Ez a süti egy időben minden ünnep főszereplője volt nálunk. Vagyis az eredetije. Mert én most kissé leegyszerűsítettem. Több okból is: egyrészt azért maradt el a hab a tetejéről, mert a másik süti is habos tetejű volt, másrészt bármennyire is szeretek sütni, a nap végére már olyan elegem lett belőle, hogy már csak az lebegett a szemem előtt: minél hamarabb túl lenni rajta!
Valamikor 3 lapban sütöttük a piskótát, most egyben sült, s 3 fele vágtam. A krém sem tojássárgás lett, hanem sima lisztes pépes. Majd ha megsütöm az eredeti recept szerint, ami a sütik sütije volt számunkra annak idején, akkor hozom az eredetit, most a jelenlegi formájában teszem közkinccsé. Így is nagyon finom volt, bár nem annyira szép, mint kéne legyen.
Ilyen lett leegyszerűsítve valamikori kedvencünk:
A piskótához:
- 9 tojás
- 9 evőkanál cukor
- 7 evőkanál liszt
- 6 evőkanál darált dió
- csipet só
- fél csomag sütőpor
A krémhez:
- 6 dl tej
- 6 evőkanál liszt
- 20 dkg cukor
- 25 dkg margarin
A karamellhez:
- 10 evőkanál cukor
Így készült:
A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéből fele cukorral és a csipet sóval habot vertem, a sárgáját a többi cukorral és a sütőporral kikevertem. A két masszát összeborítottam, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet és a diót, közben óvatosan kevergettem.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
A krémhez a tejből és lisztből pépet főztem. Kevergetve kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral kikevertem, s belekanalaztam a kihűlt pépet.
A kihűlt piskótát vízszintesen 3 lappá vágtam. Egymás mellé tettem őket.
A 10 evőkanál cukrot világosra karamellizáltam. Gyorsan elosztottam 2 lapon, s hosszú pengéjű késsel elkentem, már amennyire lehetett. Hagytam kihűlni.
Összeraktam a sütit: alulra egyik karamelles lap, rá fele krém, másik karamelles lap, a többi krém, végül a harmadik lappal beborítottam.
Kevés porcukrot szórtam a tetejére, hogy ne legyen csupasz.
A karamell elkenése nekem sosem ment zökkenőmentesen. A hideg piskótán hamar megdermed, ezért gyorsan kell dolgozni vele. Így sem jut mindenhova, de akkor sem teszek rá többet, mert így is édes. Régebb két részletben olvasztottam fel a cukrot, de most időt akartam spórolni.
Másnapra a karamell a krémtől elolvad, a piskóta meg beissza. Nagyon finom íze lesz tőle, s harapni is kellemes. Nagyon édes, az vitathatatlan, de ooolyan finom!
Nem ismertem ezt a sütit, de ahogy leírod, tényleg ooolyan finom lehet! :) És ez a változat is nagyon guszta, látszik a szeleteken, hogy tényleg finomak! :)
VálaszTörlésNálunk 20-25 évvel ezelőtt volt menő süti, de azóta sem került le kedvencek listájáról. Csak azért , mert ooolyan finom:-)
TörlésEl is hiszem, hogy nagyon finom :) Amiben dió és karamell van, az csakis mennyei süti lehet :)
VálaszTörlésJanka, egyetértek, a dió és a karamell külön-külön is kedvenc, együtt pedig verhetetlen!
TörlésJól néz ki az új blogfejléced, tetszik!
VálaszTörlésKöszönöm, Éva!
TörlésÍgy leegyszerűsítve is nagyszerű lett :-)
VálaszTörlésLátom Te is megújultál, szép lett az új fejléced! És a blogodon az elrendezés is változott :-)
Katalin, köszönöm!
TörlésEgy darabig keresgéltem, meg variáltam, mire találtam egy tetszetőset. A napraforgós fejlécbe beleszeretettem:-)
Azt hittem, másvalaki blogjába kerültem :D csinos az "új" ruha! A karamellkrém a gyenge pontom, azzal mindig meg tudnak hódítani! Szóval- finooom!
VálaszTörlés:-) Köszönöm, Vicuska! Nekem is kedvencem a karamell:-)
TörlésNa ez fincsi, ki kell próbálni! :)
VálaszTörlésAz bizony, Ditti! Sok sikert hozzá!
TörlésHmmm, nagyon jól néz ki!
VálaszTörlésKöszönöm, Lilla!
TörlésDiós is és karamellás is, csak fincsi lehet! :)
VálaszTörlés