Hamis hájas

Azért hamis, mert zsírral készült. Nincs malacka, nincs háj, de van bolti, fehér, préselt zsír. Ezzel próbálkoztam.
Gyerekkorunkban a disznótorok utáni időszak kötelező süteménye volt. Karácsonyra vagy újévre biztos, sütött Anyukám hájast. Előfordult, hogy nem lett szép leveles, ez igencsak bosszantó tudott lenni Anyukám számára. Apukám ilyenkor viccelődött, hogy azért nem sikerült, mert kezd öregedni a "Mama", így keres egy fiatalabb asszonyt, aki jó hájast süt:-) Éppen ezért én is aggódtam, talán nekem sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hisz én sem vagyok már mai csirke. No meg először vágok bele hasonló dologba. Van egy kissé vázlatos, Anyukám gyűjteményéből származó hájas receptem, ami számtalan kérdést vetett fel bennem, de válaszokat már nem várhatok. Így hát az emlékeimre hagyatkoztam. Arra emlékszem, hogyan kell kenni, hajtogatni, forró késsel felvágni a kinyújtott tésztát. A többit kikövetkeztettem.
Nagyon lestem befele a sütőbe, mi lesz belőle. Előbb semmi, aztán elkezdett nőni, levelesedni, s olyan szépek lettek:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg zsír
• 25+60 dkg liszt
• 3 nagy tojás sárgája
• 2 evőkanál ecet (10%-os)
• csipet só (az eredeti receptben nem volt)
• 3 dl langyos víz
• lekvár tölteni (házi szilva-, illetve baracklekvár)
• porcukor beforgatni

Így készült:

A zsírt a 25 dkg liszttel alaposan összevegyítettem, hidegre tettem.

A 60 dkg liszt közepébe mélyedét készítettem, beleütöttem a tojások sárgáját, a csipet sót is beletettem, 1 dl vizet és az ecetet. A többi vizet fokozatosan adagolva gyúrni kezdtem. Végül a kikészített 3 dl vizet mind hozzátettem, jól gyúrható, sima tésztát kaptam. Anyukám receptje szerint szódás vízzel kell összegyúrni (lehet, szódavíz akar lenni?), s addig, míg hólyagos lesz. Nem igazán akart hólyagosodni, ezért feladtam, s lisztezett deszkán nyújtani kezdtem. Ekkor a tésztában kis bubik keletkeztek, ezek a hólyagok?

Akkorára nyújtottam, mint a deszka. 2/3-ára rákentem a zsíros lisztet, az üres részt ráhajtottam, majd a kimaradt egyharmad zsírral kent tésztarésszel befedtem. A hosszúkás téglalap alakú tészta egyharmad részét ráhajtottam a tésztára, majd a kimaradt részt az egészre. Letakarva fél órát pihentettem.

A fél óra leteltével kinyújtottam, ugyanúgy hajtogattam. Még kétszer, fél-fél óra elteltével hajtogattam. 

A harmadik fél órát követően kinyújtottam, gázlángon melegített késsel tenyérnyi négyzetekre vágtam a tésztát. Lekvárral töltöttem, háromszögűre hajtottam, de nem nyomtam le. Egy részénél a háromszög két sarkát (azaz csúcsát, mert kapok a matektanárnőtől) hátrahajtottam s összefogtam, de nem nyomtam össze.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Még melegen porcukorba forgattam.

Mikor kisültek, akkor rájöttem, hogy Anyukám kisebbeket sütött, s annyira kinyíltak, hogy a lekvár kilátszott. Az enyémek nem nyíltak szét, talán épp nagy méretűknek köszönhetően. Vagy mert mégsem tökéletesek. 

Ezek az első "hájasaim", s kezdetnek azért nem rossz, na:-)

Nem lett az az ünnepélyes, jellegzetes hájas-íze, de mindenkinek ízlett, elégedetten kóstolgattuk még melegen, kicsit sziszegve is a forró lekvártól:-)

2019. 02.08.
Második nekifutásra is szépre sültek ki a zsírral készült hájasok! Mindig izgalmas, és megnyugtató meg sikerélményt nyújtó látni, amint a sütőben szépen kinyílnak, levelesednek a kis "hájasok"!
Mindbe baracklekvár került, mert szilvalekvárom nincs. Így is finomak! :-)

2021. április

Még mindig finom! Azon frissiben, melegen, mikor már nem süt benne a lekvár, szinte abbahagyhatatlan. Húsvétra készült, ebből is látszik, mennyire ráértem idén... 

Mind szilvalekváros lett- tavaly nagy adagot főztem, sajnos nem üstben.