Holnaptól szabadság!

Még indulás előtt szakítok időt egy gyors bejegyzésre. Holnap reggel indulunk Erdélybe, kerek 15 napra. Ilyen nagyon-nagyon régen volt, hogy ennyi időt töltsünk egyhuzamban otthon, ezért nagyon vártuk, hónapok óta tervezgetünk. S végre eljött:-)
Ma sütöttem, jó sokat, de most nem töltöm az időt a receptek közlésével, mert vár rám a vasalás, pakolászás, csomagolás.
Kívánok mindenkinek szép augusztust, kellemes időtöltést, jó pihenést!
Magunknak meg (többek között) szép időt:-)))

Tejszínes málnatorta

Lelkes Blogkóstoló rajongóként jelentkeztem a 4. fordulóra is. Ezúttal Chef Viki a játék házasszonya. Az Ő sorsolásán Konyhavirtuóz jutott nekem. Azt hittem, nem jártam még a blogján, de miközben böngészgettem nála, rájöttem, hogy bizony már kinéztem egy-két finomságot tőle. Érdemes ellátogatni hozzá, sok finomsággal csábítja el az arra fele tévedőket!
Nem az előzőleg már kiszemelt sütik közül választottam, hanem egy újabban készült finomságot készítettem el: a tejszínes málnatortát .
Tegnap végre hazakerült a család minden tagja, miután ki erre, ki arra nyaralt, s ennek örömére szerettem volna meglepni őket valami finomsággal. Erre az alkalomra készült el ez a nagyon-nagyon finom sütés nélküli torta:

Egész keveset módosítottam rajta, inkább az arányokon. Azzal nem is volt semmi gond, inkább azzal, hogy nem pihent eleget a hűtőben, így nem dermedt meg eléggé rajta a tortazselé. Türelmetlenek voltunk:-)

Hozzávalók:
Az aljához:

• 25 dkg darált keksz
• 5 dkg margarin
• 2-3 evőkanál lekvár (nekem málna)
• 1 teáskanál kakaó (elhagyható)

A töltelékhez:

• 25 dkg házi krémsajt
• 5 dkg cukor
• 3 dl tejszín (Hulala)
• 2 teáskanál zselatin

A tetejére:

• 30-40 dkg málna (fagyaszatott)
• 1 csomag tortazselé

Így készült:

Előző nap egy vödrös tejföl kb. felét ritka szövésű konyharuhával kibélelt szűrőbe tettem lecsepegni, s másnapig lefedve a hűtőben hagytam. Ekkorra sűrű "házi krémsajt" lett belőle. Lemértem, picivel több, mint 25 dkg lett belőle. 

A laphoz a kekszet előbb elmorzsoltam a margarinnal, majd annyi lekvárral gyúrtam össze, amennyitől összeállt. Mivel a házi málnalekvártól elég csúnya, piszkos hatású színe lett, tettem hozzá egy kiskanál kakaót, hogy legalább barna legyen.

A kapcsos tortaforma aljára méretere vágott sütőpapírt tettem, belenyomkodtam a kekszes alapot.

A krémsajtot elkevertem a cukorral. Kevés keverés után feloldódott benne a kristálycukor is, de használható porcukor is.

A zselatint elkevertem 1 dl vízben, s addig melegítettem, míg feloldódott. 

A tejszínt felvertem. A zselatint elkevertem a krémsajtba, majd hozzáadtam a tejszínt. Elkevertem, majd a tortaformába simítottam.

A félig fagyos málnát a tetejére szórtam.

A tortazselét a leírásnak megfelelően elkészítettem. Mivel csak színtelen tortazselém volt, a víz egy részét málnaszörppel pótoltam, cukrot pedig nem tettem hozzá.

A kész zselét a málna tetején elosztottam, majd betettem a hűtőbe. Órákig kéne bent lennie, ez mintegy fél órát pihent a hidegben. Meg is látszik rajta:-)

A maradék visszakerült a hűtőbe, s ha rendesen megdermed, készítek róla "dermedt" fotót, s pótolom.

Most igencsak időszűkében leszek, mert sátorozni készülünk, s a hátralevő két napba sok mindent bele kell sűrítenem, közben még dolgozok is. De aztán egy egész hónap szabadság szakad a nyakamba, ez tartja bennem a lelket:-)

Tejes pite

Több blogon láttam már tejes pitét, de én még soha nem sütöttem. Nem is ettem. Kíváncsi voltam rá, de annyira nem, hogy elhatározzam, hogy na én most már tejes pitét sütök. Mindaddig, míg a Kiskegyed Konyhája márciusi számában elém nem került. Azon nyomban neki is álltam, mire munkába kellett mennem, épp hogy megsült. Kellemes meglepetés volt. Olyan elképzelésem volt róla, hogy vastagra sült palacsintához hasonló lesz. Tömör, az igaz, de kellemes harapni, a tetején képződött enyhén ropogós rétegnek is köszönhetően.
Szóval finom lett. Áfonyalekvárral ettük, amit kivételesen nem én főztem. Pedig szívesen főznék...

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 10 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 2-3 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg liszt
• 5 dl tej
• lekvár és porcukor a tálaláshoz

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat simára kevertem a puha margarinnal, cukorral, vaníliás cukorral és sóval. Váltakozva kevertem hozzá a tejet és a lisztet.

A fehérjéket kemény habbá vertem, s habverővel a masszához kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Múlt héten sütöttem, mikor Leányzóval voltunk kettesben. Mikor végre mindenki itthon lesz, újra megsütöm, hogy mindenki megkóstolhassa. Mert fincsi, s szívesebben sütöm, mint a palacsintát:-)

Hólabda? Orosz kucsma? Mindkettő!

Mi orosz kucsmának hívjuk ezt a sütit, de a szomszédasszony hólabdát sütött a kölcsönkért pogácsaszaggatóval. Szöget ütött a fejembe, miért hólabda, hisz nem is fehér. A kókuszreszelékes oldala igen, de a csokimáz rajta igencsak sötét színű.
Lányom 4. osztályos volt, s a szülők úgy döntöttek, hogy a tanító nénitől való búcsúzás egy kis, a természet lágy ölén megtartott buli keretében valósuljon meg, szülőkkel együtt, s persze a tanító nénivel. Mindössze 11-en voltak az osztályban, de nagyon jó kis csapat, (s lesznek felsőben is, valószínűsítem), nagyon jó tanító nénivel.
Erre a kis összejövetelre készült a süti. Nem volt a legjobb választás, hisz akkor még nagy melegek voltak, ami nem tesz jót a krémes sütiknek. De délelőtt sütöttem meg, hogy semmi baja ne eshessen, késtünk is egy órácskát miatta, Leányzó már tűkön ült, de nem maradtunk le semmiről.
Azért lett hólabda is, meg orosz kucsma is, mert két változat készült: egy fehér, fehércsoki bevonattal, hisz hólabdának ilyen dukál, s egy kakaós, étcsokis változat. Ez megteszi kucsmának.

 Hozzávalók a fehérhez:

• 8 tojásból készült sima piskóta
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék
• 15 dkg fehér csoki bevonni

 Hozzávalók a csokishoz:

• 8 tojásból készített kakaós piskóta
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3 dl tej
• 1 púpos evőkanál (holland) kakaó
• 15 dkg étcsokoládé bevonni
• kb. 20 dkg kókuszreszelék beforgatni az összeset

Így készültek:
Nagy tepsiben kisütöttem a piskótákat.
A krémek ugyanúgy készültek, csak egyikbe kókuszreszelék került, a másikba a kakaó.
A tejben megfőztem a pudingot. A kókuszt még azon melegében belekevertem egyikbe. A margarint a cukorral elkevertem. Kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Egyikhez a kókuszosat, a másikba a simát. Ehhez a végén hozzákevertem a kakaót.
Mikor kihűltek a piskóták, pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőlük. Kettévágtam őket, krémmel töltöttem. A sárga piskótát a kókuszos krémmel, a barnát a kakaóssal. Az oldalát is bekentem körbe a krémmel, s kókuszreszelékbe forgattam.
A kétféle csokit külön-külön gőz fölött felolvasztottam. A fehér csokival a fehérek tetejét vontam be, az étcsokival a másikat. A tetejét apró színes cukorkával díszítettem.

Párban

Belülről

Azt talán mondanom sem kell, hogy a gyerekek a csokisat hordák el:-) Nekem is jobban ízlett, pedig a kókuszt is szeretem.
Meg azt sem, hogy a buli jó hangulatú volt, a gyerekek kihancúrozták magukat, a felnőttek meg "pletykákkal" töltöttek fel. A gyerkőcök énekkel, egy vázával, amire az ő nevük lett gravírozva, s persze virággal lepték meg a tanító nénit. Még készül neki egy meglepetés, az egyik Apuka nagyon jól rajzol, de tényleg, s a gyerekek fotója alapján készít egy emléket róluk. De biztosan anélkül is feledhetetlenek:-)

Sajtos-paprikás ropogós rudak

Még múlt héten történt, hogy megkívántam valami sós rágcsálnivalót. De nagyon. No nem ropit, annál kevésbé szárazat. De mégis ropogósat. Akinek ennyi elvárása van, jobb, ha megsüti magának. Úgy is tettem. Nem kerestem receptet, mert ha nem nézem ki előre, annyit keresgélek, hogy mire találok valami kedvemre valót, elmegy tőle a kedvem. Így csak alkottam újra. Nem rég láttam, már megint nem tudom, hol, (kerestem, de nem találtam), paprikával készült, gyönyörű színű, kívánatos sós rudacskákat, az volt az ötletadó.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 púpos teáskanál só
• 1 mokkáskanál fűszerpaprika
• 15 dkg reszelt trappista sajt+ 8-10 dkg a tetejére
• 2 tojássárga
• 1 dl aludttej 

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a paprikát, reszelt sajtot, tojássárgákat, majd apránként az aludttejet. Annyi aludttejjel gyúrjuk össze, hogy a tészta összeálljon. Kemény maradjon, de formázható legyen. Nekem kellett az 1 dl. 

1 órányi pihentetést követően enyhén lisztezett deszkán 1 cm vasragra nyújtottam, rászórtam a reszelt sajtot, a nyújtófával átmentem rajta néhányszor, hogy rátapadjon a tésztára. Derelyemetszővel rudakat vágtam belőle, tepsibe rakosgattam, 180 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem.

Talán tehettem volna bele több paprikát, mert nem igazán látszik a színén. A nyers tészta még pirosas volt, de mire kisült, kifakult. Az íze viszont és az állaga olyan lett, amilyet megkívántam:-) Sós, ropogós. Rájártam rendesen, még volt belőle.

Édességek sütés nélkül, meleg napokra

...de hidegebb napokon sem megvetendőek:-)
Hiába húztam bele kissé, még mindig sok az elmaradásom . Ezért a hasonlókat egy kalap alá veszem.
A szinte kibírhatatlan melegben nem igazán volt az ember lányának kedve bekapcsolni a sütőt, bár én néha megtettem, de készültek finomságok anélkül is, hogy befűtsem a konyhát. Ezeket gyűjtöm most csokorba.

Málnás tejberizs


A család férfitagjai ettek valahol gyümölcsös tejberizst, s mindketten el voltak ragadtatva, milyen finom volt. Be is fészkelte a fejembe magát a gondolat, hogy én is elkápráztassam őket hasonló földi jóval. Néhány nap múlva Anazar blogján láttam egy fenséges epres tejberizst, végül is ez ihletett meg. Így hát elkészült a saját változatom a pasibolondító tejberizsből.

 Hozzávalók:

• 2,5 dl rizs
• csipet só
• 1,5 dl víz
• 6 dl tej
• 5 evőkanál cukor
• 1 csomag mélyhűtött málna
• 2,5 dl tejszín
• 2 csomag vaníliás cukor + ízlés szerint cukor

Így készült:

A rizst megmostam, majd a csipet sóval és a vízzel főni tettem. Mikor elfogyott a víz alóla, ráöntöttem a tejet,  hozzáadtam a cukrot, s kis lángon, időnként megkeverve, puhára főztem a rizst.

Mikor kész lett, azon forrón felét tálba simítottam, rászórtam a málna nagy részét úgy fagyosan, s beborítottam a többi tejberizzsel.

A tejszínt felvertem, a rizsen elsimítottam, vagy inkább borzoltam, s rászórtam a maradék málnát.

A fagyos málnától hamar kihűlt, így elkészülte után szinte azonnal neki is álltunk.

Valóban finom, a fiúk is elismerően tüntették el a tányérjukról. 

A rizst azért szoktam vízben előfőzni, mert a tejben irtó lassan puhul meg. Így a víztől kissé már megduzzad, s hamarabb kész lesz. 

Kekszes málnás édesség

Azon töröm a fejem, hogy milyen alkalomra is készült. Az márpedig biztos, hogy valamit meg szerettünk volna "ünnepelni", az ünnepekhez meg desszert is jár, s ez vacsora előtt jutott eszembe. Gyorsan körülnéztem, mit is tudnék hirtelenjében alkotni. Hát alkottam, s még finom is lett.

 

Hozzávalók:

• 4 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• 2 csomag habfixáló
• 1 kis pohár tejföl
• 8 darab vajas keksz
• 30-40 dkg málna

Így készült:

A tejszínt a cukorral felvertem, mikor elérte a kívánt állagot, hozzáadtam a habfixálót. A tejfölt hozzákevertem.

Egy tál aljára tördeltem a keksz felét, erre került a málna fele. Ráhalmoztam a tejfölös habot. A többi kekszet is rátördeltem, rászórtam a maradék málnát.

Másnap valószínűleg még finomabb lett volna, mert a keksz megszívta volna magát. De így is fincsi volt, a ropogós keksszel, savanykás gyümölccsel és sok habbal.

Tejfölös málna, vagy gerzemürze

Gyors egymásutánban két blogon is találkoztam ezzel a finomsággal. Előbb a Sütikuckóban, majd Csillánál láttam a más-más néven, de hasonlóképpen készített finomságot.

Én kevesebbet készítettem, mert ugye mostanság kettesben vagyunk a Leányzóval. Holnap hozzuk haza Gergőt, de aztán megy Hédi, így megint csökkent létszámban leszünk.  De aztán együtt megyünk nyaralni, már napok óta az körül forognak a gondolataim:-)

No de térjek vissza a tejfölös finomságra. Elkészült, hűtőben pihent, s egy nagyon finom, krémes, könnyű, üdítő édesség lett!

Hozzávalók:

• 5 dl tejföl
• 10 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 12 darab babapiskóta
• kb. 30 dkg málna (mélyhűtött)

Így készült:

A tejfölt a cukorral és vaníliás cukorral addig kevertem, míg a cukor feloldódott. 

A tál alját befedtem babapiskótával, rászórtam a málna felét, ráöntöttem a tejföl felét. Majd a többi piskóta, málna s tejföl következett. 

Lefedve hűtőbe tettem, s fél napig várt sorsára.

Másnapra is maradt belőle, s akkor talán még finomabb volt. Nem is gondoltam volna, hogy tejfölből ilyen finom krém lesz.

Így visszanézve látom, hogy igencsak hasonlóan néznek ki, s mindegyik málnás. De az nem egy hátrány! Meg aztán mifelénk van bőven belőle.

Vaníliapudingos-narancslekváros batyuk

Időnként -azért elég ritkán- veszek a gyerekeknek bolti sütit. Legutóbb leányzó kapott egy vaníliás-narancsos töltelékes sütit. Ízlett neki, ezért még szeretett volna. Inkább sütöttem valami hasonlót. Azt mondta Hédi, finomabb, mint a bolti.
Amúgy is olyan régen sütöttem már valami édes kelt tésztát, már alkothatnékom van. Már meleg sincs annyira, még jól is fogott a konyhában a tűzhely melege.

Hozzávalók:

• 55 dkg fehér búzaliszt
• 55 dkg rétesliszt
• 3 dl tej
• 10 dkg +1 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 3 tojássárga
• 2 dl aludttej
• 25 dkg margarin

Töltelék:

• 8 dl tej
• 6 evőkanál porcukor
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 üveg narancslekvár

Lekenni:

• 1 tojássárga
• 1 evőkanál tej

Így készült:

A 3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszteket, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a puha margarint. Hozzáadtam az élesztős tejet, tojások sárgáját, az aludttejet. Megdagasztottam. (1 kg lisztből akartam készíteni, de miután belezúdítottam mind a 2 dl kimért aludttejet, lágy lett, s még 10 dkg lisztet vett fel, hogy megfelelő keménységű legyen.)

A tésztát letakarva hagytam megkelni.

Míg kelt a tészta, a 8 dl tejben a cukorral megfőztem a pudingot. Hűlni hagytam.

Mikor megkelt, 2 részletben kinyújtottam (egyszerre nem fért el a deszkán), nagyobb tenyérnyi négyzetekre vágtam. Mindegyik négyzet közepére raktam egy evőkanál pudingot (nem hűlt ki teljesen, de ez nem baj), erre egy kiskanál narancslekvárt. A tészta 4 sarkát összefogtam, alaposan összenyomkodtam. Az elsőknél nem voltam elég határozott, szét is nyíltak sülés közben.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket.

A tojássárgát elkevertem a tejjel, lekentem vele a sütiket. 

190 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Sok lett belőle, 3 tepsiben sültek ki. Simán lehet felezni a hozzávalókat. A puding is soknak bizonyult, de ami kimaradt, a lányok -Hédi a barátnőjével- szívesen kikanalazták.

Joghurtos gyümölcssaláta

Mikor a gyerekek aprócskák voltak, gyakran aprítottam nekik össze mindenféle gyümölcsöt, amiből rendszeresen kiválogatták a Lányom által bimbinek nevezett mandarint. A többit vagy megették, vagy nem. Aztán elmaradt az aprítgatás, meg szerencsére a válogatás is, legalábbis a kezdetekhez képest jól állunk.
Martinelli játéka juttatta eszembe a gyümölcssalátát, e hét témája ugyanis a zöldség- és gyümölcssaláta. Ma este, míg készült a vacsora, az otthon fellelt gyümölcsökből összedobtam egyet, két személyre, mert ketten vagyunk Leányzómmal.

Hozzávalók:

• 1 banán 
• 2 őszibarack
• 1 szelet dinnye
• 1 kis pohár gyümölcsjoghurt (őszibarackos)
• 1 kiskanál méz 
• 2 evőkanál citromlé

Így készült:

A felkarikázott banánt a tányér közepére halmoztam, a szélét pedig kiraktam a felszeletelt barackkal. A banánkupac és barackszeletek közé a kimagozott, felkockázott dinnyét halmoztam.

A joghurtot elkevertem a mézzel és citromlével. A gyümölcsökre öntöttem.

Mentalevelekkel díszítettem.

Két személyre is sok volt, mert vacsora után úgy felét tudtuk megenni. Jobb lett volna, ha ez képezi a teljes vacsorát:-)

Túrós tészta vaníliaöntettel

Tapasztalatom szerint a tésztát mindenki szereti, hát én nem. Azért nem annyira, hogy meg sem eszem, például a káposztásat kedvelem, vagy valamilyen szószos husi társaságában is szívesen megeszem, de a túrósat, diósat, krumplisat a magam kedvéért soha el nem készíteném. Persze néhány nagy előnye, elsőként az, hogy hamar kész, másodként, hogy változatosan elkészíthető, rávesz arra, hogy időnként tésztát főzzek.
Nem rég éppen túrós tésztát készültem készíteni, közben el kezdett járni az agyam, hogyan dobhatnám fel, hogy ne a megszokott, számomra száraz, unalmas étel legyen. A vargabéles jutott eszembe, ennek mintájára sütőben készült. S hogy véletlenül se legyen száraz, öntet is készült hozzá.

Hozzávalók:

• 1 csomag cérnametélt (50 dkg)
• 1 kiskanál só
• 50 dkg túró
• 3 tojás
• 10-15 dkg cukor 
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola

Az öntethez:

• 1 l tej
• 4-5 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3 tojás sárgája
• 2-3 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tésztát enyhén sós vízben kifőztem, majd leszűrtem.

A túrót a tojások sárgájával, a cukorral, citromhéjjal összekevertem, belekevertem a tésztát, mazsolát. Felvertem csipet sóval a 3 tojássárgát, s lazán beleforgattam a túrós tésztába. 

Tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél órát sütöttem.

Az öntethez a tej nagy részét a cukorral, vaníliás cukorral főni tettem, a többiben simára kevertem a pudingport és a tojássárgákat. A forró tejhez öntöttem és felfőztem.

A kockákra vágott tésztát a forró öntettel leöntve tálaltam.

Mikor készült, éppen nálunk vendégeskedett az Unokaöcsém. Utólag elmondta, hogy gyanakodva szemlélte az előkészületeket, de aztán egész finomnak találta. Még én is, az öntetnek és a mazsolának köszönhetően.

Mandulás brownie

Mikor az első brownie-t sütöttem, a Fiam nem volt itthon, este érkezett az osztálykirándulásról. Ezért egy kis tányérkával elrejtettem a sütiből a kamrába, hogy Ő is megkóstolhassa. Este nem kért belőle, ezért másnap, mielőtt munkába indultam volna, emlékeztettem a gyerkőcöket, hogy ott a brownie. Lányom nem is felejtette el, amit mondtam, olyannyira, hogy amikor hazaértem, Gergő rögtön elpanaszolta, hogy hugicáját rajtakapta, amint az utolsó darab sütit eszi. De Hédi azért jólelkűen megkérdezte tőle, kér-e belőle:-)
Magamban nevettem, igazságot tenni igazából nem tudtam, így hát megígértem a brownie-ra éhező Fiamnak, hogy sütök újra.
Leültem a számítógép elé, s leírtam vagy nyolc receptet, de egyik ezért, másik azért nem volt megfelelő, ezért összekombináltam egy kilencediket.

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 20 dkg tejcsokoládé
• 30 dkg cukor
• 4 tojás
• 8 dkg kakaó
• 20 dkg liszt
• 1 mokkáskanál só
• 10 dkg aprított, héj nélküli mandula

Így készült:

A margarint és a csokoládét összeolvasztottam. Egyenként hozzákevertem a tojásokat. Előbb a cukorral, majd a kakaóval, sóval és a liszttel kevertem el. Végül a mandula került bele.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 

175 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. Elég lett volna 25 perc is, mert kicsikét túlsütöttem, a tetején kissé vastag volt a szárazra sült réteg. De alatta finoman "sületlen" volt. 

Annyi változatával találkoztam ennek a sütinek, s annyira finom, hogy fogok még sütni, az már biztos! Ebből már Fiacskám is evett jócskán, így Ő is jól lakhatott belőle:-)

Mostanában sokat töröm a fejem a Leányzón. Mármint azon, hogy elkezdett gömbölyödni. Azaz nem most. Két évvel ezelőtt összeszedett valami vírust, amitől egy héten keresztül mindent, még a vizet is kihányta. Végül a kiszáradástól egy kis infúzió mentette meg. Akkor nagyon lefogyott. Előtte kis karcsú virágszál volt, de utána fokozatosan hízni kezdett. Most olyan határeset, a 10 évéhez, 140 centijéhez 35 kg. Olyan, mint egy kis töltöttkáposzta. Az túlzás, hogy fogyókúrára fogtam, de a nasit kiiktattuk, vacsorára igyekszem kalóriaszegény ételt a család elé tenni. 

Nem szeretném, hogy máris a mérleg játssza a főszerepet az életében, hogy bűntudata legyen az elfogyasztott étel miatt, de megbeszéltük, hogy figyeljen oda, mit, mennyit, és mikor eszik. Persze nekem kell legjobban odafigyelni, hisz a szülő felelőssége elsősorban a gyerekkori elhízás. 

Azt sem mondhatnám, hogy keveset mozog, hisz sokat van kinn, biciklizik és úszkál, nem ül órákat a tévé és számítógép előtt. 

De úgy gondolom, most kell elejét venni, nem szeretném, hogy tovább hízzon. Ugyanakkor abban is reménykedem, hogy elkezd nőni, persze felfele, s arányosabban oszlik el rajta a husi.

Hédikém, a Mama által varrott kötényben

Itt pedig osztálytársai körében. Ő a legalacsonyabb, de nem a legvékonyabb:-)

Házi sajt

Tulajdonképpen Marika házi sajtja adta meg az utolsó löketet:-) Eddig csak irigykedve néztem a különböző ízesítésű, kecsketejből készült házi sajtokat. Azt gondoltam, ez az ördöngös dolog nekem úgysem menne. Az eszembe sem jutott, hogy tehéntejből is készíthetek, pedig hosszú ideje helyünkbe hozzánk hetente kétszer a házi tejet. Látva Marika sikerét, tettem egy próbát. Csak két literből. Aztán újabb házitejforrásra akadva már 4 literből készült. Legutóbb ötből. Ezután két hetente az eddigi adagon felül még öt liter tejet kértünk, s kísérletezek kedvemre:-)
Mivel a kisboltban, ahol vásárolni szoktam, nem volt natúr joghurt, amivel készült Marika sajtja, ecettel próbálkoztam. Ezzel a módszerrel több fele találkoztam, miután alaposabban utánaolvastam a témának. Még Anyósomnak is ilyen házi sajt receptje van.
Ilyen lett az első:

Ennyi lett a 2 l tejből. Nem lett sok, de kóstolónak elég volt, no meg arra, hogy meggyőzzön, igenis érdemes vele foglalkozni.
A második alkalommal ízesítettem oregánóval. Mivel ezúttal sem volt natúr joghurt a boltban (talán le kéne váltsam, de ez van legközelebb hozzánk), kefirt vettem, de ennek esze ágában sem volt összekapni kellően a tejet, ezért újra csak ecet került bele.

Végül az utolsó, ehhez már receptet is írok:

Hozzávalók:

• 5 l házi tej
• 25 g só
• 70 ml 20%-os ecet + fél dl víz
• 1 kiskanál egész köménymag (vagy zöldfűszerek, fokhagyma, ...)

Így készült:

A tejet a sóval és a köménymaggal feltettem főni. Mikor felfőtt, kavargatva hagytam még főni 1-2 percig, de igencsak ki akart volna futni. Már ekkor összekapódott kissé a tej, apró túródarabok voltak benne. Elzártam alatta a lángot, s azonnal beleöntöttem a vízzel hígított ecetet. Egyből kivált a savó, s nagy darabokba állt össze a jövendőbeli sajt.

Egy szűrőt csak erre használt ritka szövésű konyhakendővel (vagy gézzel, de nekem ez nem volt) kibéleltem, belemertem az összement tejet. Kissé lenyomkodtam, s hagytam lecsepegni. Nem sokáig, úgy egy órát. Ekkor tányérra tettem a sajtot, s már kóstoltuk is, bár még kissé meleg volt. 

Nem tudom, meddig áll el, az utolsóból még van egy darabka a hűtőben, s semmi baja. 5 napja készült.

Valószínűleg jó lenne egy csak erre használt edényben főzni, mert én leveses fazékban főztem fel a tejet, s oda is égett az aljához. Ici-picit érzett is rajta, de lehet, csak én éreztem, mert tudtam, hogy odaégett. No majd befogok egy új edényt csak erre a célra. 

Az 5 liter tejből készült sajtot megmértem, pontosan 742 g lett belőle. Hogy megéri-e készíteni? A tej 900 Ft-ba került. A jó minőségű sajtok meg ennél jóval drágábban vásárolhatók meg. Az sem elhanyagolható, hogy tudom, mi van benne. Meg persze finom. Nem lett túl sós, de amúgy sem főzök sósan. Persze lehet emelni a sóadagot ízlés szerint.

A savóból tettem el kenyérsütésre, a többit kiöntöttem. Pedig sajnáltam, de nem tudtam, mit kezdhetnék vele.

Túrókrémben sült barackszelet

Eredetileg tortarecept, de végül tepsiben sütöttem meg.
Nem is olyan régen sütöttem gyümölcsös-túrós sütit, de annyira finomak tudnak lenni, hogy megunni nem lehet őket.
A receptet egy régi (2008. augusztusi szám) Príma Konyhában találtam. Egész keveset változtattam rajta, csak a tészta mennyiségét emeltem meg kissé, s mivel nem volt, csak fél kg túróm a recept szerinti 75 dkg helyett, ezt 2,5 dl aludttejjel pótoltam.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 4-5 darab babapiskóta vagy maradék piskóta
• kb. 1 kg sárga- és őszibarack vegyesen
• 50 dkg túró (vagy 75 dkg túró, de akkor nem kell az aludttej)
• 2,5 dl aludttej
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

A laphoz valókat alaposan összegyúrtam. Mivel kissé lágy lett a tészta, nem vettem elő a deszkát, hanem egyenletesen belenyomkodtam a tepsibe a tésztát. Nagy, 28×34 cm-es tepsiben sütöttem.

A tészta tetejére morzsoltam a babapiskótát.

A barackokat megmostam. A sárgákat, mivel aprók voltak, félbe, az őszibarackot negyedekbe vágtam. 

Elkészítettem a túrókrémet: a túrót villával áttörtem. Hozzáadtam a cukrot, aludttejet, összekevertem. Majd hozzáadtam a tojássárgákat és pudingport, citromhéjat, végül a fehérjéket felverve.

A tésztán elosztottam a barackokat, majd ráöntöttem a túrókrémet.

Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 40 percig sült. Addig sütöttem, míg a tetején barnulni kezdett a túró.

Tálaláskor lehet szórni rá porcukrot, én ezt kihagytam. 

Hiába a babapiskóta, a lédús gyümölcs így is megáztatta a tésztát kissé. De senki sem panaszkodott miatta, így is elfogyott.

Kapros pogácsa

Hétvégére persze, hogy gyümölcsös sütit készítettem, de a változatosság kedvéért most egy pogácsát teszek közzé. Nem mostanság készült, de ahogy elnézem, most így ebéd után jól is esne néhány darab.
Nővéremtől kaptam juhtúrót, s ha már túró, legyen kapor is benne. Volt előző napról néhány maradék főtt krumpli, az is belekerült.

Hozzávalók:

• 30 dkg juhtúró
• 30 dkg főtt, áttört krumpli
• 1,5 dl savó (vagy tej)
• 1 kiskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 2 evőkanál zsír
• 30 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg rétesliszt
• 1,5 teáskanál só
• 1-2 evőkanál apróra vágott kapor
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A főtt, kihűlt krumplit lereszeltem.

A megmelegített savóban (vagy tejben) elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni.

A liszteket, sót elvegyítettem, hozzáadtam a juhtúrót, a krumplit, a felfutott élesztőt, kaprot. Elvegyítettem, a legvégül hozzáadott zsírral megdagasztottam. 

Letakarva hagytam megkelni (ez úgy30-40 perc).

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. A tetejét éles késsel bevagdostam. Derelyemetszővel négyzet alakúra vágtam. Persze lehet kerekre is, de így vágva nincs hulladék.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, az enyhén felvert tojással lekentem a tetejét. 

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje megpirult.

Már megint só-gondjaim vannak:-) Azaz sóadagolási gondok. Egyszer már panaszolta a szomszédasszonyom, hogy az általam leírt recept alapján sütött pogácsája sótlan lett. Ugyanezzel a panasszal élt egyik kolléganőm. Az általam kiskanálnak nevezett kanál a teáskanalat jelenti, s nem laposan, inkább púposan szoktam mérni. Valószínűleg egy idő után kialakul egy rutin a sózást illetően, tehát nagyjából tudom, hogy egy kg liszthez mennyi só dukál. De aki nem süt gyakran, érthető, hogy nincs ezzel tisztába. Pedig távol áll tőlem bárkit is félrevezetni... Nem kis felelősség ez a bloggerkedés:-)

Ennél a pogácsánál a juhtúró sótartalmát is figyelembe kell venni, de a krumpli meg sótlan. A legbiztosabb módszer: a nyers tészta megkóstolása. Miután alaposan össze van gyúrva, ici-picit megkóstolok belőle. Ekkor még lehet sót tenni bele, vagy a lekenésnél a tojáshoz is lehet sót tenni, ezzel együtt felverni.

Barackos-málnás kevert süti

Minden második blogon hasonló süti szerepel:-) Na jó, kis túlzással.
Mi mást is süthetnénk ebben a melegben, ha egyáltalán sütő közelébe merészkedünk? Én vagyok annyira elszánt, de azt azért tekintetbe veszem, hogy hamar elkészülő,  melegben is tárolható no meg jóleső süti legyen.
Ezért kedvenc kevert sütireceptemet vettem elő, amely kedvünk, lehetőségünk szerint variálható. Ugyanúgy készült, mint a korábban már közzétett változat, csak meggy helyett sárgabarack és málna került rá. A kakaós részt meg foltokban raktam rá, nem simítottam el a tetején.

A nyers tésztát szinte teljesen beborították a gyümölcsök, mire megsült, mintha összementek volna:-)

Ez pedig egy kora tavasszal készített változat, kakaós réteg nélkül, aszalt gyümölcsökkel. Mazsola és aszalt szilva került bele, a tetejére pedig maradék tojásfehérje cukorral felverve.

Nemrég Hajni is elkészítette, nekik is ízlett. Nekem még jobban, hogy szemet vetett a receptemre:-) Nagyon jó érzés, mikor valakinél viszontlátom elkészítve valamelyik sütimet.
A napokban meg Barbi sütötte meg egy másik kevert sütimet, a cseresznyéset, mely a blogom történetének második legnézettebb receptje. Barbi barackot is pakolt rá jó bőven a cseresznye mellé, s nagyon ínycsiklandó lett!

Hol csokifagyi, hol banános-citromos

Mi más esne jól ebben a melegben, ami már-már túl sok, mint egy jó nagy adag fagyi? Bár a fagyiárusok szerint nem nő a kereslet portékájuk iránt a kánikulában. Persze hogy nem, ha otthon készítjük a fagyit:-) Én is igyekeztem kedvükbe járni csemetéimnek, s magamnak is, mi tagadás. Igencsak nagy rajongója vagyok ennek a jéghideg nyalánkságnak. Egyedül a puncsosat kerülöm, azon kívül bármilyen jöhet. A kedvenc? Naná, hogy a csokis:-)
Akkor kezdem is a kedvenccel. Nagyon finom lett, úgy 3-4 óra fagyasztást követően tökéletes lett az állaga: nem fagyott kőkeményre, krémesen lágy lett. De a szélek, ahol jobban megfagyott, sem volt jeges. Tapasztalatom szerint a tojásalapú fagyi krémesebb lesz. Ezért az utóbbiak így készültek.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 12 dkg cukor
• 15 dkg étcsokoládé
• 1 evőkanál holland kakaó
• 5 dl tejszín

Így készült:

A tojást a cukorral elkevertem, majd gőz fölött habosra kevertem. Hozzáadtam a csokit, felolvasztottam benne, majd a kakaót is elkevertem benne.

A tejszínt felvertem, nem teljesen keményre, majd a tojásos-csokis krémmel is vertem 1-2 percet.

Dobozba töltöttem, mélyhűtőbe tettem. 

Délután készült, este ettük is. Igazán finom volt, de egy baja mégis volt: nekem kicsit édes lett. Szerintem 8-10 dkg cukor is elég lett volna bele. 

A banánfagyi is hasonlóan készült, szintén finom volt. Azaz még van egy kevés belőle, de csak azért, mert nem jutott eszükbe a gyerekeknek a tegnapi maradék.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 citrom kifacsart leve
• 2 nagy, érett banán
• 4 dl tejszín

Így készült:

A tojást a cukorral gőz fölött habosra kevertem. (Addig kavargattam, amíg jól átforrósodott.) Belefacsartam a citromlét, majd belekevertem a villával darabosra összetört banánt.

A tejszínt felvertem, belekevertem a banános masszát, rövid ideig együtt vertem.

Dobozba töltöttem, lefedtem, mélyhűtőbe tettem.

Kavargatás nélkül hagytam megfagyni.

Nem lett a legszebb színe, a banán miatt kicsit piszkos hatású. A citrom egész enyhén érződött rajta, a banán volt a domináns. 

Holnap készülhet a következő. Inkább holnapután, holnap Vácon leszünk. No nem nyaralunk, fogászatra megyünk Fiammal. No és ott kötelező a Vörösházban fagyit venni. Leányzó csakis azért jön velünk:-) Igazán finom fagyijuk van, aki arra jár, ki ne hagyja!