Mandulás linzer

Régen minden jobb volt? Nézőpont kérdése. Férjemmel már megbeszéltük, hogy nagyszüleinkhez képest mi igencsak nagy kényelemben élünk. De ennek is megvan az ára: mindennapi hajtás, sok stressz és kiszolgáltatottság. Függés a közművektől, az áruházaktól, de leginkább a pénztől. A nagyszüleink is sokat dolgoztak, de másképp: ők megtermelték nagy részét annak, amit mi megveszünk munkánkért kapott fizetésünkből. Áram volt ugyan, de csak világításra használták, a vizet a kút szolgáltatta, a fa a meleget és egyben a főzési lehetőséget is biztosította, szappant főztek, fontak-szőttek, kenyeret sütöttek, s a termés nagyrészt biztosította az egész éves táplálékot, a gondosan nevelgetett malaccal és udvaron kapirgáló szárnyasokkal, valamint egy-két tehénnel együtt. Valami nevetséges összegű nyugdíjat kaptak, mégis elég volt. Persze ezzel az életformával is együtt járt némi bosszúság, de mindent egybevetve igenis jobb volt. Például nem kellett a boltból venniük a diót! 😀

Én sem vettem sokáig, mert elláttak Nővéremék vele, de a fájuk megbetegedett. Nem véletlenül nem sütök mostanában diós sütiket: mikor legutóbb venni akartam, szembesültem vele, hogy a korábban az ára miatt nagyon ritkán vásárolt mandula olcsóbb. Tényleg. Ezért abból vettem. Ez került ledarálva a sütibe.


 Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt (+ 1 evőkanál)
  • 20 dkg porcukor
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 20 dkg darált mandula
  • 30 dkg margarin
  • 1 nagy tojás
  • lekvár (most épp málna)
Így készült:
A mandulát ledaráltam. 
A lisztet, porcukrot, sütőport, vaníliás cukrot, mandulát tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és összegyúrtam. Kicsit ragacsos, lágy lett, ezért egy evőkanál lisztet szórtam rá, s ezzel összegyúrva már megfelelő volt az állaga. 
Lisztezett deszkán két részletben kinyújtottam, nagyobb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle. Felének a közepét kilyukasztottam.
180 fokos sütőben egész világosra sütöttem őket, csak addig, míg a szélek enyhén pirulni kezdtek.
A maradék tésztát is összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam.
Kihűlés után a korongokat kettesével összeragasztottam málnalekvárral. 
Másnapra jól átpuhult.

Szoktam tréfálkozni a férjemmel, hogy eladjuk a házat, veszünk egy tanyát, és odaköltözünk. Bár nem hiszem, hogy ma még működne az önellátás. Csak részben. De pénzre akkor is szükségünk lenne, tehát mellette dolgozni is kéne. Azt hiszem, maradunk... Kapálgatom kis kertemet, bosszankodok, hogy nálunk már megint nem esik az eső.  Eljárunk dolgozni, taníttatjuk a gyerekeinket- Ők a jövőre való befektetésünk. 

4 megjegyzés:

  1. Finom lehet a mandulás linzered guszták! A diós sütik nálam is most kicsit háttérbe szorultak és milyen érdekes akár mikor ha valami apró süteményt szeretnék sütni azzal szembesülők hogy dió kellene bele akkor jön variálás:) Sokszor megállapítottam már én is hogy régen jobban meglehetett élni nem csak nagyszülők de a mi életünkben is a kezdetekkor sokkal könnyebb volt, akadtak gondok de közel sem olyanok mint a mostani időben sajnos!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Éva!
      Csuda tudja, az idő telése megszépíti a múltat. Minden kornak megvan a maga nehézsége, előnye, hátránya. Mindig küszködni kell. Csak most olyan dolgokért is, ami régen adott volt. De most ezt az életet kell élnünk...

      Törlés
  2. Nagyon finom lehetett a málnalekvárral és a mandulával. Már velem is előfordult, hogy dió helyett mandulát vettem, mert az olcsóbb volt.
    Sok mindenben biztos hogy könnyebb volt a nagyszüleinknek, nem volt ez a rohanás, kapkodás, tudták hogy mit esznek, nem úgy mint sokszor mi. Dolgozni sokat dolgoztak, az is igaz, nem volt szabad szombat, de a mai fiataloknak sem könnyebb, soknak vasárnapja sincs. Pedig azt hinnénk, és az is lenne a logikus, hogy a következő generációknak egyre könnyebb legyen, de rajtuk is egyre nő a teher...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Katalin, tényleg finom volt! :-)
      Teljes mértékben egyetértek veled. Igen, egyre többet kell dolgozni, s a gyerekeinkre is ez vár... Bár azért tanulnak, hogy nekik könnyebb legyen, de ez nem garancia semmire.

      Törlés

Málnás szelet

 Minél hosszabb ideig nem írok, annál nehezebb visszatérni. Már  a címadásnál is bajban voltam! :D Végül úgy döntöttem, nem cifrázom túl.  N...