Fánk

Ha nem is túl gyakran, de szoktam sütni fánkot, még sincs még a blogon. Legalábbis sima, hétköznapi fánk nincs.  Mifelénk nem volt jellegzetes farsangi sütemény, inkább kürtős kalács készült ebben az időszakban. Most is véletlen az egybeesés, azért készült, mert kellett valami a paprikás krumpli mellé ebédre, meg amúgy is terveztem sütni úgy két hete, de akkor meghiúsult. Nem szoktam recept után sütni, mint ahogy most sem. De mértem a hozzávalókat, hogy blogképes legyen! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• csapott teáskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 3,5 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 egész tojás
• 2 tojássárga
• 6 dkg vaj
• a tálaláshoz lekvár, vaníliás porcukor

Így készült:

3 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet elvegyítettem  sóval, vaníliás cukorral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s még fél dl meleg tejet, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Végül beledagasztottam az olvasztott, de nem forró vajat.

Meleg helyen duplájára kelesztettem.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Mindegyiket a közepétől megfogva kicsit meghúzgáltam, így a közepén vékonyabb lett a tészta, s mélyedés lett benne sülés közben.

Még 10 percnyit pihentetés után bő , forró olajban, kis lángon mindkét felét pirosra sütöttem.

Cukorral szórtam egy részét, másik része lekvárt kapott a mélyedésekbe.

Anyukám, mikor fánkot sütött, egy részét mindig megtöltötte szilvalekvárral még sütés előtt. Mindig próbáltuk azokat kikeresni, bár kívülről nem igazán lehetett megkülönböztetni őket. Néha én is megtöltöm a fánkot, de úgy macerásabb, s utólag is belekerülhet az a lekvár. 

Vaníliás cukor

Sokáig, azaz néhány hónappal ezelőttig bolti vaníliás cukrot használtam a sütikbe. Láttam, olvastam a házilag készíthetőről is, vettem is néhányszor vaníliarudat, de nem vettem a fáradtságot készíteni. Tavaly év vége fele aztán rábeszéltem magam. Utánaolvastam a témának. Kétféle elkészítési módot találtam, egyik a kettévágott vaníliarúd belerejtése a cukorba, a másik a teljes rúd cukorral való megőrlése. Én ez utóbbit választottam.

Hozzávalók:

• 30 dkg kristálycukor
• 1 vaníliarúd

Így készül:

A vaníliarudat feldaraboltam, 2 evőkanál cukorral kávédarálóban megőröltem. Átszitáltam, a nagyobb darabokat újabb adag cukorral még egyszer átdaráltam, majd a többi porrá darált cukorral összekevertem. Zárható üvegbe tettem. 2-3 hétig állnia kéne, de én szinte rögtön használni kezdtem.

Mostanra egy kevés maradt az elsőként gyártottból, ma készült az újabb adag. Először is, másodjára is két-két rúdból készült. A Lidl-ben szoktam venni, a kettő kerül annyiba, mint máshol egy. 

Ma fánkra került belőle, de kifliket beforgatni, tejszínt felverni használom, kelt tésztába is tettem már, krémekbe kerül belőle bőven. Apró fekete szemcsés, de eddig még senkit sem zavart a látványa. 

Túró Rudi őzgerinc formában

Már régóta szemezek ezzel a recepttel egy régebbi Rama receptfüzetben. Legutóbb kényelmesre vettem, a recept alapján szeletes süti készült. Most erőt vettem magamon, s őzgerinc formában készítettem el, mindjárt kettőben. Rájöttem, hogy semmivel sem macerásabb, mint tepsiben sütve, hisz ugyanúgy meg kell gyúrni a lapokat, megkeverni a tölteléket, csak éppen a két kinyújtott lapot a formába nyomkodom bele. És mennyivel mutatósabb, érdekesebb, mint téglalap formában! A csokimáz ugyan elmaradt, nem is kéri a recept, de így is nagyon finom túrós sütemény kerekedett belőle.
Az eredeti receptet persze alaposan átszerkesztettem...

Hozzávalók, 2 őzgerincformához:
A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 10 dkg cukor
• fél mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 65 dkg túró
• 15 dkg cukor
• 3 egész tojás
• 4 evőkanál gríz
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 15 dkg mazsola

Így készült:

A lisztet, kakaót, cukrot, szódabikarbónát tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Ha nem állna össze, lehet még tenni tejfölt hozzá.

A töltelékhez összekevertem a túrót a cukorral és tojással, jó alaposan, majd hozzáadtam a többi belevalót, s jól átkevertem.

A formákat kikentem pici zsírral, kiliszteztem.

A tésztát 2 részre osztottam. Mindkettőt kinyújtottam a forma hosszúságánál kicsit nagyobbra, szélében pedig akkorára, hogy majd lelógjon a forma oldaláról.

A formába igazgattam-nyomkodtam a lapokat, elosztottam a tölteléket bennük. A tészta lehajló részeit egymásra hajtottam.

180 fokos sütőben sütöttem. Ellenőrzésképpen megnyomkodtam a tésztát, hogy kemény-e már, valamint a kibukkanó túrótöltelék barnulása is árulkodó volt.

Sajtos rudak

Már nem csak én, Leányzó is hiányolta a sós ropogtatni valót. Így kénytelen voltam sütni. :-) Hasonló recept alapján apró pogácsákat szoktam sütni, most rudak lettek. Kellemesen sós, omlós, roppanós lett, épp, ahogy szeretem!

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 2 csapott teáskanál só
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 dl tej
• 2 dkg élesztő
• csapott teáskanál cukor
• 3 tojássárga
• 15-20 dkg reszelt sajt  tetejére

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral.

Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, összegyúrtam. Még tejfölt is szándékoztam tenni hozzá, de picit lágy is lett a tészta, így helyette evőkanálnyi lisztet gyúrtam még bele.

Pihentetés nélkül kinyújtottam, beszórtam reszelt sajttal, a nyújtófával rányomkodtam.

Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe raktam, 180 fokon szép pirosra sütöttem.

A tegnap sült, de már nem sok van belőle. Talán 1 kg lisztből kellett volna készítsem... Így maradna holnapra is! :-)

Almás-diós kuglóf

A változatosság kedvéért, hogy ne mindig a szokásos tepsiben sült, majd szeletelt sütemény legyen. Almás meg azért, hogy fogyjon az alma, mert a pincét, ahol tároljuk, felfedezte magának valamiféle rágcsáló, s -csak- a piros almák nagy részébe belekóstolt. A sárgákat eddig nem bántotta, biztos, mert tudta, hogy azok a kedvenceim. Vagy csak mert nem egyezik az ízlésünk. :-)
A kevert almásak mindig finomak, jó puha, szaftos süti lesz az eredmény. Mint ezúttal is. És már megint csoki... nem terveztem tenni rá, de mikor kiborítottam a formából, szinte követelte, hogy lecsorgassam vele.

Hozzávalók:

• 3 nagy alma
• 3 tojás
• 22 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 30 dkg liszt
• 1 mokkáskanál mézes-fűszerkeverék
• 15 dkg darált dió
• 2 maréknyi mazsola
• 6 dkg étcsokoládé és 3 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A megmosott almát héjastul lereszeltem. 

A tojásokat a cukorral elkevertem, hozzákavartam a mikróban megolvasztott margarint, majd a lisztet, sütőport, reszelt almát, diót, mazsolát és fűszerkeveréket.

Alaposan összekevertem, majd kikent formába simítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a gőz fölött felolvasztott csoki és vaj keverékével csorgattam be.

Diós-kávés süti

Már megint összegyűlt egy csomó tojásfehérjém, s mivel a mélyhűtőbe nem fért, el kellett használni. Még a hétvégén megsütöttem belőle egy diós lapot, de akkor még nem volt határozott elképzelésem, hogy mi lesz a sorsa azon kívül, hogy megesszük. Tegnap este több lehetőség mérlegelése után gyorsan kavartam rá kávés krémet, ma pedig odacsomagoltam nagy részét tízórai mellé. Néhány szeletke maradt, munka után rájártam.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 9 tojásfehérje
• csipet só
• 9 evőkanál cukor
• 9 evőkanál liszt
• 9 evőkanál darált dió
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 4 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 dl főtt kávé
• 16 dkg cukor
• 2 tasak 3 az 1-ben kávé
• 20 dkg vaj
• 
  
• darált dió a tetejére 

Így készült:


A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Kanalanként hozzákevertem a lisztet,  majd a sütőport, végül a diót.
Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát s 170 fokon megsütöttem.
A krémhez a pudingporokat elkevertem kevés tejjel, majd a többi tej, a kávék, cukor hozzáadásával állandóan kavargatva sűrűre főztem.
Időnként megkeverve hagytam kihűlni, majd kanalanként hozzákevertem a puha vajhoz.
A diós lapra kentem a kész krémet, a tetejét pedig darált dióval szórtam be.

Rakott kalács

Hogy telik az idő, fel sem tűnt, hogy olyan rég írtam. Pedig van - lenne- mit közzétennem! Ez a kalácsféle még múlt héten készült. Egy újságban látott fotó inspirált. Egy bögre tejjel tökéletesen megfelel csokiöntet nélkül is, egyébként érdemes hozzá elkészíteni, mert nélküle kissé száraz. Máskülönben van aki pont úgy szereti...

Hozzávalók:

• 40-40 dkg fehér búzaliszt és rétesliszt
• 10 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 3,5 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 csapott teáskanál só
• 1 evőkanál kakaó
• 1 narancs lereszelt héja
• pár csepp piros ételfesték
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• kakaós cukor és vaníliás cukor a rétegek közé meg a tetejére
• fél tojásfehérje

Az öntethez:

• 2 dl tejszín
• 10 dkg étcsokoládé
• 1 teáskanál vaníliás cukor

Így készült:

3 dl langyos tejben elkevertem kiskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem a sóval, cukorral, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet s még annyi langyos tejet, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Nekem fél dl tej kellett még. 

A tésztát 3 részre osztottam. 

Egyikbe belegyúrtam a vaníliás cukrot. A másodikba a kakaót két evőkanálnyi tejjel, a harmadik részbe pedig az ételfestéket és a narancshéjat.

Hagytam 40-45 percet kelni a tésztákat.

Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam. Előbb a kakaós került a tepsibe, ezt megszórtam kevés kakaós cukorral, erre került a  rózsaszín, megszórva vaníliás cukorral, végül a nem színezett tészta, amit lekentem tojásfehérjével és megszórtam vaníliás cukorral.

Hagytam még kelni fél órát, majd 18 fokos sütőben kisütöttem.

Az öntethez a hozzávalókat kis lángon összefőztem.

Még langyosan megvágtam s csokiöntettel nyakon öntve ettük.

A cukor mennyiségét lehet emelni, de én nem szoktam a kelt tésztát túl édesre készíteni. Az öntet is édesít rajta, meg aztán lekvár is kenhető rá, így elegendőnek gondolom a sütivel elfogyasztott cukrot.

Túrós bukta

Kicsit cifrázva:-) Hazajővén a munkából, evés, ivás és némi szusszanást követően jött az örökzöld kérdés: mi legyen a vacsi? A házi túrót szerettem volna valamilyen formában felhasználni hozzá. Nem túl hosszú tanácskozást követően úgy döntöttünk, a legjobb dolog, ami a túróval történhet, hogy bukta töltelékeként végzi. Mondjuk vacsorára nem a legtökéletesebb, de marad belőle tízóraira is, s ha nem visszük túlzásba a vacsorázást, holnapra a lencseleves mellé is.

• 1 kg liszt
• 5 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 teáskanál só
• 3 tojássárga
• 0,6 dl olaj

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 5 evőkanál cukor
• 2 evőkanál gríz
• 1 citrom lereszelt héja

• 1 tojássárga lekenni 
• kevés cukor beszórni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 teáskanálnyi cukrot, s belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. Közben a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot elvegyítettem, beletettem a tojássárgákat, az élesztős tejet s gyúrni kezdtem. Közben annyi langyos tejet öntöttem még hozzá, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen azért túl kemény sem. Végül két részletben hozzáöntöttem az olajat s megdagasztottam a tésztát.

40-50 percig letakarva, meleg helyen kelesztettem.

Közben elkészítettem  tölteléket: a túrót villával áttörtem, s elkevertem a cukorral, grízzel, citromhéjjal.

A megkelt tésztát kettéosztottam. Előbb egyik felét nyújtottam ki enyhén lisztezett deszkán, s tenyérnyi téglalapokra vágtam. A tésztadarabok egyik felét éles késsel megcsíkoztam, a másik felére 1-1 kanálnyi tölteléket tettem s feltekertem.

Úgy tettem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hogy a csíkozott fele kerüljön felfele.

Lekentem tojássárgával, s csipetnyi cukrot szórtam mindegyikre.

180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem.

Míg sült, a tészta másik feléből is előkészültek a bukták, majd azok is kisültek.

Így utólag, ugyanis még hétfőn sültek, el tudom mondani, hogy bizony nem maradt másnap ebédre, mindössze 4 darab. Az első tepsivel majdnem elfogyott még aznap este. Ízlett a társaságnak. :-)

Csak egy baja volt, ami nálam szinte mindig előfordul, amikor túró kerül a kelt tésztába: a töltelék egy része itt-ott kiszökik. Nem tudom, miért...

Aszalt gyümölcsös bonbon

Megvettem hozzá az aszalt gyümölcsöket, csoki az mindig van raktáron, de valahogy csak nem sikerült időt szakítani rá. Pedig annyira el akartam készíteni, mert ajándéknak is szántam a család női tagjainak. Végül mégiscsak elkészült, miután karácsony este hazajöttünk a templomból. A Csemeték is segítettek, Hédi pakolta az aszalt gyümölcs-keveréket kesudióval együtt a formákba, mindenféle bonbonformában, amit idő közben összegyűjtöttem. Gergő segített kiszabadítani a kész műveket. Férjuram is kivette  részét a munkából, segített elmosogatni. Bepakolta a mosogatógépbe a műanyag vackokat is. Hát tiszták lettek, ehhez nem férhet kétség, de formák már nem:-) Szépen összezsugorodtak, eldeformálódtak. Érdemes lett volna azokat is lefotózni:-)

Hozzávalók:

• vegyes aszalt gyümölcs
• kesudió 
• fehér csoki 
• étcsokoládé

Így készült:

Az aszalt gyümölcsöket (áfonya, barack, mangó, banán, mazsola...), már amelyiket kellett, kisebb darabokra vágtam, a kesudiót szintén. A formákba rakosgattuk őket, nem egészen megtöltve.

Előbb a fehér csokit olvasztottam fel gőz fölött, csorgattam belőle a gyümölcsökre, majd a szintén gőz fölött felolvasztott étcsokival megtöltöttem a formákat.

Hidegre raktam. Néhány órai dermesztést követően óvatosan kiborítottam a formából.

20 dkg volt a gyümölcskeverék, a felhasznált csoki mennyisége pedig: a fehérből 20 dkg, az étcsokiból pedig 40 dkg fogyott el. Nem terveztem ilyen sokat elhasználni, de nyelték ám a formák a csokit. Szerették, akár csak én utána rágcsálni a végeredményt:-)

Csokis mézes

Az ügyeletes csokis süti:-)
Anyukám füzetében lapult ez a recept, s már jó ideje tervezgetem a sütését. Eredetileg a kakaós lapok közé világos krém kerül, de én úgy gondoltam, legyen teljesen barna. A tetejéről meg elmaradt a csokimáz, ugyanis túlteljesítettem a tervet krémet illetően, így a lapok közül kimaradtat a tetejére kentem.
A lapok nyújtása még mindig a mumusom, de időnként rábeszélem magam a gyakorlásra. Kinyújtom úgy, ahogy, aztán majd a tepsi hátán még igazgatok rajta. Elfogadhatóak lettek, mire megöregszem, csak belejövök:-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 12 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 2 tojás
• 10 dkg margarin
• 2 evőkanál tejföl
• 2-3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 45 dkg liszt

A krémhez:

• 6 dl tej
• 5 evőkanál rétesliszt
• 1 evőkanál kakaó
• 10 dkg étcsokoládé
• 30 dkg margarin
• 2 evőkanál kakaó

Így készült:

A lapokhoz mindent tálba tettem s összegyúrtam. Ha nem állna össze, lehet még hozzá tenni tejfölt, ha meg lágynak, ragadósnak tűnik, pici liszttel lehet javítani az állagán.

4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam s tepsi hátán 175 fokon kisütöttem őket. Gyorsan sül, figyelni kell rá: ha már nem lágy a teteje, kész.

A krémhez a púpos kanállal mért lisztet és kakaót simára kevertem kevés tejjel, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többit is. Állandóan kevergetve sűrűre főztem. Mikor levettem, beletördeltem a csokit, elkevertem, míg felolvadt. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A margarint elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt csokis pépet, végül belekevertem a 2 evőkanál kakaót.

A lapokat megtöltöttem a krémmel, a tetejére is kentem belőle. Kevés kakaót szitáltam a tetejére. 

A másik változtatás, amit eszközöltem rajta, egy régebbi tévedésből szerzett tapasztalat eredménye: a mézes sütik lapjaihoz gőz fölött össze kell olvasztani a liszten kívül mindent, aztán a forró masszához sziszegve belegyúrni a lisztet. Én egyszer figyelmetlenségből csak simán összegyúrtam minden belevalót, s úgy is mézes lap lett belőle. Ezúttal is úgy tettem. Nem tudom, mi a szerepe annak az melegítősdinek. Valami biztos van, mert azért nagyanyáink is tudtak ám valamit. De én fogtam magam, s leegyszerűsítettem az "ősi" módszert...

Diós tappancs

Persze hogy karácsonyban is sikerült maradék tojásfehérjéket termelni, amit nem akartam rakosgatni. Ezért, mivel diós süti amúgy sem szerepelt a listán, diós habcsókféleként végezték. Ettől nem kellett féljek, hogy nem fog elfogyni, mert még azon frissiben rájárt mindenki. Még terveztem kettesével összeragasztani őket lekvárral vagy csokis krémmel, végül csak egy kis csokit kaptak a nyakukba. Így, falatnyi darabokként mindenkinek megfeleltek.

Hozzávalók:

• 5 tojásfehérje
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 20 dkg darált dió
• 2 evőkanál liszt
• 5 dkg csoki becsorgatni

Így készült:

A fehérjéket előbb a csipet sóval vertem fel, majd több részletben hozzáadtam a cukrot s keményre vertem. Hozzákevertem a vaníliás cukrot, darált diót, lisztet. Óvatosan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kanállal kis halmokat raktam s 160-170 fokos sütőben addig sütöttem, míg a szélei enyhén megpirultak.

Mikor kihűltek, gőz fölött felolvasztott csokival csorgattam be őket.

Mákos zserbó

Még mindig a karácsonyi sütiknél tartok:-)
A felhozatal összeállításánál arra is törekszem, hogy az egyéni kívánságok teljesítése mellett ízben, színben legyenek változatosak a sütik. Idén valami mákosat is szerettem volna sütni. Egy másikat néztem ki előbb, de mikor megláttam Barbinál a mákos zserbót, eléggé elbizonytalanodtam. Végül mégis a zserbó lett a befutó, ez lévén szilvalekváros.
Icipicit változtattam a recepten, vagyis inkább picit emeltem a mennyiségeken. Mégis laposabb lett, mint Barbié, de szerintem nem kevésbé finom:-) Még van belőle néhány szelet, mert egy tányérral elrejtettem a kamrába, hogy rájárhassak később is. Bár a család elől nem igazán kellett elrejteni, mert a többi mellett a mákosat nem részesítették előnyben... Én igen, mert inkább savanykás, mint édes. Szeretem:-) Köszönet érte, Barbi!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1 egész tojás és egy sárgája
• 5 dkg cukor
• 15 dkg zsír
• 1,2 dl tej
• 10 g élesztő
• csipet só
• csipet sütőpor

A töltelékhez:

• 20 dkg darált mák
• 15 dkg porcukor
• 1 üveg szilvalekvár

Máz:

• 10 dkg csoki
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A langyos tejben elkevertem a cukorból egy keveset, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, többi cukrot, sütőport, zsírt elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat és a felfutott élesztős tejet. Összegyúrtam. Még pici lisztet tettem hozzá, mert lágynak találtam.

A tésztát 3 részre osztottam.

Előkészítettem a tölteléket: ledaráltam a mákot, összevegyítette a cukorral.

A tésztákat sorra tepsi méretűre nyújtottam- az általam használt tepsi 28×34 cm-es.

Az első lapot a tepsibe tettem (nem tettem bele papírt, a tészta zsíros, a pöttyös tepsimhez meg nem ragad a tészta). Lekentem szilvalekvárral jó vastagon, rászórtam a mákos keverék felét. Erre került a második lap, szilvalekvár, a többi cukros mák.

Befedtem az utolsó lappal, villával megszurkáltam.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép világosra pirult.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.

Barbi házilag készített mázat tett a tetejére. Én úgy gondoltam, a kész csokival előrébb leszek időben, de aztán rájöttem, hogy míg az felolvad, addig a házit is simán összekevergettem volna a gőz fölött. Régen mindig házilag készült a csokimáz, Anyukámnak többféle receptje volt hozzá. A legsikeresebb a hidegen, olajjal és forró vízzel kikevert volt. Lassan vissza kéne térnem rá...

Lekváros kiflik

Újabban hókifli nélkül nincs karácsony. Meg úgy egyáltalán ünnep. Főleg Leányzó odavan érte. Csak lekváros legyen! Ezúttal gyors egymásutánban megsütöttem kétszer is, előbb ünnepek előtt ajándékozási célból, majd karácsonyra még egyszer, ugyanakkora mennyiséget. Volt mit pödörgetni:-)
Ez ugyan nem teljesen hókifli, de akár az is lehetne, mert receptet számtalant találni tojással vagy anélkül, élesztővel vagy anélkül... szóval sokféle módon készül. Melyik az igazi? Nem tudom, de mindenképpen finom.

Hozzávalók:

• 90 dkg liszt
• 30 dkg zsír
• 3 tojássárga
• csipet só
• 1,5 dl tej
• 1 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• tejföl
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, mely közben felfutott, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta, de azért ne legyen túl kemény sem. 

Meggyúrtam-dagasztottam, majd egy órányit pihentettem.

Lisztezett deszkára borítottam, 15-17 gombócra osztottam. Attól függ, mekkora kifliket szeretnénk- én picikéket szeretek sütni belőle.

Mindegyik gombócot vékonyra, kör alakúra nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam, meghajlítottam. 

Tepsibe pakolgattam, 175 fokon világosra sütöttem őket. Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam.

Az első, illetve a második adag kifli:

Az elsőbe szilvalekvár került, a másodikba jó sűrűre főzött baracklekvár, amit még a barátnőmtől kaptam Zilahon. Mindkettővel finom volt, de hát a szilvalekvár verhetetlen, valljuk be, bármennyire is akarom dicsérni a sárgabaracklekvárt.

Most pedig azt is elmondhatom tapasztalatból, hogy sokáig eláll ez a süti, mert van még belőle néhány. De csak azért, mert annyi sütit sütöttem, hogy már látni sem akartunk egyet sem. Ezt meg a mélyhűtőbe se menekítettem, mert tudom, hogy hamarosan kiéhezünk sütire, s elfogy. Lehet, már a hétvégén, mert biztosan nem fogok sütni. De azért mérget nem vennék rá! :-)

Kókuszos habos süti

Szilveszterre édes sütiből csak ez az egy készült. No meg egy torta kis Keresztlányunknak, aki immár hét éves lett.
De a nagy karácsonyi sütitúltengést követően ez is elégnek bizonyult, két szelet van még belőle, ha esetleg valaki kérne kóstolót :-)
Volt maradék tojásfehérjém -nálam mindig akad-, azt akartam felhasználni, így született az ötlet. A másik kiindulópont a karácsonyi tejszínes sütik sikere nyomán jött. Szóval tojásfehérje alap, vaníliás-kókuszos krém, rajta tejszínhab.

 Hozzávalók:
A laphoz:

• 8 tojásfehérje
• csipet só
• 8 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 6 evőkanál liszt

A krémhez:

• 4 evőkanál rétesliszt
• 4 dl tej
• 2 teáskanál vaníliás cukor (házi)
• 5 dkg kókuszreszelék
• 20 dkg margarin
• 10 dkg cukor

A habhoz:

• 4 dl tejszín
• 1 evőkanál vaníliás cukor

Így készült:

A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Hozzáadtam a kókuszt, majd kanalanként a lisztet, melyben elvegyítettem a sütőport.

Papírral bélelt tepsibe simítottam a masszát és 170 fokos sütőben sütöttem.

A krémhez előbb kevés tejben elkevertem a lisztet, majd a többi tej és a vaníliás cukor hozzáadása után állandóan kevergetve sűrűre főztem. Még azon forrón belekevertem az 5 dkg kókuszreszeléket.

A margarint elkevertem a cukorral, közben időnként átkevertem a kókuszos pépet is. Mikor kihűlt, kanalanként hozzákevertem a cukros margarinhoz. A kész krémet a kihűlt tojásfehérjelapra simítottam.

A tejszínt a vaníliás cukorral keményre vertem s a krémre simítottam. Erre is szórtam kevés kókuszt.

A hideg kamrában másnapra jól megdermedt és annak ellenére, hogy a kókuszos tojásfehérjelap meglehetősen száraz lett, egész jól lehetett szeletelni. Meg megenni is:-)

Virslis virágok

Most, hogy végre ideértem, kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet!

A virslis virágok szilveszterre készültek. Vicuska ajánlotta őket, én meg jó ajánlatnak gondoltam. Nem csak mert mutatós, azért is, mert bolti leveles tésztából készült, így időt is spórolok, meg ilyenkor -nálunk legalábbis- virsli senkinek sem kell, de ilyen formában még az is lecsúszik a mostanság amúgy is jól tartott népség torkán :-)
Olyan gyorsan azért nem lett kész, mert a formázás időigényesebb, de élveztem. Tényleg.
Eredeti recept Vicuskánál, én kicsit másképp készítettem. Annyiban, hogy egész virsliből formáztam, a tésztát pedig lekentem mustárral vagy ketchuppal, ez utóbbival Hédi kívánságára.
Termetesek lettek, nem egészen szilveszterhez illő falatnyi méretűek, ilyenek:

Hozzávalók:

• 2 csomag leveles tészta (2×0,5 kg)
• 24 darab virsli
• mustár
• ketchup
• 1 tojás
• szezámmag beszórni

Így készült:

A kiolvadt leveles tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. Akkorára, hogy hosszúsága 3 virslinyi legyen, szélében pedig 4 részre tudjam vágni úgy, hogy beletekerhessem a virslit, sőt fedje is egymást a tészta két széle. Méricskéltem nyújtás közben.

Felvágtam a tésztát 3×4 darabra. Mindegyikre kentem egy kevés mustárt vagy ketchupot, rátettem a virslit. A tészta szélét lekentem tojásfehérjével, így tekertem le. A tekercset úgy tettem le, hogy az a rész, ahol a tészta egymáson van, alul legyen, s kb. centinként virslistül bevagdostam a tésztát, vigyázva, ne vágjam át teljesen. Tepsibe tettem, körré hajlítottam, a két találkozó tésztavéget összenyomtam, megigazgattam a szirmokat, hogy szabályosan álljanak.

Lekentem tojássárgával, szezámmaggal beszórtam, 180 okon kisütöttem őket.

A két csomag leveles tésztából így 24 darab lett. Ami aztán nem is bizonyult soknak:-)