Apukám egy szem fia volt a szüleinek. S valamiféle elvárás volt az én szüleimmel szemben is, hogy bár egy fiúk legyen. Első gyerekük, persze lány, szívbetegen született, egy nap adatott meg neki. Aztán jött a Nővérem, akit nagyon vártak és féltettek. Valamivel több, mint másfél év után én. Még egy próbát tettek, közel négy éves voltam, mikor megszülettek ikerhúgaim. Emlékszem, mikor hazahozták Őket a korházból, persze Nővéremmel már előtte elosztottuk őket. Anyukám attól félt, hogy Apukánk haragudni fog, de szó sem volt erről. Munka után még hátán lovagoltatta őket körben az asztal körül. A kék szemú, szőke fürtös kislányok kitettek négy fiút- már picinek is nagyon elevenek voltak, amint megtanultak felállni, a kiságyat is meg kellett magasítani, mert bukfenceztek ki belőle. Hamar elindultak, s onnantól meg sem álltak: az etetésük is úgy zajlott, hogy Anyuka ült az ágy szélén a tányérral a kezében, a lányok szaladtak egy kört az asztal körül, megálltak egy falatra, újabb kör után jöhetett a következő falat. Gyakorta készült kenyeres tojás is nekik, mai napig szeretem. Reggelire gyorsan össze lehet csapni, zöldséggel számomra tökéletes napindító- s valamiért mindig a Húgaim jutnak róla eszembe, akik azóta kifutkározták magukat, már képesek nyugton is ülni. S ami még érdekes: négyünknek négy utódunk lett, Hédink az egy lány közöttük.
Nem is a recept annyira érdekes, hisz nagyon egyszerű- inkább az általa felidézett emlékek.
Hozzávalók:
- 1 szelet kenyér
- 1 nagy tojás
- 1-2 evőkanál olaj
- csipet só
- pici bors
Így készül:
Az olajat kicsi serpenyőbe teszem, ráteszem a falatokra tépdesett-morzsolt kenyeret- kis lángon kicsit pirítgatom, rákerül a só meg bors és ráütöm a tojást. Addig sütöm, míg a tojás megszilárdul. Ennyi...
Bármilyen zöldség vagy savanyúság illik és jól jön hozzá.
Persze lehet sokszorozni a mennyiséget, nekem ennyi pont elég egy gyors reggelihez.
Leányzóm is szokta sütni, remélem, majd Ő is továbbadja e "receptet".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése