Bögrés mákos lekvárral

Gabriella nagyon aranyos volt, amikor afelől érdeklődött, mi van velem, mert rég voltam a blogon. Régen bizony! De mindössze annyi történt, hogy vége lett a szabadságnak, s olyan nehéz visszarázódni a dolgos hétköznapokba! Meg aztán így év elején amúgy is van tennivaló bőven, munkahelyen s itthon is. Közben sütögettem is, de kevesebbet, mint egyébként.
Múlt hét végén nyárbúcsúztató bulit tartottunk itthon, tegnap az iskolában volt programunk, ma meg végre az egész napot -na nem egészen, csak délután 3-ig- a konyhában tölthettem, kedvemre, háborítatlanul:-) Jól esett, de tényleg.
Ezt a sütit is ma sütöttem, a párja is jön hamarosan.

Hozzávalók, 2 dl-es bögrével mérve:

• 1 bögre mák
• 2 tojás
• 1,5 bögre cukor
• 1,5 bögre liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 bögre tej
• fél bögre olaj
• nagy csipet fahéj
• kis üveg sárgabaracklekvár
• fahéjas porcukor beszórni

Így készült:

A mákot megdaráltam.

A tojásokat a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, darált mákot, sütőport, fahéjat, tejet. Alaposan elkevertem, utoljára az olajat vegyítettem hozzá, több részletben.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (34×28 cm-es) simítottam a masszát, előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam, óvatosan, mert törékeny a tészta. Lekvárral töltöttem, jó vastagon. Fahéjas porcukorral szórtam be, majd szeleteltem.

Nem rég fedeztem fel magamnak azokat a kis méretű, olvasói recepteket tartalmazó lapokat. Ezek egyikében találtam ezt a sütit, persze "kissé" átírtam. Az eredetiben nem volt lekvár (viszont volt csoki a tetején), de első látásra eldöntöttem, baracklekvár lesz a közepében. Mert amúgy nem részesítem előnyben a kevert sütiket, csak ha valamivel elveszem a szárazságát. Így (is) nagyon finom lett, puha tészta, bőséges savanykás lekvár, enyhe fahéj íz. És a család nem reklamált a mák miatt:-) Mert eddig még egyszer sikerült olyan mákos sütit sütnöm, amire azt mondták, hogy finom. Lassan csak megszerettetem velük...

Őszibarackos joghurttorta

Búcsú a nyártól... ezzel a finom, könnyű sütivel.
Hihetetlen, de vége a naptári nyárnak, vakációnak, meg a szabadságnak. Kicsit nyűgös is vagyok tőle, ma nem igazán van semmihez sem kedvem. Pedig ott a nagy halom vasalatlan (ez az a házimunka, amit nagyon bírok hanyagolni), meg az iskolai előkészületek. Leányzóm ötödikes, Fiam nyolcadikos lesz. Na ettől is libabőrös vagyok. De majd csak túléljük valahogy ezt is...
Finomabb téma: ez a sütés nélküli finomság tegnap készült, annak apropóján, hogy éppen nálunk volt Hédi keresztapja, aki egyben Férjem nagyon jó barátja. Neki holnap szülinapja lesz, s megelőlegeztük a tortát, meg a köszöntést.

Hozzávalók:

• 30 dkg babapiskóta
• 2-3 őszibarack
• 6 dl őszibarackos joghurt
• 1 csomag zselatin (20 g)
• 1 dl víz
• 1 csomag vaníliás cukor
• 5 dl Hulala

Így készült:

A tortaformát (27 cm átmérőjű) kibéleltem fóliával úgy, hogy majd be lehessen csomagolni vele a sütit. Az alját kiraktam szeletekre vágott sárgabarackkal.

A Hulalát a vaníliás cukorral keményre vertem.

A zselatint a vízzel együtt melegíteni kezdtem, nagyon kis lángon. Addig kavargattam közben, míg a zselatin feloldódott. nem szabad forrnia.

A joghurtot elkevertem a feloldott zselatinnal, majd több részletben hozzáadtam a habot.

Fele tölteléket a barackra simítottam, kiraktam babapiskótával, erre került a töltelék másik fele, s befedtem babapiskótával.

Ráborítottam a fóliát, s hűtőbe tettem.

5-6 óra múlva kiborítottam egy tányérra úgy, hogy az alja legyen a teteje.

Délelőtt készült, este vettem elő, de el kellett volna készítenem előző nap, mert a piskóta nem puhult meg teljesen. De a töltelék megdermedt rendesen.

Cukor nem került bele, meg elég édesnek találtam, hisz a Hulala eleve édes. Természetesen készülhet tejszínnel, sőt ajánlott azzal készíteni, akkor kerülhet bele ízlés szerint 2-3 evőkanál cukor.

Tejfölös poharas süti

Nem rajongok a kevert sütikért, nekem túl szárazak, -kivéve, ha gyümölcsös-,  de böngészés közben rálelve erre a sütire, nagyon szimpatikusnak tűnt. Talán azért, mert sokféleképpen variálható. Hamarosan teszteltem is, s ezúttal is bebizonyosodott, hogy első benyomás nem csal! Könnyű, mégis harapós, s egyáltalán nem száraz.
A kedvünk, ízlésünk, lehetőségünk szerint variálható alaprecept az eredeti oldalon, az én változatom mindjárt következik.

Hozzávalók:
A mérce 2 dl-es pohár.

• 1 pohár tejföl
• 3 tojás
• 1 pohár olaj
• 1,5 pohár cukor
• 3 pohár liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 8 dkg darált dió
• 3-4 nektarin
• porcukor beszórni

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, tejföllel, majd több részletben adtam hozzá az olajat, végül a sütőporral elvegyített lisztet, vaníliás cukrot.

A massza felét kikent tepsibe simítottam. A többibe belekevertem a darált diót. Rásimítottam a világos tésztára. 

A nektarint kisebb darabokra vágtam, a tészta tetejére szórtam.

Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Kihűlés után porcukorral szórtam be a tetejét, de ez el is maradhat, mert elég édes anélkül is.

Persze bármilyen idénygyümölccsel elkészíthető, akár befőttel is, kerülhet bele darabos dió, mogyoró, csoki... A tészta egy részébe keverhető kakaó, fahéj, de maradhat egy színű is. Szóval: ezerféleképpen el tudom képzelni, s terveim szerint lesz is néhány változata:-)

Őszibarackos csomagok

Több blogon találkoztam Viki játékával, aki blogszülinapja alkalmából gyümölcsös recepteket vár. Nekem van belőle bőven, gondoltam, egyiket erre az alkalomra szánom. S legyen ez a legutóbbi, kedvenc gyümölcsömmel készült süti. Ami igazából nem is nagy kihívás, mert bolti leveles tésztát használtam hozzá, de mióta kipróbáltam, mindig van itthon belőle, s időnként előveszek egyet-egyet. Mindig finomak sülnek ki belőle:-)
Az ötletet itt találtam. Micul marcipánnal töltötte a barackokat, nekem nem volt, ezért diós töltelék került bele. Így is fincsi volt.

Hozzávalók:

• 50 dkg leveles tészta
• 10 dkg dió
• 5 dkg cukor
• 3 evőkanál kekszmorzsa
• 3-4 evőkanál baracklekvár
• 8 közepes őszibarack
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A kiolvadt leveles tésztát vékonyra, négyzet alakúra nyújtottam, 16 nagyobb tenyérnyi négyzetre vágtam.

A barackokat félbevágtam.

A darált diót, cukrot, kekszet a lekvárral összekevertem.

Minden négyzetre 1-1 fél barackot tettem, a mag helyére 1-1 kiskanál töltelék került.

A tojást fehérjét és sárgáját különválasztottam. A fehérjével lekentem a négyzetek 4 sarkát, így fogtam össze a töltelék tetején, kissé meg is sodortam, hogy ne jöjjön majd szét. A sárgával lekentem a tészta külsejét.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a "csomagokat", 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a tészta szépen megpirult.

Sülés közben a gyümölcs leve kifolyt, ott állt a tepsi aljában. Hogy ne legyen nagyon elázott a leveles tészta, kicsit tovább sütöttem. Mire kivettem, még a lét is felitta. Talán töltelékkel lefele kellett volna becsomagolnom, s akkor a töltelék felissza a kifolyó gyümölcslét...
Kedves Viki, kívánok neked sok boldog születésnapot, a blogodnak úgyszintén!

Amerikai almás pite

Nem én találtam ki ezt a messziről jött sütinevet, ezen a néven találtam egy Kiskegyed Konyhájában (2011. februári számban). Annyira ellenállhatatlanul nézett ki a képen, de ahogy lenni szokott, nekem valahogy más sült ki belőle. De nem volt nagy csalódás, nagyon finom lett, csak az eredetileg darabokra vágott alma a hosszas sülés következtében egy sűrű masszává állt össze. Nem maradt darabokban, mint az újságban.

Felirat hozzáadása

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 1 evőkanál cukor
• 18 dkg hideg margarin
• csapott mokkáskanál só
• 6 evőkanál hideg víz

A töltelékhez:

• 1,5 kg alma
• 15 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 mokkáskanál fahéj
• késhegynyi szerecsendió

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd a hideg vízzel gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Hideg helyen pihentettem, míg készült a töltelék.

A megmosott almát megpucoltam, szeleteltem, a magház eltávolítása után kisebb darabokra vágtam. Összekevertem a cukorral, grízzel, fűszerekkel. Eredetileg citromhéj is volt benne, én kihagytam.

A tészta kétharmadát a piteforma méretének megfelelő kerek lappá nyújtottam, kibéleltem, a széleket körbe a formához igazítottam.

Az almatölteléket belesimítottam.

A maradék tésztát kinyújtottam, derelyemetszővel csíkokra vágtam, berácsoztam a sütit.

175 fokra előmelegített sütőbe toltam, 45 percig sütöttem. Ekkor kezdett a teteje pirulni.

Még ki sem hűlt teljesen, amikor is muszáj volt megvágnom. Követelték a kóstolót. Gergő kezéből úgy kellett kiszednem a tányért a fotózni szánt szelettel, s ott toporgott mellettem, nem lesz még elég? Aztán egy -kettőre eltüntette:-)

Harlechin szelet

Sütireceptek egyik forrása, mikor nők összedugják az orrukat- sütni. Anyukám húgának is számos ilyen alkalma kínálkozott, hisz 4 unokatestvérem ilyen-olyan eseménye adott rá esélyt. Ezekre Anyukám mellett Kati néni is mindig hivatalos volt, aki Nagynéném sógornője, s számos jó recept tulajdonosaként elismert sütis tehetség. Jó néhány recept származik tőle, többek között ez is.
Aleda receptje juttatta eszembe ezt a sütit. Ő csak lekvárral töltötte, de a Kati nénis változatban dió és rahát is van. Még volt egy kevés rahátom, ezt bátran felhasználtam, mert tudtam, hogy hamarosan hozzuk a frisset belőle:-) Ugyanis még nyaralás előtt készült ez a süti.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 2 dkg élesztő
• 0,5 dl tej
• 1 evőkanál cukor
• 1 tojás
• tejföl

A töltelékhez:

• kb. 0,5 kg rahát
• 20 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
• savanykás lekvár

A tetejére:

• 3 tojás sárgája
• 20 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához való tejet meglangyosítottam, kevés cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztben elmorzsoltam a zsírt. Hozzáadtam a sót, tojást, maradék cukrot, élesztős tejet, s kanalanként annyi tejfölt, hogy rugalmas tésztát kapjunk.

Míg elkészítjük a tölteléket, pihentetjük a tésztát.

A rahátot vékonyabb lapokra vágtam.

A diót elkevertem a cukorral, majd belekevertem a felvert fehérjékbe.

A tésztát 4 részre osztottam. Sorra tepsi méretűre nyújtottam. (28×38 cm-es tepsiben készült.) Az első lapot tepsibe helyeztem, kiraktam a raháttal. A második lapon elkentem a diókrémet, a harmadikra került a lekvár. Az utolsó lappal beborítottam, s 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje világosbarnára sült.

Míg sült, a tojássárgákat a porcukorral fehéredésig kikevertem. A sütőből kivett, még forró sütire kentem.

Hagytam kihűlni, utána szeleteltem.

Eléggé töredezett a máz a tetején, nem sikerült szépen szeletelni. 

Egy meglehetősen édes süti, bár a tésztában alig van cukor, a rahát az nagyon édes. Ezért savanykás lekvárral igazán finom. Mondjuk ribizli, vagy sárgabarack.

Csudába már a szóellenőrzéssel!
Nem tudok megjegyzést írni azokhoz a blogokhoz, ahol kérik. Ötödik próbálkozásra is azt írja nekem, hogy a beírt karakterek nem egyeznek. Nem tudok olvasni? Vagy írni? De így jártam Rékánál, meg legutóbb Erdőkóstolónál. Csak velem csinálja ezt a Blogger, vagy veletek is?
Kuncogok is magamban, mert nem rég Vicuska szólt rám, hogy kapcsoljam már ki azt a bosszantó szóellenőrzést. Akkor kerestem meg, hol lehet ezeket beállítani, mert azt sem tudtam, hogy nekem van olyan, mert tőlem ugyebár nem kérte:-)))
Szóval: valóban bosszantó! 

Krumplis-túrós szelet

Évekkel ezelőtt Anyukámtól kaptam a receptet. Akkor el is készítettem, inkább kíváncsiságból, mert számomra a krumpli édes süti töltelékeként nem sok jót ígért. De kellemes meglepetés volt: nagyon finom, nem is érződik benne a krumpli.
Múlt hét végén a receptes füzetemet nézegettem, s mivel 4 főtt krumpli várt sorsára a hűtőben ( a gyerekeknek megígért krumplis tésztához soknak bizonyult a főtt krumpli), házi túró is szerepelt a nyaralást követően alaposan lecsappant élelmiszerkészletben, nekiláttam.
Elkészülte után a család meg nekilátott eltüntetni a nagy tepsi sütit. Tényleg meglepően finom:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 12,5 dkg margarin
• 7 dkg cukor
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• tejföl (kb. 1 dl)

A töltelékhez:

• 75 dkg tehéntúró
• 4 közepes méretű főtt, kihűlt krumpli
• 3 tojás sárgája
• 15-20 dkg cukor (15-tel is elég édes volt)
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál gríz
• 5 tojásfehérje
• csipet só

Beszórni:

• porcukor

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejföllel, hogy kemény, de ruganyos, nyújtható tésztát kapjunk. Míg elkészül a töltelék, pihentetjük.

A túrót áttörtem, a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, tojások sárgájával átkevertem. Belereszeltem a krumplit a reszelő kis lyukú oldalán, a grízzel együtt a túróhoz kevertem.

Az 5 tojásfehérjét kemény habbá vertem a csipet sóval, óvatosan a túrókrémhez kevertem.

A tésztát kettéosztottam, egyiket tepsi méretűre nyújtottam. A legnagyobb tepsimbe, 38×28 cm méretűben sütöttem. A lapot a kenetlen tepsibe helyeztem, rásimítottam a túrókrémet. A másik kinyújtott lappal befedtem.

Előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Kihűlés után porcukorral szórtam, szeleteltem. Azaz még ki sem hűlt teljesen:-)

Az eredeti recept kisebb tepsihez való, 25 dkg liszttel, a töltelékhez pedig 50 dkg túró és 3 krumpli kell. A többi hozzávaló mennyiségén nem változtattam.
De szerintem nem érdemes elaprózni, mert nagyon eteti magát!

Csokis őszibarackos kocka

Alig jöttünk haza, a szobi őszibarack szedd-magad akció odacsábított. Elsőre 30 kg barackot szedtünk, egész nap beraktam, meg vegyes lekvárt főztem. Persze a süti sem maradhatott ki a sorból.
A szedd-magad akció szeptember elejéig tart, nagyon szép és finom a gyümölcsük, 250 ft/kg áron. Ha valakit érdekel, hétvégén kiruccanhat barackot szedni:-) Persze én könnyen beszélek, hisz 10 km-re lakunk.

Ez az elsőre szedett, piros héjú barack, második alkalommal a sápadtabb külsejűből lehetett szedni, de az sem kevésbé finom. Még van egy ládával, azon gondolkodom, mit kezdjek vele, mert megenni sok, de befőzni nem akarok már többet belőle.
Szóval süti is készült belőle:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 12,5 dkg margarin
• 35 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 csomag sütőpor
• 1-2 evőkanál citromlé
• 3-4 nagy őszibarack

A tetejére:

• 2 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 15 dkg cukor
• 15 dkg margarin
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A tésztához a tojásokat, cukrot, margarint simára kevertem. Hozzáadtam a lisztet, sütőport a tejjel váltakozva, citromlét csavartam bele. Simára elkevertem, majd kikent, kilisztezett tepsibe simítottam a masszát.

A tetejét kiraktam a megmosott, felszeletelt őszibarackkal.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép világosbarna lett. Kicsit tovább is sütöttem a kelleténél, hogy a barack miatt ne legyen elázott a tészta.

Hagytam kihűlni.

A pudingokat a tejjel és a cukorral sűrűre főztem. Amint levettem, azon forrón több részletben hozzákevertem a margarint. A krém kb. 3/4 részét a tésztára simítottam.

A többibe beletördeltem a csokit. Mivel ahhoz nem volt már elég meleg, hogy felolvadjon benne, gőz fölé állítottam, míg felolvad a csoki. Egy kivágott sarkú zacskóba kanalaztam a csokis krémet, s berácsoztam vele a süti tetejét.

Az eredeti receptet egy régi Tina Konyhában találtam. Itt tejszínes töltelék van rajta, de hazaérkezvén Erdélyből szinte üres volt a hűtő. Abból kellett gazdálkodjak, ami van otthon. Pudingpor volt:-) Így is finom volt, a csokis rész a tetején különösen. 

Még van "1-2" ötletem, milyen finomság készíthető a friss barackból, de mindet nem fogom megsütni. A hegyekben töltött idő alatt mindegyikünk karcsúsodott egy keveset, ne már szedjük is vissza:-) 

Diós-mazsolás keksz

Még egy kirándulós süti:-)
Ez a keksz volt a legsikeresebb. Mikor elővettem a sütis dobozt, a fiúk apraja-nagyja mindig azt kérdezte, van még abból a barnából? Nem sokáig mondhattam, hogy van:-)
Szoktam hasonlókat sütni (itt, itt és itt találhatók). Nem kell hozzá deszka kinyújtani a tésztát, meg formák kivagdosni, csak összekavarom és kanállal tepsibe rakosgatom. Szóval időtakarékos.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 1-2 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg cukor
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg durvára vagdalt pörkölt dió
• 1 púpos evőkanál kakaó
• 3 tojás

Így készült:

A puha margarint elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat és a száraz hozzávalókat. Fakanállal alaposan összekevertem. Ragacsos, lágy, de nem szétfolyós massza lett belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kiskanálnyi halmokat raktam a tésztából, nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben nőnek.

175 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. Hamar sül, az első tepsivel sikerült is kicsit megégetnem, mert közben telefonon megbeszéltük a nővéremmel, ki hol tart a készülődésben:-)

Mivel sötét tészta, nem látszik, mikor kezd pirulni, így meg szoktam nézni, kemény-e már a teteje. Nem kell túlsütni sem, mert akkor száraz lesz. 

Azt már megszoktam, hogy lemérjem, miből mennyit teszek a sütikbe, most már arra kéne rászoknom, hogy a tepsik sütőben töltött idejét is feljegyezzem:-)

Almás reszelt linzer

A nyaralás előtti napon készült, a szél által levert almák felhasználása céljából. Gondoltam, majd út közben befalatozzuk. Befalatoztuk még otthon:-) Nem csak a gyerekeknek köszönhetően, almáspite-rajongó Sógorom is örült neki.
A reszelt linzer receptje Anyósomtól származik, ő gyakran süti, lekvárral megkenve és dióhabbal töltve. A tésztába négy tojássárga kéne, a fehérje meg a töltelékbe, én két egész tojással állítottam össze a tésztát, mert a fehérjével most nem volt  mit kezdjek. Ezért kicsit lágy lett a tészta, legalábbis ahhoz, hegy reszeljem. Kínlódtam vele egy darabig, aztán rámorzsoltam.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 12 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojás (vagy 4 sárgája)
• 20 dkg zsír
• 1 citrom leve és lereszelt héja

A töltelékhez:

• 1,5-2 kg alma
• 15 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
• 3 evőkanál gríz
• fahéj

Így készült:

A lisztet, sütőport elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a cukrot, tojásokat, citrom levét és héját, összegyúrtam.

A tészta 2/3 részét tepsibe raktam (lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam). A többit hűtőbe tettem, míg készült a töltelék.

Az almákat megmostam, megpucoltam, majd lereszeltem. Levét kicsavartam, ezt követően kevertem el a cukorral, grízzel, fahéjjal. Elosztottam a tölteléket a tésztán, majd megpróbáltam ráreszelni a félretett tésztát. 

Előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Borzas Kata (Darált keksz)

Megjöttünk mi a nyaralásból még szerdán, de a hosszú távollét után bizony felhalmozódtak a tennivalók. Meg szeretném kihasználni a szabadságból még hátralévő napokat. Befőzés befőzés hátán.
Ifjúkorunkban minden nyáron hátunkra vettük a "házunkat", s bebarangoltuk szép hazánk egy részét. Ezt az életformát szerettük volna megkóstoltatni csemetéinkkel. Mi annak idején semmi kivetnivalót nem találtunk benne, mármint a vadkempingezésben, de gyerkőceink bizony hiányolták a civilizáció egyik-másik vívmányát. S mi tagadás, most már én is:-)   De ettől eltekintve, nagyon-nagyon szép hetet töltöttünk a hegyekben. Hazaindulás előtt megkérdezte Férjem az aprónépet, jövőre is jövünk Erdélybe nyaralni? Határozott igen volt a válasz. Én meg egy pillanatig sem tiltakoznék!
Régi sátorozásaink egyik rendszeres útravalója az Anyukánk által készített darált keksz. Ez olyannyira hagyománnyá vált, hogy én is elkészítem szinte minden útra. Ezúttal is készült belőle, Leányzóm hathatós közreműködésével.

Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 30 dkg porcukor
• 50 dkg margarin
• 3 egész tojás
• 1,5 csomag sütőpor
• ízesíteni: vanília, citromhéj, kakaó, dió...

Így készült:

A lisztet a margarinnal elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval kemény tésztává gyúrtam. Előfordult, hogy nem állt össze a tészta, akkor pici tejet tettem hozzá. Ezúttal kissé lágy lett, ezért még liszt került hozzá.

A tésztát két fele vettem. Felét vaníliával és citromhéjjal ízesítettem, másik felét gyömbérrel és kurkumával. Érdekes módon a sárga kurkumától rózsaszín lett a tészta:-) De kerülhet bele kakaó, dió, kókuszreszelék, narancshéj, fahéj is. 

A húsdarálóra felszerelt eszközön keresztül Hédi darálta le, s rakosgatta sütőpapírral bélelt tepsibe. Én közben készítettem a többi sütit, mert más is készült:-) 

180 fokra előmelegített sütőben addig sült, míg pirulni kezdett.

Ezúttal nem lettek elég borzasak, mert meggondolatlanul belezúdítottam két egész sütőport a másfél helyett, s a kelleténél jobban megnőttek. De kirándulásra tökéletes süti, mert sokáig eláll, s nem szárad ki. 

Ilyen a forma, amit a darálóra kell szerelni:

Anyukámnak volt, én meg évekig kerestem boltban, végül Anyósom adta nekem az övét, mert ő nem használja. Azóta évente egyszer előveszem:-)

A nyaralásról majd írok bővebben a másik blogomon, de azért mutatóba ide is felteszek néhány képet.

A Csodavár 73 m magas bejárata

A Csodavár belsejében

Medve barlang

"Tavirózsa"

Rozsda-szakadék

Mócok temploma

Kilátás a csúcsról

Szamos bazár

Eszkimó jégbarlang

Galbena szikla

Tordai-hasadék

A hasadékon átfolyó Hesdát-patak

Bonchida

Folyik a kastély helyreállítása

Holnaptól szabadság!

Még indulás előtt szakítok időt egy gyors bejegyzésre. Holnap reggel indulunk Erdélybe, kerek 15 napra. Ilyen nagyon-nagyon régen volt, hogy ennyi időt töltsünk egyhuzamban otthon, ezért nagyon vártuk, hónapok óta tervezgetünk. S végre eljött:-)
Ma sütöttem, jó sokat, de most nem töltöm az időt a receptek közlésével, mert vár rám a vasalás, pakolászás, csomagolás.
Kívánok mindenkinek szép augusztust, kellemes időtöltést, jó pihenést!
Magunknak meg (többek között) szép időt:-)))

Tejszínes málnatorta

Lelkes Blogkóstoló rajongóként jelentkeztem a 4. fordulóra is. Ezúttal Chef Viki a játék házasszonya. Az Ő sorsolásán Konyhavirtuóz jutott nekem. Azt hittem, nem jártam még a blogján, de miközben böngészgettem nála, rájöttem, hogy bizony már kinéztem egy-két finomságot tőle. Érdemes ellátogatni hozzá, sok finomsággal csábítja el az arra fele tévedőket!
Nem az előzőleg már kiszemelt sütik közül választottam, hanem egy újabban készült finomságot készítettem el: a tejszínes málnatortát .
Tegnap végre hazakerült a család minden tagja, miután ki erre, ki arra nyaralt, s ennek örömére szerettem volna meglepni őket valami finomsággal. Erre az alkalomra készült el ez a nagyon-nagyon finom sütés nélküli torta:

Egész keveset módosítottam rajta, inkább az arányokon. Azzal nem is volt semmi gond, inkább azzal, hogy nem pihent eleget a hűtőben, így nem dermedt meg eléggé rajta a tortazselé. Türelmetlenek voltunk:-)

Hozzávalók:
Az aljához:

• 25 dkg darált keksz
• 5 dkg margarin
• 2-3 evőkanál lekvár (nekem málna)
• 1 teáskanál kakaó (elhagyható)

A töltelékhez:

• 25 dkg házi krémsajt
• 5 dkg cukor
• 3 dl tejszín (Hulala)
• 2 teáskanál zselatin

A tetejére:

• 30-40 dkg málna (fagyaszatott)
• 1 csomag tortazselé

Így készült:

Előző nap egy vödrös tejföl kb. felét ritka szövésű konyharuhával kibélelt szűrőbe tettem lecsepegni, s másnapig lefedve a hűtőben hagytam. Ekkorra sűrű "házi krémsajt" lett belőle. Lemértem, picivel több, mint 25 dkg lett belőle. 

A laphoz a kekszet előbb elmorzsoltam a margarinnal, majd annyi lekvárral gyúrtam össze, amennyitől összeállt. Mivel a házi málnalekvártól elég csúnya, piszkos hatású színe lett, tettem hozzá egy kiskanál kakaót, hogy legalább barna legyen.

A kapcsos tortaforma aljára méretere vágott sütőpapírt tettem, belenyomkodtam a kekszes alapot.

A krémsajtot elkevertem a cukorral. Kevés keverés után feloldódott benne a kristálycukor is, de használható porcukor is.

A zselatint elkevertem 1 dl vízben, s addig melegítettem, míg feloldódott. 

A tejszínt felvertem. A zselatint elkevertem a krémsajtba, majd hozzáadtam a tejszínt. Elkevertem, majd a tortaformába simítottam.

A félig fagyos málnát a tetejére szórtam.

A tortazselét a leírásnak megfelelően elkészítettem. Mivel csak színtelen tortazselém volt, a víz egy részét málnaszörppel pótoltam, cukrot pedig nem tettem hozzá.

A kész zselét a málna tetején elosztottam, majd betettem a hűtőbe. Órákig kéne bent lennie, ez mintegy fél órát pihent a hidegben. Meg is látszik rajta:-)

A maradék visszakerült a hűtőbe, s ha rendesen megdermed, készítek róla "dermedt" fotót, s pótolom.

Most igencsak időszűkében leszek, mert sátorozni készülünk, s a hátralevő két napba sok mindent bele kell sűrítenem, közben még dolgozok is. De aztán egy egész hónap szabadság szakad a nyakamba, ez tartja bennem a lelket:-)

Tejes pite

Több blogon láttam már tejes pitét, de én még soha nem sütöttem. Nem is ettem. Kíváncsi voltam rá, de annyira nem, hogy elhatározzam, hogy na én most már tejes pitét sütök. Mindaddig, míg a Kiskegyed Konyhája márciusi számában elém nem került. Azon nyomban neki is álltam, mire munkába kellett mennem, épp hogy megsült. Kellemes meglepetés volt. Olyan elképzelésem volt róla, hogy vastagra sült palacsintához hasonló lesz. Tömör, az igaz, de kellemes harapni, a tetején képződött enyhén ropogós rétegnek is köszönhetően.
Szóval finom lett. Áfonyalekvárral ettük, amit kivételesen nem én főztem. Pedig szívesen főznék...

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 10 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 2-3 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg liszt
• 5 dl tej
• lekvár és porcukor a tálaláshoz

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat simára kevertem a puha margarinnal, cukorral, vaníliás cukorral és sóval. Váltakozva kevertem hozzá a tejet és a lisztet.

A fehérjéket kemény habbá vertem, s habverővel a masszához kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Múlt héten sütöttem, mikor Leányzóval voltunk kettesben. Mikor végre mindenki itthon lesz, újra megsütöm, hogy mindenki megkóstolhassa. Mert fincsi, s szívesebben sütöm, mint a palacsintát:-)