2012. november 15., csütörtök

Birsalmasajt

A birsalmát mindig is szerettem. Nagyon. A belőle készült levest, befőttet, lekvárt is. Ilyentájt gyerekkorunkban sokszor sütöttük sütőben. Érdekesen viselkedik ez a gyümölcs, míg nyersen fanyar, savanyú, megsülve teljesen élvezhető, cukor nélkül is.
Kis telkünkre telepített 5 csemete egyike is birsalma volt, ehhez határozottan ragaszkodtam. Aztán ez az egy fogta magát s kiszáradt.  Pedig bíztam benne, hogy saját termésű birsalmánk lehet...
Idén biztos bőven teremtek a fák belőle, mert két szép adagot is kaptunk. Így lett belőle lekvár, befőtt, és birsalmasajt is. Ez utóbbit még nem készítettem soha, Anyukámnak sem volt szokása, így hát utánanéztem, hogyan is kell, meg Anyósom is ellátott jó tanácsokkal. Már túl van a 2-3 hét szárítási időszakon, de tudtam, hogy nem bírjuk kivárni, közben meg-megdézsmáltuk. Igazán finom édesség!


Hozzávalók:
  • birsalma
  • cukor
Így készült:
A befőtt berakása során a megmosott, hibás részektől megszabadított birsalmák héját (jó vastagon pucoltam), valamint a kisebb darabokat félreraktam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte, s főztem addig, míg jó puha lett. Ekkor szűrőn átpasszíroztam. Megmértem, közel egy kg volt a birspép. 70 dkg cukrot tettem hozzá. Olyan receptet is találtam, ahol a birsalma tömegével megegyező cukormennyiséget tettek hozzá.
Főzni kezdtem, gyakran kavargatva. Addig főztem, míg kistányérra cseppentve s picit hűtve láthatóan kocsonyásodott. Ez nem volt túl sok idő, úgy fél óra lehetett.
Ekkor két kisebb tepsibe borítottam úgy, hogy ujjnyi vastagon legyen a birsalmasajt.

 Hűvös helyre tettem, letakarva. Néhány nap múlva felszeleteltem, s teszteltük, hogy ehető-e:-)
Újabb néhány nap múlva megint kóstolgattuk, ekkor porcukorba forgattam. Anyósom mondta, hogy ő annak idején úgy tett. Ezt tegnap, amikor is késznek nyilvánítottam a birsalmasajtot, már nem tettem meg, így is meglehetősen édes.
Így, felsorakoztatva várnak végzetükre. Ami gondolom, hamar bekövetkezik...
Azon is gondolkodtam, hogyan lehetne tovább hasznosítani, mondjuk kifli vagy bukta töltelékeként, de nem biztos, hogy ezen érdemes sokat agyalni, mert közben el is fogy:-)

12 megjegyzés:

  1. Valamikor, ezer évvel ezelőtt édesanyám is készített. Vagy a nagymamám volt? Már nem is emlékszem, de arra igen, hogy finom volt. A tiéd szép lett és tuti finom is. Egy ilyen tündérnek minden sikerül :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Martinelli, köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy:-)

      Törlés
  2. Milyen helyes kis kockák! :) Nem szoktunk készíteni, de olyan jól néz ki nálad, lehet, hogy elcsábulok én is egy adagra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Hankka! Én is először készítek. Fincsi, érdemes készíteni!

      Törlés
  3. Nagyon jól néznek ki a kockáid :) Én is szoktam készíteni, fent is van a blogomon, még valamikor az elején. Az én receptem is hasonló, csak citromlét is szoktam hozzáadni.... Fincsi lehet a tiéd is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin! Megnézem ám a Te birsalmasajtodat is, kíváncsi vagyok rá!

      Törlés
  4. Már ezer éve nem ettem ilyet! Nagyon szuper!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jól sikerült!! Egyszer én is megpróbáltam, ment is egy darabig szépen. De a végén lesült. Gyorsan kiborítottam, de barna leégett részek is kerültek bele. Azért nem dobtam ki. Két befőttes üvegben a hűtőbe tettem és titokban rájártam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mária, köszönöm! Kár is lett volna kidobni, a kis barna darabkák biztos nem rontottak az ízén, legfeljebb a kinézetén. Nagyon fincsi tud lenni!

      Törlés
  6. Szép a színe, formája.
    A tavaly készítettem én is, de maradt meg belőle. Meg is kell néznem, a kamra felső polcára tettem, sütőpapírba csomagolva, ha ki van jól száradva sokáig eláll. Rahát helyett is jól működik kiflikbe, kalácsba. Vékony szeletekre vágva, apró kiszúrókkal formákat szúrhatsz belőle és süti tetejére teheted díszítésnek. Csak néhány tipp:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajni, köszönöm! A tippeket is, szívesen fogadom őket:-)

      Törlés