Ujjé, 200! Azaz ez a kétszázadik bejegyzésem:-)
De nem erre az alkalomra íródik ez a bejegyzés.
Ma egy éve szántam rá magam, hogy bloggerkedni kezdjek. Inkább azt mondanám, hogy vettem a bátorságot. Hetekig böngésztem a különböző gasztroblogokat, s olyan elérhetetlennek tűnt ez a világ... Csodáltam sokak tehetségét, ügyességét, azt a kellemes légkört, ami kialakult a receptek írója közt. Szinte baráti (vagy az is?), segítőkész, elismerő, biztató, összetartó. Sokáig úgy gondoltam, ez felettem álló. Hol vagyok én azoktól a mesés tortáktól, mézesektől, eredeti, ötletes, merész ételektől, amilyeket látni sokak blogján? Bár tudom, hogy soha nem érem el azt a szintet, mégis belevágtam. Az a gondolat vezérelt, hogy azért a háziasszonyok zöme hétköznapi ételeket főz, átlagos a kézügyessége, s talán nekik tudok valamit nyújtani.
Nagyon naivan fogtam hozzá:-) Így utólag mosolygok magamon. Írogattam, s vártam, hogy majd valaki felfedezi, s én is kapok dicséreteket. Mert a magam lefoglalására vágtam bele első sorban -erről írtam első bejegyzésemben-, de nem csak magamnak szántam.
Gesztenyénél olvastam egy nagyon idevágó mondatot: nem mond igazat, aki nem vágyik a visszajelzésre. No meg elismerésre.
Ez hónapokba telt, s a
gasztro.blog.hu-nak köszönhetem. S mi jobban bizonyítja ennek serkentő hatását, mint az, hogy akkoriban megugrott a bejegyzéseim száma:-)?
Nem dicsekedhetek több mint száz követővel, sem sok tízezres nézettséggel, de valahogy nem zavar. Egy időben azt vettem észre, hogy ottfelejtem magam a számítógép előtt, s egyik blogot olvasom a másik után. Itt parancsoltam megálljt magamnak. Néhány -na jó, ez úgy 20-30- blogot olvasok napi rendszerességgel, legalábbis amikor új közlendőm van nekem is.
Vagy 2- 3 hete azzal szórakozok, hogy naponta bejelentkeztem 1-2 blog olvasójának. (Ezt a szokásomat abbahagytam.) Ezt talán hatan viszonozták. Nekik nagyon köszönöm, igazán fel tudja dobni a napomat minden új követője blogomnak!
S azoknak is nagyon köszönöm, akik rendszeresen, vagy kevésbé rendszeresen, olvasnak és véleményt mondanak süteményeimről. Ez nagyon biztató tud lenni, s én is igyekszem viszonozni.
Vannak kiábrándító események, de igyekszem nem foglalkozni velük, hisz senki sincs kötelezve semmire.
Összességében nem bántam meg döntésemet, lelkesen sütögetek továbbra is, és írogatok is:-)
Nem sütök tortát egyéves blogomnak, nem indítok játékot, hanem köszönetet szeretnék mondani (neveket akartam írni, de lehet, kihagynák valakit; szerintem úgyis tudja, akihez szól) mindenkinek, aki olvas, s ezt tudtomra is hozza nagyon kedves hozzászólásokkal!!!
Mégis kapott valamit a blog, új ruhát:-))) Nem volt könnyű választani...
És még valami: egy új blogot is indítottam, amibe bele szeretném sűríteni mindazt, ami ide nem fér bele. Nevének Lányom bölcs mondását választottam:
Ez több mint ház, ez otthon! Már van néhány bejegyzés, terv meg rengeteg. De nem maradok hűtlen a Gerdi sütihez sem:-)
.JPG)
