Karamellkrémes bonbon

Számtalan helyen megcsodáltam már a bonbonokat, de még soha nem jutott eszembe, hogy én is készítsek. Vagyis inkább azt mondanám, még nem szántam el magam, nem határoztam el, hogy én most aztán bonbont fogok előállítani. Mert azért a jövőbeni szándék ott lappangott a fejemben, bizonyítja ezt az is, hogy egy ideje elrakom a bonbonos dobozok ígéretesebb műanyag belsejét. Meg a szilikon jégkockaformákat is alkalmasnak gondoltam a célra.
Az este aztán munka után hirtelen felindulásból nekiálltam. Minden előzetes terv nélkül. A töltelék mibenléte okozott némi fejtörést, végül a kedvenc ízem, a karamell mellett döntöttem. Nagyon izgi volt, kíváncsi voltam nagyon a végeredményre. Minden spéci eszköz nélkül, kissé béna, egyenletlen szélű, de finom (naná, csoki és karamell) nasi lett:

Hozzávalók:

• 20 dkg étcsokoládé
• 15 dkg cukor
• 0,5 dl víz
• 10 dkg vaj

Így készült:

A cukrot világosra karamellizáltam. Felöntöttem a vízzel, s addig főztem kis lángon, míg a cukor felolvadt. Ekkor beledaraboltam a vajat, s a lángról levéve addig kevergettem, míg felolvadt. Hagytam kihűlni.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, majd kiskanállal úgy kétharmadát belecsorgattam-kentem a bonbonformába. Hűtőbe tettem,hogy megdermedjen.

A kihűlt töltelékkel megtöltöttem a megdermedt csokiformákat, majd a maradék csokival befedtem a tetejüket. Visszaraktam a hűtőbe.

Fele töltelék megmaradt, majd kikanalazzuk, mert igencsak finom.

Úgy két óra múlva simán ki lehetett nyomni a formából a bonbonokat, s bár este 10 volt, azért meg kellett kóstolni:-)

Azért nem lett egyenletes az alja, mert ebben a formában nem lehetett lesimítani. Próbálgattam letördelni a széléről a csokit, még csúnyább lett, hát úgy hagytam.

Nem lesz szenvedélyem a bonbongyártás, azt már tudom, de néha bizonyára fel fogom dobni vele a napjaimat, vagy estéimet. Főleg a töltelékek miatt, amivel aztán lehet variálni. Ötletet meg számtalant találni, kitalálni...

Mascarpones-csokis torta

Még húsvétra vettem egy doboz sajtkrémet, de nem lett felhasználva. Ma megnéztem, várhatóan meddig áll el. Hát már nem sokáig, ezért gyorsan úgy döntöttem, készül belőle valami. De ötletem semmi, így az internethez fordultam segítségért. Elsőként Hajni tortája jött velem szembe, s nem éppen mascarponés? Még megnéztem néhány receptet, de egyik sem ütötte ki a nyeregből az elsőt. Irány a konyha, s Leányzó közreműködésével, "némi" változtatással elkészült a torta. Csak úgy, vasárnap alkalmából.

Hozzávalók:
Az alaphoz:

• 25 dkg darált keksz
• 1 evőkanál kakaó
• 12,5 dkg margarin
• 3 evőkanál barna cukor
• 1,2 dl tej

A töltelékhez:

• 4 dl tejszín
• 2 evőkanál porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 50 dkg mascarpone
• 20 dkg étcsokoládé
• 1 csomag habfixáló

Így készült:

A kekszet a hozzávalókkal összegyúrtam. Kapcsos tortaforma keretét tányérra raktam, belenyomkodtam a masszát. 

A tejszínt a cukorral, vaníliás cukorral és habfixálóval felvertem. Hozzákevertem a mascarponéhoz.

3 evőkanálnyit kivettem belőle, a többihez hozzákevertem a gőz felett felolvasztott csokit, amiből szintén hagytam egy keveset a díszítéshez.

A tortaformába simítottam.

Úgy fél óra múlva körbevágtam a keret mellett a tortát, levettem a keretet. Díszítettem a félretett fehér habbal és csokival. 

Nem sokáig hagytam dermedni, hamarosan neki is álltunk. Kissé lágy volt, nem is lehetett szépen szeletelni. De a maradék fél torta hűtőben való pihentetés után már formásabb szeleteket engedett szelni magából. El is fogyott az utolsó morzsáig:-)

Én nem tettem bele zselatint. Bár az első szeletelés után bántam, aztán kiderült, a hűtés megteszi a magáét. Tehát nem kell türelmetlennek lenni, mert ez ezúttal formás szeleteket terem rózsa helyett:-)

Hajni, köszönjük a jó ötletet, soha jobbkor:-) 

Juhtúrós rudak

Vagy csavarok?

 Ez is húsvétra készült. Mert a sós rágcsa kötelező kellék. Hédi zsíros pogácsát kért, az is készült, egy része sajttal, másik része köménymaggal szórva. Meg sós stanglit, hát abból ez lett. Hogy ne csak sima rudak legyenek, kenés, szórás és szabdalás után csavartam egyet rajtuk. Estére már csak ez hiányzott a hátamnak, de ha már belefogtam, az összesen tekertem egyet. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 30 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 35 dkg juhtúró
• 2,5 teáskanál só
• 1 dl tej
• 1 evőkanál tejföl
• 1 tojás lekenni
• magok beszórni

Így készült:

A zsírt, margarint, sót elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a juhtúrót, tejet, összegyúrtam. Mivel keménynek találtam, tejfölt is adtam hozzá. A sóssága, illetve a keménysége függ a juhtúrótól, ezért érdemes megkóstolni  is a tésztát, elég sós-e. 

1-2 órai pihentetést követően kinyújtottam, felvert tojással lekentem, magokkal -mákkal, lenmaggal, szezámmal- beszórtam. Derelyemetszővel nagyjából egyforma rudakat vágtam belőlük, megcsavartam, majd tepsibe helyeztem. 

180 fokos sütőben kisütöttem őket. Ne maradjanak túl világosak, mert akkor lesz jó roppanós, ha pirulásig sül.

Ezekről a sósakról azt állítják, hogy sokáig jó roppanósak maradnak. Most igazolni is tudom. Mivel mindkét sós süti 1-1 kg lisztből készült, jó sok lett belőlük, s még egy hét után is van néhány darab belőlük. S még most is ugyanolyan finomak. Nekem a zsíros ízlett jobban, Férjem a juhtúróst válogatta inkább. A gyerekek meg... inkább a csokitojásokra jártak rá:-)

Diós apróság

Egyike a húsvéti sütiknek. Hédi állította össze a menüt, végül is róla szólt a nap. Ez a süti éppen nem szerepelt köztük, helyette képviselő fánkot kért, de kiegyeztünk ebbe a gyorsabb és egyszerűbb apróságba. Össze szerettem volna rakni lekvárral, s csokival bevonni, de kóstolgatás után azt mondták, olyan finom egymagában is, hogy kár lenne lekvárral elrontani. Nekem pedig nem kellett kétszer mondani, egy idő után már csak az volt a lényeg, minél hamarabb túl legyek az egész sütés-főzési ceremónián. Hogy mégse legyen teljesen meztelen, Leányzó becsorgatta csokival.

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 20 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 nagy tojás
• csoki becsorgatni

Így készült:

Előbb a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Ha nem állna össze, kerülhet bele egy kevés tejföl.

1-2 órai pihentetés után (ez nem előírás, de miközben összeállítottam a többi sütit,kénytelen volt pihenni) kinyújtottam, apró korongokat szaggattam belőle, 180 fokon világosra sütöttem.

Gőz fölött felolvasztott csokival csorgattuk be.

Kenyérfasírt

Bármilyen hihetetlen, több, mint egy hete nem ültem számítógép előtt. Nem voltak elvonási tüneteim, sőt, ahogy telt az idő, egyre kevésbé hiányoltam. Ma aztán rávettem magam:-)
Közben Leányzóm belépett a 13. életévébe, túl vagyunk egy mozgalmas húsvéton, s mindjárt az áprilison is. Azt mondanom sem kell, hogy rengeteg közzétenni valót gyűjtöttem össze, de a legutóbbival folytatom, azaz húsvéti maradékmentéssel. Mivel népes húsvétozó és szülinapozó csapat elé néztünk, nagy sütés-főzés folyt a konyhámban, s ahogy lenni szokott, bőven maradt ebből-abból, amit igyekeztem felhasználni. Az este a maradék tojásfehérje és a kenyér került sorra. Fasírt készült belőle, s még finom is lett!

Hozzávalók:

• fél kg szikkadt kenyér
• 6 tojásfehérje
• 2 egész tojás
• só
• bors
• fokhagyma
• petrezselyem, metélőhagyma
• olaj a sütéshez

Így készült:

A kenyér belét összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásfehérjéket, egész tojásokat, fűszereket. Összekevertem, gombócokat formáztam, kissé lelapítottam. Nem túl forró olajban ( kis lángon) mindkét felét világosra sütöttem.

Friss zöldséget ettünk hozzá.

A bundás kenyérre emlékeztető íze volt, csak éppen fűszeresebb. Mióta van a kertben friss zöldféle, mindenbe rakok belőle, amibe el tudom képzelni az ízét. Hamarosan a zöldhagyma is ehető méretű lesz, de jó is lesz zsíros kenyérrel:-)

Csacsi füle

Nagy útra készült ez a süti. Tervezett, mégis kényszerű út volt ez. Ha segíteni nem is tudtunk, de lelkiismeretünknek jót tett. Nagymamámat látogattuk meg, aki egyetlen élő elődünk. A mindig sürgő-forgó, még szusszanás közben is valamit matató Mama most kénytelen pihenni. Már alig ismert meg, de aztán összekapart valamit összekuszálódott emlékeiből, s kérdezgetett, a jelent és múltat összemosva. De a gondoskodás, féltés megmaradt: ránk kötötte, ha hazaérkezünk, telefonáljunk.
Vízvári Mariska szakácskönyvében jelöltem be ezt a receptet nem éppen mostanság. Egyszerű sütemény ez, de úgy gondoltam, út közben jó lesz rágcsálni. Jó is volt.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 25 dkg zsír
• csipet só
• 2 dl házi tej
• 3 dkg élesztő
• 2 teáskanál cukor
• 1 evőkanál tejföl
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elmorzsoltam a zsírral, hozzáadtam az élesztős tejet. Összegyúrtam, majd egy evőkanál tejfölt is adtam hozzá, mert keménynek találtam a tésztát. Megdagasztottam.

Egy órányi pihenés után lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, nagy pogácsaszaggatóval kiszúrtam. 1-1 teáskanál lekvárt tettem a közepére, összehajtottam, kissé lenyomkodtam a széleket. 

Tepsibe rakosgattam, 180 fokon világosra sütöttem.

Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam a sütiket. Azaz ezt a műveletet leányzóm végezte, Ő pakolta tálra a sütiket, s ezt a fotót is Ő készítette:

Meg is kérdezte, hogy majd megírom-e, hogy Ő művelte mindezt. Naná:-) Szereti bezsebelni a dicséreteket:-)

Csacsi füle újra:

Kókuszhabos citromos süti

Csak pogácsát akartam sütni, de a megmaradt három tojásfehérje belém bújtatta a kisördögöt, hogy süssek már valami édeset is! Valamit, amihez felhasználhatom a maradékot, ne már kelljen nyitogatni a mélyhűtő ajtaját:-)
Egy kezem ügyébe kerülő receptet átformáltam a célnak megfelelően. Citromos kevert tészta tetejére került a fölös fehérje, kókusszal dúsítva.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 tojássárga
• 3 púpos evőkanál tejföl
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A tetejére:

• fél üveg lekvár
• 6 tojásfehérje
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A margarint mikróban megpuhítottam, majd a cukorral elkevertem. Hozzáadtam a tojássárgákat, alaposan elkevertem, majd a tejföl került bele és a citrom héja, leve.

A lisztet kimértem, elkevertem benne a sütőport és belevegyítettem a masszába. Alaposan elkevertem. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sütöttem, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.

Közben a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Belekevertem a kókuszreszeléket.

Az elősütött tésztát megkentem lekvárral, majd rásimítottam a habot.

Visszatoltam a sütőbe. A hőfokot visszavettem 100 fokra, s addig hagytam még benn a sütit, míg a hab kissé megpirult.

Áfonyalekvárt használtam, de bármilyen savanykás lekvár megfelel.

Nem lehetett szépen szeletelni a sütit, mivel a kókuszhab meglehetősen morzsálódós lett. Talán elég lett volna fele mennyiség is belőle. No majd legközelebb. Ami feltehetően a következő évszázadban lesz, annyi süti várat még magára:-)

Zsíros pogácsa

Újabb szünet, de itt vagyok:-) Próbálok felülkerekedni a fáradtságon, de az utóbbi időben többnyire ő győz, s aludni küld számítógépezés helyett. A sütésről nem tud lebeszélni, annyira fáradt nem lehetek:-) Így gyűlnek és gyűlnek a receptek. A nyári kényszerszabadságot majd kihasználom, s bepótolom a sok mulasztást.
Folytatom a legutóbbi sütős nap termékével. Egyik gyerekem a fővárosban mozizott, a másik osztálytársánál töltötte a péntek délutánt és szombat délelőttöt, persze bulizással fűszerezve. S ha már útra keltek, el nem engedtem őket sütemény nélkül. Lányom zsíros pogácsát rendelt, hát az (is) készült. Nem is akadékoskodtam, mivel én is nagyon szeretem ezt az omlós, sokáig -legalábbis elméletileg- elálló apró harapnivalót!

Hozzávalók:

• 110 dkg liszt
• 50 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 3 tojássárga
• 25 dkg reszelt trappista sajt
• 1 tojás és szezámmag a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elmorzsoltam a lágy zsírral. Már ekkor szinte összeállt a tészta. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgákat, élesztős tejet s összegyúrtam. Pont jó lett az állaga -keménynek, de formázhatónak kell lennie-, így nem is került bele az odakészített tejfölből, de szükség szerint lehet tenni bele.

A tésztát jól megdagasztottam, majd letakarva hagytam pihenni egy órányit. 

Enyhén lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kiszúrtam, tepsibe rakosgattam. 

Lekentem a felvert tojással, szezámmaggal szórtam be.

185 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Fontos, hogy jól megpiruljon, mert így lesz igazán omlós-ropogós.

Mivel a tojások fehérje megmaradt, valami édeset is kellett süssek, amihez felhasználhatom:-) Következik az is!