Ropogós rudak

Odavagyok a sós ropogtatni valókért, éppen ezért önző módon ilyet terveztem vinni Hankka partijára. Amiről hagytam magam szépen lemaradni.
De azért közzéteszem a receptjét, mert igazán finom!

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojássárga
• 5-5 dkg mák és szezámmag
• 30 dkg reszelt trappista sajt
• 2-3 evőkanál tejföl

Így készült:

Előbb a lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a sajtot, magokat, tojások sárgáját, 1 evőkanál tejfölt, s összegyúrtam. Még annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Kicsit sikerült ellágyítanom- túladagoltam a tejfölt-, ezért még kevés lisztet gyúrtam bele.

2-3 óra pihentetést követően kinyújtottam, derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Napok múlva is jó ropogós volt. Azért volt belőle napokig, mert nagyjából csak én jártam rá. A többiek az édeset részesítették előnybe. A nyaralásra is sütök belőle egy adagot, ezúttal lenmagot is teszek bele. S azt sem bánom, ha csak én fogok enni belőle:-)

Blogkóstoló 10. Somlói tekercs

Kétszer is megnéztem, biztos, már a 10.? De tényleg annyi. Mióta útjára indította 4Gyerek a játékot, hűségesen mindegyiken részt veszek. Bár nem vagyok játék-megszállott, más blogos játékon alig-alig veszek részt, ezt izgalmasnak találom. Főleg, ha addig ismeretlen blogon kalandozhatok. Mint ezúttal is. Kisildi kézi sorsolása Dina blogjára kalauzolt. Többször is végignéztem a kínálatot, ami igencsak tetszett. Tortái csak csodálási szinten, de jó néhány süteményt találtam, amit szívesen elkészítenék. Előbb a kávés ötlapos  tűnt a befutónak, aztán egy hirtelen fordulattal mégis a somlói tekercs mellett döntöttem, amit Dina szintén egy Blogkóstolóra készített el. Mindkettő ellen szólt az időjárás, hisz krémesek, de azért is szorítottam helyet neki a hűtőben.
Persze nem lett olyan szép, mint Dináé, piskótatekercset talán 2-3 alkalommal készítettem eddig. S ha olyan sikeresek lettek volna, akkor jóval nagyobb lenne ez a szám:-) Hát ilyen lett:

Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 nagy tojás
• 7 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 3 evőkanál darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél csomag sütőpor
• csipet só

A krémhez:

• 2 tojás sárgája
• 12 dkg cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3,5 dl tej
• 20 dkg vaj

Az öntethez:

• 8,5 dl tej
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál rumaroma
• tejszínhab a tálaláshoz

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A fele cukorral és a sütőporral kikevertem a sárgákat. A fehérjét csipet sóval és a többi cukorral felvertem. 5 evőkanál liszttel elkevertem a sárgáját és a habot, majd 3 részre osztottam. Egyikhez hozzákevertem 1 evőkanál lisztet meg a vaníliás cukrot, másikhoz a kakaót, harmadokhoz a diót.

Mindegyiket kivágott csücskű zacskóba borítottam, s sütőpapírral bélelt nagy tepsibe átlósan csíkokat húztam váltakozó színekből. 

180 fokra előmelegített sütőbe toltam, tűpróbáig sütöttem.

Kicsit hűlni hagytam, majd papírral együtt feltekertem.

A krémhez a tojások sárgájából, cukorból, tejből, pudingporból pépet főztem. Hagytam kihűlni, majd elkevertem a puha vajjal.

A tekercsről lehántottam a papírt, megkentem a krémmel, majd a papír segítségével visszatekertem, hűtőbe tettem.

Az öntethez a kakaót, pudingot kevés tejjel elkevertem, majd a cukor, aroma és többi tej hozzáadásával felfőztem.

Néhány óra múlva jól lehetett szeletelni a tekercset. Az öntettel és tejszínhabbal tálaltam.

Annyira nem volt sima ügy, mert a piskóta feltekeréskor eltörött, ezért a széléből levágtam egy 5-6 centis csíkot, ott, ahol végigrepedt. Ez lett az előkóstoló. A krém pedig elég lágy lett, gondolom a konyhában uralkodó 30 fok hatására, s feltekeréskor igencsak kikívánkozott a piskótából. Háromszori nekifutásra sikerült úgy, ahogy bennmaradásra kényszeríteni. A hűtőben aztán megdermedt, úgy, ahogy kell.

Másnap a Lányom csalódottan kérdezte, hogy már csak ennyi van? Ugyanis 3 szeletke maradt belőle. Ez is bizonyítja, hogy azért finom lett! 

Dina, köszönöm a receptet, vagyis többes számban: a recepteket, mert a többi kinézett receptre is sort fogok keríteni. Még az ötlaposra is, de várok vele őszig:-) (És bocs a változtatásokért, de szeretek a saját fejem után menni, még ha pórul is járok néha:-))

Kajszibarackos-túrós süti

Ideje lenne visszatérni. Nem, nem nyaraltunk, az még ezután következik. Sütöttem is, nem is keveset. Csak éppen egyre nehezebben tudom rávenni magam, hogy leüljek a gép elé. Van azért épkézláb oka is a blog hanyagolásának (a már túl jó időjárás mellett): Férjem meggyanúsított, hogy blogfüggő vagyok. Én? Függő? Bebizonyítottam, hogy még véletlenül sem:-) Előfordult, hogy napokig be sem kapcsoltam a számítógépet. És egyre kevésbé hiányoltam. Úgy kellett rábeszélnem magam, nézzek már be. Benéztem, de hamar le is léptem. Aztán 1-2 kedvenc blogomra is ellátogattam. 1-2 határidőt számon tartva nagy elhatározással ültem le, hogy na most már írni fogok. De Csilla legfrissebb blogbejegyzése elmosott mindent. Ledöbbentem. Bár személyesen nem ismerem Őt, mégis nagyon megérintett a sorsa, mélységesen együtt érzek vele s kimondhatatlanul sajnálom a történteket.

Elsőként egy igencsak finomra sikeredett sütit hozok. A Nővérem lepett meg egy nagy adag sárgabarackkal. Az érettekből lekvár lett, a többit meghagytam. Jó sokat ettünk belőle, meg természetesen a következő hétvége sütijébe is került belőle. Különösen jól esett a nagy melegben a gyümölcs savanyúsága az édes túróréteg és a hab között.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 25 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg margarin
• 12 dkg cukor
• 3 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 2-3 evőkanál tejföl

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 2 dl aludttej
• 12 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 tojás

Továbbá:

• kb. 1 kg kajszibarack
• 6 tojásfehérje 
• csipet só
• 12 dkg cukor

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejföllel, hogy rugalmas tésztát kapjak. Még elkészült a töltelék meg előkészítettem a barackot, pihentettem.

A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat. Aludttej helyett tejfölt vagy joghurtot is lehet használni.

A barackot megmostam, félbevágtam, magjait eltávolítottam.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, kikent tepsibe helyeztem. Ráborítottam a túrótölteléket, tetejét kiraktam a felezett barackokkal.

180 fokos sütőbe toltam, készre sütöttem.

Közben a csipet sóval felvertem a fehérjéket (volt 3 maradék korábbról, azt is hozzátettem), majd a cukorral tovább vertem. A megsült süti tetejére simítottam, s addig visszatettem a meleg sütőbe, míg a teteje elszíneződött.

Kihűlve szeleteltem.

Végre szabadságon vagyok, egész hónapban. A "hűs", időnként 30 fokra is felmelegedő lakásban igyekszem átvészelni a nagy meleget, ami a meteorológusok jóslata szerint még fokozódni is fog. Szerencsére néha tévednek is: az este, már meglehetősen későn a feltámadó szél egy kis záport sodort felénk. Úgy 2-3 percig esett, reggelre nem is látszott, de olyan jól felfrissítette a levegőt. Éjszakára legalábbis. Jöhetne minden este hasonló, de hát nem rendelésre megy...

Levendulaszörp

Egy tő levendulánk van, az is Anyósom kertjében. Úgy 3 éves lehet, de idén már becsülettel kitett magáért. Egy csokorra valóból szörp lett, másik, nagyobb csokor szárad. Teába már tettem belőle, de kekszet még nem bátorkodtam ízesíteni vele. No de ami késik, nem múlik. Ez igaz a szörpre is, már tavaly dédelgettem a tervet, de csak idén valósult meg. Az íze kevésbé lett meglepő, mint a színe. Levendulaillat-íze van. A színe viszont nem lila, hanem sötét rózsaszín.

Alaposan utánaolvastam a témának, mielőtt nekiláttam a szörp készítésének. Egy, számos oldalon visszaköszönő recept mellett döntöttem.

Hozzávalók:

• 1 csokor levendula
• 2 liter víz
• 2 csapott teáskanál citromsav
• 2 kg cukor

Így készült:

A levendulát folyó víz alatt lemostam, a szárakat levágtam, s a virágokat 2 l vízbe beleszórtam. 2 napra a hűtőbe tettem, időnként átkavartam.

A két nap elteltével beleszórtam a citromsavat (lapos kanállal mértem, nem szeretek sokat használni belőle). Talán ezért volt, hogy a jósolt hatás nem következett be: a citromsav hatására lilulni kellett volna a víznek. Úgy, levendulástul melegíteni kezdtem, ekkor már kezdett színeződni a víz. Nem főztem fel, csak melegítettem. Mikor elégedett voltam a színnel, leszűrtem. Hozzáadtam a két kg cukrot, s felfőztem.

Pici tartósítószert is szórtam bele, tényleg picit, biztos, nem ettől fog elállni.

Még azon forrón üvegekbe töltöttem, száraz dunsztba raktam, ott hagytam kihűlni.

Már kóstolgattuk, osztogattam is belőle, mindenkinek ízlik. Különleges. Málnaszörpöt már tavaly sem főztem, mert unalmas lett, nem fogyott el, két év után kiöntöttem. Talán minden évben másfélét kéne készítsek:-) A mentaszörpnek is nagy sikere volt elsőre, másodjára már nem. Idén még citromfűvel próbálkozok. Talán vegyesen levendulával... még alszom rá egyet-kettőt, meg még a citromfűnek is nőni kell.

Ribizlis brownie

Most aztán szükségem volt egy kis boldogsághormonra:-) Ennek adagolására pedig tökéletesnek tűnt Janka csokis brownie-ja. Elég volt megkóstolni, elfelejtettem minden búmat-bajomat:-)
Azért nem csak magam örömére készítettem. A gyerekek már tegnap is azzal nyúztak, süssek nekik brownie-t. Épp a napokban ért nem kis csábítás Jankánál, hát tettem róla, hogy meg is kóstolhassam a sütijét. S jelentem, 19 helyett 20 dkg-ot tettem a csokiból és vajból, s nem rontottam el:-) Sőt, nem átallottam még néhány apró változtatást eszközölni rajta. Biztos, kicsit más is lett, de naaagyon finom. Lányom szerint egyenesen mennyei.

Hozzávalók:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg étcsokoládé
• 20 dkg cukor
• 3 nagy tojás
• 1 púpos evőkanál kakaó
• 15 dkg liszt
• 1 maréknyi ribizli

Így készült:

A ribizlit megmostam, leszemeztem, szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen.

A vajat a csokival együtt felolvasztottam. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyikkel jól elkevertem. Ezután hozzáadtam a cukrot, majd a kakaót és lisztet, végül beleforgattam a ribizlit.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokos sütőbben kb. 20 percig sütöttem. Addig, míg a teteje megszilárdult.

Janka, köszönöm szépen a receptet a gyerekek nevében is! Nem győzték kivárni, hogy hűljön egy kicsit, még melegen meg kellett vágni nekik! Hédi pedig óriási önuralommal csak két szeletet evett meg, lévén már eléggé estefele az idő, Kislány pedig eléggé jó húsban van:-)

No és Zsuzsának is köszönöm a receptet, mert tőle származik. De ha még néhány kézen átmegy, rá sem fog ismerni a sütire:-) 

Kicsikéim:-) Olvasni is szoktak, de a billentyűket jobban szeretik...

Sós kalács

Nahát, már második megírt szöveget törlöm ki. Ilyet! Persze, hogy feldúlt vagyok, mikor néhány hónap leforgása alatt az autón minden elromlott, ami elromolhat! Ma reggel megint gyanús dolgot művelt, így nem a Szürke (ez a becses neve) vitte a Férjemet munkába, hanem őt vitték szerelőhöz. Még nem tudom, most éppen mi lelte, csak remélni tudom, nem húzza át a számításainkat. Már ami a nyaralást illeti. Na de ilyet nem tehet!
Én meg a bloggal vigasztalódok...
Múlt hét végén kenyeret kellett volna sütnöm, aztán más lett belőle. Sós kalács. Ilyet még úgysem sütöttem. Egyiket meg akartam tölteni sonkával, de közben meggyet magoltam, sietős volt a dolgom, így üres maradt. De kitűnően helyettesítette a kenyeret, bableves mellé is jó volt, meg tejföllel megkenve is.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 20 dkg rétesliszt
• 2 teáskanál só
• 5 dkg margarin
• 5 dkg kacsazsír
• 2 dl tej
• 1 csomag élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 tojás sárgája + 1 egész tojás
• kb. 4 dl aludttej
• 1 tojássárga lekenni
• mák beszórni

Így készült:

A meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnak, kacsazsírral, hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s annyi aludttejet öntöttem hozzá, hogy közepes keménységű tésztát kapjak. Addig dagasztottam, míg sima, nem ragadós tészta lett. (Anyukám mindig azt mondta, addig kell dagasztani, míg nem ragad a kezünkhöz. Én annál is tovább szoktam.)

Letakarva hagytam megkelni.

Kb. egy óra múlva lisztezett deszkára borítottam, hat részre osztottam. Mindegyiket hosszúkásra sodortam, s hármat-hármat összefontam.

Tepsibe tettem, a tojássárgával lekentem, mákkal sűrűn beszórtam.

Hideg sütőbe tettem, s beállítottam 180 fokra. Addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje.

Puha, foszlós lett a tésztája. Legközelebb meg is töltöm, mondjuk sajttal, sonkával, aszalt paradicsommal... Ötlet van, csak a legközelebb nem tudom mikor lesz. Ma édes kalácsot akarok sütni, raháttal töltve. El kell használnom a legutóbb hozottat, mert nemsokára megyünk másikért:-)

Kókuszos linzer

Kisfiam osztálykiránduláson volt. Ma jött haza, de ha rajta múlik, ma indult volna:-) Még jó, hogy indulás előtti nap délutánján felhívott az osztályfőnöke. Így gyorsan sütöttem neki sütit, összecuccoltunk, s 3 napig jól érezhette magát.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet só
• 35 dkg cukor (eredetileg 40)
• 50 dkg margarin
• 3 egész tojás
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• lekvár összerakni

Így készült:

Előbb a lisztet, sót, sütőport összevegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. A többi hozzávalóval összegyúrtam. Én még pici lisztet tettem hozzá, mert kicsit lágy s ragacsos lett a tészta (valószínűleg a nagy tojások miatt). 

Enyhén lisztezett deszkán a tészta felét kinyújtottam (egyszerre nem fért volna), pogácsaszaggatóval kiszúrtam, tepsibe rakosgattam. 180 fokos sütőben világosra sütöttem.

A süti egy részét feketeribizli-lekvárral összeraktam, a többit úgy hagytam. Nekem a lekváros ízlett jobban.

A recept megint egy kis receptes újságból származik, innen: Receptözön Sütemények, 2012/1. 

Nagyon sok lett belőle, legalább 6 tepsi telt meg velük. Mire egyiket megpakoltam, az előző már ki is sült. Így viszonylag hamar kész lett. Egy nagy dobozt tele pakoltam Gergőnek, itthon is maradt jócskán. Rájártam ám rendesen, mindent szeretek, ami kókuszos!

Csirketadzsin

Most azért sem sütit hozok:-) De sütőben sült, így némileg jogosan tartózkodik itt. No meg nagyon finom lett, s a gyerekek külön megkértek, hogy ezt aztán tegyem közzé!
Az utóbbi időben nem egy recept került fel a blogra az újabban vásárolgatott kisméretű receptes magazinokból. Azokból, amelyek olvasói recepteket tartalmaznak. Szeretem őket, szinte mindegyikben találok elkészítésre méltót. Sőt nem egyre rögtön lecsaptam, pedig jellemzően hónapokig rakosgatom a bejelölt újságot, mire sort kerítek rá. Ez a recept is váratott magára, de jó volt a megérzésem, nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell
• 1 nagy fej hagyma
• olaj
• só, bors
• kurkuma, curry
• 4 darab nagy krumpli
• 3 közepes sárgarépa
• petrezselyem
• 6 nagy tojás

Így készült:

A hagymát kockákra vágtam, kevés olajon, sóval párolódni tettem.

A csirkemellet kifiléztem, húsát kisebb kockákra vágtam. A megpárolódott hagymához adtam, néhányszor megkeverve puhára pároltam. A végén készre sóztam, borsot, kevés curryt és kurkumát adtam hozzá.

Közben a megpucolt krumplit és répát kockákra vágtam, sóztam, wokban kevés olajon majdnem puhára pároltam.

A zöldségeket és húst összekevertem, tepsiben elegyengettem, a csipet sóval felvert tojást ráöntöttem, s előmelegített sütőben pirulásig sütöttem.

Uborkasalátát ettünk hozzá.

Kifelejtettem belőle a petrezselymet, így a tetejére került 1-1 levélke. No meg a tojást sütőporral kellett volna felverni, ezt szándékosan hagytam ki belőle. Pedig lehet, így magasabb lett volna. Vagy kisebb tepsibe kellett volna süssem. Vagy többet:-) Mert ami maradt másnapra, hidegen is elfogyott.

El tudom képzelni más zöldségekkel is dúsítva, mondjuk brokkolival, kelbimbóval vagy éppen zöldbabbal. 

Eredeti recept itt: Receptözön, 2012/7. A recept beküldője szerint ez egy arab étel, de megállja a helyét a magyar asztalon is:-) 

Meggyes-diós tojásfehérje-süti

Három meggyes sütit is kinéztem, s mivel nem tudtam választani, egyiket sem sütöttem meg:-) Persze beleszólt a döntésbe a számos összegyűlt tojásfehérje, mely a hűtőben várt sorsára. Nem éppen most volt, hogy e-mailben kaptam egy levelet Marikától, melyben összegyűlt tojásfehérjék hasznosítására ajánlott egy remek ötletet. Ezt fejlesztettem tovább a konyha, kamra tartalmának figyelembe vételével. Mivel éppen meggyet magoztam, abból is kellett kerüljön bele, meg a ballagásról maradt darált dióból is, tudván, a kettő együtt csodákra képes. Így is lett, nagyon finom süti kerekedett belőle!

Hozzávalók:

• 1 pohár tojásfehérje
• 1 pohár cukor
• csipet só
• 1 pohár liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 pohár dió
• 1 pohár magozott meggy+1 evőkanál liszt

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. 

A lisztben elvegyítettem a sütőport, majd a habhoz kevertem, utána a diót is. Végül a liszttel elvegyített meggyet kevertem hozzá (így nem kéne lesüllyednie, mégis ezt tette).

Papírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, s 170 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a teteje szépen megpirult . Tűpróbát is végeztem, de ez lehet, felesleges volt.

A használt pohár 3 dl-es volt, mindent ugyanazzal mértem. Nagy tepsiben sütöttem, 28×34 cm-ben. Természetesen kisebb mennyiségből is lehet, kisebb tepsiben.

Hamar elkészül, legfeljebb a fehérjegyűjtés igényelhet több időt:-) Nálam ez egy hét volt, de nincs ez mindig így. Mikor 1-2 fehérje marad, mélyhűtőben tárolom, s öntögetem hozzá társait. Persze ezt is kedves blogtársaktól tanultam, s kitűnően működik!

Pontos recept nélkül

Az este nézegettem a feltöltött képeket. Annyi lefotózott süti van, amit már nem is emlékszem, hogyan készítettem, meg olyanok is, amik nem is igazán érdemelnek meg egy bejegyzést, de ötletnek talán jók. Ezekből gyűjtök össze valamennyit.

Foltos palacsinta

A kikevert palacsintatésztából kivettem 1-2 merőkanálnyit, kakaót kevertem hozzá. Amint 1-1 újabb adag palacsintatésztát öntöttem a sütőbe, a tetejére csorgattam egy evőkanálnyit a kakaósból, így sütöttem meg. Úgy töltöttem meg, hogy a csíkos fele legyen kívül. Kakaós cukor került bele, de tetszés szerint bármivel tölthető.

Kenyérpizza

Elég gyakran előfordul, hogy napokig nem fogy el egy kenyér. Ilyenkor bundás kenyér, pirítós, vagy kenyérpizza készül belőle. 

Így készül: a tepsi alját kiolajozom, kirakom kenyérszeletekkel. A lyukakat kisebb kenyérdarabokkal kitömködöm. Felverek 5-6 tojást kb. fél dl tejjel, sózom, borsot, paprikát teszek bele. Egyenletesen ráöntöm a kenyérre. Maradék felvágott, sonka, kolbász, kukorica, sajt kerül rá, szóval bármi, amit pizzára szoktunk tenni. Sütőben addig sütöm, míg a tojás megsül rajta. Tálaláskor ketchup kerül rá.

Krumplilángos, vagyis krumplis palacsinta

Mikor krumplis palacsintát sütöttem, egy kedves olvasóm, Toncsi leírta, hogyan kell készíteni az igazi krumplis palacsintát. Persze, hogy tettem egy próbát. Még csak egyet, de igazán finom, lesz még folytatás. Tulajdonképpen nudlitészta: főtt, áttört krumpli, kiskanálnyi zsír, tojás (hármat is tettem), liszt, amennyit felvesz. Hengerré formáltam, darabokra vágtam, kerekre nyújtottam, olajban kisütöttem. Tejföllel ettük.

Túrós rétes

Leveles tésztából készült, kettő rúd lett egy csomag -fél kg-os- tésztából. A töltelék túró, gríz, tojás, mazsola, cukor ízlés szerint. Egyszerű, de nagy sikert aratott annak idején. Akár most is elfogadnák, ha eléjük tenném:-)

Békaszem hagyományosan és sósan

Békaszem recept már van a blogon. Ezúttal felét úgy készítettem, ahogy kell, a másik felét sósan sütöttem. Sajtos-tejfölös-paprikás tölteléket kentem bele, meg is sóztam, s csigák sültek ki belőle. Így is finom! Mivel semleges ízű az alaptészta, a töltelék adja meg az édes vagy sós ízt. 

Kezdetnek ennyi, de lesz még folytatás! 

Cseresznyés pite

Fiam kérte, hát sütöttem:-)
Sokan mit nem adnának egy tál gyümölcsért, itt meg ott marad a fán, mert ... nem szedik le. Valószínűleg nem foglalkoznak berakással, magozással, meg így tovább. Mióta itt lakunk, figyelem a hátsó szomszéd két hatalmas cseresznyefája termésének a sorsát. Ha a mi udvarunkon lenne, a gyerekeim biztos folyton a fán ülnének. Meg én is:-) Ők nem. Ottmarad a fán. (De nem akarok mindenkit megérteni, hisz sokszor magammal sem vagyok tisztába:-)) Persze nem azért mondom, kaptunk belőle. Meg a többi cseresznyetulajdonos szomszédtól is. A pite tegnap készült, a legutóbb felajánlott gyümölcsből.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• 1 csipet só
• 8 dkg cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 dl tej
• 2 dkg élesztő

A töltelékhez:

• 1-1,5 kg cseresznye
• 12 dkg cukor
• 2 maréknyi zabpehely+1 evőkanállal
• fél üveg lekvár (eper)
• 3 tojás fehérje
• csipet só

Így készült:

A cseresznyét kimagoltam, összekevertem a cukorral, lekvárral (maradék volt), 2 marék zabpehellyel.

A tésztához való tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, megdagasztottam. 

15 percet hagytam pihenni.

Közben a tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, a cseresznyéhez kevertem.

A tésztát 2 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam. Az egyiket papírral bélelt tepsibe tettem, beszórtam 1 evőkanálnyi zabpehellyel,  erre borítottam a tölteléket, a másik lappal befedtem. A felső lapot villával megszurkáltam, így tettem a 185 fokos sütőbe. Addig sütöttem, amíg a teteje szépen megpirult.

Mikor kihűlt, szeleteltem.

A saját cseresznyecsemeténk idén már termett 3 szemet. Meg tudtuk kóstolni, mindenkinek jutott egy fél szem:-) Vicces, de tényleg elosztottuk. Sok év kell, mire akkorára nő, mint a szomszédé, s annyit fog teremni, de majd csak eljön az is. De nem fogjuk hagyni elrohadni...

A sütiről pedig... több recept kombinálásából jött létre. Hogy a fehérje a töltelékbe kerül, láttam valahol. A lekvár meg egy régóta megkezdett üveg maradéka volt, gondoltam, csak nem rontja el. A zabpehely azért került bele, hogy a gyümölcslevet valami feligya, ne a tészta bánja. Az alsó lap kicsit így is elázott. De ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy egye egyik szeletet a másik után.

Blogkóstoló 9. Mágnás diós pite

Megint sikerült az utolsó előtti pillanatra hagyni a blogkóstolós bejegyzést. Az elmúlt forró hét magam sem tudom, hogy telt el. Csak egyik nap a másik után, minden nap betáblázva, aztán vagy megvalósult, vagy nem. De többnyire nem. Mindezek ellenére a ballagásnak le kellett zajlania, de már ezen is túl vagyunk. Kicsi Fiam 8. osztályos... volt. Hihetetlen, de bele kell törődnöm, hogy ősztől kicsit eltávolodik a szoknyám mellől. Szóval erre az el-elérzékenyülős napra terveztem sütni valamit a Blogkóstolóra. Az szempont volt, hogy ne legyen krémes-habos-mázas, a hűtőbe nem igazán tudtam volna besuvasztani.

A 9. Blogkóstoló házigazdája Rubin. Nellit sorsolta nekem, az Ízvarázslat blog íróját. Nem teljesen ismeretlen számomra a blog, de nem olvasom rendszeresen. Időm sem volt alaposan átböngészni receptjeit, így csak a sütikre koncentráltam. A már említett szempontokat figyelembe véve a mágnás diós pitét választottam. Finom lett:-)

Hozzávalók:

A laphoz:

• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 citrom leve és lereszelt héja

A töltelékhez:

• 1 kis üveg sárgabaracklekvár
• 4 tojás
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A lisztet, zsírt elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Meglehetősen lágy, zsíros tésztát kaptam, amit egy sütőpapírral bélelt tepsibe egyenletesen belenyomkodtam.

A tésztát megkentem a baracklekvárral.

A töltelékhez való tojásokat szétválasztottam. A sárgákat a cukorral, vaníliás cukorral elkevertem. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem. A kikevert sárgákhoz adtam a dióval együtt, s óvatosan összekavartam.

A lekvár tetejére simítottam.

180 fokra előmelegített sütőben sütöttem.

Mikor a tetején a dióréteg pirulni kezdett, késznek ítéltem a sütit, bár mint szeleteléskor kiderült, még sülhetett volna. A tésztarétegre ráfért volna. De ha nem teszem szóvá, talán azt gondolták volna, ilyennek kell lennie:-) Mert finom volt, édes is meg savanykás is a lekvártól, s egyáltalán nem száraz. 

Nelli, köszönöm a receptet, Rubinnak pedig az újabb fordulót!

Parasztkifli

Kelt tésztát nem emlékszem, mikor készítettem recept után. Mérni is csak azóta mérem a belevalókat, mióta rám jött ez a hóbort. Mármint hogy ország-világ elé tárjam konyhai ténykedéseim eredményeit. Anyukám előtt sem láttam soha receptes könyvet, mikor kalácsot, buktát, aranygaluskát, vagy bármi más élesztőset sütött.
Most változtattam ezen. Megtetszett egy fotó, s nem úgy tettem, mint egyébként, hogy a kiragadott lényeg alapján megalkottam a saját verziómat. Erőt vettem magamon, s tartottam magam a leíráshoz. Majdnem betűről betűre:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 4 dkg élesztő
• 4-5 dl tej
• csapott teáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 2 egész tojás
• 10 dkg vaj
• szilvalekvár, birsalmasajt tölteni

A tetejére:

• 1 tojás
• 2-3 evőkanál cukros darált dió

Így kézsült:

3 dl meleg tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszthez adtam a sót, többi cukrot, összevegyítettem. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy inkább kemény, mint lágy legyen a tészta. Végül az olvasztott vajat is beledagasztottam. 

Letakarva hagytam megkelni.
Mikor megkelt, deszkára borítottam. Egyenlő részekre osztottam, 7 gombóc sikeredett. Mindegyiket kerekre, vékonyra nyújtottam, 8-ba vágtam. Házi szilvalekvárral, illetve birsalmasajttal töltöttem. Feltekertem, meghajlítottam, tepsibe tettem.
Felvert tojással megkentem, cukros dióval beszórtam, 180 fokon pirosra sütöttem.

(Recept forrása: Receptözön, 2013/3.)
Jó állagú tészta lett belőle, s a kevés cukor ellenére sem hiányzik belőle az édes íz. Igaz, a töltelék is édes, meg a tetején is van egy kevés. A szilvalekváros ízlett jobban, ami már azért sem csoda, mert nálam messze veri bármelyik csodalekvárt. Az az igazi, üstben, nagyon kevés cukorral, jó sűrűre főzött fajta. Ez olyan volt. A saját tartalékomat nemrég elfogyasztottam, de kaptam utánpótlást Nővéremtől és Anyósomtól is. Így süthetek még parasztkiflit:-)