételízesítő, sok szilvalekvár, alma-körte lekvár, aztán váratlanul birsalma állt a házhoz- ennek különösen örültem, így a mai napot is télre való felkészüléssel töltöttem.
Készült belőle néhány üveg befőtt, lekvár, birsalmasajt Leányzóm kérésére, s almával vegyesen másik, csúnya színű, de igen finomra sikeredett lekvár. Lassan már az lesz a gondom, hova pakoljam az újabban telerakott üvegeket! 😀 De számomra ez megnyugtató, szívesen dolgozok most ennyit, hogy később csak lekapjuk a kamrapolcról a kenyérre vagy palacsintába valót, vagy egy kis csalamádét a második fogáshoz. Még a zöldparadicsom várat magára, azt jövő hétre hagyom.
Ma a birsalmalekvárt örökítem meg:
Hozzávalók:
Így készült:
A birsalma héjáról ledörgöltem a szöszt, majd alaposan megmostam őket. Hagytam lecsepegni. Kemény gyümölcs, ezért nehéz szeletelni, de nem adtam fel: ketté, majd négybe vágtam, kivágtam a magházát, a kukacos részeket (nagyon sok volt benne a kivágandó rész), a héj sérült részét is levágtam, a szép részt rajta hagytam. Így, héjastul kisebb darabokra vágtam, lábasba dobáltam. A kevésbé szép, keményebb részeket a birsalmasajthoz külön edénybe gyűjtöttem.
Mikor az összeset felaprítottam, körülbelül a gyümölcsréteg feléig öntöttem vízzel, s főni tettem. Közben kavargattam. A gyümölcs egy része szétfőtt, más darabok makacsul egyben maradtak. Ezért mikor megelégeltem ezekre várni, botmixerrel átmentem az egészen. Itt-ott maradtak benne kisebb darabok, de sebaj. Visszatettem főni. Kevés cukrot, úgy 20 dkg-nyit borítottam hozzá, s kóstolás után elég édesnek bizonyult. De ez ízlés kérdése, meg a gyümölcs mennyiségétől is függ.
Még 10 percnyit hagytam pöfékelni, majd előre kimosott üvegekbe szedtem a kész lekvárt, lezártam, fejtetőre állítottam.
Mivel sok pektint tartalmaz, főleg a héj, nem kell sokáig főzni, a hozzáadott víz ellenére hamar besűrűsödik. Jó kemény lekvár lett, ez nem fog kifolyni a kifliből-buktából!
Nem lett nagy mennyiség, ezzel a három pici üveggel és még két nagyobbacskával. Csemegézni belőle, palacsintába, kiflibe finom lesz!
Én nagyon szeretem, mindent, ami belőle készül: levest, szószt, befőttet, lekvárt. Még nyersen is- bár így nem a legfinomabb- rágcsáltam belőle. Úgy savanyú, de hő hatására elveszti fanyarságát.