Habos diós süti

Egy hirtelen felindulásból sütött, többszörösen átalakított recept szerint sütött s igen nagy sikernek örvendő süti.
Ha unatkoztam is volna a nyáron (de én nem tudom, hogy kell azt tenni), a gyerekek gondoskodtak róla, hogy véletlenül se tehessem. Állandóan jönnek-mennek, szervezkednek. Én meg próbálom számon tartani, hogy mikor épp hova, de nem sok sikerrel. Azért igyekszem őket felpakolni is az éppen aktuális útra vagy szülinapra. A nyáron a legtöbb süti ilyen célból készült. Mint ahogy ez is, de csak másodikként, mert attól tartottam, hogy az eredetileg tervezett szilvás-túrós egyetlen tepsi süti nem lesz elég a szombati, valamint a vasárnapi szülinapra is. Jól gondoltam...
Ennek a másodikként összedobottnak lett nagyobb sikere- mindenki ezt kereste a tányéron.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 sárgája
• 15 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• csipet só
• 1 teáskanál sütőpor
• 3 evőkanál joghurt

A tetejére:

•  1 üveg sárgabaracklekvár (3 dl)
• 4 fehérje
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 2 maréknyi dió

Így készült:

A tésztához a zsírt, cukrot, a sárgákat alaposan összekevertem. Hozzáadtam a lisztet, sót, sütőport, joghurtot, s fakanállal sima masszává kevertem. Sűrű, ragacsos tészta lett. Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam-igazgattam.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem, s elősütöttem. Addig, míg teteje egész enyhén pirulni kezdett.

Közben a diót durvára vágtam.

A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.

Az elősütött tésztát vastagon lekentem lekvárral, majd rásimítottam a habot, erre szórtam a diót.

Visszatettem a sütőbe. 160 fokra mérsékelve addig sütöttem, míg a hab is kapott egy ki színt.

A tetején megpirult dió miatt lett akkora sikere, de amúgy is finom lett, jó puha-omlós volt az egész süti.

Szóval érdemes volt elrugaszkodni az eredeti recepttől! 😉 

Banános zabpelyhes keksz

Valamikor tavasszal készült, útravaló keksz gyanánt Fiamnak, meg vendégeink is voltak rá. Zabpelyhes kekszet terveztem, aztán a gyümölcskosárban kallódó néhány jobb sorsra érdemes maradék adta meg az ízesítését. S mint többnyire az ilyen hirtelen jött ötletek eredménye, ezúttal is finom lett, mindenki szívesen falatozta.

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehely
• 35 dkg liszt
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 3 evőkanál méz 
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• maréknyi mazsola
• 10 dkg kókuszreszelék
• 3 egész tojás
• 1 nagy banán összetörve
• 1 narancs kicsavart leve
• 1 citrom kicsavart leve

Az elkészítése is roppant egyszerű. minden belevalót tálba pakoltam- a banánt villával összetörve, a margarint megolvasztva, alaposan összekevertem, majd kanállal sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanálnyi halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük, mert sülés közben leterülnek. '80 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdett a teteje.

Puha és jó ízű kekszecskék lettek. 

Borsóleves

Egyszerű, finom leves, aminek szintén számtalan variációja lehet. Ez az egyik. Friss borsóból lenne az igazi, de én többnyire fagyasztottból készítem- ahhoz könnyebb hozzájutni. Kis kertembe meg nem szoktam borsót vetni, többször próbálkoztam s mindig kukacos lett. Inkább nem foglalom vele a helyet, megveszem.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• pici olaj
• 2 sárgarépa
• 1 petrezselyem
• 50 dkg borsó
• 2 tojás+liszt a galuskához
• só
• pirospaprika
• kis csokor petrezselyem
• 1-2 zellerlevél, esetleg 2 levélke leostyán

Így készül:
A hagymát megpucolom, apróra vágom, az olajon üvegesre párolom.
Közben megpucolom és felaprítom a répát és petrezselymet. A hagymához adom s kevés ideig együtt pirítom. Felöntöm vízzel, sózom,s hagyom főni.
Mikor a sárgarépa majdnem puha, hozzáadom a borsót (fagyasztottat szoktam használni).
Közben a tojással és liszttel galuskatésztát kavarok: annyi lisztet keverek fokozatosan a tojáshoz, hogy inkább kemény legyen, mint elterülős, lágy.
Mikor a borsó is megfőtt (hamar fő), nokedliszaggatóval a levesbe szaggatom. Mire az összes benne van, majdnem meg is fő. Már csak az apróra vágott zöldfűszereket és kevés paprikát kell hozzáadni, ha szükséges, még sózom, s kész is.

Levestésztát is lehet bele főzni galuska (nokedli) helyett, akkor még gyorsabban és egyszerűbben elkészül. Szeretjük, néha kimondottan jól esik ez a könnyű, jó ízű leves.

Diós süti egyszerűen

Amennyire nem kedveltem régen ezeket az egyszerű kevert-kavart sütiket, sem készíteni, sem enni, annyira gyakran készülnek hasonlók az utóbbi időben. Mit tesz az időszűke, az ember ízlése is megváltozik! 😉 Gyorsan kész vannak és finomak is, még ha nem is krémes-habos csoda.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 22 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl joghurt
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg apróra vágott csoki

Így készült:

Előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, majd belekerült a mikróba megolvasztott margarin és az összes többi hozzávaló.

Csak simára kell keverni a masszát, tepsibe borítani, 180 fokon tűpróbáig sütni.

Mondhatnám, hogy 10 perces süti, de nem az. A legtöbb időt a hozzávalók előkészítése veszi el, no meg a sütés, csak maga a kikeverés olyan rövid idő, mint amilyen kurtán leírtam. De azért mikor rövid idő áll rendelkezésre, bátran lehet a recepthez nyúlni!

Meggyes-mákos pite

Ez is egy olyan mákos süti, ami ízlett a családnak. A receptet itt találtam, s majdnem be is tartottam. Én, aki csökkenteni szoktam a cukormennyiséget, most növeltem. Az egész sütibe 16 dkg cukor kellett volna. Kevésnek találtam, főleg a savanyú meggy mellé, ezért a töltelékbe az eredeti 10 dkg helyett 20-at tettem. És nem lett túl édes.

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 6 dkg cukor
• csipet só
• 20 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás 
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 20 dkg darált mák
• 2 dl tej
• 20 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 citrom lereszelt héja
• 30 dkg kimagolt meggy (friss)
• +4-5 evőkanál sárgabaracklekvár lekenni a tésztát
• + porcukor beszórni

Így készült:

A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Picit lágy lett, ezért még egy evőkanálnyi lisztet gyúrtam hozzá, így jó lett.

A töltelékhez a tejet a cukorral és a citromhéjjal felfőztem, majd a mákot és grízt is belekevertem, ezzel is felfőztem. Hagytam hűlni, míg kinyújtottam a tésztát. 

A tésztát két részre osztottam. Lisztezett deszkán mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam.

Az egyiket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, lekentem a lekvárral.

A meggyet a mákhoz kevertem, elosztottam a lekváron, elegyengettem, majd befedtem a másik lappal.

A tetejét megszurkáltam,így tettem 180 fokos sütőbe.

Addig sült, míg teteje szépen megpirult.

Még melegen porcukorral szórtam be.

Igazán finom lett, az a fajta, amelyiknél nem állok le a kóstolásnál.
Persze készülhet befőttből is, akkor elképzelhető, hogy elég kevesebb cukor is, hisz az édes. De ízlés szerint növelhet, illetve csökkenthető a cukor mennyisége. 

Krumplifőzelék fasírttal

Leányzóm említette, hogy az egyetlen főzelék, amit szeretett az oviban, az a krumplifőzelék volt. Én viszont soha nem főztem. Enni is csak egyszer ettem, mikor még közös konyhán voltunk az Anyósomékkal, s Ő főzött. Úgy emlékszem, krumplileves íze volt. Mégsem lopta be magát a konyhánkba, nem azért, mert nem ízlett, számomra a krumpli főzelékalapanyagként nem játszik. Ma mégis tettem egy próbát, ebédre tojásleves mellé készült, fasírttal.
Rákerestem interneten, megnéztem jó néhány receptet, aztán hozzáláttam, innen is, onnan is belecsempészve a szimpatikus részleteket.

Hozzávalók, a főzelékhez:

• 6 nagyobb krumpli
• só
• 1-1 mokkáskanál morzsolt majoránna és petrezselyem
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 evőkanál liszt
• 4-5 evőkanál olaj
• kevés pirospaprika
• 2 evőkanál tejföl
• 2 evőkanál almaecet

Így készült:

A krumplit megpucoltam, megmostam, karikákra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, s a sóval (ne legyen sok, az ételízesítő is sós, inkább a végén tegyünk még bele, mint elsózzuk) és ételízesítővel főni tettem. A zöldfűszereket is beletettem.

Mikor a krumpli megfőtt, a lisztből és olajból rántást készítettem: elkevertem a kettőt, s kis lángon sűrűn kevergetve enyhén megpirítottam. Beleborítottam a krumplis edénybe, miközben kevergettem. Hozzáadtam a tejfölt is, elkevertem, s mikor felfőtt, kész is. A végén tettem bele az ecetet, s ha szükséges, még sót.

(A fasírt ugyanígy készült.)

A krumpli alaposan szétfőtt, mire elkészült, korábban kellett volna készíteni a rántást. Az íze jó lett, ha nem is túl gyakran, de néha fogom készíteni, úgy évente egyszer... 😀 Amúgy sem sűrűn főzök főzelékeket. 

Diós paulette

Úgy gondolom, ez egy sokáig elálló süti. De nem tudtam meg, mert nagyobbik részét bedobozoltam a Fiamnak, a többi itthon fogyott el. Azaz mégis, mert az utolsó süti ott árválkodott sokáig. Ez nálunk már jelenség, az utolsó sütit mindenki hagyja a másik családtagnak, így az rendszerint megmarad. Egy hét múlva is omlós volt.
A receptet  itt  találtam, első ránézésre megtetszett. Hamarosan el is készült. Kicsit növeltem az adagokat, de legközelebb még csökkenteném a zsír mennyiségét, mert mindamellett, hogy én arányaiban csökkentettem, így is túl omlós-törékenynek találtam a tésztát. Kisülve nem volt vele semmi baj, nyersen kissé nehéz volt kezelni.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 16 dkg zsír
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg porcukor
• 3 tojássárga
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2-3 evőkanál tej

A töltelékhez:

• 3 tojásfehérje
• 20 dkg cukor
• 25 dkg darált dió

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a cukrot, sütőport, vaníliás cukrot, tojássárgákat. Összegyúrtam, s annyi tejjel lazítottam, hogy összeálljon a tészta.

A fehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a diót és óvatosan összekevertem.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, virág alakkal kiszaggattam, óvatosan tepsibe pakoltam, mert könnyen tört.

Mindegyik virág közepére 1-1 teáskanál diótölteléket tettem. 

A tepsibe kell helyet hagyni közöttük, mert szétterülnek-megnőnek. Nekem az első tepsivel eléggé összenőtt, a többit lazábban pakoltam.

Finom, omlós, könnyű süti, no meg persze diós, ami nem egy hátrány! Legközelebb kevesebb zsírt tennék bele, tej helyett meg kevés tejfölt. És esetleg... a dió alá egy csöpp baracklekvárt. 

Grízes túrós pite

Időnként nagybevásárláskor veszek egy kg túrót is, hogy majd lesz belőle valami. Aztán törhetem a fejem, hogy mit kerekítsek belőle, mert néhány napon belül fel kell használni. Még véletlenül sem túrós gombócként végezte, a vasárnapi süti szerepét kapta. Nem bonyolítottam túl, bár a Fiam felvetette, hogy gyerekkori kedvence, reszelt túrós legyen, csak egyszerű pite sült ki belőle.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás
• csipet só
• 5 evőkanál gríz
• 10 dkg margarin
• +porcukor a tetejére

Így készült:

A tésztához a lisztet elvegyítettem a cukorral, sütőporral, sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, és annyi tejfölt, hogy egy közepesen kemény, jól formázható tésztát kapjunk.

Míg elkészült a töltelék, pihenni hagytam a tésztát.

A túrót villával összetörtem, majd a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal összekevertem. 

A tojásokat szétválasztottam. A  sárgákat a túróhoz vegyítettem, a grízzel együtt. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, legvégül ezt kevertem a töltelékhez, óvatos mozdulatokkal, hogy ne törjön össze  a hab.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket tepsibe tettem (kikent vagy sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es), elosztottam rajta a túrót, majd a másik lappal befedtem.

Villával megszurkáltam a tetejét, így tettem 180 fokos sütőbe, ahol addig sült, míg a teteje megpirult.

Porcukorral szórtam be a tetejét, de ez el is maradhat.

Mint minden túrós süti, ez is finom lett. Régóta piszkálja a fantáziámat a kapros túrós pite. Ezúttal is kacérkodtam vele, de elvetettem, mert hátha nem fog ízleni. Számomra a kapor a sós ételek kísérője, valahogy nem tudom elképzelni, hogy finom lehet édes túróban. De egyszer egy kis adagból csak kipróbálom...

Sütőben sült rántott tök zöldfűszeres krumplipürével

Egyik leggyakoribb nyári vacsoránk a rántott tök/cukkini, amit nagyon szeretünk jó sok zöldséggel. Egy hátránya van: olajban sül. Próbáltam már sütőben sütni, de valahogy nem volt akkora sikere. Ezúttal viszont azt mondta Leányzóm, ez finomabb, mint a szokásos. Lehet, a sajt miatt! 😊

Ezúttal nem zöldségsaláta készült hozzá, hanem zöldfűszeres krumplipüré. Meg persze ettünk hozzá a kertben termett uborkából is bőven. Annyira szeretem a friss, roppanós fürtös ubit, mindenhez eszem, amihez csak elképzelhető. A tök is a picike kertben termett, a fűszereket is ott szedtem.

Hozzávalók:

• 1 fiatal laskatök
• só, bors, paprika keveréke
• 3 tojás
• 4-5 evőkanál liszt
• zsemlemorzsa
• 10 dkg reszelt sajt (ementáli)

A krumplihoz:

• 8-10 közepes krumpli
• só
• fűszerek (petrezselyem, kapor, bazsalikom, oregánó...)
• kb. 2 dl tej

Így készült:

A krumplit megpucoltam, annyi vízben, amennyi ellepi, főni tettem. 

A tököt (fontos, hogy a magok még ne legyenek kifejlődve benne- ha mégis, kanállal ki kell kaparni a belsejét) megmostam, kettévágtam hosszában,majd keresztbe is, héjastul vaskosabb szeletekre vágtam.

Beszórtam só-bors-paprika keverékével.

Odakészítettem a lisztet, felvertem a tojást csipet sóval, majd a harmadik edényben összevegyítettem a zsemlemorzsát a reszelt sajttal.

A tökszeleteket előbb lisztbe, majd a tojásba, végül a zsemlemorzsa-sajt keverékbe mártottam. Egymás mellé, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. 

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg szépen megpirult.

Ha a krumpli megpuhul a főzőlében, leszűröm, összetöröm, belekeverem a megmosott, apróra vágott, tetszés szerinti zöldfűszereket, tejjel habosra kevertem. Tejből többször keveset öntök, annyit, amennyit jónak látok a megfelelő állag eléréséhez. Ha kell, még sózom.

Tényleg finom lett így a kis tök, jó ropogós lett a bundája, a belsejében pedig puhára párolódott a tök.

Mi szeretjük így a krumplit. Idén hoztunk létre egy kis fűszerkertet, nőnek benne szépen a növénykék, lesz miből szárítani télire. Azért még hiányos, nem kelt ki minden, de jövőre pótoljuk. Nem kell sok belőlük a krumpliba, éppen csak hogy megbolondítsa. Mindegyikből egy kevés- illetve a kedvencből kicsit több.

Nálunk most vacsorára készült, de ebédre is készülhet, bármilyen leves mellé. 

Sajtos-magvas sós rudak

A kedvenceim!  Tényleg jobban szeretem a sós rudakat, mint az édes sütiket. Hát ha még sajt is van benne! 😊 Ahhoz képest sokkal ritkábban készülnek. Van egy-két ismétlődő recept, azoktól eltekintve mindig másképp készül- vagy kitalálom, vagy egy már meglévő recept szolgál alapul. Most egy joghurtos változat ihletett meg.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 25 dkg vaj
• 1 evőkanál zsír
• kb. 5 evőkanál joghurt
• 20 dkg reszelt sajt
• 2 tojássárga
• a tetejére 1 sárgája + magok

Így készült:

A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral és vajjal. A reszelt sajttal is elvegyítettem, ezután került bele a tojássárga és kanalanként a joghurt. Gyúrni kezdtem s közben annyi joghurt került bele, hogy összeálljon a tészta. Inkább kemény legyen, mint lágy, de azért könnyen formázható.

A kész tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, úgy fél centi vastagra. Lekentem a pici tejjel (1 teáskanálnyi) elkevert tojássárgájával , beszórtam a magokkal és ezután vágtam hosszabb rudakra.

Tepsibe pakoltam- sütőpapírral bélelt-, 180 fokos sütőbe tettem.

Addig maradtak a sütőben, míg szépen megpirultak.

Kétféle szezámmag és lenmag került rá- abból is kétféle. A szokásos barna mellett kapható egy egész világos színű változat is. Lenmagból meg feketét is szoktam venni, mikor utamba kerül. Ízre nincs különbség, csak látványban. 

Tarka meggyes szelet

Idén nem raktam el meggyet. Egyszerűen lemaradtam róla. Azt hittem, már le is érett, de a Szomszédasszony hozott. Annyit, hogy két sütibe pont elég volt. Nem volt konkrét ötletem, milyen legyen, a gyors kevert mellett szólt minden. Aztán miközben tettem-vettem a meggy lecsöpögött levét, bevillant, hogy készülhetne belőle valami máz a tetejére. A cukros máznak nem vagyok híve, így pudingos lett.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 25 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 3 dl natúr görög joghurt
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 púpozott evőkanál kakaó + 2 evőkanál tej
• 50 dkg meggy 

Tetejére:

• 2 csomag pudingpor
• meggylé kiegészítve tejjel 6 dl-re
• 5 evőkanál cukor
• 12,5 dkg vaj

Így készült:
A meggyet kimagoztam, hagytam a levét lecsepegni.
A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, jó alaposan, majd hozzáadtam az olajat és joghurtot, belemértem a lisztet, a tetejére szórtam a sütőport és erre ráöntöttem a citromlét. Alaposan összekevertem a masszát.
A massza kicsivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam (28×32 cm-es), elegyengettem, hogy teljesen fedje be a tepsi alját. A többi tésztában elkevertem a kakaót és tejet, a világos massza tetejére csorgattam, hogy mindenhova jusson.
A meggyet a tetejére szórtam, s 180 fokos sütőbe tettem a tepsit.
Tűpróbáig sütöttem.
A meggylében elkevertem két evőkanál cukrot. Öntöttem hozzá annyi tejet, hogy 6 dl legyen.
Mikor kihűlt, akkor készítettem el rá a krémet: a két pudingot (egyik epres volt, másik fehér csokis, de csak azért, mert sima vaníliás épp nem volt otthon) kevés tejben simára kevertem. Majd fokozatosan hozzáöntöttem a többit, s a maradék cukorral együtt állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón beleaprítottam a vajat, s addig kavargattam, míg teljesen felolvadt s egynemű lett a krém.
Úgy melegen a süti tetejére kentem, hagytam kihűlni., utána szeleteltem.

Mint minden meggyes süti, ez is finom lett. Befőttből is készülhet, a meggylé akkor is adott.
Kicsit besütiztem a hétvégén, a mérleg mindjárt kimutatta. Ugyanis elhatároztam, hogy öt kilót lefogyok. Kettőt sikerült is, aztán egy visszakúszott. Most megint szigorúbb vagyok magammal. Úgy látszik, egy bizonyos kor után ez már csak így megy... Olyan észrevétlenül felkúszik évi egy-egy kiló, na de megszabadulni tőle már nem olyan könnyű.

Krumplileves

 "A" krumplileves. Nálunk így készült a leggyakrabban, nyaranta pedig újkrumpliból tejfölös-petrezselymesen. Ez is egy nagyon egyszerű régi recept, ami megérdemli, hogy meg legyen örökítve. Mai napig szeretjük, bár én nem főzöm olyan gyakran, mint annak idején Anyukám, Nagymamám. Már csak azért sem, mert hetente kétszer főzök levest. Régen sokkal gyakrabban főztek, mert nem volt hűtő -nekünk már persze volt-, ahol elálljon három napig is az étel, így gyakrabban sorra került.

Hozzávalók:

• 8-10 közepes krumpli
• só
• 4-5 babérlevél
• néhány szál petrezselyemzöld
• 1 paprika (el is maradhat)
• 2 evőkanál liszt
• 4-5 evőkanál olaj
• 2-3 dl tej
• pirospaprika
• ecet

Így készült:

Vizet tettem főni- úgy 1,5-2 litert, nem szoktam mérni. Sózom.

A krumplit megpucoltam, megmostam, felkockáztam, a vízbe tettem. A babérlevelet is beletettem, hogy együtt főjön, meg a félbevágott paprikát. Paprikát csak idényben tettünk bele, esetleg egy paradicsomot is, az is jót tesz az ízének. Miközben főtt, elkészítettem a rántást: az olajon egyik evőkanál lisztet kissé megpirítottam. Akkor tettem a levesbe, mikor a krumpli már puha. A másik evőkanál lisztet -nem mérem púposan- elkevertem kevés tejben, majd hozzáadtam a többi tejet is, ezt is a leveshez öntöttem. Pirospaprikát is tettem bele, egy kanálhegynyit. Néhány szál petrezselyemzöldet is belevágok, tényleg keveset, nem kell, hogy uralkodjon az íze.

Végül az ecetet. Almaecetet használok ételekbe, 4-5 evőkanálnyit öntök a merőkanálba, ezt felengedem forró levessel, s így teszem hozzá az egészhez. Különben képes összekapni a tejet a levesben.

Kicsit hosszasan írtam le, de viszonylag gyorsan elkészülő leves.

Régen kenyeret is ettünk a levesekhez, de erről már rég leszoktam. Viszont paprikát harapdálni hozzá még mindig jól esik.

Mennyi vizet, mennyi sót? Attól függ, mennyi levest szeretnénk, s ki milyen sűrűn szereti. Nekem a leves legyen leves. Azaz nem főzöm sűrűre. Sót meg egyszer csapott teáskanálnyit teszek hozzá, aztán kóstolgatás során eldöntöm, kell-e még. Mai napig többször sózok főzés közben- inkább többször keveset, mint egyszer sokat.

Csodás tejes pite

Nemrég próbára tettem egy kakaós-kávés "intelligens" süti receptet. Nem sikerült, vagy az összetevők, vagy én nem voltam elég okos... Most csak egy tejes pitét szerettem volna sütni, egy itt talált recept alapján, s mikor felszeleteltem, én lepődtem meg a legjobban. Szép réteges lett, és nagyon finom.
Érdekes ez a süti, kezdetben még palacsintatésztának is híg keverék a massza. Mire megsül, három réteg lesz: az alja keményebb, palacsintaszerű, a közepe puha vaníliakrémre emlékeztet, a teteje pedig olyan, mint a piskóta.

Hozzávalók:

• 8 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 2 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 20 dkg liszt
• 1 l tej

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A vajat mikróban megolvasztottam, hagytam hűlni.

A sárgákat elkavartam a cukorral és vaníliás cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a már nem forró vajat, aztán a liszttel simára kevertem.

Fokozatosan hozzáöntöttem a tejet.

A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, majd a híg massza tetejére borítottam s óvatos, fentről lefele irányuló mozdulatokkal átkevertem. 

Sütőpapírral kibéleltem egy 28×32 cm-es tepsit és beleborítottam a tésztát.

170 fokos sütőbe tettem s addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Azért akadt meg a szemem a recepten, mert sok tojás gyűlt össze, ami ritkaság. Mostanában kevesebbet sütök, talán azért. Nyakunkon a hétvége- keresek megint valami sok tojásos receptet, s meg van oldva a probléma!😉