Mandulás londoni szelet

Van az úgy, hogy nem találom a szavakat. Azaz igen, csak nem a megfelelőeket- már harmadjára törlöm ki az írottakat, mert valahogy nem tetszettek egymáshoz fűzve. Két részletben megnéztem egy filmet, s az eleje által ígértek ellenére igencsak nyomasztó folytatása lett. S ez rátelepszik a hangulatomra is. Gondoltam, ha nekifogok blogot írni, jobb kedvem lesz. Hátha...

Múlt hétvégén ritkán látott vendégeink voltak- messze sodródott Húgomék másik, kicsit közelebb lakóval együtt. Azaz az ikrek. Szívvel-lélekkel sütöttem-főztem, persze többfélét, többek között londoni szeletet, dió helyett mandulával. Nem teljesen a recepthez híven, mert a maradék tojásfehérjék felhasználása is cél volt, így a tésztába nem csak sárgája került, hanem egész tojás is. Így is finom volt! S míg a vendégek jártak egyet a Börzsönyben, addig én sebtiben le is fotóztam munkám eredményét.



Hozzávalók:

A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg margarin
  • 1 egész tojás+ 1 sárgája
  • 1 csomag sütőpor
  • 4-5 evőkanál tej
A töltelékhez:
  • sárgabaracklekvár
  • 4 tojásfehérje (3 maradék, 1 a tésztából maradt)
  • csipet só
  • 20 dkg cukor
  • 20 dkg darált mandula
  • 1 citrom lereszelt héja
Így készült:
A mandulát diódarálón ledaráltam.
A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem. Összegyúrtam-morzsoltam a margarinnal, majd az egész tojás és egy tojássárga, valamint kevés tej hozzáadásával összegyúrtam. Épp csak annyi tejet tettem hozzá, hogy könnyen gyúrható, puha, de nem ragacsos tésztát kapjak. 
A töltelékhez a tojásfehérjéket előbb a sóval vertem fel, majd a cukor hozzáadásával kemény, sima habot vertem belőle. Óvatosan belekevertem a mandulát és citromhéjat.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, tepsibe(sütőpapírral bélelt, 28×36 cm-es) igazgattam-nyomkodtam. Vastagon megkentem sárgabaracklekvárral, majd erre rákanalaztam a mandulás habot, amit aztán elegyengettem.
180 fokos sütőben sült, addig, míg kissé megpirult a teteje, illetve a szélén látszott, hogy a tészta kis színt kapott.
Kihűlve szeleteltem.

Puha, finom süti lett belőle, ami varázsát a savanykás lekvár adja meg. Persze a mandulás/diós pirult habbal karöltve.
Épp jó volt a családi pletykapartihoz, tréfálkozáshoz, komolyabb témák mellé is. 

4 megjegyzés:

  1. Jó lehetett a rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel találkozni, beszélgetni, főleg egy ilyen finom süti mellett 😊.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, mindig jó találkozni a testvéreimmel- sajnos egyre ritkábban sikerül összehozni ezeket az összejöveteleket...

      Törlés
  2. Csodás lehet mandulával, jól jártak a kóstolók. 😉

    VálaszTörlés

Almás és túrós bukta

 Nem tudom, hogy illendő-e még ilyentájt boldog új évet kívánni, de idén most írok először a blogra. Nem, nem volt semmi gond, csak elfoglal...