Restderelye

Mennyi mindent nem kérdeztem meg időben Anyukámtól! Többek között ezt sem. Emlékeimben ott él a kinézete, az íze, az illata, de arra nem emlékszem, pontosan hogyan készült. Megkérdeztem a testvéreimet. Nővérem tájékoztatott, hogy csak túró és tészta volt benne. Persze házi tészta. És cukor, mert ugye ez nem más, mint sült édes túrós tészta.
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy restderelyét kéne készíteni. Leányzó a múlt hét végére vargabélest kért- ezt készítettem helyette. Nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy nekilássak házi tészta gyúrásának, de csak hozzáfogni volt nehéz, aztán némi bosszankodás árán az is meglett. Nem vagyok gyakorlott házi tészta-gyúró, így kissé lágy lett, s ragadt volna össze, azaz meg is tette itt-ott, hát úgy főztem meg. A végeredményben nem látszott. :-)
S miért rest? Mert nincs megtöltve a tészta, mint a derelye esetében, ami, lássuk be, igencsak macerás, de annál finomabb, hanem csak a kifőtt tészta összekeverve a túróval, alól-felül egy-egy tepsi méretűre szabott tésztadarabbal kibélelve a tepsi, közötte az édesített túrós tésztával és sütőben sütve.
Az Anyukámé magasabb volt, a teteje ropogósra sült; az enyém másképp nézett ki, de azért finom volt.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 3 nagy tojás
• víz

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• + só a tészta kifőzéséhez
• pici olaj a tepsit kikenni

Így készült:

Meggyúrtam a tésztát: a lisztet tálba tettem, mélyedést készítettem a közepébe, beleütöttem a tojásokat. Gyúrni kezdtem, közben annyi vizet adagoltam hozzá, hogy összeálljon a tészta. 

Erre szakosított abroszon kinyújtottam. (Ennek is megvan a technikája, Nagymamám keze alatt pikk-pakk terjedelmesedett a tészta kör alakú mérete, miközben előre-hátra tessékelte a laskanyújtóra felsodort tésztát, majd gyors mozdulattal letekerte róla, s másik irányból kezdte elölről a műveletet. Nekem nem megy ez olyan jól, gyakrabban kéne művelnem.)

A kinyújtott tésztából kiszabtam két tepsi méretű darabot. Hagytam kevés ideig szikkadni, majd felcsíkoztam a maradék tésztát- laskára vágtam.

Sós vízben kifőztem, leszűrtem.

Közben a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, végül a kifőtt tésztával.

A tepsit (28×32 cm-esben készült) vékonyan kiolajoztam, kibéleltem az egyik tésztalappal, beleborítottam a túrós tésztát és elegyengettem. A másik tésztalappal befedtem., kevés cukrot szórtam a tetejére. (Abban is bizonytalan voltam, hogy a nagy tésztadarabokat meg kell-e főzni, de nem láttam rá módot, ezért nyersen került a helyére. Szerintem Anyukám is így tett...)

180 fokon addig sütöttem, míg a teteje kissé pirulni kezdett.

Felszeletelve fogyasztjuk.

Régen kiadósabb leves mellé készült második fogás gyanánt, ezúttal ez volt a vasárnapi süteményünk. 

A tetején a cukor megolvadt, nem képezett ropogós réteget, mint ahogy emlékeimben él, de így is volt sikere. 

A tésztagyúrást leszámítva egyszerű és gyorsan elkészülő étek. Nővérem mondta, hogy Ő boltban vásárolt házi jellegű tésztával szokta készíteni. 

De így, házi tésztával egy hagyományos, mifelénk egykor- s talán még ma is- készített étel.