Bögrés lekváros süti

Anyósomtól van egy kevert lekváros receptem, még régről. De akkoriban kicsit gyanakodva tekintettem rá, furcsa, hogy a lekvárt nem a sütire-sütibe kell kenni, hanem bele kell kavarni a masszába. Most már bátrabb vagyok a konyhában, meg leginkább kíváncsi, így olyan dolgokat is kipróbálok, amiket régebb nem mertem.
Érdemes volt megsütni, finom, kellemes állagú süti lett belőle:

Hozzávalók:
2,5 dl-es bögrével mérve:

• 1 bögre cukor
• 2 tojás
• 0,5 bögre olaj
• 1 üveg szilvalekvár (4 dl)
• 1 bögre tej
• 2,5 bögre liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna

Így készült:

A cukrot a tojásokkal elkevertem, majd belekerült az olaj is. A lisztet, szódabikarbónát a tejjel váltakozva kevertem bele, végül a kakaót, lekvárt. Alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát.

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Ilyen egyszerű.

Diódarabok is kerülhetnek bele, az sem rontaná el. Sőt, ha még csokival is bevonjuk, ünnepi asztalra is kerülhet.

Zöldhagymás pogácsa

Valamihez szalonnapörc kellett, a kisütött zsír meg megmaradt. Épp pogácsát terveztem sütni, így nem ment kárba az sem. A kertből hoztam be néhány szál zöldhagymát is, s egy finom, ropogós, mégis puha pogácsát tehettem a vendégek elé.

Hozzávalók:

• 3-3,5 dl szalonnazsír
• 5 szál zöldhagyma
• 1 kg liszt
• 2 csapott teáskanál só
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 tojás lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A hagymát felaprítottam, a szalonnazsírban sütöttem 2-3 percig.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne az cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót tálba tettem s elmorzsoltam a hagymás zsírral. Persze, miután már nem forró.

Hozzáadtam az élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Azért túl kemény se legyen.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, kinyújtottam, hajtogattam.

Rövid pihentetés után újra kinyújtottam úgy jó ujjnyi vastagra. Közepes pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.

180 fokon szép pirosra sütöttem a pogikat.

Sima zsírral is működik, de a szalonnadarabok sem rontják el! Tehát ha épp nincs maradék szalonnazsír, a kisütött szalonnát mindenestül bele lehet dagasztani. Nagyon finom a hagymás-szalonnás pogi, szoktam sütni!
Sót viszont kevesebbet tettem, mint egyébként, mert a szalonna sós, a zsírja is. Ha mégis sótlannak sikeredne a tészta, a lekenéshez használt tojáshoz lehet sót keverni. Vagy sószemcséket szórni a tetejére.

Kevert almás

Kifogytunk itthon a gyümölcsből, ezért a kisboltban járva szerettem volna pótolni a készletet. Az almán akadt meg a szemem, nagyok és pirosak voltak. Nem kellett volna, mert amilyen szépek, éppen annyira élvezhetetlenek voltak. Ízetlen, puha belsejű. Kidobni sajnáltam, ezért lereszelve sütibe került. Mivel pitének kevés lett volna, így egy kevert süti közepébe került. Egész jó ízű lett tőle! :-)

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 30 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej
• 1 evőkanál kakaó + 2 evőkanál tej
• 5 nagy alma
• fahéj
• 1 citrom leve és héja
• 1 evőkanál gríz
• 10 dkg csoki + 3 evőkanál olaj

Így készült:
Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd az almához kevertem a fahéjat, a citrom lereszelt héját és levét, valamint a grízt.

A tojásokat, cukrot, vaníliás cukrot, olajat alaposan összekevertem, majd belekevertem a lisztet, sütőport és tejet. Mikor sima lett a massza, kettéosztottam. Felébe belekevertem a kakaót és 2 evőkanál tejet.
A kakaós massza került a tepsibe alulra (előtte sütőpapírral béleltem), erre kanalaztam az almát, igyekezvén, hogy mindenhova jusson, majd beborítottam a világos tésztával.
180 fokon sütöttem. Addig, míg a teteje világosra pirult, illetve tűpróbáig.
Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.

Így ízesítve az alma is finom lett, jó ízt az adott az egész sütinek, feldobva az egyszerű kevertet. Régebb annyira nem kedveltem őket, de mióta krónikus időhiányban szenvedek (mondjuk most pont nem), azóta előszeretettel kapom elő egyik-másik hasonló receptet.

Zöldségleves grízgaluskával

A grízgaluska készítésének módja azon kevés dolgok egyike, amikre határozottan emlékszem, hogy az anyai Nagymamámtól tanultam. Gyerekkorunkban gyakran voltunk nála, együtt lakott Anyukám húgával és az unokatestvéreinkkel, akik velünk egykorúak voltak, így nagyon jó csapatot alkottunk. S ennek megfelelően sok butaságot is csináltunk. Biztos, éppen ezért annyira emlékezetesek ezek az idők. Mamával kevesebb időt töltöttünk, Ő végezte a ház körüli teendőket, ami nem volt kevés, így folyton dolga volt. A főzés is az Ő dolga volt, azt mondanom sem kell, hogy jól csinálta.
A grízgaluska készítését később, Fiam születésekor tanította. Eljött hozzánk, s ott főzött, persze általa hozott hozzávalókból. A húslevesbe szaggatás közben magyarázta, mi a titka. Ritkán is rontom el, de azért háziasszonykodásom során néhányszor előfordult, hogy kemény maradt. De van, aki kifejezetten úgy szereti.

Hozzávalók:

• 1 közepes fej hagyma
• kevés olaj
• 1 nagyobb petrezselyem
• 2 répa
• 1 ökölnyi zellergumó
• só
• 2 tojás
• gríz
• petrezselyem- és zellerzöld

Így készült:

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon egész világosra pirítottam.

Felöntöttem másfél-két liter vízzel, sóztam.

Közben a zöldségeket megpucoltam, megmostam, felaprítottam, a vízbe tettem. 

Mikor majdnem puhára főttek, a két tojást kanállal enyhén felvertem, épp hogy elvegyüljön a sárgája és a fehérje. Előbb kevés grízt szórtam bele, majd apránként annyit, hogy véletlenül se legyen kemény a keverék, a tetejét a kanál hátával könnyedén be lehessen nyomni.

Néhány percig állni hagytam.

A levest egész kis lángra tettem, hogy alig főjön, s kanállal beleszaggattam a galuskát. Lefedve főni hagytam. Ha úgy látom, hogy nem akar megpuhulni (elég sok idő kell neki), vagy nagyon fő, 1 dl-nyi hideg vizet öntök hozzá. Ez legtöbbször segít rajta. Kanállal megvágok egy galuskát, így érzem, hogy puha-e. De többnyire jelzi saját maga is, ugyanis már nem a lé tetején van, hanem lesüllyed.

Megkóstolom, ha kell, még sózom, végül belekerül az apróra vágott zöld, s le is veszem a tűzhelyről.

Szóval a titok: ne legyen kemény a gríz-tojás keverék, kis lángon kell főzni, s kevés hideg víz, ha mégsem puhul meg.

Levestésztával is elkészülhet ez a leves, vagy nokedlit is lehet szaggatni bele. Friss zöldségekkel különösen finom, könnyű leves. Szeretjük! :-)

Sajtos-zöldfűszeres kenyérrudak

Már említettem, hogy Fiam elballagott, leérettségizett, maga mögött tudva élete leggondtalanabb korszakát. Bár Ő ezt még nem tudja, majd később fog rájönni, akárcsak én annak idején. Nem ebbe a gimnáziumba készült, de annak idején csúnyán elrontotta a központi felvételit, így megtettük ezt a lépést. Lehet, így kellett lennie. Szerintem szeretett ide járni. Bár időnként panaszkodott ilyen-olyan okból, azért minden alkalmat megragadott, hogy még maradhasson Esztergomban, a barátokkal lehessen, bulizhasson. Még egy utolsó (vagy nem?) alkalom adódott, hogy együtt lehessenek. Bankettet szerveztek múlt hét végére, de sokaknak más programja volt, így kevesen mentek el. De én azért sütöttem sütit. :-)
Egyikük ez:

Hozzávalók:

• 2 dl tej+víz
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 60 dkg liszt (fehér búzaliszt, rétesliszt és tönkölyliszt keveréke)
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás
• 4-5 evőkanál olívaolaj

A lekenéshez:

• 0,5 dl olívaolaj
• nagy csipet só
• zöldfűszerek (oregánó, bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma)
• reszelt sajt (ementáli) 

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval. Hozzáadtam a tojást, az élesztős tejet, s fokozatosan annyi meleg vizet, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Végül beledolgoztam az olívaolajat. Megdagasztottam s lisztezve, letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra kinyújtottam, csíkokra vágtam. A csíkok felemelve maguktól megnyúltak. Kettéhajtva összesodortam (így pont tepsi hosszúságú lett), tepsibe pakoltam egymás mellé, azért némi helyet hagyva közöttük. 

A zöldfűszereket  és sót elkevertem az olívaolajjal. A sajtot lereszeltem.

A kenyércsíkokat lekentem a fűszeres olajjal, sajttal szórtam be.

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

3 tepsibe fértek el, így míg az első már sült, előkészítettem a másodikat, majd a harmadikat.

Finomak lettek, enyhén ropogós, belül puha, kellemesen sós-fűszeres. Szerintem hamarosan süthetem a következőt! Csak ne lenne ilyen meleg már...

Bogyi néni méteres kalácsa

Ezen a néven találtam rá erre a sütire, itt. Megtetszett, mert kevésbé macerás, mint az eredeti, de szerintem nem kevésbé mutatós és finom. Mondjuk nem sűrűn babrálok vele, de ez a változat valószínűleg gyakoribb vendég lesz.
Mivel még mindig nincs két egyforma méretű őzgerincformám, püspökkenyérformában készült:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 5 tojás
• 25 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj
• 1 evőkanál kakaó+1 evőkanál tej felébe

A krémhez:

• 2 csomag eperízű pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához  a tojást a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, sütőport, tejet és sima masszát kevertem belőle.

Felét kikent formába öntöttem, a másik felébe került a kakaó és 1 evőkanál tej. A kakaós masszát másik kikent formába borítottam.

180 fokon tűpróbáig sültek.

A krémhez a pudingporokat kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sokszor átkevertem.

A vajat a cukorral elvegyítettem, majd kanalanként hozzáadtam a pudingot.

A formában kisült tésztát kiborítottam (igencsak felpúposodott, ezért levágtam egyenesre a tetejét), mindkettőt vízszintesen három csíkra vágtam.

Összeraktam a krémmel oly módon, hogy két barna csík közé világos kerüljön, illetve fordítva.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, majd bevontam vele a sütik tetejét, arra ösztökélve, hogy oldalt lefolyjon itt-ott.

Finom volt! Nem tudom, ki lehet az a Bogyi néni, de hálás köszönet neki az ötletért! 

Fűszeres sajtos kockák

Néha sós rágcsálnivaló utáni vágyat érzek. Most is, de annyira nem, hogy a benti 30 fokból még többet csináljak. Inkább kivárom a hétvégét, amikor is állítólag záporok enyhítik kissé a forróságot. Ez a sós ropogtatni való régebb készült, a képek között barangolva találtam rá. Szerencsére sikerült összepárosítani a recepttel, ami nem mindig jön össze. Ilyenkor fájó szívvel, de törlöm a fotókat. Kell a hely az újabbaknak.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg reszelt sajt
• 1,5 teáskanál só
• 1-1 csapott csapott mokkáskanál csípős pirospaprika, bors, bazsalikom
• 2-3 evőkanál tejföl
• tetejére 1 tojás, szezámmag, mák

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd a sajttal is elvegyítettem. Belekerültek a fűszerek is, majd annyi tejföllel gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam a tésztát, egy felvert tojással lekentem (elég egy sárgája is, mert az egész tojás sok hozzá). Magokat szórtam rá, majd derelyemetszővel felkockáztam.

Tepsibe rakosgattam, s 180 fokon pirulásig sütöttem őket.

Baracklekváros kifli

Rég sütöttem lekváros kiflit, meg amúgy is tesztelni szerettem volna a frissen főzött sárgabaracklekvárt. Tartottam tőle, hogy sülés közben ki fog folyni, de jól kiállta a próbát, csak minimális mennyiség kíváncsiskodott ki a kiflicsücsköknél.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 dkg élesztő
• 1 evőkanál cukor
• nagy csipet só
• 10 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 tojás
• 3-4 evőkanál tejföl
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot összemorzsoltam előbb az élesztővel, majd a zsírral és margarinnal. A tojást is hozzáadtam és annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjak.

Egy órányi pihentetés után 4 részre osztottam a tésztát. (Így elég nagyocska kiflik lettek, több részre osztva apróbbak lesznek.) Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam. 1-1 teáskanál lekvárt tettem mindegyikre, felsodortam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a kifliket.

Habos gyümölcsös süti

Télen-nyáron elkészíthető, finom gyümölcsös süti. Most ugyan nyáron sütöttem- néha a 30 fok sem tud megállítani-, de friss gyümölcs híján fagyasztottból vagy befőttből is finom.

Hozzávalók:

• 5 tojás (a sárgája a tésztához, a fehérje a habhoz)
• 12,5 dkg vaj
• 15 + 20 dkg cukor
• 1 dl tej
• 2 dl tejföl
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom leve
• gyümölcs (most őszibarack)

Így készült:

A tojások sárgáját elkevertem a puha vajjal és a 15 dkg cukorral. Ezután belekevertem a tejet, lisztet, sütőport, tejfölt, citromlét. Sima masszát kevertem belőle.

A masszát tepsibe simítom, rászórom a felaprított gyümölcsöt.

180 fokos sütőbe tettem a tepsit.

Közben a fehérjéket felvertem a 20 dkg cukorral.

Mikor a süti kész, rásimítom a habot, visszateszem a sütőbe, mérsékelve a hőfokot 100 fokra.

Mikor a hab pirulni kezdett, kivettem a sütőből.

Kihűlés után szeletelhető.

Sajtos-szalonnás csiga

Időközben Fiam leérettségizett. Küzdelmes négy év előzte meg. Legalábbis számomra az volt. Ő kevésbé küzdött. De az utolsó évre összeszedte magát, villantott valamit a benne rejlő tartalékból. Én mindig is mondtam neki, ha olyan okos lettem volna, mint Ő, nem csak egy (bocsánat, két) tanítóképzőt végeztem volna el. Végül összehozott egy -nem önmagához, hanem eddigi tanulmányi eredményeihez képest- jó érettségit. Még korábban megígértem neki, ha négyes fölötti lesz az érettségi átlaga, elmegyünk valahova. Tartottam a szavam. Az elmúlt hétvégét a Balatonon töltöttük. Az idő lehetett volna kegyesebb is, de a fiatalság mit sem törődött a 20 fokkal, jókat pancsoltak. Vasárnapra aztán kisütött a nap, látszik is a bőrünkön.
Szokásomhoz híven sütivel is készültem a "nagy" útra. Egyikük ez a kelt tésztájú sajtos-szalonnás csiga volt:

Hozzávalók:

• 20-25 dkg húsos szalonna (bacon)
• 0,5 dl olaj
• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 4 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 25 dkg margarin
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl és 35 dkg reszelt sajt a töltelékhez

Így készült:

A szalonnát felkockáztam, az olajon ropogósra sütöttem.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, margarint, a szalonna zsírját tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és az élesztős tejet. Összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért beledagasztottam még egy kevés lisztet.

A tésztát hagytam megkelni.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyik felét hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, lekentem 1 evőkanál tejföllel, fele sajtot rászórtam, meg  a szalonnakockák felét.

Feltekertem, szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. 180 fokos sütőbe tettem.

Míg sült, elkészítettem a tészta másik felét is, ebből is lett egy nagy tepsi csiga.

Finom volt, frissen igazán élvezhető, de még harmadnap is szívesen rágcsáltuk a maradékot. Mindössze annyi megjegyzést tettek rá, hogy lehetne benne több szalonnadarabka. Ennyi volt itthon, s ez is hirtelen ötlettől vezérelve került bele. Legközelebb több lesz! :-)

Gyömbéres sárgabaracklekvár

Ez a lekvár sem most készült, hanem sárgabarackérés idején. Úgy két hete. 

Készült hagyományos is (így készül), a másodikként kifőzött adagot pedig gyömbérrel bolondítottam meg. Többektől hallottam, hogy lehúzzák a héját, meg ledarálják. Én nem bíbelődök ilyesmivel, a megmosott, hibás részektől megszabadított barackokat kettévágom, lecukrozom, s főzöm. Addig, míg besűrűsödik. Jelen esetben úgy két órát. Nem fáztam mellette! :-)

Hozzávalók:

• 6 kg sárgabarack
• 1,5 kg cukor
• darabka gyömbér (jó hüvelykujjnyi)

Így készült:

Az üvegek kimosásával kezdtem. Míg főtt a lekvár, leborítva száradni hagytam őket.

A barackot megmostam, pöttyös-sérült részeket kivágtam. Felezve nagy lábosba raktam. Ráöntöttem 1 kg cukort, s kis lángon főni tettem. A gyömbért megpucoltam, beleaprítottam. Reszelni terveztem, de fás volt, ezért maradtam a darabolásnál. Hosszúkás csíkokban került bele, a végén kiszedtem belőle.

A lekvárt állandóan kavargatva addig főztem, míg kellő sűrűségű lett. Ekkor megkóstolva savanyúnak találtam, ezért még fél kg cukrot tettem bele. Ezzel is főztem még egy darabig. (Így is savanykás, több cukor is kerülhet bele, de mi így szeretjük.)

Üvegekbe szedtem a kész lekvárt, egy réteg celofánnal és csavaros tetővel zártam le, majd fejre állítottam mindegyiket, így hagytam mintegy fél órán keresztül. Majd visszafordítva hagytam kihűlni.

Már második üveggel fogyasszuk, pedig van még sok tavalyi lekvár is. De ez olyan finom!

Mivel sokáig fő, nem maradnak darabok benne. Persze nem olyan sima, mintha le lenne darálva. 

Még soha nem használtam zselésítőt. Néhány éve vettem ugyan, hogy tegyek egy próbát, de lejárt a szavatossága. Inkább főzöm a lekvárokat jó sokáig, így 200% gyümölcs van bennük. :-) Régen is így készültek, néha cukor nélkül- főleg a szilvalekvár. 

A felfordítós tartósítást tavalyelőtt próbáltam ki, s mivel bevált -egy lekvár sem penészedett meg-, azóta mindig így kerülnek a kamrába. Nem kell tartósítószer bele. Ami nem egy hátrány! :-)

Tarka barackos süti

Nagy adag sárgabarackhoz jutottam kolléganőm jóvoltából. Lett belőle lekvár is jócskán, de hagytam belőle enni is, nem keveset. Ebből muszáj volt sütit is készítenem. Ötletem persze nem volt, de azt biztosan tudtam, nem szeretnék sokat pepecselni vele. Akkor mi más lehet, mint a jó öreg kevert süti, kis kakaóval cifrázva.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 2 bögre cukor
• 4 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 bögre olaj
• 1 bögre tejföl
• 3,5 bögre liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó+ 2 evőkanál tej
• barack

Így készült:

A megmosott gyümölcsöt felkockáztam. (Ott árválkodott két őszibarack is, az is közé került, amúgy a sárgabarack volt a több.)

A cukrot, vaníliás cukrot a tojásokkal elkevertem. Hozzákevertem az olajat, tejfölt, majd a sütőporral elkevert lisztet. Sima masszát kavartam belőle.

A massza több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam. A maradékba kevertem a kakaót és tejet. A világos masszára csorgattam.

A tetejére szórtam a gyümölcsdarabokat.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Szeretem a sárgabarackot. Ez is finom volt, de ami a szüleim kertjében éretten potyogott le a fáról, na az volt az igazi.

Rég meséltem. Most a barackról eszembe jutott... Hosszúra nyúlik vissza a történet gyökere, de megpróbálom röviden összefoglalni. 

Egy olyan utcában laktunk (jó hosszú volt, sok mellékutcával), ahol többnyire magyarok éltek. Valószínűleg azért szemelték ki ezt a környéket lakótelep építésére. Olyan áron, hogy a házakat lebontják, cserébe az életüket kertes házban leélők kaptak panellakást. Nagyon közeledett mihozzánk a bontás és randa panelek építése, már túloldalt a barátnőmék házát eltüntették a föld színéről, a felső szomszédunk is kiköltözött. Apukámék próbáltak minden követ megmozgatni, hogy megússzuk a bontást (a két házzal lejjebb lévő román család a tervek szerint megúszta volna), húzták az időt, nem fogadták el a felajánlott lakást, már kettőt adtak volna, s akkor jött a nagy forradalom. Megúsztuk. De nem nagyon örülhettünk neki. A kertünk oldalába egy négy emeletes panel éktelenkedett, a lakók a kertbe dobálták a szemetet. A kert alját pedig elvették, mert kellett az útnak, ami alatt szintén újonnan felhúzott épületek sorakoztak. 

Az egyik barackfánk így majdnem a kert aljára került. Nem bírtuk megőrizni a rajta termő gyümölcsöt. A betelepítettek gyerekei nem ismerték az enyém-tiéd fogalmát. Egy alkalommal azt vettük észre, hogy a kerítés túloldaláról az összeverődött siserehad kövekkel dobálja a fát. Nem tudom, mit gondoltak, hogy a bedobott kő nyomán az alig érő barack majd kiugrál hozzájuk? Húgaimmal nekifogtunk visszadobálni a köveket, ahonnan jöttek. Egyik kő egy kisfiú fején landolt. Szegény üvöltve elrohant. (Nem akartuk bántani őt, véletlen volt, mai napig sajnálom a gyereket.) A közelben beszélgető nők, akik addig rá sem szóltak a dobálózó gyerekekre, minket persze lehordtak. Azt mondanom sem kell, hogy nem magyarok voltak...

Ez csak egy apróság... És még mennyi minden volt... 

Kekszszalámi őzgerincben

Az örök kedvenc. Mégis ritkán készül. De nagy melegek idején (persze nem csak) elő lehet kapni, mert nem kell miatta bekapcsolni a sütőt, 31 fokot teremtve a konyhában. :-)

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 25 dkg vaj
• 30 dkg porcukor
• 1 rumaroma
• 3 evőkanál kakaó
• 50 dkg darált keksz
• 25 dkg darabolt keksz
• 10 dkg mazsola

Így készült:

A tejet, vajat, cukrot kis lángon addig melegítettem, míg a vaj és cukor felolvad.

Beleborítottam a kekszeket, kakaót, rumaromát, alaposan összevegyítettem.

Két őzgerincformát kibéleltem fóliával, elosztottam bennük a kekszes masszát. Lenyomkodtam, beborítottam a fóliával, s hűtőben dermesztettem.

Másnap, kiborítva a formából, szépen lehetett szeletelni.

Nővéremék voltak nálunk, akkor készült, másik sütivel együtt. De valahogy ennek volt nagyobb sikere! :-)

Krumplis tokány

Nemrégiben olvastam, hogy a pörkölt és a tokány között az a különbség, hogy a tokányhoz a hús csíkokra van vágva, nem pedig kockákra, és a bors a fő fűszere, nem pedig a paprika. Hát én bizony kockákra vágtam a húst, de a krumplit hasábokra. Így nevezhetem tokánynak?
Legyen bármi is, finom, azt mondta a család, készülhetne gyakrabban is.

Hozzávalók:

• 1 kg sertéscomb
• 1 nagy fej hagyma
• 1 evőkanál zsír
• só
• bors
• paprika
• kis darab füstölt szalonna
• 1-1,5 kg krumpli
• kis csokor petrezselyemzöld

Így készült:

A hagymát felaprítottam, a zsíron megpároltam. Rádobtam a feldarabolt húst, sóztam, s fedő alatt majdnem puhára pároltam. Közben kevés vizet öntöttem alá. A szalonnát nagyobb darabokra vágva beledobtam, csak az íze végett, a végén ki is szedtem belőle. De lesütve is hozzá lehet tenni, a zsírját meg a pörcöket. 

Közben a krumplit megpucoltam, hasábokra vágtam.

Mikor a hús majdnem puha, borsot, paprikát tettem rá, meg a krumplit. Annyi vizet öntöttem alá, amennyi majdnem ellepte.

Fedő alatt hagytam megfőni.

A felaprított petrezselyemzöldet a végén tettem bele.

Kiadós és finom étel. Biztos ahány ház, annyiféle tokány is készül. Én így készítem, így szeretjük. 

Mákos bögrés eperrel

A tartalékból élek -van bőven, mert idén nagyon ritkán látogattam a blogot-, mert az utóbbi időben nem is sütöttem annyit, ha sütöttem, többnyire jól bevált régi receptekhez folyamodtam, vagy ha véletlenül valami újat sütöttem, nem fotóztam. Bizony, ez is előfordult. Amúgy is a fotózás a legnagyobb macera számomra az egész blogosdiban.
Szóval ez a süti is régebben készült, eperérés idején. Ennyit tudtam szedni róla, aztán az esőhiány miatt nem is termett többet. Azaz csak néhány szemet, amit megettünk. A most érő gyümölcsökkel is készülhet, mondjuk málnával, ribizlivel, barackkal.

Hozzávalók, 2 dl-es bögrével mérve:

• 3 tojás
• 1,5 bögre cukor
• 1 bögre olaj
• 1 bögre darált mák
• 3 bögre rétesliszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 bögre tej
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• eper (vagy más gyümölcs)

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam az olajat. Eztán került bele a mák, liszt. sütőpor, tej. No meg a citrom héja és leve. Alaposan összekevertem, majd kikent tepsibe öntöttem a masszát. 

A megmosott, feldarabolt epret a tetejére szórtam.

180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

Egyszerű, könnyen és gyorsan elkészülő süti, hétköznapi hozzávalókból. Nem csak szezonban, télen is készülhet fagyasztott gyümölcsökkel vagy befőttel. Szeretem az ilyen egyszerű és sokféleképpen variálható recepteket.