Rántott camambert áfonyalekvárral

 Leányzóm egyik kedvence ez az étel. Az utóbbi néhány hónapban többször készített, volt, hogy elment bevásárolni hozzá, s egyedül varázsolt az asztalra ételt. Ezúttal közös munka gyümölcse volt a vacsoránk, Hédi panírozta, sütötte a sajtot, a köretet én készítettem Gergővel. A lekvárt meg boltban vettük... Áfonyalekvárt főzni kicsit drága mulatság lenne. Bár idén másmilyent is az. Tegnap böngészgettem az internetet sárgabarack árakért. A legközelebbi gyümölcsösben, leszedve ugyan, ezer-ezerkétszáz kilója. Mennyi lehet akkor a boltban? Idén nem főzök sárgabaracklekvárt. Hátha jövőre nem fagy el, mert saját fánk már akkorára nőtt, hogy simán ellátna minket. Megint elkanyarodtam a tárgytól... Finom vacsorát hoztunk össze közösen:

Hozzávalók:

• 4 darab camabert sajt
• 2 tojás
• só
• liszt 
• zsemlemorzsa
• 1 kis üveg áfonyalekvár
• 6-8 nagyobb krumpli
• 2,5 dl rizs
• petrezselyemzöld
• olaj a sütéshez

Így készült:

A camambert sajtot kettévágva a szokásos módon panírozta Leányzó: lisztbe, nagy csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatta, majd bő olajban mindkét oldalát szép pirosra sütötte.

A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágtam. Konyharuhán leitattam róla a nedvességet, majd bő olajban pirulásig, zörgősre sütöttem.

A rizset (vagy rizst?) kevés olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem alá, sóztam és lefedve hagytam kis lángon megfőni. Közben kis csokor petrezselymet apróra vágtam, s a legvégén kevertem hozzá.

Tálaláskor a krumplit só-bors-paprika keverékével megszórtam. Mindenki ízlés szerint pakolt magának a tányérra a sajt mellé köretet, lekvárt.

Viszonylag egyszerű és finom étel, bár nem a legegészségesebb. Mert olajban sült a sajt is, a krumpli is. Meg bolti a lekvár, ami ... hát, tartalmaz áfonyát is. De néha belefér ilyen is. 

Szándékosan írtam rizset. Pedig aláhúzza a javító pirossal. A mi fülünknek ez a kötőhangzós ragozás hangzik természetesnek, a nyelvemnek is jobban esik így kimondani. Hédi sérelmezte, s valójában nekem is akkor tűnt fel, hogy "nem jól" használjuk ezt a szót, mikor földrajz dolgozatában a tanár az e betűt kihúzta ebből a szóból. Persze, hogy utána olvastam. A köznyelven a rizst az elterjedt, de a másik változat sem helytelen, ez tájnyelvi megfelelője az előzőnek. Mint ahogy mifelénk is így a megszokott.