Rakott karfiol

Bevásárlás során a karfiolra pillantva eldöntöttem, hogy ez lesz a hétvégi ebéd. Már rég volt, meg amúgy is szeretjük. Krumplisan terveztem, de Leányzó áthúzta a számításaimat. Oda volt téve a krumpli főni, mégis engedtem a kérésének, rizses-darált húsos töltelékkel készült, a krumpliból meg holnap lesz valami. De az biztos, hogy nem nudli! :-)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb fej karfiol
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• 60 dkg darált hús
• só, bors, paprika
• 1 bögre rizs (2,5 dl)
• 1 nagy pohár tejföl (4 dl)

Így készült:

A karfiolt rózsáira szedtem, megmostam, sós vízbe főni tettem.

A hagymát apróra vágva az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, borssal, paprikával fűszereztem. Mikor morzsásra párolódott, hozzáadtam a rizst kétszeres mennyiségű vízzel. Fedő alatt hagytam puhára főni.

A megfőtt karfiolt leszűrtem.

Egy kis tepsi alját kiraktam fele karfiollal (kisebb darabokra szedve), ráborítottam a rizses húst, a tetejére került a karfiol másik fele.

Jó sok tejfölt kentem rá és ment is a sütőbe.

Mikor kezdett a tetején pirulni a tejföl, kivettem.

Egyszerű, kiadós és finom étel. Mint a rakott ételek többnyire. Így készül a rakott zöldbab is, a rakott káposzta... Mind finom. 

Tarka túrós süti

Nálam ritkább eset az, amikor előre eltervezem, hogy mit sütök, s beszerzem a hozzávalókat. Ami sokkal gyakoribb, hogy a hűtőben kallódó, felhasználásra váró alapanyag köré kerekítem a receptet, amikor is a megvalósításban persze gátat szab a kamrában-konyhában-hűtőben fellelhető hozzávalók végessége. Ezúttal is így történt, volt fél kg túróm, ami pitéhez kevés, s miközben agyaltam, mi legyen belőle, bevillant egy valahol látott fotó, amin a sütire volt kanalazva a túró. Az előszeretettel használt bögrés kevert lett az alapja, amihez mindig van otthon hozzávaló. S egy részébe kakaó is került, hogy ne legyen túl egyhangú-egyszínű.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 1 bögre cukor 
• 2 bögre liszt
• 1 csomag sütőpor
• 3/4 bögre olaj
• 3/4 bögre tej
• 1 citrom leve
• 3 teáskanál kakaó + 2 evőkanál tej

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 5 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál vaníliaízű pudingpor
• 3 tojás fehérje

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a lisztet, citromlét (a citrom héját előbb lereszeltem, kelleni fog a túróhoz), sütőport, tejet és olajat, simára kevertem. Kicsivel több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (24×32 cm-es).

A többi tésztához kevertem a kakaót meg még pici tejet, s rákanalaztam a világos tésztára.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal, pudingporral, végül belekerült a 3 tojásfehérje kemény habbá verve. 

A túróból kanállal halmokat pakoltam a tepsiben lévő masszára.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A használt bögre 2 dl-es volt, de ha nagyobb tepsiben készülne, vagy magasabb tésztát szeretnénk, lehet nagyobb bögrét használni.

Azt mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt a sütinek. Amennyire egyszerű, annyira finom is.

A töltelékhez használt fehérje maradék volt -kelt tészták készítésekor szinte mindig gondoskodok róla, hogy legyen,- de ha nincs, akkor a sárgákat is bele lehet keverni a túrótöltelékbe. De a fehérje mindenképpen legyen felverve, különben tömör lesz a túró. Csipet sót is lehet tenni a fehérjébe, hamarabb és keményebbre verődik, no meg kiemeli az ízeket.

2018. 07.10.
Elkészült újra, ugyanúgy, csak málna is került a tetejére. Ha lehet, így még finomabb.

Csokitorta Gergő napra

Egy hete volt Fiam névnapja, s ha már a szülinapi tortáját is Leányzónak kellett elkészíteni, elhatároztam, hogy legalább névnapjára sütök egyet. Nem ment zökkenőmentesen, ugyanis zsúfoltra sikeredett a hétvégém. Mivel szombatra kollégákkal közös program volt, így a péntek délutánra és vasárnap délelőttre kellett szuszakolnom minden Fiam hazalátogatásakor szokásos teendőmet. Elég kapkodósra sikerült, péntek este a sok más mellett csak a tortalapot sikerült megsütni. Piskótát terveztem, de mire rákerült volna a sor, mindenki elvonult pihenni, nem akartam habverővel "altatni" őket, így kevert süti lett az alapja. Mikor a krém keverésére került volna a sor, ott aztán végképp elfogyott az energiám, így az maradt szombat estére, de akkor muszáj volt megcsinálni.
Vasárnap délre fogyasztásra készen állt, de úgy jól lakott mindenki az ebéddel, hogy épp csak megkóstoltuk. Gergő visszament, a torta ott maradt...

Hozzávalók:

A laphoz:

• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 30 dkg liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 1 csomag sütőpor 
• 1 evőkanál rumaroma

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 8 dl tej
• 10 dkg étcsokoládé
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• a tortalap levágott teteje összemorzsolva
• fél rumaroma+fél dl víz
• 2-3 evőkanál sárgabaracklekvár
• + 5 dkg étcsokoládé díszíteni

Így készült:

A tortalaphoz a cukrot a tojásokkal alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a többi belevalót, s simára kevertem.

22 cm-es kikent, kapcsos tortaformába öntöttem, elsimítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Hagytam kihűlni- jelen esetben másnapig. A felpúposodott tetejét levágtam (ez összemorzsolva majd a krémbe kerül), a többit 3 részre vágtam.

A krémhez a pudingporokat, lisztet, kakaót kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többit is. Állandóan kavargatva felfőztem. Beletördeltem a csokit, kavargattam, míg elolvad benne.

Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam. 

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Jól kikevertem.

A krémet megfeleztem. A levágott tortalap-darabot összemorzsoltam, a rumaroma és víz keverékével leöntöttem, a krém egyik feléhez kavartam.

Az alsó tortalapot tányérra tettem, ráhalmoztam a tortalapos krémet, erre került a tortalap közepe, amit vékonyan lekentem lekvárral. A krém másik feléből kentem rá ennyit, hogy a bevonáshoz is maradjon.

Befedtem a harmadik tortalappal, majd a külsejét is krémmel kentem be. 

Díszítettem, néhány krémrózsával, és az odalát olvasztott csokival csorgattam be.

Nekem a tortalapok közepe mindig felpúposodik. Próbáltam megtalálni az okát, utána is olvastam, mit lehet tenni ellene, de nem váltak be a tanácsok. Szerintem azért, mert a sütőbe téve körben a tésztaszélek hamar megsülnek, míg a közepe sokáig nyers marad, s annak van ideje tovább nőni. Pedig interneten olyan szép , egyenes tetejű tortalapokat látni... Nekem ez nem akar sikerülni. Mivel a levágott teteje senkinek sem kell, belekerült a krémbe.

A lekvárt azért kentem rá, hogy legyen egy kis savanykás íz is benne. De így is édes lett, legalábbis nekem. Legközelebb kevesebb cukrot teszek bele. 

Amúgy persze finom, azért is lett csokitorta, mert azt mindenki szereti. A rum is jót tett neki.

Csokis-lekváros süti

Nem is olyan régen sütöttem ilyen, vagyis hasonló sütit, de akkor elkövettem egy nagy hibát: nem készült róla fotó. A napokban úgy adódott, hogy gyorsan szerettem volna valami finomat sütni, így ehhez folyamodtam megint. Igaz, kicsit változtattam rajta, olaj helyett margarinnal készült és belekavartam még egy narancs héját és levét. Így még finomabb lett, a látványt viszont nem sikerült túlszárnyalni. Általában sikerül szépen kettévágni a sütit, ezúttal elszúrtam . Nem középen vágtam el, hanem közel az aljához. De nagyon finom süti, a krémeseket nem kedvelőknek és időhiánnyal küszködőknek az ünnepekre is merem ajánlani! :-)

Hozzávalók:

• 25 dkg cukor
• 4 tojás
• 25 dkg margarin (vagy 1,5 dl olaj)
• 2 evőkanál kakaó
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 narancs lereszelt héja és leve
• sárgabaracklekvár
• 10 dkg csoki + 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a mikróban megolvasztott margarint, majd a lisztet, sütőport, kakaót, tejet, narancshéjat és levet. Alaposan összekavartam. 

A masszát sütőpapírral bélelt, 26×32 cm-es tepsibe simítottam.

Tűpróbáig sütöttem.

Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, lekvárral kentem.

A gőz fölött az olajban felolvasztott csokival bevontam a tetejét.

Dermedés után szeleteltem.

Finom, puha, egyszerű és nagyszerű süti. 

Aztán hogy vaj vagy margarin? Én hol ezt, hol azt használok, krémeket igyekszem vajjal készíteni, no meg a vajaskeksz az attól vajaskeksz, kedvencünk. De nem olcsó, a "jó" minőségű margarin árának is több, mint kétszerese. Sőt, közel háromszorosa. S amennyit én sütök, főleg, mióta Gergő egyetemista, (addig is mindig találtam rá okot), hát kisebb vagyonba kerülne vajjal készíteni mindent. Vagy inkább kevesebbet kéne sütnöm! :D

Pizzás kifli

A "mit pakoljak tízóraira" kérdésre válasz ez a kifli. Maradék felvágott mindig akad a hűtőben, sajt úgyszintén. A tölteléket belerejtve a tésztába meg csomagolni is könnyebb.

Hozzávalók:

• 4 dl tej + szükség szerint
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só (púpozott)
• 25 dkg margarin
• 2 tojás

A töltelékhez:

• felvágottszeletek (sonka, szalámi)
• 30-35 dkg sajt
• pizzaszósz (sűrített paradicsom, pici olaj, só, bors, paprika, oregánó, bazsalikom keveréke)

Így készült:

A 4 dl tejet megmelegítettem a cukorral, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal.

Beleütöttem a tojásokat is, az élesztős tej is belekerült. Megdagasztottam. Ha szükséges, még kerülhet bele tej. 

A tésztát letakarva kelni hagytam.

A felvágottat felkarikáztam-szeleteltem, a sajt egy részét lereszeltem-ez kerül majd a kiflikre-, a többit hosszúkás darabokra vágtam.

Elkészítettem a szószt: összekevertem a belevalókat. Régebb hagymát is pergeltem bele, ez elmaradt. Pedig jót tesz neki.

Mikor megkelt, 6 részre osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam - mint a pizzát.

Mindegyik kiflire pakoltam kevés paradicsomos szószt, egy-egy darab felvágottat és sajtot.

A kifliket felsodortam, tepsibe pakoltam, megszórtam reszelt sajttal.

180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Nem hiszem, hogy telik el hónap úgy, hogy ne süssek pizzát, így vagy úgy. Mindenki szereti, nem kicsit. Mindig jó sok készül, így meg van oldva a vacsora és a másnapi tízórai is. 

Novemberi süti

Úgy esett, hogy vettem egy sütőtököt, hogy majd megsütöm, s hosszasan élvezhetem, mert úgyis csak én eszem. Hát meg is sütöttem, de élvezni, na azt nem lehetett. Ízetlen volt, de nagyon. Több darabot is megettem, hátha mégis rátalálok a kedvelt ízre, de hiába reménykedtem. Kidobni nem akartam, így egy sütit kerekítettem köré. A tök ugye adott volt, aztán került bele alma, körte, meg ami egy kevert sütibe általában szokott, s ha már annyi ősz gyümölcse gazdagította, diódarabokat is szórtam a tetejére. Férjem szerint az lett a legfinomabb benne! :-)

Hozzávalók:

• 20 dkg sütőtökpüré
• 2 alma reszelve
• 2 körte apróra felkockázva
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet szódabikarbóna
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 citrom leve
• a tetejére 2 maréknyi durvára vágott dió és 1 evőkanál cukor

Így készült:

A megsült tököt villával szétnyomkodtam. Az almát megmostam, héjastul lereszeltem. A körtét is megmostam, héjastul kisebb kockákra vágtam.

A tojásokat elkevertem a cukorral, majd belemértem a lisztet, olajat, tejet. A sütőpor és szódabikarbóna hozzáadásával összekevertem. Végül belekerültek a gyümölcsök és a tökpüré, a fahéj és citromhéj.

Alaposan összekevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam a masszát.

A durvára vágott diót a tetejére szórtam, majd a cukrot is.

180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult, illetve a tűpróbának is megfelelt. Azaz a beleszúrt hústűre/kötőtűre már nem ragad massza, tisztán húzom ki a sütiből.

Már langyosan kóstolgattuk.

Nem az a pihe-puha kevert süti lett, inkább olyan tömör, harapós, szaftos, de igen jó ízű süti. Ritkán fogy el ilyen gyorsan süti.

Igaz, tettünk is róla, mert gondoltunk egyet, azaz én, s vittünk belőle Kisfiamnak Szegedre is. Meg ebédet is. :-) Nehogy már éhezzen szegénykém... De ügyesen gondoskodik magáról, ki volt készítve a lefagyasztott húsleves, félretéve az egyhetes kifli (:D), hogy majd viszi matekozni a lányokhoz; mos magára, amit itthon soha nem csinált, s mosogat, amit szintén nem sűrűn. Belelestünk ottani kis életébe, jártunk egyet a városban, s jöttünk is haza. Mert készülni kellett másnapra, Leányzó meg témazárók tömkelegét írta ma. 

Diós csiga

Leányzó ma-holnap kirándul. S nekem ezt megelőző este mi a kötelező programom? Ki nem találnátok! :D

Volt több ötletem is, de mikor bevetettem magam a konyhába, még nem tudtam, melyik lesz a biztos befutó. Az alma-dió párharcban végül a dió győzött, most, de hétvégére elkészül az almás is. Egyszerű diós csigákat sütöttem:

Hozzávalók:

• 3 dl tej (+szükség szerint)
• 3 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 2 nagy tojás
• 3 púpozott evőkanál zsír

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• vanília
• 1-2 maréknyi mazsola

Az öntethez:

• 1 citrom leve
• 5 dkg vaj
• 1 evőkanál méz

Így készült:

3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a lisztet elvegyítettem a sóval és többi cukorral, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáütöttem a tojásokat, beleborítottam az élesztős tejet és összegyúrtam. Ha szükséges, lehet még tenni bele tejet. Nekem egész kevés kellett még hozzá, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak.

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva egy órát kelni hagytam.

Közben ledaráltam a diót, elvegyítettem a cukorral, citromhéjjal, mazsolával, 1 vaníliás cukorral.

A citromlét, mézet, vajat mikróban összemelegítettem, addig kavartam, míg a vaj elolvadt benne.

A megkelt tésztát négy részre osztottam. Sorra kinyújtottam őket, vékonyra és téglalap alakúra. Mindegyiket megszórtam a dió negyedével, meglocsoltam a citromos öntettel. Felcsavartam, ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

3 tepsi diós csiga sült ebből a mennyiségből.

Puha, foszlós tésztájú lett. Frissen is finom volt, persze, mert a kelt tészták mindig friss-melegen a legélvezhetőbbek, de másnap is finomak. A zsírral készült tészta tovább marad puha, ezért szeretem ezzel készíteni.

Az öntet hirtelen jött ötlet volt, azért készült, mert ez már a harmadik lereszelt héjú citrom lett volna. Leányzó limonádét szokott belőle készíteni, de most valahogy ottmaradt. Jót tett a süti ízének is, meg az állagán sem rontott. :-) Anyukám régen a darázsfészket öntözte sülés közben méz-vaj keverékével, s olyan puha lett tőle a süti!

Körtés-mákos süti

Valamikor régen sütöttem egy újságból egy körtés-mákos sütit, s a Férjem által hozott néhány körte eszembe juttatta. De megtalálni pont azt az újságot reménytelen lett volna, így emlékezetből készült. Kevert tészta mákkal. Körtével a tetején.
Nem azért jegyzem le ezt a receptet, mert olyan szép lett a süti, hanem mert Férjemnek nagyon ízlett. Pedig mákos. Ennek ellenére sikeres volt, így annyira rossz nem lehet! :-) Amúgy sem erősségem a fotózás, de erről végképp nem sikerült épkézláb képet kattintani. Hát ilyen lett:

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin megolvasztva
• 1 citrom leve, héja
• 35 dkg liszt
• 5 dkg darált mák
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál tejföl
• 4-5 körte

Így készült:

A tojásokat, cukrot elkevertem, majd belekerült sorra a többi hozzávaló, sima masszát kevertem belőle.

Tepsibe borítottam, tetejét kiraktam megpucolt, felszeletelt körtével.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Finom, puha süti lett belőle. Váratlanul vendégek is bejelentkeztek, illetve én hívtam őket: testvéreim jöttek, mindhárman. Ritkán esik meg, hogy mindannyian együtt lehessünk, így kaptam az alkalmon, örömmel vártam őket. Gyorsan kevertem még egy sütit, kókuszos mézest. Leányzó segített, így minden kész lett, s egy vidám délutánt töltöttünk együtt.

Narancstorta

Most más tollával ékeskedem! De ez a "toll" is az enyém, miért is ne? :-)
Gergő hazajött a hétvégére. Én meg mást sem csinálok két napja -enyhe túlzással-, mint sütök-főzök. Hogy finomakat egyen, míg itthon van, meg finomakat pakoljak neki, hogy albérletében se éhezzen. Tényleg alig mozdultam ki a konyhából, pedig még segítségem is volt.
Időközben "Kisfiam" 19 éves lett (még kimondani is sok), de a születése napján Szegeden volt, a barátaival -is- meg szerette volna ünnepelni a jeles napot. Ami meg is történt. Mi csak távolról köszöntöttük fel, de ma itthon is pótoltuk. Hédi nézte ki a tortát, a konyhában lógó naptár adta az ihletet. A piskótát ketten készítettük, de a többi mind az Ő keze munkáját dicséri. Ő verte-keverte a tölteléket, töltötte, díszítette. Mondanom sem kell, hogy igen szép és finom lett a végeredmény! :-)

Hozzávalók:

• 5 tojásos piskóta
• 4 dl tejszín
• 4 dl tejföl
• 12 dkg porcukor
• 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
• 1 citrom leve
• 1 narancs húsa apróra vágva
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 dl tejszín + 1 evőkanál cukor a díszítéshez

Így készült:

A piskótát a szokásos módon elkészítettük, kerek tortaformában megsütöttük.

A tejfölt a porcukorral elkeverjük, majd a citrom- és narancshéjjal, a citromlével és a feldarabolt naranccsal.

A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verjük, majd a tejfölhöz keverjük.

A kihűlt piskótát vízszintesen három fele vágtam.

Tányérra téve, tortaforma oldalát köré kattintva megtöltjük a lapokat.

Kissé folyékony lett a töltelék, de másnapig pihentetve egész jól viselkedett, szépen összeszedte magát.

Másnap a két dl habbá vert tejszínnel (az 1 evőkanál cukor hozzáadásával) bevonjuk és tetszés szerint díszítjük a tortát.

Finom lett, nem túl édes, könnyed, magát etető torta. Hiába, nem esik messze az alma a fájától! :D
S hogy érzi magát Gergő Szegeden? Ó, jól. Hamar feltalálta magát, barátokra lelt, együtt buliznak, főznek, esznek, néha tanulnak is. :-) Aztán kellett egy 1-es zh, -ami nagy csalódást okozott neki, mert "rengeteget" készült rá,- hogy a bulizás ne az első helyen legyen. Van, amit élvez, van, amit a háta közepére sem kívánt, mégis része van benne- ilyen a matek-, de hát nem fenékig tejfel az élet sem. Mi támogatjuk, a többi rajta múlik.

Diós süti tejszínhabbal

Tortához vásároltam a tejszínt, de a torta nem készült el. Lett belőle egy egyszerű süti: kevert diós tészta, közte vastag tejszínhabréteg. Nem is emlékszem, mikor sütöttem utoljára piskótát... Ezek a kevertek is jó puhák, no meg nem kell külön kavargatni a fehérjét és a sárgáját. Idő- és edénytakarékos. :-)

Hozzávalók:

• 25 dkg cukor
• 4 tojás
• 1,5 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 dl tej

A töltelékhez:

• 5 dl tejszín
• 2 csomag habfixáló
• 3 evőkanál cukor 

A tetejére:

• 10 dkg csokoládé
• 5 dkg vaj

Így készült:

A tojásokat és a cukrot alaposan elkevertem, majd az olajjal is elvegyítettem. Beleborítottam a lisztet, sütőport, diót, vaníliát, fele tejet. Elkevertem, majd a többi tejjel simára kevertem.

Sütőpírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A tejszínt a cukorral és a habfixálóval kemény habbá vertem, megtöltöttem vele sütit.

A tetejét a gőz fölött vajjal felolvasztott csokival vontam be.

A csoki dermedése után szeleteltem. Azért óvatosan, mert a hab szívesen kibuggyant volna kétoldalt. De éles késsel sikerült ezt megúszni.

Gyümölcsleves

...ahogy nálunk készül.
Leányzó megkérdezte, minek fotózom le? Ez csak gyümölcsleves. Hát pont azért! :-)
Anyukám régen egész másképp készítette. Sokféle gyümölcsből készült, nyáron-ősszel frissből, télen befőttből. A savanykásabb gyümölcs mellé került  hús is, a csirkének a csontos része belefőtt a levesbe. A többit csak liszttel habarta ki. Kedvencem a birsalmaleves volt, de mindegyiket szerettem. Nem úgy a család, az én kis családom.  Aztán egyszer, sok éve kipróbáltam az édes, pudingos változatot. Nagy sikere volt, azóta így készül. Akár friss gyümölccsel, akár befőttből, akár vegyesen. Már csak azért is szeretem, mert ha gyorsan kell levest főzni, ehhez folyamodok.
Most hétvégére is ez készült, őszibarackbefőttből, kettőből. Meggy is került volna bele, de úgy lezártam az üveget, hogy nem bírtam kinyitni. Bosszúból kihagytam! :-)

Hozzávalók:

• 2 üveg befőtt
• nagy csipet só
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• nagy csipet őrölt fahéj, néhány szem szegfűszeg és szegfűbors
• tejszínhab a tálaláshoz

Így készült:

1 liter vizet főni teszek, beleteszem a sót és a befőtteket, valamint a fűszereket.

A pudingport és lisztet elvegyítem, majd simára keverem a tejjel. Előbb kevéssel, majd fokozatosan hozzákeverem a többit.

Ha a leves felfőtt, beleöntöm a pudingos keveréket és újra felfőzöm.

Megkóstolom, ha nem elég édes, még kerülhet bele cukor- ha friss gyümölcsből készül, mindenképpen kell bele, de a befőtthöz nem tettem.

Ilyen hamar készen van, és mindenki szereti. Ebből a mennyiségből 2-3 napra való leves lesz- mindig több napra főzök, csak második fogás készül sűrűbben.

Nyáron, nagy melegek idején hidegen is jól esik, de ilyenkor langyosan-melegen finomabb.

Meggyből is nagyon ízlik ez a leves, vagy alma, ribizli, málna, birsalma, köszméte az, amiből még készült. Vegyesen is, ha édesebb, citromlével ízesítve, szóval sokféleképpen variálható-készíthető.

S mivel gyors, könnyen elkészíthető, drágának sem mondható, ajánlom azoknak is, akik Fiammal egy cipőben járnak, azaz egyetemisták és -néha- főznek magukra.