Nagymamámnak nem volt receptes füzete, Ő mindent fejből készített. Anyukám többször mesélte, hogy apósa, azaz Tata (mifelénk nem papa volt a nagyapa, hanem tata) leszidta őt, mikor látta, hogy leírt recept alapján süt, mondván, legyen ügyesebb, mint más, ne utánozzon. Ez rosszul esett neki, persze azért leírta a másoktól ellesett recepteket, s milyen jól tette, mert így nekünk is megmaradt. Én is leírt receptek alapján sütök, bár örökölhettem valamit Tatától, mert akaratlanul is valami mást akarok létrehozni... De azért annyira nem vagyok akaratos, mint Ő volt. :-) De én akkor is nagyon szerettem Őt. Inkább emlékfoszlányaim vannak róla. Többek között az, mikor a kertben üldögélve, miközben Mama málét -azaz kukoricát- kapált, megmutatta nekem a szemben lévő domboldalon, melyik része az erdőnek volt az övék. Jól elkülönült a többitől, mert ott voltak legmagasabbak a fák. Remélte, hogy egyszer még birtokolhatják. Ő azt már nem érte meg, de Mama igen. Milyen boldog is volt!...
Ott volt a szőlőhegy is az erdő közelében, a domb túloldali lejtőjén. Ott ettük a puszta kalácsot. Az általam sütött ilyen lett:
- 5 dl házi tej
- 15 dkg + 1 evőkanál cukor
- 5 dkg élesztő
- 1 kg liszt
- 1 teáskanál só
- 20 dkg margarin
- 1 egész tojás + 2 sárgája
- 1 evőkanál vaníliás cukor
- 1 citrom lereszelt héja
Így készült:
4 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.
A lisztet elvegyítettem a sóval, 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral s elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, a felfutott élesztős tejet s dagasztani kezdtem. Még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, de ez lehet kicsivel több is.
A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam.
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket rúddá sodortam, majd 3-3-at összefontam.
Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a fonatokat, tojásfehérjével lekentem s kevés cukrot szórtam rá.
Hideg sütőbe tettem, beállítottam 175 fokra s hagytam szép pirosra sülni.
Puha, foszlós lett, s épp kellően édes. Lekvárral kenve, de csak úgy magában is nagyon finom!
Mikor még mínusz fokok voltak, a kamrából hozott liszt igencsak hideg volt, ezért beraktam egy percre a mikróba átmelegedni. A langyos liszttől hamar megkelt a tészta, ezért azóta mindig úgy teszek: előbb a liszt melegszik egy kicsit, azután látok neki a dagasztásnak. Bár mondják, hogy a mikrohullámú sütő használata sem tesz jót nekünk...
De finom lehetett! És jó lehetett közben emlékezni a régi szép időkre....
VálaszTörlésÖrülök, hogy újra itt vagy! Sajnos mostanában ritkábban hozol új finomságokat... gondolom egyre kevesebb az időd.
Igen, finom volt, el is fogyott hamar.
TörlésMintha menne össze ez az idő, egyre rövidebb a 24 óra! :-) Sokat helyettesítettem mostanában, ez igencsak lefárasztott. Meg az utóbbi hétvégeken is volt valami program, s nem bírtam összeszedni magam. Sőt, sütni sem sütöttem annyit, s előfordult, hogy fotó sem készült. Amikor van szusszanásnyi időm, jövök! :-)
Nagyon csodálkoztam, miért titulált a gugli ismeretlen felhasználónak??!! Nem mentette ide a megjegyzésemet és üzit küldött az emailemre erről... Teszek egy újabb kísérletet :) Süteményeket többnyire én is fejből készítek, mert attól tartok, hogy valami fontosat kifelejtek a hozzávalókból :D Szép és finom a puszta kalácsod! Sok szusszanásnyi időt kívánok neked bokros teendőid mellett! :)
VálaszTörlés