Hazautazásunk fő célja nem a nyaralás volt. Harminc éves érettségi találkozónkra mentünk első sorban. Szerencsénk volt a kitűzött időponttal, épp megnyitották a határokat, hazaérkezésünk után két nappal pedig megint bevezették a karanténkötelezettséget, amit negatív teszttel lehet kiváltani. Második felvonás... S még vajon mennyi lesz belőle?
De sokkal jobb téma a harminc évvel ezelőtti időszak. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt. Még mindig olyan jó találkozni, s olyan, mintha nemrég váltunk volna el. Csak sokkal több mesélni valója van mindenkinek. Igaza volt a találkozót saját otthonában megrendező Mikinek (akinek nagy-nagy köszönet ), hogy reggel kezdődjék a buli- mi értünk oda legkésőbb, hisz mi mentünk a legmesszebbről. De legközelebb mi leszünk az elsők! 😉
Én két évet töltöttem ezzel a csapattal, de mondhatom, hogy a legemlékezetesebb évek voltak. Jó értelemben. Persze voltak beárnyékoló események, de csak a szépre emlékezünk... Összetartó osztály kovácsolódott belőlünk, köszönhető ez egyrészt Osztályfőnökünknek, aki sajnos már nem lehetett velünk. Sokat buliztunk, sokat kirándultunk, de jó gyerekek voltunk, nagy butaságot soha nem csináltunk. Azért voltak csoportos lógások, fizika óra helyett mozizás, órán levelezés meg krétával dobálás (de ezt nem mertük minden tanárnál megtenni), de ki nem csinált ilyet? Mindeközben életre szóló barátságok szövődtek, és Férjemet is ekkor és itt találtam.
Sütivel persze készültem, de csak olyannal, ami kibír egy viszonylag hosszú utat. Ez az egyszerű kevert is olyan:
Hozzávalók:
- 4 nagy tojás
- 24 dkg cukor
- 40 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 citrom lereszelt héja
- 2 dl olaj
- 1 nagy pohár kefir (330 g)
- 10-10 dkg ét- és fehér csokoládé
- 1 üveg magozott meggybefőtt
- maréknyi apróra vágott dió
Így készült:
A meggyet leszűrtem.
A diót és a csokit feldaraboltam.
A tojásokat elkevertem a cukorral, jó alaposan, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, citromhéjat, olajat. Simára kevertem, majd apránként hozzákevertem a kefirt.
A csokidarabokat belevegyítettem, tepsibe simítottam a masszát. (Tepsi mérete: 28×32 cm.)
A meggyet és diót a tetejére szórtam.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Napokig terveztem, mit, mikor készítek elő, pakolok össze, sütök meg. Aztán ahogy lenni szokott, borult minden. Épp a munka zömének elvégezésére kijelölt napon ébredtem kegyetlen fejfájással. Kávé, bogyó, lezsibbadás, szédelgés. Délután aztán sikeresen rábeszéltem magam a tervek véghezvitelére, de alaposan át kellett szerveznem. Lista megkurtítva, egyszerűbb kivitelezésű sütemények bevetése következett. Ezért lett kevert, s nem lett lekváros kifli sem, csak valami egyszerűbb, Miki nagy csalódására. De legközelebb sütök havasi kiflit, ha törik, ha szakad!
A legközelebb, ha minden igaz, egy év múlva lesz...
Ismeros erzes sajnos, a migren mindig a legrosszabbkor csap le. Egy osztalyba jartatok a ferjeddel? Jo hallani, h ilyen osszetarto tarsasagok is vannak.
VálaszTörlésHát igen, az időzítéshez nagyon ért a migrén... Osztálytársak voltunk a Férjemmel a középiskola utolsó két évében. Még nem voltunk 18 évesek, mikor egy pár lettünk. Azóta eltelt pár év, sőt, évtized.
TörlésJó lehetett találkozni az osztálytársakkal, ennyi év után :-) főleg ilyen finom süti társaságában :-)
VálaszTörlésNagyon jó volt, szép emlék marad! Öt éve találkoztunk utoljára, ezután terveink szerint évente fogunk. De majd meglátjuk, marad-e a lelkesedés. :-)
Törlés