S mivel kezdtem az újbóli nekiveselkedést? Receptkereséssel a fotóhoz. Lassan felvetnek a füzetek, lapocskák a lefirkantott receptekkel, amikbe itt-ott belefutok, s az éppen kéznél lévő lehetőségre lejegyzem, hogy döntésképtelen helyzetekben elővegyem, hátha megvilágosodok, épp mivel örvendeztessem meg a családot. Ezt a receptet is egy ilyen lapocskán találtam, "kicsit" átformáztam, leírtam mellé a változtatásokat, aztán visszaraktam a többi közé. Én balga, aztán lapozhattam át a mindenséget. De végül ráleltem, így ide is lejegyezhetem:
Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:
- 2 bögre rétesliszt
- 1 csomag sütőpor
- 2 közepes sárgarépa
- 1,5 bögre cukor
- 4 tojás
- 1 bögre darált dió
- 1,5 bögre olaj
- 1 mokkáskanál fahéj
- 1 mokkáskanálnyi reszelt gyömbér
- 10 dkg fehér csoki+ 3 evőkanál olaj a tetejére
Így készült:
A répákat megpucoltam, apróra reszeltem.
A tojásokat elkevertem a cukorral, majd sorra belemértem a többi hozzávalót és alaposan összekevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát (26×36 cm-es). 180 fokos sütőben addig sült, míg szépen megpirult a teteje, illetve tűpróbát is végeztem a biztonság kedvéért.
Mikor kihűlt, bevontam a tetejét a gőz fölött, olajjal felolvasztott csokival.
Az eredeti recept szerint (fogalmam sincs, honnan szalasztottam, azt nem írtam mellé, pedig szokásom) tejföllel elkevert fehér csoki kerül a tetejére- ezt nem mertem kipróbálni. Így maradt csak a csoki. Finom, puha, gyorsan fogyó sütemény lett. Húsvétra is jöhet!😊
.JPG)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésFinom lehetett, ráadásul a tetején a fehér csoki és benne a dió. Én is szoktam répás sütiket sütni, nem érezni benne a répa ízét, viszont könnyed, szaftos sütik.
VálaszTörlésNagyon sajnállak, hogy ilyen nyomasztó gondok közepette kell élned, tanácsot pedig azt hiszem senki sem adhat, neked kell eldöntened, hogy mit is szeretnél, mit csinálnál szívesen....
és hogy esztergályos szakmád is van, nem gondoltam volna...😊
Köszönöm szépen!
TörlésSokat tépelődök, de még kivárok.
Ami az eszterglyosságot illeti- magamnak sem szokott eszembe jutni, eszem ágában sem volt azt a szakmát űzni. Csak odadobott a sors.
Remélem megtalálod az új utad, vagy saját formádra alakítod a régit, nagyon szorítok neked!
VálaszTörlésA képek igen hangulatosak, az otthon melegét juttatják eszembe...<3
Köszönöm szépen! :-)
TörlésNagyon fincsi lehetett!
VálaszTörlésSajnálom, hogy így alakul a pedagóguspálya, ahogy hallom. Egyik ismerősöm (szintén tanítónő, neves fővárosi iskolában dolgozott) két barátnővel nyitott egy iskola előkészítőt (nem Bp-en, egy másik városban), szombatonként foglalkoznak a gyerekekkel, tanítják őket rajzolni, rendet rakni, cipőt felvenni, elrakni, rendesen enni és hasonlók. Amint hallom, nagy igény van rá. Kívánok neked jó ötleteket és lendületet, ha a váltás mellett döntenél.
Köszönöm szépen! Az öletet is, meg a jó kívánságot is. :-)
Törlés