Sacher-torta

Fiam névnapjára csokitortát terveztem sütni, de óhaja borította a menetrendet: Sacher-tortát kért, mondván, hogy nem kedveli a túl édes-krémes tortákat. Hát ez ugyan nem krémes, de épp eléggé édes.
Én még nem hogy nem sütöttem, de még csak nem is ettem soha ilyet. Természetesen a gyerek kívánsága parancs. Segítségül hívtam a böngészőt, ahol rátaláltam Zsuzsa receptjére, s le is parkoltam ennél. Meggyőződtem, hogy minden összetevője fellelhető-e a kamrában, s aztán nekiláttam elkészíteni. Gergő azt mondta, igen, ilyennek kell lennie, így bízom benne, hogy tényleg Sacher-tortát sütöttem. 😊

Hozzávalók:

• 8 tojás
• 20 dkg étcsokoládé
• 30 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 20 dkg liszt
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• csipet só

A bevonáshoz és a töltéshez:

• 1 nagy üveg sárgabaracklekvár
• 20 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál étolaj

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam, külön edényben a sárgáját, és külön a fehérjét.

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztottam. Azon melegen beledaraboltam a vajat, s kevergettem, míg felolvadt. Belekevertem a fele cukrot- 15 dkg-ot-, vaníliás cukrot, majd egyenként a sárgákat. Mindegyikkel alaposan elkevertem a masszát.

A habot csipet sóval és a többi cukorral keményre vertem. 

A lisztet kimértem, elvegyítettem a sütőporral.

A lisztet a habbal váltakozva a csokis masszába kevertem, laza, óvatos mozdulatokkal.

Kerek, kapcsos tortaformát kikentem, (26 cm-es), beleborítottam a masszát, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mire a közepe is megsült, a teteje kicsit megégett, ezért ezt vékonyan levágtam.

Mikor kihűlt, 3 lapra vágtam. 

Megkentem baracklekvárral a lapokat, jó bőven, a tetejére is kentem. 

Egy órányi pihentetés után a csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s a tetejére borítottam-kentem, hagyva, hogy lefolyjon az oldalára is. Azt is be kéne kenni, de nem akartam elrontani, így is tetszett. :-)

Szépen megnőtt sülés közben, mégsem laza az állaga. Inkább tömör, de kellemesen harapható. És nekem édes. Sokalltam is bele a cukrot, meg még a sok csoki, de most az egyszer ragaszkodtam a recepthez. Igaz, a sorrendet felcseréltem. Kicsit felgyorsítottam a munkamenetet. Meg azon még gondolkodtam, nem kell-e bele kakaó, nem lesz-e sápadt csak a csokitól, de nem lett az. 

Mindent összevetve finom lett, a savanykás lekvár sokat dob rajta, bár én Gergővel ellentétben a krémes sütiket részesítem előnyben. 

A receptet megtartom, Zsuzsának köszönet érte! Tervezem megsütni karácsonyra is, szeletes süti formájában, a krémes sütiket nem kedvelő családtagok kedvében járván.

Karácsonyra elkészült a szeletes változat is. Annyi különbséggel, hogy vaj helyett margarin került bele. Egyébként ugyanúgy készült, mégis lazább, levegősebb lett a tészta. No meg a kézügyben lévő szilvalekvár került bele- ez hiba volt. A baracklekvár illik igazán hozzá. Így sem volt rossz, de a tortát övező sikert nem lépte túl. A tetejére is kentem lekvárt, emiatt a csokit nem lehetett szépen elsimítani. A lényeg: elsőre jobban sikerült.