Almás-diós süti

Rövid időn belül másodjára sütöm, igen kedves volt Kolléganő receptje alapján. Gyorsan elkészül, tulajdonképpen a legtöbb időt az alma szeletelése-kockázása veszi el, egyébként csak össze kell keverni. Nagyon finom, puha süti a végeredmény. Először a diót csak azért szórtam rá, mert maradt egy kevés ledarálva. De olyan jót tett neki, hogy állandó kísérője lett a sütinek.
Az este szólt a Fiam, hogy ma ünneplik legjobb barátja szülinapját. S neki is sütött az ő Anyukája, én hogyne sütnék. Meg amúgy is megszokták, hogy Gergő mindig visz sütit. :-) Mivel eléggé késő volt, a gyors és finom kategóriából ez a süti lett a befutó.
A most készültből ez a három szelet maradt a fotózáshoz:

Hozzávalók:

• 2 nagy tojás
• 1,5 bögre cukor
• 1,5 bögre tej
• 3 bögre liszt
• 1,5 dl olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom leve
• 1 mokkáskanál fahéj
• 5-6 alma
• 3 maréknyi darált dió

Így készült:

Először a megmosott almákat héjastul felszeleteltem, a magházát eltávolítottam, majd kisebb kockákra vágtam. 

Alaposan elkevertem a cukrot a tojásokkal, majd beleborítottam a lisztet, sütőport, fahéjat, olajat, citromlét, a tejből 1 bögrével. Csomómentesre kevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam. Végül az alma is belekerült, átforgattam a masszába.

Kikent tepsibe borítottam a masszát, elegyengettem.

Tetejét beszórtam darált dióval.

175 fokon tűpróbáig sütöttem, illetve addig, míg nem kezdett el a konyhában terjengeni a pirult dió illata.

A méréshez teásbögrét használtam, de az olajból csak 1,5 dl kell, azt nem a bögrével kell mérni!

Előző alkalommal mazsola is került bele, azt most kihagytam, mert nem mindenki szereti. Én igen! 

Somogyi édes aprósütemény

Szintén a Szakácsmustrára készült, F. Nagy Angéla Régi és új ízek című könyvéből.
Miért pont ez? Egy mákos béles volt az elsőként kiszemelt, de a kamrában tevés-vevés közben rábukkantam a szilvalekvár maradékára, amit még sok évvel ezelőtt -legalább 7- főztünk Anyukámmal, üstben. Már kemény volt, mint a kő, de kevés vízzel és cukorral kis lángon melegítve használhatóvá puhult. S milyen finom még mindig! Gondoltam, itt az alkalom, hogy azt a keveset is elhasználjam. Ezzel is Rá emlékezvén...
Fiam megkérdezte, hogy hókiflit sütök? Valóban olyan, így egy újabb lekváros kiflivel gyarapszik a blog. S mint mindegyik, ez is igen finom, omlós, puhán roppanós. Szeretjük őket.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 26 dkg zsír
• 1 tojás
• 3 teáskanál cukor
• 1,5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• csipet só
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszthez adtam a csipet sót, s elmorzsoltam a zsírral. Belekerült a tojás és az élesztős tej. Összegyúrtam a tésztát.

Egy órai pihentetés után 8 részre osztottam, gombóccá formáztam mindegyiket.

Sorra vékony kerek lappá nyújtottam, majd 8 cikkre vágtam. Mindegyikre lekvárt tettem, felsodortam, kissé meghajlítottam,tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket, épp, míg kezdtek pirulni.

Még azon melegében vaníliás porcukrot szórtam rájuk. Egy kis szűrő segítségével szoktam, így szép egyenletesen fedi be a porcukor.

Azt hittem, elfogyott a szilvalekvár. De mégsem, Nővéremtől kaptam, ugyanabból a főzetből, kőkeményet. Mivel Ő nem használja, nekem adta. Én meg örömmel elfogadtam, így a hét végi bulira és még karácsonyra is készülhet hókifli, mindenki örömére.
Persze dióval is tölthető, úgy sem vetjük meg, de szilvalekvárral töltve nincs párja...

Túrós pogácsa

Katalin megkérdezte, hogy volna-e kedvem játszani. Éterben jöttömben-keltemben találkoztam már ezzel a játékkal, tudtam, hogy létezik ilyen, de sosem játszottam. Más játékban sem szoktam részt venni. Na jó, egy időben a Blogkóstolóban, de az is elmaradt. De Katalinnak nem tudtam nemet mondani, nem is akartam, felkérésének eleget téve most Szakácsmustrálkodom. F. Nagy Angéla a kiszemelt receptíró, vagyis inkább gyűjtő. Második nekifutásra rá is leltem egy általa összeállított receptkönyvre, a Régi és új ízek címűre, olvasók által beküldött recepteket tartalmaz. Böngészni kezdtem, persze, hogy a sütis fejezetet tüzetesebben. Tegnapelőtt el is készült egy édes és egy sós belőle, tegnap meg is utaztattuk őket.
A sós: túrós pogácsa, egyszerű, gyorsan elkészíthető, finom végeredménnyel.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg zsír
• 50 dkg túró
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás
• tejföl szükség szerint
• 1 tojás lekenni 
• köménymag beszórni

Így készült:

A hozzávalókat a tejföl kivételével tálba tettem és összegyúrtam. A túró egyáltalán nem volt száraz, a tojás is nagy volt, így tejföl nélkül is összeállt a tészta. A recept szerint 3 evőkanállal kell belőle, de annyi kerüljön bele, hogy össze lehessen gyúrni a tésztát.

Rövid pihentetés után- úgy 1 óra- vékonyra nyújtottam, feltekertem, mint a kalácsot és újra kinyújtottam úgy egy-másfél ujjnyi vastagra.

Kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe rakosgattam őket.

Csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.

180 fokon pirulásig sütöttem. Az első tepsivel kicsit jobban megpirult, ez ropogósabb is lett, de szárazabb is. A második pont jó: kívül roppanós, belül puha.

Almás krémes

Ma előbb nem akartam sütni semmit. Holnap úgyis fogok, mert megyünk Nővéremékhez. De az óraátállítás miatt "korán" keltünk, s az időt nézve rájöttem, hogy rengeteg időm van, valamivel ki kell tölteni. Előkerestem a hetek óta tervezett almás krémes receptjét, s hozzáláttam. Mivel szükség volt maradék tojásfehérjére is, így azt is gyártottam, gyorsan egy kis sós is készült. Így lett a "ma nem sütök semmit"-ből kétféle süti is! :-)
Az almás krémes receptjére a Blikk Receptek 2015. február-márciusi számában leltem rá. Már a fotóról lerítt, hogy nagyon finom süti lehet. Az is lett, a család nem győzte dicsérni. Főleg, hogy ebéd után, kóstolás előtt jártunk vagy 10 km-t a Börzsönyben, így kellemesen elfáradva még jobban esett. Csak ajánlani tudom. Mi tagadás, nem a leggyorsabban elkészülő süti, de annál finomabb!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 2 evőkanál tejföl
• 3-4 evőkanál tej

Az almatöltelékhez:

• 6 nagy alma
• 5 evőkanál cukor
• fél citrom lereszelt héja
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 evőkanál gríz

A vaníliás töltelékhez:

• 4 csomag vaníliás pudingpor
• 1 l víz
• 8 evőkanál cukor
• 6 tojásfehérje

Így készült:

A tésztához való lisztet, cukrot, sütőport, margarint tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgákat és tejfölt, gyúrni kezdtem. Mivel nem állt össze a tészta, kevés tejet is tettem hozzá. Épp csak annyit, hogy a tészta összeálljon, de kemény legyen.

Úgy fél óráig pihent a tészta, addig, míg összeállítottam a sóst.

A tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam- közben liszteztem a deszkát, mert előszeretettel ragadt- , s tepsi hátán sorra kisütöttem őket, szép világosra. Két tepsin szoktam, míg egyik sül, a másik lapot elő lehet készíteni.

Az almás töltelékhez a megmosott almákat héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, majd a cukorral, citromhéjjal és fahéjjal párolódni tettem. Úgy 10 perc után hozzáadtam a grízt, mivel elég levesnek találtam így is az almát, azzal is főztem egy keveset. Rövid pihentetés után két lap közé kentem a kész tölteléket.

A másik töltelékhez a pudingporokat kevés vízzel elkevertem, majd a többi vizet is hozzáadtam. Két evőkanál cukorral felfőztem. Közben állandóan kevergettem. Mindeközben Férjem a tojások fehérjét a többi cukorral keményre verte. A felfőtt pudinghoz kevertem a habot, rövid ideig együtt főztem, közben kevergettem. Jól megkeményedett a massza közben.

Rákentem a két lap között lévő almára, jó vastag réteg lett. Nem folyt le, szépen lehetett igazgatni, pedig tartottam tőle. A másik lappal befedtem.

Néhány órai pihentetés után szépen lehetett szeletelni.

Egyetlen hibája azért mégis akadt: az almaréteg lehetett volna kicsit vastagabb. Az eredeti recept másfél kg almát ír elő, én bíztam benne, hogy a 6 nagy alma is elég lesz. Hát nem... Mást nem igazán változtattam a recepten, csak néhány apróságot. Lehet, a jövő heti szülinapi bulira is elkészítem... 

Lekváros túrós-rácsos süti

Lekvárosan terveztem én a túrós sütit, csakhogy az alsó lapra, a túró alá szerettem volna kenni belőle. Mikor már beleborítottam a tölteléket a tepsibe, észbe kaptam ugyan, de késő volt. Na ezért került a tetejére, a rács közé. Így még mutatósabb is lett, s nem kevésbé finom.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 14 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 2 tojássárga
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 2 tojás + 2 fehérje
• 2 dl tejföl
• 1 citrom leve
• + sárgabaracklekvár

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a zsírral, majd a tojássárgák és tejföl hozzáadásával összegyúrtam. 

A töltelékhez a túrót villával áttörtem. Elkevertem a cukorral, sárgákkal, citromlével, tejföllel.

A fehérjéket -mind a négyet- kemény habbá vertem, a túrós masszához kevertem.

A tésztát két részre osztottam. A nagyobbat tepsi méretűre nyújtottam -28×34 cm-es- , kibéleltem vele a tepsit. Ráborítottam a túrótölteléket, majd a maradék tésztából berácsoztam.

A rácsok közé 1-1 teáskanál baracklekvárt tettem.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg a tetején szépen megpirult a tészta.

A túrós sütik önmagukban is finomak, de én nagyon szeretem baracklekvárral társítva is. Vagy valamilyen gyümölccsel. Mondjuk meggyel. 

Mézes-diós sütőtökös szelet

Így legalább elfogy a sütőtök. Én ettem belőle egyedül. Fiam is megkóstolta biztatásomra, s fintorogva jegyezte meg, hogy nem is olyan rossz. De a kóstolásnál tovább nem jutott. :-) Épp sütni kellett másnapi nevezetes napjára suliba vinni, hát egyikbe belecsempésztem az előző nap sütőben megsütött tököt. A másik túrós lett. s hát nem mégis a tökösnek lett nagyobb sikere? S nem is a csoki volt a siker oka, mert még a máz előtti kóstolás során ezt minősített finomabbnak Gergő.

Hozzávalók:

• 40 dkg sütőtökpüré
• 10 dkg cukor
• 4 evőkanál méz
• 2 nagy tojás
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 nagy csipet szódabikarbóna
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg étcsokoládé + 3 dkg vaj

Így készült:

Az előző nap megsütött sütőtököt villával alaposan összetörtem. Hozzáadtam a cukrot, mézet, tojásokat, elkevertem. Belekevertem előbb az olajat, majd a tejet, ezt követően a lisztet együtt a sütőporral és szódabikarbónával, végül a darált diót és mazsolát. 

Miután alaposan összekevertem, sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, elsimítottam a masszát. 

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a gőz fölött vajjal felolvasztott csokival bevontam. Dermedés után szeleteltem.

Kókuszgolyótorta

Az tény, hogy 18 éves lett a Kisfiam, de ha belegondolok, hogy az milyen sok idő, s már annyi eltelt születése óta, hihetetlennek tűnik, hogy már 18 éve, hogy Sógorom a kiírt időpont előtt két héttel elvitt szülni. Persze, hogy azt hitték, Ő az apa... :-)

Akkor el is mesélem, hogy miért így esett az eset. Apukám már sokkal korábban kacsingatott Magyarország felé, de mindig volt visszatartó erő. Mikor ezek sorra elfogytak, Férjemmel nekivágtak szerencsét próbálni. Úgy, hogy ha párom talál munkát egyéb lehetőségek mellett, marad. Mondván, mire jön a gyerek, addigra hazajön. Én nem sokszor csalódtam akkorát életemben, mind mikor Apukám egyedül jött haza a próba-szerencse útról. Az persze nem volt belekalkulálva, hogy Gergő kíváncsibb a világra, mint azt a doktor bácsi gondolta. Így Férjem csak kapta a hírt, hogy megszületett a Fia. Én azóta is orra alá dörgölöm az esetet, Ő azóta is úgy gondolja, helyesen döntött. 

Közben Fiunk papíron átlépett a felnőttkorba. Talpraesett, határozott gyerek, mindenkivel s mindennel jóban van, kivéve a matekot, éppen ezért tartok az előtte álló érettségitől. A biológia a szíve csücske, ezen a területen szándékozik a későbbekben is barangolni. Nagyon szorítok Neki, hogy sikerüljön elérnie céljait!!!
S ha már szülinap, torta is készült, egyelőre csak kis családi vacsorára, majd lesz nagy családi ünneplés is, hisz egyszer lesz 18 éves az ember! :-)

Hozzávalók:
A kekszes masszához:

• 50 dkg darált keksz
• 15 dkg porcukor
• 3 evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl főzött kávé
• 2 dl tej
• 5 dkg kókuszreszelék

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál liszt
• fél vaníliarúd
• 1 evőkanál cukor + 18 dkg
• 25 dkg margarin
• 15 dkg kókuszreszelék

Így készült:

Előbb a krémet készítettem el.

A lisztet (közepesen púpos evőkanállal mértem) kevés tejjel simára kevertem , majd hozzákevertem a többit is. Belekerült 1 evőkanál cukor és a kettévágott fél vaníliarúd. Kis lángon, folyamatosan keverve sűrűre főztem.

Hagytam kihűlni, közben gyakran átkavartam.

A margarint a 18 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pépet. Végül hozzákevertem 15 dkg kókuszreszeléket.

A darált kekszet tálba tettem a porcukorral, kakaóval, aromával, tejjel és kávéval együtt és összegyúrtam.

Egy tálra tortaforma szélét tettem, ennek alját a massza kevesebb, mint felével kibéleltem.

A többiből golyókat formáltam, kókuszreszelékben meghempergettem.

A krémből egy réteget a formába kentem, golyókat nyomkodtam bele, nagyjából egyenlő távolságra egymástól. Annyi került a krém belsejébe is, mint a tetejére. Az összes többi krémet ráborítottam, elsimítottam. A tetejét kiraktam golyókkal, kissé bele is nyomtam a krémbe. A maradék kókuszreszelékből szórtam a tetejére.

Néhány órára hűtőbe tettem, hogy majd szeletelni lehessen.

Megint sütés nélküli torta készült, mert előző nap este két tepsi süti készült, hogy legyen mit vinnie az iskolába az osztálytársainak. Így nem volt kedvem újra bekapcsolni a sütőt. Ez is megtette, finom lett! 

Almatorta sütés nélkül

Hová lettek kedvenc blogjaim? Vasárnap egy hete ráértem volna átnézni, ki mit sütött-főzött az utóbbi időben, s nem találtam a bloglistát. Azóta sincs meg, nem tudom, mikor, miért lettek oda. Meg azt sem, mikor lesz időm újrarendezni őket. 

Bosszúság ide vagy oda, tegnap Leányzónak névnapja volt. Két részletben készült neki a torta, délelőtt a pihentetős része, délután a habot már Ő verte fel rá. Készítettem már hasonlóképpen finomságot, (itt és itt), most újra, kicsit másképp készült. Viszonylag egyszerű, s nagyon finom tud lenni. Így is, úgy is. 

Hozzávalók:

• 1 csomag babapiskóta (20 dkg)
• 1 kg alma (6 db)
• 8 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 4 dl víz
• 1 mokkáskanál fahéj
• 4 dl tejszín + cukor ízlés szerint

Így készült:

Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem, a cukorral és fahéjjal párolódni tettem. Közben a pudingporokat elkevertem a vízzel.

Úgy 10-15 perc párolódás után ráöntöttem a pudingos vizet és összefőztem.

Egy kerek formát fóliával kibéleltem, aljára babapiskótát raktam -nem borítottam be teljesen, hézagosan pakoltam. Egy réteg alma került rá, megint babapiskóta, megint alma, a maradék babapiskóta és végül a többi alma. Ráborítottam a fóliát és hidegre tettem. 

Mikor megdermedt, tányérra borítottam, leszedtem róla a fóliát és a felvert, édesített tejszínnel beborítottam. 

Hamarosan szeleteltük is, ami nem sikerült szépre, de attól még megettük. :-)

Krumplis tésztájú lekváros kifli

Más sütit terveztem, de a tele hitt tojástartó csak félig volt. Így olyan sütit kerestem, amibe kevés tojás kell. De, ahogy lenni szokott, egyik recept ezért nem volt jó, másik amazért nem tetszett. Így megint alkottam. Tulajdonképpen egy krumplis tésztájú linzerrecept adta az ötletet, de ahhoz épp nem volt kedvem. Lekváros kiflire fájt a fogam. A tésztájába került a krumplisalátához főzött krumpliból,  bele meg szilvalekvár, a nagy kedvenc.

Hozzávalók:

• 2 dl tej
• 2 evőkanál cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 75 dkg liszt
• 25 dkg reszelt főtt krumpli
• 25 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 mokkáskanál só
• 2 evőkanál tejföl
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A liszthez adtam a sót, zsírt, krumplit s összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet s két evőkanál tejfölt.

Összegyúrtam a tésztát. Inkább kemény legyen, mint lágy, mert krumplis tészta lévén úgyis lágyulni fog kelés közben.

Fél óra pihentetés után deszkára borítottam, 8 gombócra osztottam.

Enyhén lisztezett deszkán mindegyiket vékonyra, kör alakúra nyújtottam, előbb 2, majd 4, végül 8 részre vágtam. Mindegyikre lekvárt tettem, feltekertem, tepsibe rakosgattam.

180 fokon világosra sütöttem. 

3 tepsivel lett, egyik fogyott a másik után. Tegnap délután sült, reggelre már csak egy volt. Mostanra írmagja sem maradt! :-)

Rácsos almás-mákos kocka

Bármilyen hihetetlen, de szeptembernek is vége. Nem a kedvenc évszakom az ősz. De nem bírok betelni a színeivel, s annyi mindent ad nekünk: almát, diót, szőlőt, gesztenyét, csipkebogyót... S mennyi süti készíthető ezekből! :D Sütöttem is, finomat, almás-mákosat:

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 15 dkg margarin
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 2 evőkanál citromlé

A töltelékhez:

• 1 üveg meggydzsem
• 4 nagy alma
• 1 citrom leve
• 20 dkg cukor
• 25 dkg darált mák
• 3 evőkanál gríz

Így készült:

Egy citrom levét kicsavartam.

A tésztához valókat összegyúrtam, a citromléből két evőkanállal tettem hozzá.

Az almát lereszeltem, ráöntöttem a többi citromlét. elkevertem a cukorral és grízzel, majd a darált mákot is hozzákavartam.

A tésztát két részre osztottam: egy nagyobbra, ezzel kibéleltem a tepsi alját -előbb sütőpapírt tettem a tepsibe-, lekentem a dzsemmel, majd rásimítottam a tölteléket. 

A maradék tésztát kinyújtottam, csíkokat vágtam belőle s berácsoztam a süti tetejét.

180 fokos sütőbe tettem s készre sütöttem. Akkor minősítettem megsültnek, mikor a teteje szépen megpirult.

Finom lett, a mák az almától egyáltalán nem száraz, a meggydzsem alatta meg különösen jót tesz neki. Borongós őszi napokra kimondottan ajánlom! :-)

Más lekvárral is el tudom képzelni, mondjuk szilvával. A lényeg, hogy savanykás legyen. 

Ma egy csokor csicsókavirágot hoztam be a vázába. Szeretem! :-)

Csokis mézes

Már hetek óta krémes sütire fáj a fogam. De vagy időm nem volt rá, vagy más süti volt tervbe véve. Aztán csak összejött minden, ami lehetővé tette, hogy kedvemre tehessek. Mézes lapokat sütöttem, s kakaós krémet kavartam bele. Mert egyik sem okoz csalódást soha külön-külön sem, hát még így együtt! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 tojás
• 15 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 1 dl tej
• 3 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 55 dkg liszt

A krémhez:

• 8 dl tej
• 2 csomag csokis pudingpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál liszt
• 1 evőkanál cukor + 18 dkg
• 25 dkg vaj

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához a tojást elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a megolvasztott margarint, a tejet, mézet, s alaposan elkevertem. Hozzákevertem a lisztet, szódabikarbónát. Összegyúrtam a tésztát. Kicsit lágynak találtam, ezért még kevés lisztet gyúrtam hozzá.

A tésztát 4 részre osztottam, kinyújtottam, nagy tepsi hátán sorra kisütöttem a lapokat. Még most sem vagyok profi a lapok nyújtásában, de a tepsi hátán igazgatok még rajta, innen levágok, odatoldok, hogy azért formásak legyenek. 

A krémhez a pudingporokat, púpos evőkanállal mért lisztet, kakaót elkevertem előbb kevés tejben, majd a többi tej fokozatos hozzáadásával simára kevertem. Egy evőkanál cukorral együtt kavargatva sűrűre főztem.

Hűlni hagytam, közben gyakran átkevertem.

A vajat a 18 dkg cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a közben kihűlt pudingot.

A lapokat megtöltöttem a krémmel.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, bevontam vele a sütit.

Másnapra megpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Nem is tudom, hogy régebben miért nem kedveltem a mézes sütiket. Éppen ezért sokáig nem is készítettem. Aztán egyszer nosztalgikus hangulatban lévén, megsütöttem Anyukám régi mézesét, azt a középen lekváros grízkrémeset. S rájöttem, hogy mégis szeretem. A család is. Ahogy ezt a sütit is. Fiam, ahányszor lejött egy-egy szeletért, mindig megjegyezte: Anya, ez finom!

Csokis keksz aszalt szilvával

Nagyon mozgalmas ez az iskolakezdés, mindig jön-megy valaki valahova. Ma-holnap mindkét gyerek osztálykirándulásra. Bár észben tartottam, mégsem gondoltam át, hogy elemózsiával bizony fel kell pakolni Őket. Mikor munkából hazajövet a napi gondot-bosszúságot leraktam, kezdtem átgondolni a hogyan-mikéntet. Sütöttem rántott húst, az sosem okoz nekik csalódást, de süti is dukál mellé. Valami gyorsan elkészülő jöhetett csak szóba, na meg amihez van otthon minden hozzávaló. Ez épp olyan:

Hozzávalók:

• 30 dkg cukor
• 4 nagy tojás
• 25 dkg vaj
• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 nagy csipet szódabikarbóna
• 20 dkg étcsokoládé
• 10 dkg aszalt szilva

Így készült:

A csokit nagyobb darabokra vágtam, az aszalt szilvát is feldaraboltam.

A vajat mikróban megolvasztottam.

A cukrot a tojásokkal alaposan elkevertem, majd az olvasztott vajjal is kavargattam egy keveset. Beleborítottam a többi hozzávalót, azaz lisztet, sót, sütőport, szódabikarbónát, legvégül a darabolt csokit és szilvát. Alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe két teáskanál segítségével kis halmokat rakosgattam, távol egymástól, mert sülés közben elterül a massza.

180 fokos sütőbe világosra sütöttem.

Nemcsak gyorsan elkészül, de nagyon finom is! Nekem legjobban a szilvadarabkák ízlettek benne. 

Kerülhet bele aszalt gyümölcs helyett dió vagy mogyoró darabolva, de a csokit nem hagynám ki! :-) Gergő szerint egy kis fahéj sem ártott volna bele, de nekem most így volt jó. Majd talán legközelebb...

Rántott padlizsán

Egyik első -de az is lehet, legelső- közös konyhai ténykedésünk a Nővéremmel rántott padlizsán készítése volt.
Egész gyerekek voltunk még. Nővérem barátnőjénél voltunk, akik néhány házzal odébb lakó Nagymamájuknál időztek többnyire. Épp padlizsánt rántottak, amit Anyukám sosem készített. Ízlett, s közben az elkészítés módját is ellestük. Hazamenvén neki is láttunk. Persze ehetetlen lett. Láttuk mi, hogy mindenfélébe beleforgatták, így tettünk a só esetében is. Anyukám hazatérvén nevetett próbálkozásunkon. Azóta meg csak beszórom sóval! :-)
Még mindig szeretem ezt az ételt, de csak én egyedül. Így ha cukkinit rántok a családnak, magamnak egy padlizsánt készítek. Frissen a legjobb, akkor még roppanós, de másnap is rájárok.

Hozzávalók:

• padlizsán
• só, bors, paprika keveréke
• tojás
• liszt
• zsemlemorzsa
• olaj a sütéshez

Így készült:

A padlizsánt megpucoltam. Nem túl vékonyra, úgy egy centi vastag szeletekre vágtam. Tányérra rétegeztem, közben mindegyik szeletre szórtam egy-egy nagyobb csipetnyit a só-bors-paprika keverékéből. 

Másik tányérban felvertem a tojást csipet sóval. Pici tejet is szoktam tenni hozzá, úgy egy evőkanálnyit egy tojáshoz. 

A lisztet és zsemlemorzsát is odakészítettem.

A szokásos módon lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam a szeleteket.

Serpenyőben ujjnyi olajat melegítettem, s kis-közepes lángon aranybarnára sütöttem mindkét oldalukat.

Nem írtam mennyiségeket, a padlizsán mérete, száma határozza meg a többit. 

Elég hamar megpuhul sülés közben, mikor a villa könnyedén belefut, akkor belülről már jó. De azért ne süssük nagy lángon, adjunk neki időt átpuhulni. 

Túrós szív

Négy éven keresztül jártam hétvégente Vácra... Nem is olyan rég volt, mégis olyan távolinak tűnik. Nem kívánta semmi porcikám, amolyan sors által rám kényszerített dolog volt, de végigcsináltam, s munkám is lett végül. Az egész arról jutott eszembe, hogy menet vagy jövet útba ejtettem egy pékséget, ahonnan mindig nagyon jó illatok terjengtek, s csakhamar a kedvencemmé vált az ott kapható túrós szív, amiből néha a gyerekeknek is hoztam haza. Vagy éppen sós perecet, a másik kedvencet. Gondoltam, teszek egy próbát itthon is, a szokásos szerda esti sütögetés keretében. Nem a pereccel, ahhoz még kell gyűjtenem a bátorságot, a szívvel, mert valahol láttam videót, hogyan formázzák.
Így sikerültek:

Hozzávalók:

• 4,5 dl tej
• 4 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 csapott teáskanál só
• 1 kg liszt
• 2 tojás
• 12 dkg vaj

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 3 evőkanál tejföl
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás pudingpor

Így készült:

4 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot elmorzsoltam a vajjal.

Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, s összegyúrtam. Közben még kevés tejet adtam hozzá, úgy fél dl-t, hogy ne legyen nagyon kemény a tészta.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

A töltelékhez a túrót villával áttörtem, majd elkevertem a hozzávalókkal.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, 16 gombócra osztottam.

Mindegyiket nagyjából téglalap alakúra nyújtottam, elkentem rajta egy evőkanál tölteléket -ami időközben a megolvadt cukortól elég folyóssá vált-. Feltekertem, mint a kalácsot, majd kettéhajtottam. Letettem a deszkára úgy, hogy egymáson legyen a két összehajtott fél, s középen átvágtam, de nem teljesen, a két vég találkozásánál maradjon egyben. Az átvágott részt kihajtottam két oldalra, s így tettem a tepsibe, amit papírral béleltem.

Hagytam kevés ideig kelni, majd 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Ahogy a kelt tészták, ez is frissen a legfinomabb, de jó volt másnap tízóraira is, azaz nekem ebéd gyanánt szolgált a munkahelyen. 

Tarka szilvás pite

A héten Férjem hozott nekem egy láda szilvát. Én kértem, mert szerettem volna szilvalekvárt főzni, a kedvencemet, mert a tavalyi elfogyott. Mivel elkezdődtek a dolgos hétköznapok, az időm szűkebbre lett szabva, de azért a lekvárt megfőztem. Ráment a délutánom, estém, de lett egy újabb évre való belőle. Egy kilónyit a szilvából betettem a hűtőbe azzal a céllal, hogy hétvégére sütök belőle valamit. Úgy lett.
Ilyen lett:

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 3 nagy tojás
• 1 bögre cukor
• 2 teáskanál vaníliás cukor
• 1 bögre olaj
• 3 bögre liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 bögre tejföl
• 0,5 bögre tej
• 2 evőkanál kakaó + 2 evőkanál tej
• szilva
• 1-1 maréknyi darált dió és cukor
• 1 mokkáskanál fahéj

Így készült:

A szilvát megmostam, feleztem, kimagoztam.

A tojásokat a cukorral és vaníliás cukorral elkevertem. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, olajat, tejfölt, tejet és alaposan elkevertem.

A tepsit sütőpapírral béleltem, a massza háromnegyed részét beleborítottam. A többibe elkevertem a kakaót és kicsi tejet, s a tepsiben lévő masszára kanalaztam. 

Elsimítottam, a tetejét kiraktam a felezett szilvákkal.

A tetejére szórtam a dió-cukor-fahéj keveréket.

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem.

A tetejét olyan sűrűn pakoltam tele szilvával, hogy szegény tészta nem tudott érvényesülni. Legalábbis erre fogom, hogy kicsit tömör lett, főleg a kakaós rész, pedig az ilyen kevert tészta mindig felnő és pihe-puha lesz. Most kicsit harapósabb, de ettől eltekintve nagyon finom lett.