Nem is tudom, hol folytassam. Vagy kezdjem? Magam is meglepődtem, hogy több, mint két hónap eltelt azóta, hogy erre jártam. Sok minden történt eközben, több változás is bekövetkezett kis életemben-életünkben. A legfontosabb és ami legjobban megviselt, az Fiam távolléte. Tudtam, hogy nem lesz könnyű. Először a szalagavatón döbbentem rá, hogy eljött az az idő, amikor Gergő tovább fog lépni. Nem szoktattam magam a gondolathoz, odáztam, egészen szeptember elejéig, amikor is elköltöztettük őt szegedi albérletébe. Ezt akartuk, ezért nyüstöltük annyit, hogy tanuljon, hisz az Ő jövője a tét. Ő megtette, s vele örültünk, hogy felvették Őt egyetemre. Mégis olyan nehéz volt otthagyni... Naponta beszélünk, s alig várom, hogy újra hazajöjjön. Olyankor két napig sütök-főzök, kedvére, meg természetesen felpakolom egy hétre való élelemmel.
Töröm ám a fejem keményen, hogy mit is főzzek, amiből vihet, ami lefagyasztható, meg milyen ötleteket adjak neki is, amit könnyen, gyorsan, egyszerű hozzávalókból, no meg olcsón el tud készíteni. Ezért aztán olyan recepteket is közzé teszek majd -ha csak nem megint két hónap múlva jelentkezem-, amik neki és sorstársainak is szólnak. (Bár biztos, hogy nem minden egyetemista főz magára. Ő igen, szeret kutyulni, fiú létére. A lányokat -mert ugyebár ott is lánytársaságba keveredett- bolognaival kényezteti.)
Tehát vegyes érzelmek dúlnak bennem, de a lényeg, hogy Ő nagyon jól érzi magát ott, élvezi az új életformát, s azt mondta, "olyan jó érzés azt mondani, hogy egyetemista vagyok."
Ez a kocka-pogácsa múlt héten készült, több másik sütivel egyetemben, egy dobozzal ebből is vitt magával. Finom lett, az a belül puha, kívül enyhén ropogós fajta.
Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 50 dkg túró
- 35 dkg zsír
- 2,5 teáskanál só (púposan mérve)
- 1,5 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- 4 dkg élesztő
- 2 evőkanál tejföl
- 3 közepes méretű tojás
- reszelt sajt a tetejére
Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
Miközben felfutott, a túrót villával áttörtem. Hozzáadtam a lisztet, sót, zsírt, s összemorzsoltam.
Beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam az élesztős tejet s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt adtam még hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak.
A megdagasztott tésztát letakarva egy órányit kelni hagytam.
Ezután enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, megszórtam reszelt sajttal, amit rányomkodtam. Derelyemetszővel négyzet alakúra vágtam.
Tepsibe pakoltam a kis "pogácsákat", s 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.
Azért jó ily módon felvágni, mert nincs hulladék, amit újra össze kell gyúrni, nyújtani, vágni. Ha hajtogattam is volna, még szebbek lesznek, magasabbak és kissé rétegesek, de most nem a szépségre hajtottam, a gyorsabb megoldás volt a nyerő.
Csuda tudja, mi van ezzel az idővel, de ahogy "öregszem", mintha az idő is menne össze. Vagy nagyon rossz vagyok időbeosztásban. Mert a mindennapi kötelezőkön kívül szinte semmire nem futja a nap 24 órája. A hétvége meg... ha nincs semmi program, még takarítok is ( :-) ), de különben az is csak kapkodás, meg bosszankodás, hogy már megint nem csináltam meg ezt sem, azt sem. Csak én vagyok így ezzel?
