Apró pogácsák sonkával és olajbogyóval

 Barátnőm csodálkozott rá, hogy én kézzel dagasztok. Van gépem hozzá, Férjem lepett meg néhány évvel ezelőtt vele, de nagyon ritkán veszem elő- néha a kenyeret vagy lángostésztát rá bízom, vagy mikor sokat sütök, adok neki munkát párhuzamosan az enyémmel. De jobb szeretem kezemben tartani az ügyeket. Vagyis nem eseik nehezemre, szeretem érezni a tészta állagát és szükség szerint javítani rajta, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Ha többet sütök, azzal kezdem, hogy sorra meggyúrom-dagasztom az összes tésztát, s azzal kezdem, amelyiknek nem kell pihenni vagy nem szabad túlkelnie. Ez a pogácsa is többedmagával készült és nem átallottam a két kis kezemmel meggyúrni az összeset.



Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 1 csomag szárított élesztő
  • 1 tojás
  • 1 teáskanál só
  • 2 evőkanál tejföl
  • 0,5 dl tej
  • 10 dkg apróra vágott sonka
  • 10 dkg reszelt sajt
  • 15 szem olajbogyó apróra vágva
  • + 1 tojás lekenni
Így készült:
A lisztet elvegyítetem a sóva, élesztővel, elmorzsolatam a zsírral és margarinnal. Belekerült a tojás, tejföl, tej, összegyúrtam, majd ezután adtam hozzá a sonkát, sajtot, olajbogyódarabkákat s alaposan átgyúrtam. 
1-1,5 óra pihentetés után ujjnyi vastagra nyújtottam, apró pogácsákat szaggattam belőle, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.
180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.


Roppanós, napokig élvezhető pogácsák lettek. A tetejére nem szórtam semmit, mert elégnek gondoltam a benne lévő ízeket, de bármilyen mag vagy még sajt nem válna hátrányára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kenyeres tojás

Apukám egy szem fia volt a szüleinek. S valamiféle elvárás volt az én szüleimmel szemben is, hogy bár egy fiúk legyen. Első gyerekük, persze...