Kalács

Mifelénk nem sütöttek bejglit, viszont kalácsot igen. Ünnepi süteménynek számított régen. Aztán felváltották a mézes-mázas finomságok- ezek jelenlétében nem fogyott már el a kalács, így el is maradt. Azt mondanom sem kell, hogy a kedvenc a diós volt. Régen mindig volt dió a háznál- nagyszüleim néhány diófája, a szomszéd termetes fájának áthajló ágai is biztosították a süteménybe valót. Az utóbbi időben, ha sütöttem is kalácsot, rahátos vagy kakaós, aszalt gyümölcsös volt. Most elhatároztam, hogy csak azért is diósat fogok készíteni. Bár mi már nem dúskálunk a dióban- erről gondoskodik az újonnan megjelent kártevő, a dióburokfúró légy, ami egyre inkább tönkreteszi a termést. A boltban meg olcsóbb a mandula- lehet, áttérek erre a csonthéjasra.😉
Nagy adag tésztát dagasztottam, négy rúdhoz valót. Fele diós lett -ez volt a kapósabb-, másik fele aszalt gyümölcsös.



Hozzávalók:
  • 1,2 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
  • 1 teáskanál só
  • 4 evőkanál porcukor
  • 20 dkg vaj
  • 4 + 1 dl tej
  • 5 dkg élesztő
  • 2 egész tojás+ 2 sárgája
  • 1 citrom lereszelt héja
A töltelékhez, 2 rúdhoz:
  • 20 dkg darált dió
  • 20 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
Másik 2 rúdhoz:
  • 30 dkg aszalt gyümölcs (most 10-10 dkg mazsola, aszalt szilva, cukrozott narancshéj)
  • + 1 felvert tojás lekenni
Így készült:
Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál porcukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
Közben a liszteket, sót, többi cukrot, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet, a tojásokat. és gyúrni kezdtem. Közben még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta- se nem kemény, se nem elterülősen lágy. Olyan könnyen gyúrható kell legyen.
A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Közben elkészültek a töltelékek: a diót elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral. Az aszalt szilvát apró kockákra vágtam, elvegyítettem a mazsolával és narancshéjjal.
Mikor megkelt a tészta, 4 részre osztottam. Előbb a két diós készült el: két tésztadarabot vékonyra, téglalap alakúra nyújtottam, elosztottam rajtuk a diót, feltekertem, tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni 15-20 percet, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.
Addig sült, míg szép piros lett alja-teteje.
Közben elkészítettem a másik két rudat is, csak ezeken az aszalt gyümölcsöt osztottam el. Tojással lekenve ment a sütőbe a diós után.


Jó lenne tudni, Mama kalácsa hogyan készült. Biztos, nem így. A látványára, ízére emlékszem, de sosem figyeltem meg, mit tesz bele. Vaskosabbra készítette, mint én. Nem volt benne sok töltelék, mégis olyan finom volt. A puszta kalácsa úgyszintén- ez a töltelék nélküli változat. 
Néhány napja néztem egy műsort egyik erdélyi arisztokrata család leszármazottjával, aki emberfeletti,  igen türelmes harcot vív javaik visszaszerzésére. Ő mondta, persze nem ezekkel a szavakkal, de az volt a lényege, hogy nem kell sajnálni, ami elveszett, a leromlott épületeket, hisz mindig is így volt- épületek jönnek-mennek. Talán nekem sem kellene sajnálni ezeket a recepteket, hisz van másik, ezek is finomak, s mi már vagyunk szerencsések -vagy nem?- olyan korban élni, amikor le tudjuk ezeket jegyezni s egy kattintással a világ minden tájáról elérhetővé tenni, meg persze megörökíteni az utókor számára. Az más kérdés, hogy unokáink egyáltalán kíváncsiak lesznek-e rá. Bízom benne, hogy bennük is pislákolni fog a múlt iránti némi tisztelet és érdeklődés, sikerül ennek csíráját elültetni bennük. 
Hova tudok kilyukadni egy kalácsrecept révén...
Az aszalt gyümölcsösről is egy gyors fotó: 






5 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek lettek a kalácsaid, mindkét változat. A mi családunkban sem volt szokás karácsonyra bejglit sütni, de a férjem családjában igen, ezért a mai napig ő süti meg, én csak segédkezek mellette. Mindig 2-2 diós és mákos készült, kis helyes keskenyek, amik már el is készültek. Amik sütés után mennek be a mélyhűtőbe, így bármikor ha kivesszük, frissek 😀.
    Nagyon jó volt olvasni a visszaemlékezésedet...
    További jó készülődést!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Katalin!
      A bejglivel folyton kacérkodom én is, de mindig elmarad. Talán nem is karácsonykor kéne tennem egy próbát vele.
      Nektek is jó hangulatú készülődést kívánok! :-)

      Törlés
    2. Kedves Meli, úgy szeretem olvasni a receptjeidet és az azokon túli kis szösszeneteidet, visszaemlékezéseidet,amiket magam is pont így élek meg, át. Én is sajnálom a régmúltba vesző dolgokat, lehet, hogy a korom teszi, de állandóan keresem a Nagymamám sütijeinek ízét, amelyek visszavisznek a gyerekkoromba. Boldog új évet kívánok Neked és családodnak!

      Törlés
    3. Kedves Sári! Nagyon örülök a hozzászólásodnak, meg annak, hogy olvasol, és hogy hasonlóan érzel. Igen, én is azt tapasztalom, hogy amint "öregszem", egyre inkább fordulok a múlt felé, szeretem felidézni a régi emlékeket, töröm e fejem, hogy s mint lehetett, majd megkérdezem a Nővéremet, mert Ő rendszerint jobban emlékszik mindenre.
      Boldog új évet kívánok Nektek is!

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés

Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem ö...