Bodzavirág palacsintatésztában

Mikor megvettük a telket, a kerítés tövében volt egy fiatal bodzahajtás, amit úgy gondoltam, érdemes meghagyni. Az évek alatt vaskos törzse nőtt, de virágját nem igen élvezhettük, mert Apósom úgy látta jónak, ha alaposan visszametszi, mondván, úgyis mindig tele van levéltetűvel. Tavaly aztán rászóltam, hogy hagyja békén, ha már van, élvezzük virágját-termését. Idén végre rengeteg virág volt rajta, kártevő- csodák csodájára- nem bántotta; háromszor főztem egy-egy adag lekvárt lekvárt belőle. Bogyó is van jó sok, már színesedik, azt is tesztelném, hogyan működik lekvárként.
A szép nagy tányérú virágok nem hagytak nyugodni, egy délután palacsintatésztába mártogatva kisütöttem néhányat. Nekem ízlett! Főleg a belőle készült lekvárral! 😊

Hozzávalók:

• 12-15 nagyobb tányérú bodzavirág
• 40 dkg liszt
• 2 tojás
• nagy csipet só
• 1 evőkanál cukor
• tej
• olaj a sütéshez
• porcukor, lekvár a tálaláshoz

Így készült:

Megkavartam a palacsintatésztát: a lisztet, tojást, sót, cukrot annyi tejjel simára kavartam, hogy a szokásosnál kicsit sűrűbb legyen a massza.

A virágokat nem mostam meg, akkoriban volt eső bőven, csak megnéztem alaposan, nehogy bogaras legyen. 

Ujjnyi olajat hevítettem.

A virágot szárától fogva belemártottam a tésztába, hagytam kicsit lecsepegni, majd az olajba tettem, s ollóval le is vágtam a szárát egész közel a virághoz. Mindkét felét pirosra sütöttem.

Porcukorral, lekvárral ettük.

Lehet, mégsem kéne sűrűbb tésztát készíteni, mert így kicsit sok maradt rajta, jó harapós volt. De így ettük meg, így is finom volt. Legközelebb rendeset kavarok, s beszámolok, úgy milyen lett.

Tavaly megírt bejegyzés. azóta nincs bodzafánk, a szomszéd féltette a kerítését, így, mondván jobb a békesség, Férjem kivágta. De negyed órás sétával a pincéknél kétszer is tetemes mennyiséget szedtünk, üdítő, lekvár már készült, a szörp még várat magára. 

Citromos keksz

 A tavaszi szünet aktív pihenéssel telt, olyannyira aktívval, hogy a rá következő három tanítási nap szokatlanul lefárasztott. Igaz, a feladat is szokatlanul sok (azaz ez nem szokatlan), minden nap későn értem haza. Péntek délután próbáltam tétlenkedni, szombaton már kevésbé, a sütés-főzés pedig vasárnapra maradt- meg is tartott délutánig. Leányzómnak is készült ez-az, közöttük ez a citromos keksz, ami megint csak ilyen gombolygatott. Gyorsabb, mint nyújtani-vagdosni-maradékot újra gyúrni, nyújtani. Ez most különösen fogamra való lett, pedig csak úgy összedobtam.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (+1-2 evőkanállal szükség szerint)
• 1 csipet só
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 25 dkg margarin
• 2 nagy tojás
• 10 dkg kandírozott narancshéj
• 5 dkg fehér csoki, 2 evőkanál olaj a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat és citromlét. Összegyúrtam, majd a cukrozott narancshéjjal is átgyúrtam. Ragacsos, kissé lágy lett, ezért egy evőkanál liszttel átgyúrtam, majd még egy nagy csipettel, mire kezelhető lett.

Kisebb, diónyi gombócokat hengergettem két tenyerem között. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 1-1 sütinyi helyet hagyva köztük. 

180 fokos sütőbe tettem. Világosra sütöttem, épp csak addig, míg az alja enyhén megpirul, s a teteje már nem lágy. Így jó puhák maradnak, nem szárad ki a keksz.

Miután kihűlt, a fehér csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s becsorgattam vele a kekszeket.

Ritka a rendszeresen visszatérő süti nálunk, de ez szerintem az lesz. Biztosan napokig élvezhető. Ha valaki roppanósabban szereti, kicsit jobban is meg lehet sütni. 

Időközben a fényképezőgép problémáját is megoldotta egy akkumulátorcsere. Ugyan valamit elállítottam rajta, miközben szenvedtem vele, s nem tudunk rájönni, mi az, de használható. 

Rebarbarás süti kókuszhabbal

 Mostanság délutánonként sokat bíbelődök a kertben. Márt csak azért is, mert máris kezdi meghálálni a törődést: zöldhagyma, retek, mángold, petrezselyemzöld szedhető, sőt, a rebarbara is óriási leveleket növesztett- ezeket az óriásakat leszedtem- persze, nem a leveléért, hanem a száráért. A kisebbeket hagytam még nőni. Mosás, héj lehúzása után a vasárnapi sütinkre halmoztam. Kellemes savanykás ízt adott az édes szeleteknek.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 5 tojássárga
• 1 citrom kicsavart leve
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 12-16 rebarbaraszár

A habhoz:

• 5 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 15 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 evőkanál liszt

Így készült:

A rebarbarát megmostam, külső részét vékonyan lehúztam, 3-4 cm-es darabokra vágtam.

A margarint mikróban megpuhítottam, majd elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. Hozzákevertem a tojások sárgáját, ezzel is simára kevertem, majd a sütőporral elvegyített liszt és citromlé került bele. Fakanállal alaposan elkevertem- sűrű massza lett belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kentem-simítottam a masszát, elosztottam rajta a rebarbaradarabokat. Annyi volt, hogy teljesen befedte a tésztát. 

180 fokra előmelegített sütőbe tettem, 10 percig hagytam benn.

Közben a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a kókuszt és lisztet. A sütőből kivett sütire egyengettem, majd visszatettem sülni.

Mikor a hab megpirult kissé. átállítottam csak alsó sütésre, így is hagytam még 10 percig a sütőben.

Kihűlve szeleteltem. (Igaz, a szélét még azon forrón levágtam, kóstolás céljából.)

Finoman puha süti lett, a sok rebarbarától kicsit savanykásabb a vártnál, de így is ízlik mindenkinek. 

Jó néhány éve kaptam Nővéremtől két tő rebarbarát, azóta minden évben sütök belőle egyszer-kétszer sütit. A következő szüretkor lekvárt főzök belőle, Leányzóm ötletét valóra váltván. 

Épp most olvastam néhány tudnivalót erről a növényről- nagyon sok jó hatása van a szervezetre, de nyersen nem ajánlott fogyasztani. 

Itt már levágtam róla a levelek nagyját- a virágszárat is le szoktam, most egyet meghagytam: