Lekváros kifli

Újabb régiség! :-) Omlós lekváros kifli volt az óhajom tárgya, olyan jó omlós. Kerestem én receptet hozzá, végül egyet úgy átalakítottam, hogy még az anyja sem ismerne rá. Anyukám gyűjteményéből való az eredeti, s íme az átalakított verzió:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet szódabikarbóna
• 30 dkg zsír
• 1 nagy tojás
• 2 evőkanál cukor
• csipet só
• 1-2 evőkanál tejföl
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, sütőport, szódabikarbónát, zsírt tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és annyi tejfölt, hogy jól kezelhető tésztát kapjunk. 

Egy órányi pihentetés után kisebb tojásnyi gombócokra osztottam a tésztát. Mindegyiket kör alakúvá nyújtottam, négybe vágtam. Lekvárral töltöttem, felsodortam, tepsibe rakosgattam s 180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Sütés után vaníliás porcukorba forgattam.

Omlós lett, talán nagyon is. Így utólag kevesebb zsírt tennék bele, a 25 dkg is bőven elég. 

Lekvárból a szilva lenne a legjobb, de bármilyen nem kifolyós megteszi. Ez éppen több éves fekete ribizli volt. 

Sárga tetejű mákos

A napokban nekifogtam takarítani a képek között. Hat év fotótermésével már két gépet töltöttem meg, nem tudtam már hova lementeni a frisseket. Így kénytelen voltam nekiállni szelektálni. Külön a családi fotókat, ezeket Fiam lementette egy külső adattárolóra, a sütiseket pedig egy külön mappába pakolgattam. Közben meg rájöttem, mennyi van, amit csak lefotóztam s nem kerültek fel a blogra. Ezeket megint külön gyűjtögettem. Itt adódott az a gond, hogy legtöbbjükre nem emlékszem, honnan, pontosan hogyan készült. A másik pedig, hogy egy részében nem vagyok biztos, hogy írtam róla bejegyzést vagy csak akartam. Ez kicsit megijeszt! :D Nem kis idő lesz kiböngészni. Lehet, begurulok, s törlöm az egészet, aztán meg sütök újakat! :-)
Úgy döntöttem, amihez megvan a recept, mert előrelátóan félretettem vagy leírtam s még emlékszem is, épp hova, azokat megörökítem, a többi marad parlagon.
Elsőként egy finom mákos, amit egy újságból sütöttem (Receptözön Sütemények, 2014/2.), kis változtatásokkal:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 5 nagy tojás fehérje
• csipet só
• 20 dkg margarin
• 20 dkg darált mák
• 15 dkg liszt
• 2 evőkanál tejföl
• 1 csomag sütőpor

A mázhoz:

• 5 tojás sárgája
• 20 dkg porcukor

Így készült:

A puha margarint elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mákot, sütőport és  lisztet meg a tejfölt és jól elkevertem. Tejföl eredetileg nem kellett, de túl száraznak tűnt a tészta, ezért került bele.

A fehérjéket a csipet sóval felvertem, ezt is a masszához kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a tésztát és 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

Míg sült, a tojások sárgáját a porcukorral kikavartam, s a forró sütire kentem, azonnal, amint kivettem a sütőből.

Kihűlés után szeleteltem.

Vajas sütőporos pogácsa

Apró pogácsákat sütöttem sós rágcsálnivaló iránti vágyam kielégítése végett. Menőmanó Unokaöcsinek is ízlett! :-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 1 csomag sütőpor
• 20 g só (1púpos teáskanállal és még egy kevés)
• 3 tojássárga
• 3 nagy evőkanál tejföl
• 1 tojásfehérje lekenni
• köménymag beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojássárgákat, tejfölt és összegyúrtam. A tejfölt több részletben adtam hozzá, annyit, hogy összeálljon a tészta, de azért kemény se legyen.

Egy órányi pihentetés után nem túl vékonyra kinyújtottam, apró kerek formával kiszaggattam, tepsibe pakoltam, kissé felvert tojásfehérjével lekentem, köménymaggal szórtam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Omlós, roppanós pogácsa lett. Én szeretem a köménymagot sós sütiken, összerágcsálni is. Persze másmilyen maggal is szórható vagy éppen reszelt sajttal is. 

Málnalekvár

Tavaly is főztem málnalekvárt, s biztos voltam benne, hogy megörökítettem a blogon. Akkor derült ki, hogy mégsem, mikor ki akartam keresni, megnézni, hogyan is készült. Nem azért, mert olyan ördöngös dolog ez, főzés, passzírozás, megint főzés, csak a biztonság kedvéért... Ha már azt nem találtam, kerestem interneten más recepteket, s itt kezdődött is a bizonytalanság: szinte mindenki megmossa a málnát befőzés előtt. Én biztos vagyok benne, hogy mi sosem mostuk meg: a málna könnyen összetörik, meg aztán úgy gondolom, víz is jócskán marad rajta. Tényleg meg kell mosni a málnát? Hát emlékeimre hagyatkoztam, s átválogatás után oda is tettem főni.
Férjem hozott úgy tíz kilónyit, fele bekerült a mélyhűtőbe, hagytam belőle csipegetni is, a többiből lekvár lett. Finom lekvár.

Hozzávalók:

• 4,5 kg málna
• 1 kg cukor

Így készült:

A sérült szemeket kiválogattam, majd a málnát főni tettem. Egy órányi főzés után elzártam alatta a lángot s lefedve hagytam kihűlni. Én este főztem, s másnap reggel folytattam.

Szűrőn kisebb adagokban nekifogtam átpasszírozni. Én úgy csinálom, hogy egy nagyobb, gömbölyű aljú merőkanállal kavargatom-nyomkodom a szűrő -nagyobb méretű levesszűrő- aljához. Mikor már erőszakosabban nyomkodtam, a magok is kezdtek átbujkálni, így figyeltem arra is, hogy mikor már a magok is átjutottak, abbahagytam, a maradékot kiszedtem a szűrőből, s újabb merőkanál málnamassza követte.

Elég lassú folyamat, a tenyerem is megfájdult tőle, de egy évben egyszer ki lehet bírni.

Mikor az összes át lett passzírozva, főni tettem. Közben sűrűn kavargattam. Mikor egy ideje már főtt, beleborította egy kg cukrot, gondolván, hogy később, kóstolás után még teszek hozzá. De miután megejtettük a kóstolást, a gyerekekkel együtt úgy döntöttünk, hogy ez így pont jó: kellemesen savanykás, nem nyomtuk el cukorral a málna finom ízét. Természetesen ízlés szerint meg a málna savanyúságától függően kerülhet bele több cukor is.

Összesen másfél órán át főztem.

Ekkor alaposan kimosott üvegekbe szedtem a lekvárt, egy réteg celofánnal és csavaros fedővel lezártam jó szorosan, majd fejre állítottam.

Így pihent mintegy 10 percig. Aztán lábra állítottam, s kihűlés után mentek is a kamrapolcra.

8 darab 4 dl-es üveggel lett.

Elég sok mag átmenekült, ez így nem annyira zavaró. De én nem szeretem az összes magot benne hagyni. Pedig nem egy receptet olvastam úgy. Inkább passzírozom. Na arra is többféle módszert olvastam, az évek során mi is kipróbáltunk jó néhányat, de ez a szűrős vált be legjobban. Máskor nem szabadultak át a magok, idén talán a szárazság miatt apróbb szemű volt a gyümölcs, a magja is kisebb volt. Ez most ilyen lett, de így is nagyon finom, a gyerekek napok óta lekváros kenyeret reggeliznek! :-)

Mivel nem sikerült alaposan átnyomkodni, sajnáltam kidobni a még elég sok értékes anyagot tartalmazó magos masszát, így arra öntöttem két liter vizet, s egy kiskanál citromsavval együtt másnapig pihentettem. Ekkor szűrőbe öntöttem, hagytam lecsepegni. Másfél liter lé lett, másfél kiló cukorral felfőztem, üvegekbe töltöttem, száraz dunsztba hagytam kihűlni. Így lett szörp is belőle...

Pogácsa

Leányzóm idén elballagott nyolcadik osztályból... Ősztől kezdődik a nemulass! :-) De bízom benne, hogy ott is jól fog boldogulni. No és búcsúképpen többek között a szokásosnál hosszabb osztálykiránduláson vettek részt egy kedves helyen, Törökmezőn. Második napon én is csatlakoztam hozzájuk, egy adag pogácsa társaságában.

Hozzávalók:

• 120 dkg liszt
• 3 teáskanál só 
• 1 teáskanál cukor
• 4 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 40 dkg zsír
• 1-1,5 dl tejföl
• 1 egész tojás és 3 sárgája
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam az egész tojást és a sárgákat. az élesztős tejet s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt tettem bele, hogy összeálljon a tészta, de túl kemény se legyen.

Megdagasztottam, s letakarva hagytam fél órát kelni.

Ekkor lisztezett deszkán kinyújtottam, hajtogattam s újabb fél órát pihentettem. Még egy hajtogatás ráfért volna, de nekem nem hiányzott, igencsak esteledett már.

Ujjnyi vastagra kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe rakosgattam.

Reszelt sajtot pakoltam a tetejére, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

A fotózással sem foglalkoztam, csak kisülés után örökítettem meg. Másnap meg szállítottam a játékban megfáradt gyerkőcöknek! :-) Azért annyira már nem gyerekek, az újranézett régebbi képek során döbbentünk rá, mennyire megváltoznak az évek során. Számunkra még mindig gyerekek, azok is maradnak, hisz a gyerekeink, de közben ők is "öregszenek". Persze kell maradjon bennük egy kis gyerek, de ugyanakkor hozzákomolyodnak az előttük álló feladatokhoz. 

Azért néhány fotót mutatok Törökmezőről, szép emlékek maradnak, főleg nekik:

Málnás túrós szelet

Legalább három hete készült, a málnaszezon legelején. Nálunk már igencsak az utolsó szemek érnek, de azért maréknyit még lehetne szedni. Hátha máshol még akad, vagy ha nem, más gyümölccsel, mondjuk meggyel vagy sárgabarackkal is nagyon finom lehet.

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 3 dl tejföl
• 20 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 3 tojásfehérje
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 23-30 dkg málna

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal.

Hozzáadtam a sárgákat és a tejfölt, összegyúrtam. Szükség esetén lehet még tenni hozzá tejfölt, a lényeg, hogy rugalmas, könnyen gyúrható tésztát kapjunk.

Letakarva pihenni tettem, úgy egy órányit.

Közben elkészítettem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, hozzáadtam  tejfölt, cukrot, grízt, vaníliás cukrot, összekevertem. A fehérjéket a csipet sóval felvertem, a túróhoz kevertem.

A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam.

Az egyiket tepsibe tettem, (28×34 cm méretű), ráborítottam a túrót, ezen elosztottam a málnát, majd befedtem a másik lappal.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép világosra pirult.

Kihűlés után szeleteltem, porcukorral szórtam.

Finom lett, a tészta jó omlós volt, a túrótöltelék sem hazudtolta meg önmagát, a málna meg kimondottan jót tett neki. Szerettem, másmilyen gyümölccsel is el fogom készíteni.

Muszaka

Hogy hagyjuk kicsit magunk mögött a sütiket! :-)
Annak idején még Györgyi muszakája csábított el, el is készítettem. Nagy sikere volt, mégis mellőzve lett azóta, de a napokban Fiam emlegette, így én is megkívántam, hát újra elkészült. Nem teljesen ugyanúgy, nem hazudtolhatom meg önmagam! :-) Nem eszközöltem ugyan nagy változtatásokat rajta, de szerintem ez is olyan étel, hogy ahány ház, annyi recept. Csak abból gondolom, mert számos különböző recepttel találkoztam már. Nem tudom, melyik milyen, de hogy ez nagyon finom, az biztos. A gyerekek nyelték padlizsánostul, ami amúgy nem a szívük csücske. Nekem annál inkább.

Hozzávalók:

• 8-10 közepes krumpli
• 2 kisebb padlizsán

• 1 nagyobb fej hagyma
• kevés olaj
• 60 dkg darált hús
• só, bors
• 1-2 gerezd fokhagyma
• oregánó, bazsalikom, kakukkfű
• 2 babérlevél
• csili
• 1 kis üveg sűrített paradicsom
• 1 dl víz (vörösbor)

A besamelmártáshoz:

• 1 evőkanál liszt
• 5 dkg vaj
• 2,5 dl tej
• 5 dkg reszelt sajt
• csipet só
• fehér bors, szerecsendió
• + 10 dkg reszelt sajt a tetejére (fele füstölt)

Így készült:

A krumplit héjában megfőztem, leszűrtem, megpucoltam.

A padlizsánt megpucoltam, felszeleteltem, úgy fél centis szeletekre. Száraz serpenyőben megsütöttem őket. Nem pirítottam, csak addig hagytam, míg puha lett.

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a húst, sót, borsot, s morzsásra pároltam. Közben belekerültek a zöldfűszerek, nagy csipettel tettem mindegyikből. A fokhagymát is belenyomtam, a babérlevelet, a csilit is beledobtam. Mi szeretjük, ha csíp, de azért nem vittem túlzásba. Végül belekerült a sűrített paradicsom s vörösbor helyett 1 deci víz.

A mártáshoz a vajon a lisztet kicsit megpirítottam, majd felöntöttem a tejjel s besűrítettem. Fűszereztem, 1-1 csipetnyi szerecsendióval és fehér borssal, sóval, s mikor kész lett, belekevertem a reszelt sajtot.

Tálba rétegezni kezdtem: felkarikázott főtt krumpli, darált hús, padlizsánkarikák, megint krumpli, hús, padlizsán, erre a besamelmártás, amit megszórtam reszelt sajttal.

Előmelegített sütőbe tettem, s addig hagytam ott, míg a teteje szépen megpirult.

Melegen nem lehetett szeletelni, csúsztak szét a rétegek. Az ebéd utáni maradékot hagytam hűlni, abból próbáltam szebb szeletet vágni. Próbáltam, mondom. Annyira nem szép, de tényleg nagyon finom.

Az első próbálkozáskor Férjem sokallta a mártást rajta, így ezúttal fele mennyiséget készítettem, így már nem volt rá panasz. 

Györgyi, köszönöm a receptet a család nevében is, megtartjuk! :-)

Bögrés mákos ribizlivel

A levendulás keksz mellett csak valami gyorsan elkészülő kevertre maradt energiám a nagy melegben. Ebbe is került kis kertünk terméséből: egy bögrényi ribizli.
Jók ezek a gyorsan elkészülő kevertek, bár nem jelentenek kihívást, de előnyük is van bőven: időtakarékos, nem kell hozzá mérleg, sokféleképpen variálható, és még finomak is.

Hozzávalók, teásbögrével mérve:

• 2 bögre liszt
• 1 bögre darált mák
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 bögre cukor
• 0,5 bögre olaj
• 1 bögre tej
• 3 tojás
• 1 bögre ribizli

Így készült:

A tojásokat a cukorral elkevertem, aztán az olajjal. Hozzákevertem a lisztet, sütőport, mákot, sót, vaníliás cukrot, tejet. Simára kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28 × 32 cm-es) simítottam, rászórtam a megmosott és száráról leszedett ribizlit.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Puha, édes, a ribizlitől savanykás süti lett. Meg persze mákos is, amit sikerült megkedveltetni a családdal! :-) 

Levendulás keksz

Kollégákkal tanév végét megülő eseményre készült- levendulaszezon lévén, ezzel készítettem sütit. Elsőre furcsa volt levendulaillatot enni, de igencsak megkedveltem, leginkább teának, mentával vagy más "gazzal" társítva. Limonádéba is gyakran kerül, szörp készült már belőle, meg baracklekvárt is ízesítettem vele. Sütibe még nem került, így ideje volt ebben is tesztelni. Mindenkinek ízlett, de a legelismerőbben Fiam "nyilatkozott" róla: késő estére sült ki, s egy darab kóstolnivalót vitt magával azon melegében. Nemsokára hallom mezítlábas lábait, s látom, amint egész marék kekszet zsákmányolva indul vissza. Persze meg is dicsérte. Szerencsére másik süti is készült, ez így nem lett volna elég három fele csomagolni! :-)
Kedvenc vajas kekszemet ízesítettem a lemorzsolt virágokkal:

 Hozzávalók:

• 45 dkg liszt+ 2 evőkanállal
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 tojás
• 5-6 szál levendulavirág

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a szárról lemorzsolt levendulavirágot és a tojást. 

Összegyúrtam a tésztát. Kissé lágy lett, a tojás is nagy volt, meg a meleg miatt a vaj is igencsak lágy. Ezért lisztet gyúrtam még hozzá, két evőkanálnyit, hogy megfelelő keménységű legyen.

Két órányit hűtőben pihentettem, majd enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. Nem túl vékonyra, hogy ne legyen majd nagyon száraz.

Kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam s 180 fokon világosra sütöttem a kekszeket.

Nem mertem sok virágot tenni bele, ne legyen túl intenzív levendulaíze. Ennyi pont elég volt, mindenkinek ízlett. Többen elkérték a receptet is. 

Levendula helyett más ízűre is süthető ez a keksz, akár csak vaníliával is, de citromhéjjal, kakaóval, narancsosan is igen finom. Szeretem! :-)

Azóta már többször készült, gyerekek kedvencévé vált. Hétvégére is leadták a rendelést. Egyből 50 dkg lisztből készült, s citromhéj került bele vanília helyett. Még mindig szeretik! :-)

2018.07.25. Nyaralásra mit kértek a gyerekek? Hát levendulás kekszet. Egy kg lisztből készítettem, s ehhez tettem 50 dkg vajat, 40 dkg porcukrot, egy citrom héját és levét, csipet sót, 2 vaníliáscukrot, 2 tojást, meg persze a lényeget, levendulát. S még mindig finom! :-)

2023. július 12.

Minden évben elkészül legalább egyszer, nyaralásra. Most Leányzómnak készült, de már megrendelték a családi nyaralásra is, a reggeli kávé mellé. 

Epres sajtkrémes kocka

Nem most volt, hogy elkezdtem megírni ezt a bejegyzést, aztán félbe kellett szakítanom. Persze abban a reményben, hogy hamarosan folytatom. Ez a hamarosan majd egy hónap lett. Közben persze sütögettem, de nem mindig fotóztam, mert hullámokban törtek rám a továbbírom-a-blogot-abbahagyom gondolatok. Most már szünet van, s nekünk is szabadság- holnaptól. Így hát, hogy most épp a gyarapítsam-a-gyűjteményem gondolat kerekedett felül, írok.
Ez a finomság időközben elkészült málnával is -erről nincs fotó-, azzal is igencsak finom. De a sorra érő gyümölcsök bármelyikével el tudom képzelni.
És a hetekkel ezelőtt megírt szöveg:

A névadás nem az erősségem! :-) Újabb hiánypótló bejegyzés, ami az epres finomságok sorát hivatott gyarapítani. Hétvégére készült, még szombaton, vasárnap meg felfaltuk. Szintén itthon termett eperből, de már kifáradhattak a tövek, mert jóval kevesebbet találtam. De ennyi is elég volt, hogy megízesítse a sajtkrém-tejszínhab keverékét.

• 1 csomag babapiskóta
• 1 kg sajtkrém
• 4 dl tejszín
• 5 evőkanál cukor
• 20-25 dkg eper

Így készült:
Az epret megmostam, feleztem-negyedeltem, mérettől függően.
A sajtkrémet a cukorral elkevertem. A tejszínt felvertem, majd elkevertem a cukros sajtkrémmel. Végül beleforgattam az epret.
Babapiskótával rétegezve tálba került, majd fóliával letakarva másnapig hűtőbe tettem.
Ekkor már szeletelhető, de ha nincs elég türelmünk, kiskanállal korábban  is neki lehet állni! :-)

Sajtos rudak

A gyengéim a sós rágcsálnivalók, főleg, ha sajtosak és jó ropogósak. Már eltelt néhány hét, hogy utoljára sütöttem- egész pontosan három, Leányzó konfirmálására is készült nagy adag belőle-, így már hiányát éreztem. Tegnap délután gyúrtam egy adagra valót belőle, hogy legyen mire rájárjak.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 25 dkg reszelt trappista sajt
• 2 tojássárga
• 2 evőkanál tejföl

Így készült:

A lisztet, sót (púpozottan mérve az egész teáskanállal) elmorzsoltam a margarinnal. majd hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgákat és két púpozott evőkanál tejfölt. Ha nem állna össze, kerülhet még bele tejföl.

A tésztát kinyújtottam, derelyemetszővel csíkokra vágtam s tepsibe pakolgattam.

180 fokos sütőben sárgára sütöttem őket.

Legközelebb zsírral készítem, vagy legalábbis egy részét a margarinnak zsírral helyettesítem, mert azzal még omlósabb lenne. Csak most nem gondolkodtam előre s éppen nem volt itthon. De így is finom, most is épp azt rágcsálom! :-) 

A tetejére lehet szórni magokat, persze miután lekentük tojással; nem rontaná el, most azonban "csurin" hagytam.