Csokitorta, kedvünkre

Nem teljesen csak úgy készült, mert azért alkalmat mindig találok tortasütésre. Most többet is egyszerre. Először is már 17 éve boldogítjuk egymást jóban-rosszban Férjemmel, aztán meg Sógoromék ellátogattak ma hozzánk, akinek szülinapja volt a múlt héten. Nem bonyolítottam túl a tortakészítést, no nem is szoktam, az nem az én műfajom. Egy egyszerű csokitortát kerekítettem, amit mindenki szeret.

Hozzávalók:

• 5 tojásos kakaós piskóta
• 3 evőkanál liszt
• 2 egész tojás
• 5 dl tej
• 20 dkg étcsokoládé
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó (holland)

Így készült:

A piskótát kerek tortaformában megsütöttem.

A 3 púpos evőkanál lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a tojásokat, s egyneművé kevertem. A többi tej hozzáadásával sűrűre főztem. Előbb összecsomósodott, de ahogy főni kezdett, kisimult.

Még azon forrón beleaprítottam a csokit, kevergettem, míg felolvadt. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A margarint a cukorral kikevertem, majd kanalanként belekavartam a csokis krémet. Közben a kakaót is hozzákevertem.

A kihűlt piskótát kettévágtam, fele krémet belekentem, a másik felével bevontam. Bonbonnal s apró csokigolyókkal díszítettem, de ez már ízlés, idő és tehetség kérdése.

Finom lett a krém, és jó kiadós. Az ízlésemnek megfelelően nem túl édes, jó kakaós.

S ha már torta, említsem meg Lányom szülinapi tortáját:-) Amit beharangoztam... Volt egy olyan szándékom, hogy megpróbálkozok fondant-os tortával. De rá kellett jönnöm, hogy ezt nem este 10-kor kell elkezdeni, meg hogy úgy egyáltalán ez nem nekem való. Hamis marcipánt akartam rá készíteni, amivel már próbálkoztam s formálhatónak bizonyult. Illetve készítettem is, csak éppen kihűlés után is lágy volt, nem engedte magát alakítani. Amúgy is fáradt és nyűgös voltam már, hagytam az egészet, felvertem még egy adag tejszínt (ananászos túrótortát kért a Leányzó), bevontam vele, majd néhány kínlódva kialakított rózsát rábiggyesztettem, s lefeküdtem.

Nem is készült fotó a tortáról, csak a rosszkedvű Leányzóval együtt (másnapra be is lázasodott, nem hiába volt levert). Tanulság? Maradok az együgyű, ám ehető tortáimnál. Vagy egy egész napot szánok a kísérletezésre, mert még mindig ott bujkál bennem a vágy, hogy próbára tegyem magam:-)

Aszalt gyümölcsös fonott kalács

Húsvétra terveztem megsütni, de akkor szerencsére nem maradt rá időm. Azért szerencsére, mert akkor biztos ránk száradt volna. De később, akkor, mikor már kihevertük a sütitúladagolást, jó ízűen megettük vacsorára teával, meg tízóraira.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 40 dkg rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 40 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 4 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 3 dl tej+szükség szerint
• 3 tojássárga
• 20-20 dkg mazsola, aszalt szilva és sárgabarack
• 1 tojássárga + 1 evőkanál tej lekenni
• 2 evőkanál cukor beszórni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, kiskanálnyi cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszteket, sót, többi cukrot, túrót tálba tettem, a margarinnal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, s összegyúrtam. Nekem elég volt a 3 dl tej, mert a túró, házi lévén, krémesen lágy volt. De ha szükséges, még langyos tej kerülhet bele. A tészta inkább kemény, rugalmas legyen.

Letakarva hagyjuk megkelni.

Az aszalt szilvát és barackot kisebb, mazsolányi darabokra vágtam, összevegyítettem a mazsolával.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkán 6 részre osztottam. Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, megszórtam a gyümölcskeverék hatodával, feltekertem. Hármat-hármat összefontam, papírral bélelt tepsibe tettem.

Hagytam még kelni 15-20 percet. Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

A kalácsokat lekentem a sárgája és tej keverékével, megszórtam cukorral, s szép pirosra sütöttem.

Nem tettem bele sok cukrot, mivel az aszalt gyümölcsök úgyis tartalmaznak eleget. Nem is lett túl édes, de ha valaki édesen szereti, nyugodtan megduplázhatja a cukor mennyiségét.

S tessék, innen máris 4 tojásfehérjém maradt! Hasonlóan gyűlt össze a krémeshez való:-)

Mákos béles

Ritkán sütök mákost. Márpedig azért, mert a család többi tagja nem szereti. Néha próbálkozom, hátha ilyen-olyan formában pozitív lesz a fogadtatás, de mostanáig nem sikerült ezt elérnem. De ebből Fiam egyik szeletet vitte a másik után, s mindegyiknél megjegyezte: Finom ez a mákos! Két szelet maradt belőle, amit jó lelkűen mindenki hagyott a másik családtagnak, végül kopogósra száradt:-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 30 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg margarin
• 3 tojássárgája
• fél csomag sütőpor
• 5 dkg porcukor
• kb. fél dl tej

A töltelékhez:

• 1 kis üveg meggydzsem
• 20 dkg darált mák
• 5 dkg margarin
• 17 dkg porcukor
• 2 dl tej
• 1 citrom lereszelt héja
• 14 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 3 tojásfehérje
• csipet só

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, s annyi tejet, hogy összeálljon a tészta.

Két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyiket tepsibe tettem, megkentem a dzsemmel.

Elkészítettem a tölteléket: a margarint elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tejet, aztán a darált mákot, lisztet, citromhéjat, sütőport, végül a tojások habját egy csipet sóval keményre verve.

A tölteléket a lekvárra öntöttem, elsimítottam. Befedtem a másik lappal. 

Villával megszurkáltam a tetejét.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Szeletelés előtt beszórtam porcukorral, de ez el is maradhat.

 A recept a Príma Konyha Magazin 2006. decemberi számából származik.
Az eredetiben magozott meggy van keverve a máktöltelékbe, nekem csak alá került meggydzsem. Bízom benne, hogy ez a recept meghozta a kedvet a mákos sütikhez:-) Nem nekem, mert én eddig is szerettem, hanem a Férjemnek s a gyerkőcöknek. Mert van még jó néhány kipróbálásra váró mákos recept!

Krémes, maradék tojásfehérjéből

Férjemnek névnapja volt a múlt héten, s mivel régebb Anyukám mindig krémest sütött neki, gondoltam, most én is meglepem vele. Aznap nem volt időm elkészíteni, csak egy sport szeletet dobtam össze, hogy mégis legyen valami finomság.
Megint a naptárból sütöttem. Egy ideje nézegetem ezt a krémes receptet, s bár voltak kétségeim a sikert illetően, mivel sokkal egyszerűbb, mint az igazi krémes, így belevágtam. Meglepően finom lett. A lap is, meg a töltelék is.
Az arányokon változtattam, a nagy tepsimhez igazítva. Így írom le a hozzávalókat.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 35 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• csipet só
• 1 egész tojás +1 sárgája
• 1 evőkanál ecet
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 12 dl tej
• 4 csomag vaníliás pudingpor
• 22 dkg + 2 evőkanál cukor
• 10 tojás fehérje
• 1 csipet só

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót a margarinnal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást meg az egy sárgáját, ecetet, tejfölt. Nekem 1 evőkanállal elég volt, mert nagy volt a tojás. Addig gyúrtam, míg sima lett.

2 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam őket, 175 fokon egymás után tepsi hátán kisütöttem. Sülés közben kisebb lett a lap s felpúposodott, akár a leveles tészta.

A töltelékhez a pudingporokat kevés tejjel elkevertem, s a többi tej hozzáadásával meg a 2 evőkanál cukorral felfőztem.

Közben a Férjem a tojásfehérjéket előbb a  csipet sóval, majd a többi cukorral keményre verte. Mikor felfőtt a puding, elkezdtem kanalanként hozzáadni a habot, közben a lángon hagytam. Még kellett volna együtt főzni 1-2 percig, de amint belekerült az egész hab, le is vettem, mert elkezdett odaégni az edény aljához.

Az alsó lapra kentem a tölteléket, melegen kissé folyós volt, a szélein vissza kellett tessékelnem a lapra. De amint hűlt, szépen megdermedt. A másik lapot felszeletelve tettem rá.

A recept szerint nem kell felvágni előre a lapot, én nem hittem neki. De igaza volt, kipróbáltam, miután megdermedt, felvágható a töltelék kifolyása nélkül.

Azért mégiscsak jók ezek a naptáras receptek:-)

S hogy honnan ennyi fehérjém? Már vagy 2-3 hónapja gyűjtögetem őket a mélyhűtőben, igaz, más célra, de majd lesz arra is. Muszáj volt ezt kipróbálnom! Mikor élesztőset sütök, többnyire csak a sárgákat teszem bele, a fehérjét teszem a többihez, a jégre. S kiolvadva ugyanúgy viselkedik, mint frissen. 

Arról meg fogalmam sem volt, hány fehérje van a dobozban. Ezért lemértem a laptól megmaradt fehérjét (3,3 dkg volt), s annyit öntöttem ki a dobozból, hogy 9-szer annyi legyen.

Mivel anyák napja is van, a virágok és a krémes mellé még kívánok minden Édesanyának sok boldogságot!

Újra elkészült, az eredeti mennyiségekkel. Így is elegendő a nagy tepsihez, bár a lap vékonyabb lett, de nem is kell hogy vastag legyen, a krém a lényeg!
A lapokhoz: 25 dkg liszt, 15 dkg margarin, 1 nagy tojás, csipet só, 1 evőkanál ecet, tejföl. Bár most tejföl nélkül összeállt a tészta.
A krémhez pedig : 4 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej és 5 dl víz, 30 dkg cukor és 9 tojásfehérje.
Az elkészítés menete ugyanaz, kivéve, hogy nem szeleteltem fel a felső lapot. És tényleg szeletelhető úgy egyben!
Ilyen lett:

Pitypangméz

Ma néztem szét, hogy már alig találni pitypangvirágot, pedig úgy terveztem, ha beválik, még egy adag készül belőle. Mert bevált, tényleg méz íze van. Bár nem méz, hanem sűrű cukorszirup. De a csodatevő, pongyola pitypangként "anyakönyvezett", gyermekláncfűnek (ez kedvesebb) is nevezett növény lelke benne van, így bízom benne, hogy az esti teába belekevert 1-1 kiskanálnyi méz nem fog megártani:-)
 Ez pont egy hete készült. Azért emlékezetes, mert sűrű nap volt. Pénteken leszedtem a virágokat, mostam, főztem, másnapig állt, ahogy kell. Aztán szombaton leszűrtem, s elkezdtem főzni. Közben készülődtünk az iskolai tavaszi mulatságra, indulás előtt levettem. Hazaérvén újra főztem, majd megint mennem kellett. Míg vasaltam, hagytam megint főni. De akkor meg elkezdett mindent összefröcskölni apró cukorcseppekkel. Nehogy már még több munkát adjon nekem, kevés hűlés után végső helyükre kerültek.
Ilyen szép színe lett:

Hozzávalók:

• 120-150 virág 
• 1 l víz
• 1 kg cukor
• 1 citrom leve

Így készült:

A frissen ( természetesen nem út mellől) szedett virágokat megmostam, majd 1 l vízben feltettem főni. Amint felfőtt, el is zártam. Másnapig lefedve állni hagytam.

Leszűrtem, a virágokat ki is nyomkodtam. Hozzáadtam 1 kg cukrot és 1 citrom kifacsart levét. Kis lángon főni kezdtem. Nem is lenne szabad főnie, csak éppen párolognia. De nekem a legkisebb lángon is bugyogott, s ahogy sűrűsödött, egyre jobban pöfögött.

Addig kell főzni, míg híg méz sűrűségű lesz.

Alaposan kimosott üvegekbe töltjük. Én hűtőben tartom, s teába használjuk. Állítólag sütibe is használható méz helyett, ha kipróbálom, igazolom vagy cáfolom:-)

Orleans szelet

A konyhában sütis naptáram van. Mi más is lehetne:-) Minden hónaphoz tartozik egy sütifotó, recepttel. Ez még a márciusi, s mindenképpen meg akartam sütni. Annyira szép a naptárban lévő fotón! Azt mondanom sem kell, hogy az enyém meg sem közelíti kinézetre. A lap beszívta a lekvárt, s nem különült el olyan szépen, mint a naptárban. Az állítólag meggylével színezett kellemes rózsaszín cukormáz nekem elég vad színt nyert. Beletörődvén az újabb "kudarcba", elfogyasztottuk a sütit. Azért is:-) Nekem ízlett, édeskés-savanykás, puha finomság lett belőle.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 10 dkg porcukor
• 20 dkg puha vaj
• 40 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál tej

A töltelékhez:

• 2 kis üveg ribizlilekvár (vagy más, savanykás lekvár)

A mázhoz:

• 20 dkg porcukor
• 4-5 evőkanál meggylé (meggybefőtt leve)

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, cukrot, sütőport elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojást, s annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. (Az eredeti receptben nem volt tej, de növeltem a liszt mennyiségét 10 dkg-mal.) 

A tésztát 3 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam s sorra világosra sütöttem.

Ha kihűltek a lapok, lekvárral összeraktam.

A mázhoz a porcukrot kikevertem annyi meggylével, hogy sűrűn folyós masszát kapjak. A felső lapra kentem, s hagytam megszilárdulni.

Másnapra megpuhult, s könnyen lehetett szeletelni.

Még a Hédi szülinapi bulijára készült, s igen kevés lett maradt belőle, ebből szeltem néhány fotózható darabot. Hát ilyen lett.

S hogy nem lett olyan szép rózsaszín a máz, talán a kapkodással együtt járó figyelmetlenség lehet az oka: elnéztem, hogy fél citrom leve is kellett volna hozzá, meg a meggylé. (Most jöttem rá, hogy előkerestem a receptet...) Mindez 30 dkg porcukorhoz. Ezt nem néztem el, csak soknak tartottam. S valóban, elég volt az általam használt mennyiség.

Sonkás-túrós hasé és sajtos csiga

Még egy bejegyzés áprilisra:-) Egy, a régebbiek közül.
Még húsvétra készült, amikor is legszívesebben csak valami gyors megoldást választottam volna. Ez gyors volt, ugyanis csak ki kellett olvasztani a leveles tésztát, s a tölteléket összekutyulni. Na meg a töltés, és a többi. Na jó, viszonylag gyors.
A receptet egy Nők Lapja Konyhában (2011. április) találtam még korábban, úgy várt az újság a recepthez kihajtva kipróbálásra. Érdemes volt, mert igazán finom lett, ez fogyott el leghamarabb az asztalról.
Azért lett kétféle belőle, mert egy csomag leveles tészta nem volt elég a töltelékhez, kettő meg sok volt. Ami maradt a másodikból, sajttal megszórva megcsigásítottam.

Hozzávalók:

• 2 csomag mélyhűtött leveles tészta (2×50 dkg)
• 15 dkg tehéntúró
• 15 dkg reszelt sajt (trappista)
• 3-4 evőkanál tejföl
• 15-20 dkg sonka (vagy bacon)
• 1 tojássárga
• só, bors
• 1 tojás lekenni
• szezámmag beszórni

Így készült:

A sonkát apróra vágtam, összekevertem a túróval, reszelt sajttal, sóval, borssal, a tojássárgával, tejföllel.

A leveles tésztát kinyújtottam. A szélére kentem egy csík tölteléket, a töltelék túlsó felén a felvert tojással megkentem egy csíkot. Feltekertem a tésztát a tojással megkent részig, itt fedje egymást két réteg tészta. Levágtam a csíkot, lekentem a felvert tojással, szezámmaggal szórtam, Két- háromujjnyi darabokra vágtam, tepsibe helyeztem. 

Újabb töltelékcsík, lekenés, feltekerés, s így tovább, míg elfogy a töltelék. Nekem a második leveles tésztából egy csík kellett. 

A maradékot megszórtam reszelt sajttal, feltekertem, feldaraboltam, s kisütöttem.

A holnapi napot pedig a pihenésnek szánom, tesszük ezt a Nővéreméknél. Remélem, ez Nektek is megadatik:-) Jó pihenést hát mindenkinek!

Meggyes kakaós kocka

Ide gyűjtögetem számítógépközelbe a már elkészült sütik receptjeit, hogy kéznél legyenek, ha esetleg megszáll az írhatnék. Egész kis kupac dülöngél már itt, miközben engem elkerült a... kedv? Magam sem tudom. Egyszerűen nem éreztem rá késztetést. Na de most már igen. Levettem a legfelsőt, ez egy Kiskegyed Konyhája.  Hát akkor ennek keresem ki a fotóját.

 Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 2 púpos evőkanál kakaó
• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 3 dl tej
• 0,5 dl olaj
• 1 csipet fahéj
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 5-6 evőkanál cukros darált dió a tetejére

Így készült:

A tojásokat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat és váltakozva a tejet, lisztet, amiben lekevertem a sütőport, sót. Végül beleforgattam a kakaót, fahéjat.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (25×32 cm-es), a tetejére szórtam a lecsepegtetett meggybefőttet, beszórtam a cukros dióval.

180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Persze változtattam az arányokon, az én tepsim méretéhez igazítva a mennyiségeket. Tej helyett pedig joghurt volt az eredetiben, házi tejet használtam helyette. Egyszerű kevert süti, viszonylag olcsó is, persze ha a meggyet nem kell megvenni. Meg persze finom is.

Sajtgolyó maradék tojásfehérjéből

A hétvégén összegyűlt egy adag tojásfehérje, erre használtam. Nem először készül, de eddig nem mértem a belevalókat, csak úgy érzésre rakosgattam. Volt, amikor el is tepsedtek sülés közben. Ezúttal egész jól sikerültek, ez az arány bevállalható. Kevés hozzávalóból nagyon finom golyócskák sülnek ki. Ezúttal vacsorára készült, de hidegtálon is jól mutatnak, s persze kelendőek.

Hozzávalók:

• 6 nagy tojásfehérje
• csipet só
• 30 dkg reszelt trappista sajt
• 6 evőkanál zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Így készült:

A tojásfehérjét a csipet sóval keményre vertem. Hozzáadtam a reszelt sajtot és morzsát, egyneművé kevertem. Kisebb diónyi gombócokat formáltam belőle.

Ujjnyi olajban, kis lángos pirosra sütöttem.

Volt, hogy kevés borsot is tettem bele.

A felvert tojásfehérje az összekeveréskor teljesen összeesik. De ez nem gond, süléskor mégis nőnek kissé a gombócok, s jó laza lesz a belseje. Az olajban a sajt pedig nem folyik, mint amitől első alkalommal tartottam. Egyben marad. S bár először leragad, de ahogy pirul, alányúlva engedelmesen elengedi az edény alját. Szóval egyszerű és nagyszerű eledel!

Most savanyú uborkát ettünk hozzá, amit nagyon szeretek, még zsíros kenyérrel is megeszem! De bármilyen saláta jó társa lehet. Nyáron zamatos kerti paradicsommal... már teljesen be vagyok zsongva:-)

Újabb sajtgolyó adag, ezúttal kicsit másképp:

Csak négy maradék tojásfehérje volt a hűtőben, ezért egy egész tojást kevertem még hozzá. Így is jó lett, csak kissé ellaposodott, nem maradt gömbölyű. De attól ugyanolyan finom volt! :-)

Díjeső

Nem rég Martinelli "hiányolta" a blogos díjakat. Egy időben valóban egyik a másik után keringett, aztán elmaradtak. Mindenkinek megvan róluk a véleménye, ki szeret kapni, ki nem. Ki nagyon hálás érte, ki nem is reagál rá. Mi tagadás, egyes díjak elég sok macerával jártak, de én úgy voltam vele, ha már megtiszteltek azzal, hogy érdemesnek találtak rá, hát továbbadtam. Azaz eleget tettem a "szabályoknak". Ezúttal is így teszek!
Ennek a legújabb díjnak az érkezése jót is tett nekem, mert tőlem szokatlanul hosszú szünetet tartottam. Nem volt kedvem, időm, nem forogtak a fejemben a szokásos megírni szándékozott gondolatok. Mára kaptam egy nap szabadságot, s bízom benne, ez a hétvége elég lesz feltölteni a lemerült energiaraktáramat:-)
Egyszerre négy, nagyon kedves bloggerinától is megkaptam ezt a díjat: Flórától, a Szemem Tükrében blog írójától, aki kifogyhatatlan ötletekből, szépségekből; aztán Ovi Varázs is gondolt rám, akitől rengeteg hasznos ötletet lestem már el; Hankka is meglepett a tavaszias hangulatú díjjal, aki finomságait gyönyörűen tálalja s fotózza; s végül Zsanától, az Egy tollkóros naplója blog írójától, aki annyira élvezhetően ír mindennapjairól, hogy mikor ellátogatok hozzá, muszáj végigolvasnom az újabb és újabb "kalandjait". Köszönöm szépen Mindegyikőtöknek, örülök, hogy rám gondoltatok!
Íme a nagy csokor virágot cipelő hölgyike:

                              

A díjjal járó szabályok pedig a következők:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.

Az első szabálynak leget is tettem. Most jön a nehezebb feladat. Hogy ki kapja elsőként, már elsőre elhatároztam, remélem, azért örülni fog:-)

1. Martinelli
2. Katalin
3. Vicuska
4. Kati

Fogadjátok olyan szeretettel, amilyennel kaptam és én is továbbadom!

Csokis tiramisu torta

Nem is tudom, meddig élhetünk vissza a tiramisu nevével. Többnyire ezzel a névvel illetnek olyan édességeket, amiben mascarpone és babapiskóta van, legyen az gyümölcsös vagy akár karamelles. Ennek a tortának a tölteléke mindenképpen tiramisura emlékeztet, így bátorkodtam szerepeltetni a nevében is.
Húsvétra is megsütöttem, Unokaöcsém szülinapjára. Akkor nem sikerült fotót készíteni róla. S nem csak ezért, hanem azért is, mert annyira ízlett mindenkinek, Lányom 11. szülinapjára is elkészítettem, szinte ugyanúgy. Még 11-én lett 11 éves "kicsi" Lányom, de akkor nem értünk rá tortázni, hétvégére halasztottam. Ez most csak amolyan kiscsaládos ünneplés s felköszöntés volt, a nagy buli jövő héten lesz. Megint süthetek-főzhetek kedvemre:-)

Hozzávalók:

• 5 tojásos kakaós piskóta, kerek tortaformában sütve
• 50 dkg mascarpone
• 4 dl tejszín
• 5 evőkanál cukor
• 2 evőkanál kapucsínópor
• 15 dkg babapiskóta
• 0,5 dl főzött kávé + 0,5 dl víz
• 16 dkg étcsokoládé
• 5 dkg vaj
• csokidrazsé

Így készült:

A megsütött, kihűlt kakaós piskótát kettévágtam.

A tejszínt a cukorral és a kapucsínóval keményre vertem. Több részletben hozzáadtam a mascarponét, közben alacsony fokozatos tovább vertem.

Az alsó piskótalapot visszahelyeztem a tortaformába. Keveset locsoltam rá a kávé és víz keverékéből. Rákentem fele krémet, kiraktam a kávéba mártott babapiskótával, rákerült a krém másik fele is. Befedtem a másik piskótalappal, amire rálocsoltam a maradék kávét.

Másnapig a formában hagytam. Ekkor körbevágtam a forma mentén, kiborítottam belőle, az alja lett a teteje. (Persze  kapcsos tortaformában is lehet, egyszerűbb, csak én az enyémet, a nagyot ottfelejtettem Nővéreméknél.)

A csokit a vajjal gőz fölött összeolvasztottam, a torta tetejére simítottam. Kávés csokidrazséval díszítettem.

Nem én készítettem az első "tortát" neki erre a szülinapra. Pénteken barátnőjénél volt, s az Ő Anyukája muffint sütött Hédi tiszteletére, gyertya is került bele. Nagyon jól esett a Leányzónak! Andi, itt is köszönjük!

Még nem találtuk ki, hogy a nagy bulira milyen tortát készítünk. Minden héten más ötlete van Hédinek. Felvetettem a Barbi-tortát, inkább azért, mert próbára szeretném tenni magam. De az már ciki neki:-) Meg a fondant bevonatú torta is ott motoszkál a fejemben, még soha nem készítettem. Nem érzek késztetést olyan csodatorták készítésére, nem is sikerülne, tudom, de csak egyszer kipróbálni, egy egyszerűt. Egy csajosat, kis Nagylányomnak:-)

Hókifli

Még mindig a húsvéti sütikből hozok.
Ezek a kis kiflicskék sültek ki elsőnek, s azon melegében mindenki nekilátott kóstolgatni. Nem álltak meg 1-2-nél, jóízűen eszegették. Azt hittem, csak azért, mert első kóstolható süti, de nem, később is rájártak.
Még volt kevés igazi üstben főtt szilvalekvárom, azt tettem bele. Sajnos elfogyott, az utolsókba másféle lekvárt tettem. Nem tudom, lesz-e még alkalom ilyen lekvárt főzni. Anyukámnak volt hozzá üstje, keverője, biztosan megvan valahol. Csak szilva kell hozzá, jó sok, egy egész nap, s néhány vállalkozó kedvű magozó, daráló, kavargató, kóstolgató személy. Ez utóbbihoz a legkönnyebb embert találni:-) Jó móka is lenne, egy kis múltidézés:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 30 dkg margarin
• csipet só
• 2 dl tejföl
• lekvár tölteni
• porcukor beforgatni

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd a tejföl hozzáadásával ruganyos, sima tésztát gyúrtam belőle. Hagytam pihenni 1-2 órát.

Kisebb tojásnyi gombócokra osztottam. Enyhén lisztezett deszkán mindegyik gombócot vékonyra nyújtottam, nyolc cikkre vágtam. A szélesebb felükre kis lekvárt tettem, felsodortam, meghajlítottam, tepsibe rakosgattam.

180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem őket.

Még azon forrón porcukorba forgattam.

Ilyen kevés hozzávalóból meglepően finom kiflik lettek. Cukor ugyan csak a külsején van, mégsem hiányzik belőle. Biztosan másféle lekvárral is elkészíthető, de sűrű legyen, ami nem folyik ki belőle.

Hogy a recept honnan van, fogalmam sincs. Egy cetlin találtam ilyen mennyiségekkel, hogy 48 dkg liszt, 28 dkg margarin. Én szépen felkerekítettem, most minek centizgetni.

 Emlékszem, hogy Gabriellánál láttam hókiflit, de nála kicsit mások az arányok. Nála készült diós és mákos töltelékkel is, az sem lehet utolsó:-)

Csokikrémes diós piskóta

Na tessék, olyasmin akadok föl, hogy milyen nevet adjak a sütinek:-)
Ez volt az én kedvencem a húsvéti sütik közül. Akartam valami csokisat is sütni, mert a tervezésnél azt is figyelembe veszem, hogy több színű, ízesítésű, formájú legyen a kínálat. No és mindenki találjon ínyére valót. A csokis pedig mindig szerepel valamilyen formában. Ahogy végignéztem a szóba jöhető recepteket, valamiért mindegyiket elhessegettem. Maradtam egy kitaláltnál: diós piskóta csokis krémmel. Nem fantáziadús (akárcsak a neve), az igaz, de annál finomabb.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 tojás
• 6 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 4 evőkanál liszt
• 6 evőkanál darált dió

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál rétesliszt
• 10 dkg étcsokoládé
• 15 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál kakaó

A tetejére:

• darált dió

Így készült:

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat fele cukorral és a sütőporral habosra kevertem. A fehérjét csipet sóval felvertem, majd a többi cukor hozzáadásával keményre vertem. A sárgákhoz adtam, majd kanalanként hozzákevertem a lisztet, majd a diót.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a közepesen púpos kanállal mért lisztet kevés tejben simára kevertem. A többi hozzáadása után állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor levettem a lángról, beletördeltem a csokit, s kevergettem, míg felolvadt. hagytam kihűlni, közben néha-néha megkevertem.

A puha margarint a cukorral kikevertem. A kihűlt csokis pépet kanalanként belekevertem, végül a kakaót is hozzáadtam.

A kihűlt piskóta tetejére kentem a krémet, darált dióval szórtam be.

Valamikor, még túlbuzgó újonc koromban folyton lestem, mikor szól már hozzá valaki az alkotásomhoz. Én meg azon nyomban válaszoltam. Közben nem értettem azokat, akik nem így cselekszenek. Most már megértem. Valószínűleg időhiánnyal küzdő kisgyerekes, dolgozó anyukák, akik este későn lehuppannak pihenni a gép elé, s lefirkantanak 1-1 receptet, vagy más témájú bejegyzést. Most már velem is előfordul, hogy napok múlva reagálok a kedves hozzászólásokra. Sőt, olyan is van, hogy elfelejtem. Pedig mindegyik kedves, s jóleső érzés, hogy olvasnak egyáltalán. 

Blogkóstoló 8. Kijevi krémes

Újra itt:-)
Már egy hete volt húsvét, s az is, hogy előtte az egész álló napot a konyhában töltöttem. Szó szerint. Férjem takarított, én sütöttem-főztem, tojást festettem. Na ebbe Hédi is besegített. Nagy kísértést éreztem, hogy fagyasztott leveles tészta és darált kekszből készült valami képezze a sütit, de megembereltem magam, s összehoztam négyféle sütit. Édesből. Sós is készült, de az már leveles tésztából:-) No meg a kedvenc sós keksz is, azt még előző este összegyúrtam.
Mivel újabb Blogkóstolós forduló van, egyik sütit erre szántam. Már jó előre kutakodtam Évánál, ugyanis ismét Őt sorsolta nekem ezúttal Hani. Volt jó néhány jelölt, Évánál nem könnyű választani. A kijevi krémes mellett állapodtam meg, mert amúgy is szemezek egy ideje ezzel a sütivel. Leányzó kedvence lett a húsvéti kínálatból!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 15 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 4 tojássárga
• 2-3 evőkanál tejföl

A habhoz:

• 4 tojásfehérje
• 15 dkg cukor
• 25 dkg darált dió

A krémhez:

• 2 csomag vanília ízű pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Így készült:

A lapokhoz összevegyítettem a lisztet a sóval, sütőporral, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját és a cukrot, 2 evőkanál tejfölt, s összegyúrtam. Ha nem állna össze, még kerülhet bele tejföl.

A tésztát 3 részre osztottam.

Felvertem a tojások fehérjét a cukorral, hozzákevertem a diót.

Kinyújtottam az első lapot tepsi méretűre, a diós hab harmadát rákentem. Hosszú pengéjű késsel sikerült egyenletesen rásimítani.

180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem. 

Miközben sült, kinyújtottam a következő lapot, rákentem a hab második harmadát, majd a harmadikkal is ugyanúgy jártam el. Sorra kisütöttem őket.

A krémhez a két pudingport simára kevertem kevés tejben, majd a többi tej hozzáadása után sűrűre főztem. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Közben a puha margarint a cukorral kikavartam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.

Az egyik lapot megkentem a krém felével, majd erre tetem a második lapot, ismét krém, s a legszebb lappal befedtem.

2 evőkanálnyi krémet kihagytam a díszítéshez. Ebből 1-1 keveset nyomtam a leendő szelet helyére, s 1-1 csokidrazsét nyomtam bele, hogy ünnepibb kinézete legyen.

Mutatós, finom süti lett belőle. Meglepően hamar átpuhult, pedig tartottam tőle, hogy a dióréteg miatt a krém nem puhítja meg a lapot. Éppen ezért figyeltem rá, hogy egész világosra süljön. Amint a széle pirulni kezdett a lapnak, ki is menekítettem a sütőből. 

Éva, köszönöm szépen a receptet, a Lányom nevében is! Ugyanis Ő kimondottan a kijevi krémest vadászta a sütis tányéron:-)

Süti, süti, meg süti:

No meg piros tojás. Ezúttal is hagymahéjjal festettük, s levelekkel díszítettük. 

Majd a többi receptet is hozom, legalábbis úgy tervezem. De ha ilyen ütemben haladok, karácsony lesz, mire a végére érek:-)