Tepertős pogácsa

Miközben az interneten barangoltam, persze recepteket böngészve, belebotlottam a tepertős pogácsába. Márpedig olyan szép levelesbe, amilyet Anyukám készített. El is gondolkodtam rögtön, hogy blogos korszakom óta nem sütöttem tepertős pogácsát? Pedig igencsak előkelő helyen szerepel a kedvencek között.
Húsboltban jártamkor kerestem is zsírnak való szalonnát. Nem volt, csak tokaszalonna. Kis falunkban nem azt veszek, ami szeretnék, hanem ami van:-) Nem úgy viselkedett, mint elvártam volna tőle, de jó húsos lévén finom zsír és még finomabb tepertő lett belőle. Annyira finom, hogy elég kevés érte meg, hogy pogácsa legyen belőle. De lett:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
•  6 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojás
• 1 teáskanál zsír
• 30 dkg tepertő (több kéne bele, de ennyi maradt)
• 1 tojás a lekenéshez

Így készült:

3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, beleütöttem a tojást, hozzáadtam az élesztős tejet. A többi tej fokozatos hozzáadásával közepesen kemény tésztát dagasztottam. Én beleöntöttem mind a 6 dl tejet, így picikét lágy lett. Kis liszt hozzáadásával segítettem rajta. Végül a szírt is beledagasztottam.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a tepertőt ledaráltam. Kevés sót még kevertem hozzá, mert kissé sótlannak találtam.

A megkelt tésztát kinyújtottam. Harmadára rákentem a darált tepertőt, majd hajtogattam: az üres részt a megkent rész felére, majd a másik felet ráhajtottam. Még háromba hajtottam. Letakarva fél órát kelesztettem. Kinyújtottam, újabb hajtogatás után újabb fél órát pihent. A harmadik nyújtást követően -jó ujjnyi vastagra nyújtottam- tetejét bevagdostam, kiszaggattam úgy, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva nem lesz leveles. Tepsibe rakosgattam, tetejét felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Több tepertő kellett volna bele, de így is elfogyott. 

Mikor a tavasszal otthon voltunk, ígéretet tettem Nagynénémnek, hogy legközelebb Őt is meglátogatjuk, mert amúgy nem esik útba, mindig kimarad. Ha már ott voltunk, unokatestvéremékhez is elmentünk. Elmondták, hogy szokták olvasni a blogomat, és Bálint unokatesó kiemelte, hogy neki különösen tetszik, hogy sokszor hivatkozok Anyukára. Mint most is... Nekem ez természetes, fel sem tűnt. Hisz Tőle tanultam a tepertős pogácsa ily módon való elkészítését is. Mint annyi minden mást is. S mennyi mindent nem lestem el, és mennyi mindent szeretnék még kérdezni Tőle...