Puszta kalács

Kemencében sült egykoron, kerek volt, -talán lábasban készült,- s a szüretek elmaradhatatlan kelléke. Fogalmam sincs, Nagymamám hogyan készítette, de kalácstészta volt, töltelék nélkül, s nagyon finom. Azt próbáltam leutánozni, több ízben is. (Egy másik kísérlet, kis olvasnivalóval itt .) Olyan soha nem lett , de azért ehető az általam sütött is! :-)
Nagymamámnak nem volt receptes füzete, Ő mindent fejből készített. Anyukám többször mesélte, hogy apósa, azaz Tata (mifelénk nem papa volt a nagyapa, hanem tata) leszidta őt, mikor látta, hogy leírt recept alapján süt, mondván, legyen ügyesebb, mint más, ne utánozzon. Ez rosszul esett neki, persze azért leírta a másoktól ellesett recepteket, s milyen jól tette, mert így nekünk is megmaradt. Én is leírt receptek alapján sütök, bár örökölhettem valamit Tatától, mert akaratlanul is valami mást akarok létrehozni... De azért annyira nem vagyok akaratos, mint Ő volt. :-) De én akkor is nagyon szerettem Őt. Inkább emlékfoszlányaim vannak róla. Többek között az, mikor a kertben üldögélve, miközben Mama málét -azaz kukoricát- kapált, megmutatta nekem a szemben lévő domboldalon, melyik része az erdőnek volt az övék. Jól elkülönült a többitől, mert ott voltak legmagasabbak a fák. Remélte, hogy egyszer még birtokolhatják. Ő azt már nem érte meg, de Mama igen. Milyen boldog is volt!...
Ott volt a szőlőhegy is az erdő közelében, a domb túloldali lejtőjén. Ott ettük a puszta kalácsot. Az általam sütött ilyen lett:

Hozzávalók:

• 5 dl házi tej
• 15 dkg + 1 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

4 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral s elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, a felfutott élesztős tejet s dagasztani kezdtem. Még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, de ez lehet kicsivel több is. 

A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket rúddá sodortam, majd 3-3-at összefontam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a fonatokat, tojásfehérjével lekentem s kevés cukrot szórtam rá.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 175 fokra s hagytam szép pirosra sülni.

Puha, foszlós lett, s épp kellően édes. Lekvárral kenve, de csak úgy magában is nagyon finom!

Mikor még mínusz fokok voltak, a kamrából hozott liszt igencsak hideg volt, ezért beraktam egy percre a mikróba átmelegedni. A langyos liszttől hamar megkelt a tészta, ezért azóta mindig úgy teszek: előbb a liszt melegszik egy kicsit, azután látok neki a dagasztásnak. Bár mondják, hogy a mikrohullámú sütő használata sem tesz jót nekünk...

Mézes banánkenyér

Hiába az elhatározás, hogy nem veszek több receptes lapot, rendszeresen elcsábulok. A legutóbbi szerzeményt lapozgatva Fiam rábökött egy receptre, s kérdezte is: "Anya, süthetek ilyet?" Megnéztük a hozzávalókat, volt otthon minden, ezért hagytam, hadd élvezkedjen. Persze nekem is kijutott belőle, mert képes eltévedni a konyhában. Azaz segítettem neki előkeresni a belevalókat. Kis irányítással és segítséggel finom süti került ki a keze alól. :-)

Hozzávalók:

• 17 dkg vaj
• 10 dkg barna cukor
• 2-3 evőkanál méz
• nagy csipet fahéj
• fél csomag sütőpor
• 2 banán 
• 2 tojás
• 25 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg kandírozott narancshéj (nekünk 5 dkg házi, zörgősre száradt, megőrölve)

Így készül:

A banánt villával összetörjük. Hozzáadjuk a tojásokat, cukrot, mézet, s alaposan elkeverjük. A többi hozzávalót is beleforgatjuk, jól összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába borítjuk-simítjuk a masszát.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Elég hosszasan sült, a teteje kicsit meg is pirult, mire a belseje már nem ragadt.

(Recept forrása: Meglepetés konyha rejtvény, 2016./1.)
Nem most volt, hogy az utolsó bejegyzést írtam. Ezt is félig megírtam korábban, több, mint egy hete, azóta sem volt időm folytatni. Végre legalább egy szabad hétvégém is lett, amit igyekeztem kihasználni az elhanyagolt tennivalók bepótlására, így a blogra megint csak este jutott időm. A pihenés az még várat magára...

Gyors csokis süti

Mára őszibarack süti készült, múlt héten viszont gyorsan túl akartam lenni a sütésen, ezért csak egy gyors kevertet készítettem. Kakaósan, aszalt szilva került bele, a tetejére meg csoki.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 2 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre olaj
• 2 evőkanál kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 3 bögre liszt
• 1 bögre tej
• aszalt szilva (kb. 10 dkg)
• 16 dkg étcsokoládé + 3 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A kimagozott aszalt szilvát feldaraboltam.

A tojást a cukorral elkavartam, majd hozzákevertem a kakaót, 2-3 részletben az olajat, végül a lisztet, szódabikarbónát a tejjel váltakozva. Legutoljára az aszalt gyümölcs került bele.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam a masszát. (28×34 cm-es tepsiben készült.)

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam és rákentem  sütire.

Dermedés után szeleteltem.

Hétköznapi hozzávalókból egyszerűen, gyorsan elkészíthető. Az aszalt szilva el is hagyható, vagy másmilyen aszalt gyümölcs is kerülhet bele, ízlés szerint. Én szeretem benne akár a mazsolát is. :-)

Aszalt paradicsomos pogácsák

A nyáron is aszaltam paradicsomot, a nagy melegek idején, kint a tűző napon, vékony sórétegre pakolva. Lett zörgősre száradt is, az csak úgy került üvegbe, s levesekbe használom ízesítésre. Abból már alig van. A többi olívaolajba lett eltéve, ilyen-olyan zöldfűszerrel bolondítva. A három kis üveg úgy meglapult a hűtőben, hogy el is feledkeztem róla. Megkezdett lekváros üvegek felszámolása közben aztán egyiket elő is vettem, s hamarosan pogácsába került. Kenyérbe is szoktam sütni belőle, bár Férjuram nem rajong érte túlságosan, de én szeretek ráharapni egy-egy paradicsomdarabkára. A pogácsával is így volt!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír
• 3 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 2 tojás
• olajban eltett aszalt paradicsom
• 25 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkavartam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, bazsalikomot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejet beleöntöttem. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy közepesen kemény, jól dagasztható tésztát kapjak.

Miután megdagasztottam, letakartam, s 30 percet pihenni hagytam.

Közben az aszalt paradicsomot apró darabokra vágtam.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, az aszalt paradicsomot az olajjal együtt, amiben volt, rászórtam-kentem s feltekertem, mint a kalácsot.

Így is hagytam pihenni fél órányit.

Jó ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszúrtam.

Tepsibe pakoltam, tetejére reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Este, munka után sütöttem, így csak sütés után kattintottam róla néhányat. Másnap, miután mindenkit felpakoltam belőle, nem volt mit fényképezni. :-) Szerettük, még Férjem is, meg kollégáimnak is ízlett. Egyedüli panasz Fiam egyik osztálytársától érkezett, szerinte túl sós volt benne a paradicsom. Valóban sós, hiszen sórétegen napozott, de nem ehetetlenül. Nekem attól ízlett! :-)

Finom diós

Még jó néhány recept van Anyukám gyűjteményéből, amit nem sütöttem meg. Ez volt egyikük. Jó kis régimódi sütike, amiről érdemes letörölni a port. :-) Különlegessége, hogy krumpli is kell a tésztájába, s fele kakaós. A lekvár és dió töltelékkel valóban finom, így nem véletlenül ez a neve. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 17 dkg zsír
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg főtt krumpli
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 18 dkg cukor
• fél üvegcse rumaroma
• 1 kis üveg lekvár

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A főtt krumplit lereszeltem. A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás és krumpli hozzáadásával összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe még kevés lisztet, hogy ne legyen lágy a tészta.

A diót elvegyítettem a cukorral . A rumot elkevertem egy dl vízben.

A tepsit kikentem zsírral, vékonyan beszórtam liszttel.

A kakaós lapot tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe tettem. Lekentem lekvárral. Én meggydzsemet használtam, de sárgabarack is tökéletes hozzá. A lekvárra szórtam a cukros diót, meglocsoltam a rumos vízzel.

A világos lapot is kinyújtottam, befedtem vele a sütit.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Kihűlés után a gőz fölött felolvasztott csoki-olaj keverékével bevontam a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

 Kissé morzsálódós, a zsíros tésztának köszönhetően, de tényleg finom süti.

Régen Anyukám mindig házilag készítette a csokibevonatot. Egy időben én is, aztán rákaptam a gyorsabban elkészülő csokira. Vajjal vagy olajjal felolvasztva tökéletes. A házi nem mindig sikerült. De, mégis volt egy hidegen kikavarható, ami megbízhatóbb volt. Le kell már azt a receptet is poroljam! :-)

Sajtos keksz

Még szilveszterre készült, tehát nem mostanság, de most, hogy előkerült, el is határoztam, hogy sütök valami hasonlót. Sós rágcsát óhajtok! :-)
Ez az apróság nagyon finomra sikeredett, szerettem rágcsálni. Jó omlós-roppanós volt, s kívül-belül sajtos. Az egész meg egy faltnyi csupán.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg zsír
• 30 dkg reszelt trappista sajt + a tetejére
• 1 dl tejszín
• 2 teáskanál só
• 1 tojás

Így készült:

Előbb a lisztet, sót (csapott teáskanállal mértem) elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a többi belevalót és összegyúrtam. 

2-3 órai pihentetést követően kinyújtottam a tésztát, apró pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle, tepsibe pakoltam.

Mindegyik tetejére 1-1 csipet reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Fotó is csak sütés után készült róla, úgy, ahogy kipakoltam a tepsiből a tálba. De még jó, hogy akkor megörökítettem! :-) Tényleg finom volt, a gyengéim ezek a ropogós sósak! :-)

Kakaós kalács

Volt egy bejáratott szokásom: hét közben, többnyire szerdán sütöttem valamit kelt tésztából, ami akár pizza, pogácsa, bukta, kalácsféle, édes vagy sós, de vacsorának és/vagy reggelinek is megteszi, de ami a legfontosabb, megoldja a másnapi tízórai gondját. Ezt sem sikerül mindig megvalósítani. A héten erőt vettem magamon, de csak az elhatározásig nehéz eljutni, ha már nekifogtam, megy az, mint a karikacsapás. Sőt, kikapcsol. Kakaós kalácsot sütöttem, tekerve, sodorva.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt + 1-2 evőkanállal
• 1 teáskanál só
• 6 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 12 dkg vaj
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 2,5 dl tej
• 2,5 dl aludttej
• 4 dkg élesztő
• 1 evőkanál kakaó
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy evőkanál cukrot elkevertem benne. Belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, hozzáadtam a tojást és a sárgákat, a közben felfutott élesztős tejet, majd a langyosra melegített aludttejet. Végül az olvasztott, de nem forró vajat adtam hozzá és megdagasztottam. Kissé lágy volt a tészta, de kettévéve, egyik feléhez még lisztet gyúrtam, 1-2 evőkanálnyit, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. A másik feléhez a púpos evőkanál kakaót gyúrtam hozzá. Elég hosszadalmasan kell dagasztgatni, mire a kakaó egyenletesen eloszlik benne. 

A kétféle tésztát letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán mindkét részt 3 fele osztottam. Kinyújtottam 1-1 világos és kakaós részt, egymásra tettem, még így is nyújtottam kicsit, majd kettévágtam. Mindkét részt külön-külön feltekertem, majd összesodortam a két tekercset. Így készült a másik két rúd is.

Mindhárom rudat tepsibe tettem, tojássárgával lekentem.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 50 fokra, majd negyed óra elteltével felvittem a hőfokot 175 fokra.

Készre sütöttem, szép pirosra.

Megspóroltam a kelesztési időt. Kenyérrel is szoktam így bánni, beteszem a hideg sütőbe, s miközben melegszik, a tészta is kel. Szép nagyra nőtt, az eredetileg vékonyka rudak majdhogynem össze is nőttek. Puha, foszlós lett a tészta. Nem túl édes, de meggydzsemmel tökéletes volt. Karamelles tejjel szintén. :-)

Krémes bögrés mákos

Az idén nem kényeztettem a családot sütivel. Egyelőre! :-) A múlt hét vége is úgy alakult, hogy nem konyháztam. Szombaton Leányzó központi felvételit írt, elkísértem, együtt izgultunk. Délután azért sütöttem fánkot, nehogy kihasználatlan maradjon a konyha. Vasárnap nem voltunk itthon,  így hét elején már igencsak hiányát éreztem egy kis finomságnak. Ezért este nekiálltam egyik még tavaly kipróbálásra félretett recept "életre keltésének". Csak egy egyszerű kevert mákos gyorsan elkészülő krémmel a közepén. Finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:
 (2 dl-es bögrével mérve)

• 3 nagy tojás
• 20 dkg vaj
• 2 pohár cukor
• 1 pohár darált mák
• 3 pohár liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 pohár aludttej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 6 evőkanál cukor
• 25 dkg mascarpone

Így készült:

A pudingot főztem meg előbb: a pudingport elkevertem kevés tejjel, majd a többi tej és a cukor hozzáadásával állandóan kevergetve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben időnként megkavartam.

A tésztához elkevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megolvasztott, de nem forró vajat. Ezzel is elkevertem, majd a többi hozzávalót is belemértem s simára kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam. Omlós lett a tészta, óvatosan kell bánni vele.

A kihűlt pudinghoz kevertem a mascarponét.

Rákentem a krémet az alsó lapra, majd a másikat visszaemeltem rá. Sikerült is eltörni, de ráigazgatva a tetejére alig észrevehető volt a baki. :-)

Hétfőn a gyerekek osztálytársai is hiányolták a sütit. Kedden aztán kedvükre tettek. Nekik is ízlett, még a mákot nem kedvelőknek is. :-)

Flódni

Még flódnit sem sütöttem. Egy ideje tervezgetem, mert feltételeztem, hogy a dió-mák-alma-lekvár együttes csak finom lehet. Az volt! Persze ez is még karácsonyra készült...

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg zsír
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 2 evőkanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg sárgabaracklekvár
• 15 dkg darált dió
• 15 dkg őrölt mák
• 24 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• maréknyi mazsola
• 1 kg alma
• fahéj

Így készült:

Az élesztőt a langyos tejben felfuttattam.

A lisztet, csipet sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem. Megdagasztottam, majd pihenni hagytam. 

Közben elkészítettem a töltelékeket: az almát megmostam, lereszeltem, elkevertem 8 dkg cukorral, fahéjjal. A darált diót szintén 8 dkg cukorral és a mazsolával kevertem el. A mákhoz is került 8 dkg cukor és citromhéj. 

A tésztát 4 részre osztottam.

Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, kikent tepsibe tettem. Megkentem vékonyan lekvárral, rásimítottam az almát. Erre került a következő lap. Megszurkáltam villával, lekentem lekvárral, rászórtam a mákot, elsimítottam, hogy egyenletesen legyen. A következő lapot is kinyújtottam, megszurkáltam, lekvárral kentem, dióval borítottam. Befedtem az utolsó lappal, ezt is megszurkáltam villával.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Még langyosan megvágtam, mert kíváncsi voltam, milyen lett. Hát olyan, hogy mindjárt három szeletet meg is ettem belőle. Úgy frissen nagyon finom volt, a későbbiekről nem tudok nyilatkozni, mert nem még ettem belőle. Húgom viszont igen, napokkal később írta, hogy a megőrzött pár szelet milyen finom! :-)

Kókuszos kesztekercs

Még mindig az ünnepi kínálat része. :-) Nagyon szeretjük a kekszszalámit, keksztekercset, mégis ritkán készül. Az utóbbi időben kiszorította a sport szelet a konyhából. Pedig ez sem túl macerás. Na jó, kicsit több munka van vele, mert krémet is kell kavarni hozzá, meg nyújtani, tölteni és tekerni, de az egyszerű, alapédességek sorába tartozik.

Hozzávalók:
A "tésztához":

• 50 dkg darált keksz
• 15 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl tej
• 1 dl főtt kávé

A krémhez:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál liszt
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

Így készült:

A krémet készítettem el előbb: a lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, az 1 evőkanál cukrot, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket, s időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Közben a vajat a cukorral elkevertem, s az időközben kihűlt kókuszos pépet hozzákanalaztam.

A darált kekszet az összes hozzávalóval összegyúrtam. Még pici tejet tettem a 2 dl-en kívül a masszához, mert száraznak találtam, de lehet, nem kellett volna, mert aztán picikét lágy lett, látszik a formáján is, szépen ellapult az alja.

A masszát két részre osztottam, s külön-külön, két-két réteg fólia között kinyújtottam. A krémet is két fele osztottam, elkentem a két kinyújtott lapon, persze, miután a felső réteg fóliát eltávolítottam róla.

Az alatta lévő fólia segítségével feltekertem, s ebbe beletekerve hideg helyre tettem.

Én mindig lisztes péppel vagy pudinggal készítem a töltelékét, a simán vaj-cukor-kókusz keveréket túl töménynek találom. Így krémesebb, lágyabb, többet lehet enni belőle. :-)

Túrós pite

Idén még nem sütöttem. Azaz egyszer lángost vacsira, de az gyakran készül. Tegnap délután aztán kenyeret dagasztottam, míg kelt, megsült a vacsi a sütőben, majd a sütihez való tésztát és tölteléket is előkészítettem, aztán a kenyér után az is ment pirulni.
Összegyűlt nagy adag házi túró, az adta az ötletet. Zsíros tésztát gyúrtam, ez a kedvenc pitealapom, az almás is így a legkelendőbb. Túrós töltelékkel is nagyon finom lett, főleg, hogy egy réteg sárgabaracklekvár is került bele, citromhéj helyett pedig narancshéj.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 16 dkg zsír
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojássárga
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 70 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 1 narancs lereszelt héja
• 3 evőkanál gríz
• maréknyi mazsola
• 3 tojásfehérje felverve
• csipet só
• sárgabaracklekvár

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sót, sütőport összemorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojások sárgáját és egy evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Ha szükséges, túl kemény, morzsálódós a tészta, még lehet hozzá tenni tejfölt. Egy picikét én is tettem még.

A töltelékhez áttörtem a túrót, elkevertem a cukorral és narancshéjjal, grízzel, mazsolával. A fehérjéket csipet sóval felvertem, ezt is hozzákevertem.

A tésztát 2 részre osztottam. Egyiket tepsi méretű lappá nyújtottam, tepsibe helyeztem (én kibéleltem sütőpapírral), lekentem lekvárral, elsimítottam rajta a túrótölteléket. A másik lapot is kinyújtottam, ráhelyeztem a töltelékre.

180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Kihűlés után szépen szeletelhető. De már langyosan is, mert nem volt türelmem megvárni, hogy teljesen kihűljön! :-)

Tálaláskor kevés vaníliás porcukrot szórtam rá. 

Linzer

Újabb karácsonyi darab. Csak úgy hagyományosan, mindenféle flanc nélkül készült. Azaz nem teljesen, mert a közepéből nem kört, hanem csillagot szúrtam ki. Unokaöcsém ezeket vadászta a tányérról, neki ez ízlett legjobban. Még jó, hogy nem mindenkinek ugyanaz volt a kedvence! :-)

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 40 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojássárga 
• 1 csomag sütőpor
• sárgabaracklekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet előbb elmorzsoltam a vajjal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. 

1-2 órát pihent a tészta, mivel közben sült más süti, de ez el is maradhat.

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kivágtam, felének a közepét is kilukasztottam, ezúttal pici csillagformával.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, nem túl közel egymáshoz, mert nőni fognak. 

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Kihűlés után egy teli és egy lyukas korongot 1-1 bő teáskanál lekvárral összetapasztottam.

Porcukorral szórtam be.

A meglepetés az volt, hogy elég rendesen megnőttek a tepsiben. Az első adagot sikerült is a kelleténél közelebb pakolni egymáshoz, így összenőttek. A továbbiakban ebből tanulva szellősebben kerültek a tepsibe.

Volt, hogy margarinnal sütöttem, de vajjal sokkal finomabb. A porcukorral meg csak csínján bántam, mert egyáltalán nem hiányzik róla, csak a külleme kedvéért került rá. Persze aki édesen szereti, jó vastagon beszórhatja.

Szerintem ez a legegyszerűbb és legfinomabb linzerrecept. A 30-20-10-1 (liszt, vaj, porcukor, tojássárga) arány tökéletes. És vaj, nem margarin. Sokkal de sokkal finomabb vajjal. Sütőpor nélkül. Így is puha lesz, főleg a lekvárral való összerakás után, amit nem kell sajnálni belőle. Legutóbb karácsonyra készült, 3 adag, azaz 90 dkg lisztből.
Leányzó rakosgatta össze. Itt még nincs rajta porcukor. Nem is hiányzik róla az édességét tekintve, de végül került rá, mert hát a linzernek úgy kell kinézni.

Pöttyös gesztenyés szelet

Valami mást terveztem, macerásabbat, de mire rákerült a sor, csak túl szerettem volna lenni a konyhai roboton. Így leegyszerűsítettem: csak egymásra raktam a két kisütött piskótát, közé a krémet és a "pöttyöket".
Ritkán sütök gesztenyéset, pedig én szeretem a vele készült sütiket. A család többi tagja kevésbé. Így inkább az én kedvemre tettem. De két szeletnél többet nem ettem belőle. Nem azért, mert nem lett finom, hanem mert túl sok volt a sütiből. Mindenféléből. Most már úgy érzem, bírnék enni belőle! :-)

Hozzávalók:
A piskótához:

• 2 × 4 tojás
• 2× 1 csipet só
• 2× 2 evőkanál víz
• 2× fél csomag sütőpor
• 2× 1 evőkanál kakaó
• 2× 6 evőkanál liszt
• 2× 6 evőkanál cukor

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 15 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 csomag gesztenyemassza (25 dkg)

A "pöttyökhöz":

• 1 csomag gesztenyemassza
• 10 dkg darált keksz
• 1 evőkanál kakaó
• 1 dl tej

A tetejére:

• 14 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A két piskótát külön-külön kikavartam: a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét 3 evőkanál cukorral és csipet sóval felvertem, a sárgákat a többi cukorral és sütőporral habosra kavartam. Hozzáadtam a kakaót és vizet, elkevertem, majd a fehérjehabot és kanalanként hozzákevertem a 6 evőkanál lisztet.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28 × 36 cm-es) simítottam a masszát, 175 fokon kisütöttem.

Míg sült az első, megkavartam a másodikat, majd az került a sütőbe.

A krémhez előbb a pudingokat főztem meg a 6 dl tejben. Hagytam kihűlni, közben gyakran megkavartam.

A vajat a cukorral elkevertem, kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a gesztenyemasszát.

A másik csomag gesztenyét elkevertem a darált keksszel, kakaóval és tejjel. Keménynek találtam, ezért még pici tejet gyúrtam bele. A lényeg, hogy rudakká sodorható massza legyen belőle. Kisujjnyi rudakat sodortam belőle.

A krém felét rákentem egyik piskótára, kiraktam a barna gesztenyerudakkal, rákentem a krém másik felét és beborítottam a második piskótalappal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam és bevontam vele a sütit.

A pöttyöknek szánt masszából maradt, sűrűbben kellett volna pakolni egymás mellé a rudakat. De már nem volt kedvem átvariálni. 

Úgy kell majd szeletelni, hogy az oldala pöttyös legyen. 

Most hogy így elnézem, tényleg szívesen ennék belőle! :-)

Túrós-sajtos sós rúd

A karácsonyt megelőző hét végén gondoltam, kicsit megkönnyítem a dolgom s megsütöm előre az ünnepre szánt sós rágcsát. Úgy is lett, s kijelentettem családnak, a széleket megehetik, a többit elteszem. Mondta erre Férjuram enyhe iróniával , hogy nem teszek én el semmit. Eltettem ugyan, de karácsony előtt két nappal süthettem másikat. Rájártak, s mi tagadás, én is. Igazuk is van, akkor még jól esik, de ünnepek alatt már rá sem bír nézni az ember.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 3 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 25 dkg reszelt sajt
• 4 tojássárga
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 tojásfehérje lekenni 
• magok beszórni- mák, szezámmag, lenmag

Így készült:

A hozzávalókat a tojássárga és tejföl kivételével összegyúrtam-morzsoltam, majd hozzáadtam a tojássárgákat és kevés tejfölt, majd még annyit, hogy összeálljon a tészta, de kemény maradjon. 

2-3 órai pihentetés után nem túl vékonyra kinyújtottam.

A tojásfehérjét villával felvertem egy nagy csipet sóval, lekentem vele a tésztát, magokkal beszórtam, derelyemetszővel felvágtam.

Tepsibe pakoltam s 180 fokon pirosra sütöttem őket.

A második adag már kevésbé volt kapós. Pedig nem lett kevésbé finom, sőt picivel több só került bele, mert elsőként egy leheletnyit sótlan lett. De annyi versenytársa volt... 

Gabi kedvenc sütije diósan

Elhatároztam, hogy internet-mentes ünnepeket tartok. Ez olyannyira jól sikerült, hogy napokig még a FB-ra sem néztem fel, a blogot viszont máig hanyagoltam. Pedig annyit, de annyit sütöttem az ünnepekre, s annyi bepótolni valóm van...

Elsőként is kívánok mindenkinek, aki erre jár, -meg annak is, aki nem,- örömökben, szeretetben, sütiben gazdag boldog új évet! :-)

Mikor megláttam Gabriellánál ezt a sütit, elhatároztam, hogy meg fogom sütni, annyira megtetszett. Karácsonyra el is készült. Bár nem mákkal, hanem dióval töltöttem, a tésztába pedig zsír került. Nagyon finom, omlós süti lett, kedvencemmé vált a nyolcféle süti közül. Igen, annyit sütöttem. Magam is meglepődtem, amikor bementem a kamrába, s megszámláltam a polcon sorakozókat. Túlzásba vittem már megint, s megint azt mondom, hogy többet ilyet nem csinálok. Mert osztogatom én mindig ide-oda, de az itthon maradt mennyiség ránk száradt. Én is csak épp megkóstoltam mindegyiket, de a család többi tagja sem vitte túlzásba a sütievést. Valamiért a rántott hús kelendőbbnek bizonyult! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 30 dkg zsír
• 15 dkg porcukor
• 2 tojássárga
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 6 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 1 maréknyi mazsola
• 2 evőkanál méz
• cukrozott narancshéj
• + vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba mértem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és citromhéjat. Összegyúrtam. Bár összeállt a tészta, annyira omlósnak tűnt, hogy attól tartottam, nem fogom tudni kinyújtani szakadás nélkül, ezért egy evőkanál tejfölt dolgoztam bele. 

A töltelék hozzávalóit összekevertem. A cukrozott narancshéj apróra vágva került bele. 

A tésztát négy részre osztottam. Lisztezett deszkán mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. A tészta közepére egy csíkban tölteléket igazgattam, majd jobbról-balról ráhajtottam a tésztaszéleket. Ezután átfordítottam úgy, hogy a hajtás kerüljön alulra.

A tekercsből ujjnyi vastag szeleteket vágtam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdtek.

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a sütiket.

Természetesen dupla adagot sütöttem belőle. Azt is megtudtam, hogy sokáig eláll. :-)
Elég sokat változtattam a recepten, bocsi, Gabi, de nekem ez szokásom. Jó, vagy rossz?
Az eredeti mákkal van töltve, de nálunk a mákos sütik kevésbé kelendőek. Bár az utóbbi időben mintha kezdenék megkedvelni... Ezért töltöttem dióval. A narancshéj pedig citromhéj helyett került bele, s azért is, mert nem rég készült s használjam is valamire. Nagyon finom lett tőle! No meg amúgy is.
Aprócska voltát is előnyként rovom fel: hamarabb nyúl az ember fia-lánya egy falatnyi sütiér a nagy dőzsölések közepette, mint egy termetes szeletér.