Őszibarackos dunahullám

Mikor áthajtottam a konyhai -természetesen sütis- naptárt áprilisról májusra, az ott fogadó meggyes dunahullám annyira csábító volt, hogy, amúgy is hétvégi sütés előtt állván, rögtön neki is láttam. De nem volt itthon meggy. Tavaly nem raktam be, valahogy elmaradt. Őszibarack viszont van még néhány üveggel, így az került bele.
Régen nálunk ünnepeken gyakorta felbukkanó süti volt a meggyes változata, van is a blogon, itt. Piskótával készült, ez most kevert tészta. Azért az eredeti finomabb, talán mert úgy szoktuk meg, de azért így is elfogyott. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 25 dkg cukor
• 5 tojás
• 25 dkg margarin
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál kakaó
• 2 evőkanál tej
• 1 üveg őszibarackbefőtt

A krémhez:

• 2 dl őszibaracklé
• 4 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• + 10 dkg étcsokoládé és 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A barackbefőttet szűrőbe öntöttem, hogy lecsepegjen. A levéből 2 dl-t eltettem a krémhez.

A tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, majd hozzákevertem a mikróban felolvasztott margarint. Belevegyítettem a lisztet és sütőport. Valamivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

A tészta másik feléhez kevertem a kakaót és tejet, majd rákanalaztam a világos tésztára. Elegyengettem a tetejét. A kisebb darabokra vágott befőttet a tetejére szórtam. 

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokból, a barackléből és tejből pudingot főztem. Miközben hűlt, gyakran átkevertem. 

A puha margarint elkevertem a cukorral, a közben kihűlt pudingot kanalanként hozzávegyítettem. Habosra kavartam, majd a már hideg tészta tetejére simítottam.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, a krémre csorgattam.

A csoki dermedése után szeletelhető is.

Mozgalmas időszak van mögöttem, mostanra talán leülepedett bennem. Vagy mégsem... De majd egyszer. A legfontosabb esemény Fiam ballagása volt. Nem vártam, valahogy még szerettem volna odébb tolni a még mindig jelképes felnőtté válását.  Előtte néhány nappal aztán rákényszerítettem magam, hogy kezdjem el tervezni a nagy eseményt, próbáltam összeszedni a gondolataimat, háttérbe szorítani minden mást. Mégis elkövettem egy hibát, megbántottam valakit, akit tényleg nem szerettem volna. Azért a ballagás lezajlott, többé-kevésbé jó hangulatban, én meg maradtam a lelkiismeret-furdalással, hogy elrontottam Fiam egyszeri, nagy eseményét. Pedig nem akartam...

Az érettségi írásbeli részén már túl van, izgatottan várjuk az eredményt. Aztán jön a szóbeli majd június közepén, s újabb izgalom, hogy elég lesz-e teljesítménye a tervei valóra váltásához. Szorítok neki...