Évek óta az a tapasztalat, hogy alig kezdődik el november, azon vesszük észre, hogy már nyakunkon az ünnep. Nagyon szalad ilyenkor az idő. Sok a tennivaló, sűrű a program, állandóan tervezni-szervezkedni kell, munkahelyen és itthon is. Végül a készülődésre marad a legkevesebb idő, mégis annyira szeretem ezt az ünnepet. És évek óta először most várom is.
- 40 dkg liszt
- 20 dkg darált dió
- fél teáskanál szódabikarbóna
- fél teáskanál fahéj
- csipet só
- 25 dkg cukor
- 25 dkg margarin
- 1 egész tojás+1 sárgája
- 1 nagy üveg lekvár (most eper, de barack, szilva is lehet)
Így készült:
A lisztet, diót, sót, cukrot, fahéjat, szódabikarbónát tálba mértem, elmorzsoltam a margarinnal, majd a tojás hozzáadásával összegyúrtam.
Kétharmad részét kinyújtottam, tepsibe tettem, vastagon lekentem lekvárral. A maradékot is kinyújtottam, csíkokra vágtam és berácsoztam vele a tetejét.
180 fokon készre sütöttem.
Egyszerű, régimódi süti, de finom. Nem kell mindig túlragozni...
S miért is ne készülne ilyen karácsonyra? Főleg, mert lényegesen tovább eláll, mint krémes-habos társai.
Finom lehet a fahéjjal! Szépen berácsoztad, úgyhogy tényleg mehetne máris az ünnepi asztalra :-) Valóban nagyon gyorsan szaladnak a napok, hetek....
VálaszTörlésKöszönöm! :-) Régebb nem rajongtam a hasonló sütikért. De egyre inkább szeretem őket. Ez is ízlett! :-)
TörlésMár csak egy hónap... S megint karácsony, aztán év vége, s 2019-et írunk.