Sajtos-krumplis csavar

 Előző napról maradt két nagyobbacska főtt krumpli, ez indította el a folyamatot. Került belőle  a tésztába is, meg a töltelékbe is. Kelt tésztába szoktam krumplit tenni, csakis jót tesz vele, de töltelékbe nem tettem még. Kíváncsi voltam, milyen lesz, de semmi különös nem történt vele, észre sem vevődött benne a krumpli.
S ha már fánkot csavartam, miért ne csavarhatnék sós sütit is:-) Így elkészíteni is izgalmas volt, meg kiszámolni is, hogy aztán jusson is, meg maradjon is másnapra iskolába, munkába.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 nagyobb főtt krumpli
• 25 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1,5 dl aludttej
• 3 tojássárga

Töltelék:

• 1 nagyobb főtt krumpli
• 15 dkg reszelt sajt
• 3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál csípős Piros Arany
• 1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom

A tetejére:

• 1 tojás
• szezámmag

Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, s hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a reszelt krumplit, tojások sárgáját, élesztős tejet, s annyi aludttejjel megdagasztottam, hogy közepes keménységű tésztát kapjak.
Letakarva kelni hagytam.
Közben elkészítettem a tölteléket: a hozzávalókat összekevertem. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy kenhető masszát kapjak.
Mikor a tészta megkelt, két részre osztottam (mert egyszerre nem fért volna el a deszkán). Felét kinyújtottam téglalap alakúra, fél ujjnyi vastagra. A szélére kentem a töltelékből úgy másfél ujjnyi vastagon, majd felsodortam a tésztát addig, míg a tölteléket befedte. Késsel levágtam a megtöltött csíkot, s akkora darabokra vágtam, hogy kettéhajtva még egyet csavarhassak rajta. Én egy csíkot kettévágtam.
Tepsibe helyeztem a csavarokat nem túl közel egymáshoz. Hagytam még kelni negyed órányit, majd lekentem tojással, szezámmaggal szórtam.
Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
A sütiket pirosra sütöttem.
Míg sült az első adag, a tészta második felét is elkészítettem.

Itt-ott kifolyt belőle a töltelék, a sajt kikíváncsiskodott. De senki sem bánta, legalábbis az egyes darabok eltüntetési gyorsasága ezt mutatta.

Kekszes kapucsínós szelet

Ilyenkor, tavaszt várva, gyakrabban tör rám a vágy valami nassolni valóra. Én a tavaszi vitaminhiányra fogom. Mert hiába a mindennapi alma, meg ilyen -olyan saláta, lassan kiürülnek a friss zöldséggel-gyümölccsel bejuttatott készletek. Úgy belapátolnék már egy tál cukros-tejfölös fejes salátát, elmajszolnék már egy-két kertben érő epret, jó húsos paradicsomot, szintén házit! De amíg erre várok, sütivel csillapítom ehetnékemet:-)
Ez a gyors és finom édesség is ilyen tűzoltásnak készült. Délután Hédivel egy-kettőre összekavartuk, tepsibe tessékeltük, csokival tetéztük, s hamarosan ehettük is.

Hozzávalók:

• 2 dl tej
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 4 evőkanál kapucsínópor
• fél üvegcse rumaroma
• 50 dkg darált keksz
• 16 dkg tejcsoki + 6 dkg fehér csoki + 4 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A tejet, cukrot, margarint, kapucsínóport, rumaromát tálba tettem. Kis láng fölött addig kavartam, míg a margarin felolvadt. Ekkor belekevertem a kekszet, vajjal kikent tepsibe nyomkodtam-simítottam.

Gőz fölött felolvasztottam a tejcsokit 2 dkg vajjal, a kekszmassza tetejére kentem. Ezt követően a fehér csokit is felolvasztottam a másik 2 dkg vajjal, s a tejcsokira csorgattam.

Szívesebben használok étcsokit sütik bevonására. Legutóbbi beszerző körutunkon csak tejcsoki volt a szokásos fajtából, így azt vettem. Nem is olvadt olyan szép simára, kemény és kissé darabos lett. Elég nehéz volt elkenni, s a fehér csoki sem tudott úgy belesüllyedni, ahogy terveztem. De azért is megettük:-)

(Recept forrása.)

Már készítettem ilyet, de akkor nem sikerült lefotóznom. Fiacskám meghiúsította:-) Úgy volt, hogy hazakerülvén a munkából, a tepsiben már csak egy csíkocskát találtam a sütiből. Szabtam belőle négy elfogadható szeletet, tányérra rendeztem, s elkezdtem keresni a fényképezőgépet. Hol lett volna, a számítógép mellett. Én hagytam ott. Mire visszaértem vele, Gergő megdézsmálta a fotómodelleket:-) Most jobban igyekeztem.

Azóta már többször készült. Amikor gyorsan kell finomat. Itt másfél adagból, kapucsínó helyett egy evőkanál instant kávéval, 20 dkg étcsokival a tetején.

Lekváros-grízkrémes piskóta

Gyerekkoromban nem igazán kedveltem a mézes krémest, azt a sütit, amelyik 4 mézes lapból áll, középen lekvárral, alul-felül grízes krémmel. Talán ezért szenvedtek hátrányt a grízes krémmel készült sütik. Persze azóta már magam is megsütöttem az "azt-hittem-nem-szeretem" sütit, s rájöttem, nincs ezzel semmi baj. Aztán másféle formában is próbálkoztam a grízes krémmel, például kakaós piskótával . Annak nagy sikere lett, itt a blogon is, óriási örömömre többen is megsütötték. Elsőként Csilla, aztán Barbi, és Marika is.
Nem rég egy újabb grízkrémes álmom valósítottam meg. Sima piskóta közé került a krém, lekvárrétegek közé. Így is finom volt:-)

Hozzávalók:

• 8 tojásból nagy tepsiben sütött piskóta
• 5 evőkanál gríz
• 5 dl tej
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 18 dkg cukor
• 1-1,5 üveg savanykás lekvár (pl. ribizli)
• porcukor a tetejére

A piskótát megsütöttem, hagytam kihűlni.

A grízből (nem mértem púpos kanállal), tejből, vaníliából sűrű tejbegrízt főztem. Hagytam kihűlni, közben megkavargattam néhányszor.

A puha margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a tejbegrízt. Habosra kevertem.

A piskótát vízszintesen kettévágtam. Mindkét vágott felét megkentem lekvárral. Nekem nem volt elég egy üveg lekvár, a puha piskóta elég sokat beszívott magába.

Az alsó lekváros lapra kentem a krémet, ráborítottam a másik lekváros lapot, lekváros felével a krém fele.

Tetejét porcukorral szórtam.

A piskótát sütőporral szoktam készíteni, bár állítólag mindenféle segédeszköz nélkül fel kéne nőnie. Én nem kockáztatok. Ezúttal a kezem ügyében volt a szódabikarbóna, s abból tettem bele. Inkább léptem volna hármat a sütőporért. Nem lett rossz a piskóta, de kicsit az íze is más, és enyhén szürkés színe lett. Olyan piszkos hatású. Pedig házi tojásból készült. Vagy más oka lehet az egésznek? Egyébként ugyanúgy készült, mint mindig...

Van még néhány grízkrémes ötletem, szép sorjában majd megvalósítom őket.

Csavart fánk és házi krémtúró Csillától

A múlt heti pihenőnap alkalmából tartottam egy "Csillás" napot:-)
Szinte minden receptjét szívesen elkészíteném, de úgy két hete a szilvalekváros csavart fánk levett a lábamról. Csak az alkalomra vártam, hogy elkészíthessem. Vagyis inkább időre. Mert öt után nem áll neki az ember fánkot sütni, legalábbis én nem. A hosszú hétvége aztán kapóra jött. Meg az is, hogy Nővéreméket vártuk, de az ítéletidő miatt csak szombaton tudtak útra kelni. Azért maradt nekik is kóstoló a fánkból, meg aztán Nővérem kérésére sütöttem nekik kapros-túrós lepényt.
Csilla fánkjai olyan szépek lettek... az enyémek kevésbé, szét akartak esni. De finom volt, még másnap is. A hozzávalókat, szép fotókat, elkészítés módját segítséget nyújtó videóval együtt keressétek Csillánál! (Én mindössze annyit változtattam a recepten, hogy csak 20 dkg cukrot tettem a tésztába.)

A házi krémtúró is szerelem volt első látásra. Hát még első kóstolásra:-) Ez is aznap készült, kis izgalommal fűszerezve. Ugyanis valami okból a tojássárga összekapódott főzés közben. Nem lett folyékony, de kissé túrós, darabos állagú. Aztán nem hagytam veszendőbe menni, összeturmixoltam a túróval, s másnapig hűtőben dermesztve teljesen jó állaga lett. Mindenkinek ízlett! S hogy azért se tartsak be mindent szó szerint, a mazsola mellé aszalt sárgabarack is került bele:-) Receptért látogassatok el Csillához!

Ugyancsak aznap diós kenyeret sütöttem, ennek ötlete is Csillától származik. Bár nem fotóztam le, így nem tudom megmutatni. No meg kenyérsütőben sült.

Ha már emlegettem a kenyérsütőt, elmesélem, hogy zajlanak a délutánjaim:-) Hazajövök farkaséhesen, így előbb ebédelek. Öt óra, de nem számít. A második kávét is megiszom, így lesz energiám este leülni a számítógép elé is. De előfordul, hogy mégsem.  Meg aztán hogy ne lenne, amikor a gépek dolgoznak helyettem:-) Mert ezután munkába állítom a mosógépet, kipakolom, majd be a mosogatógépet, aztán a kenyérsütő is előkerül. Habár ez nem napi rendszerességgel. Akkor nekifogok vacsorát készíteni, esetleg másnapra ebédet a gyerekeknek, vagy éppen sütök valamit, közben újabb nagy adag mosatlant gyártok. A vacsora rendszerint későn, 8-9 között készül el, ami nem éppen előnyös. De legalább eltelik egy kis idő az ebédet követően... 

Csak egyet sajnálok: hogy nincs vasalógépem:-)

S míg el nem felejtem: Csilla, köszönöm szépen a recepteket! Nem okoztak csalódást, sőt, visszatérők lesznek!

Cseh süti

Gyerekkorunknak voltak meghatározó sütii. Amiket újra és újra megsütött Anyukám, ünnepekre vagy hétvégére. Aztán elmaradtak, felváltották az újabb receptek. Ez is ilyen volt. Bár én soha nem sütöttem, s idejét sem tudom, mikor ettem utoljára, mégis fel tudom idézni az ízét.
Ezen a hétvégén nálunk voltak Nővéremék, így 3 napon keresztül sütöttem-főztem kedvemre. Mára ezt a sütit terveztem, hogy gy kicsit nosztalgiázhassunk. Kézen-közön sütöttük, ki keverte a sárgáját, ki verte a habot, ezért lett olyan finom:-)

Hozzávalók:
A laphoz:

• 6 tojás
• 1 csipet só
• 14 dkg cukor
• 14 dkg darált dió
• 3 evőkanál liszt
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 3 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 1 csomag vaníliás cukor
• 18 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 5 evőkanál darált dió

A mázhoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 dkg vaj

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét a csipet sóval és fele cukorral kemény habbá vertem. A sárgákat a többi cukorral és a sütőporral világosra kavartam. A habot a sárgához borítottam. A lisztet és diót elvegyítettem, kanalanként a habos-sárgás keverékhez kavargattam. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. (Tepsi mérete: 28×34 cm.)

A krémhez előbb megfőztem a pépet: a közepesen púpos evőkanállal mért lisztet és kávét előbb kevés tejjel kevertem el, hozzáadtam a vaníliás cukrot is. Majd fokozatosan a többi tejet is hozzáadva simára kevertem. Állandóan kevergetve sűrűre főztem.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A puha margarint a cukorral elkevertem, majd apránként hozzáadtam a pépet. Habosra kavartam. Végül hozzákevertem a diót is.

A kihűlt lapra kentem.

A csokit gőz fölött felolvasztottam a vajjal. Kicsit kevergettem, hogy ne legyen forró. A krém tetejére öntöttem, s hosszú pengéjű késsel elsimítottam.

Éppen addig vártunk, hogy a csoki megdermedjen, s már ettük is.

Gyorsan fogyott, az utolsó szeleteket sikerült lefotóznom. 

Az Anyukám füzetéből kiírt recepten változtattam kicsit. Annyit, hogy a krémhez lisztes pépet főztem, mert csak a margarin, cukor, dió és kávé kellett volna bele. De úgy túl nehéz számomra a krém. Így megfelelt az ízlésemnek:-)

Hagymás-szalonnás pogácsa

Vettem ki egy kis szabadságot a blogon, így az elmúlt több mint egy hétben nem írtam, nem látogattam kedvenc blogjaimat. Tegnapelőtt a keserűség ide hajtott, így mégiscsak jelent valamit ez a blog számomra:-) (Meg is érte kiönteni a szívem, sok vigasztaló szót kaptam, köszönöm szépen Nektek őket!)
A konyhában mindeközben nem tétlenkedtem, így tetemes közzétenni való gyűlt össze. Habár sosem tudom tartani a blogon a lépést a konyhai ténykedésekkel.
Ez a pogácsa a múlt héten sült. Szoktam sütni hagymás-szalonnás kenyeret (gépben), egyik kedvenc. Innen jött az ötlet, hogy pogácsához is illene ilyen ízesítés. Nem tévedtem!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg zsír
• 2 teáskanál só
• 2 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 nagy fej hagyma
• 15 dkg-nyi kolozsvári szalonna
• 2 tojás
• tejföl
• 1 tojássárga + 1 evőkanál tej lekenni

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, a zsírból elvettem egy evőkanálnyit, a sóból is tettem hozzá, s puhára pároltam.

A húsos szalonnát apróra vágtam, kevés zsíron kisütöttem.

A tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, hozzáadtam a puha zsírt, elmorzsoltam. Hozzáadtam a langyosra hűlt hagymát és szalonnadarabkákat, elvegyítettem. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, összegyúrtam. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta, dagasztható legyen. Nekem 1 evőkanálnyi kellett hozzá.

Megdagasztottam a tésztát, letakarva kelni hagytam.

Enyhén lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, tetejét éles késsel bevagdostam. Közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe rakosgattam.

A tojássárgát elkevertem a tejjel, lekentem a pogácsákat. 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Kissé tömör, nem az a pihe-puha tésztájú pogácsa lett. De mindenkinek ízlett, s bár sok lett belőle, miután kóstolgattuk s mindenkit -magamat is beleértve- felpakoltam belőle, nem is maradt. 

Csokikrém

Egy kis boldogsághormon... Most nagyon szükségem volna rá. De nem dobott fel, marad a szomorúsággal vegyes tanácstalanság. Hétfőig döntenem kell. Hogy miről, a másik blogon írtam róla. Muszáj volt kiírni magamból... Apró-cseprő ügy, de nekünk most ez a legnagyobb.
Gergőt akartam vigasztalni vele, meg magamat. Kavargattuk kézen-közön, aztán vacsora után az asztal közepére raktam, s nekiálltunk. Legjobban Leányzó örült neki, aki nem igazán érti, miért vagyok ilyen gondterhelt. Na, fel a fejjel, most is lesz valahogy! Nocsak, hatni kezd a csoki:-)

Hozzávalók:

• 3 egész tojás
• 10 dkg cukor
• 10-10 dkg ét- és tejcsokoládé
• 3 evőkanál főtt kávé
• 4 dl tejszín
• 1 evőkanál porcukor
• kevés csoki a tetejére

Így készült:

A tojásokat a cukorral elkevertem, majd gőz fölött addig kevergettem, míg alaposan besűrűsödött. 

Ekkor levettem a gőzről, a feltördelt csokikat felolvasztottam benne, a kávét is belekevertem. 

Hagytam hűlni, közben időnként megkavargattam.

A tejszínt felvertem. Nagyobb részét a csokis krémhez kevertem. A többiben elkevertem a porcukrot.

A csokikrémet tálba borítottam, a tetejére kanalaztam a maradék tejszínt, beszórtam csokidarabkákkal.

Majd kanalaztuk is.

Nekem túl édes volt, de a többieknek nem. Élvezettel kanalazták a puha, selymes krémet. 

Sajtos keksz

Valami sósat akartam rágcsálni:-)

Hozzávalók:

• 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 30 dkg fehér búzaliszt
• 1 teáskanál só
• 20 dkg zsír
• 20 dkg ömlesztett sajt
• 3 tojássárgája
• tejföl szükség szerint
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A liszteket elvegyítettem a sóval. Hozzáadtam a zsírt, sajtot, tojások sárgáját. Összegyúrtam annyi tejföllel (1-2 evőkanálnyi), hogy összeálljon, de kemény maradjon a tészta. 

1-2 órát pihentettem a tésztát.

Deszkán kb. fél cm vastagra nyújtottam. Reszelt sajtot szórtam a tetejére, a nyújtófával rálapítottam, hogy majd ne hulljon le.

Derelyemetszővel négyzetekre vágtam. Tepsibe rakosgattam, közel egymáshoz, mivel nem fognak nőni. 180 fokon pirosra sütöttem őket.

Tegnap kicsit szószátyár voltam, most ellenkezőleg:-)

Blogkóstoló 7.: Karácsonyi isler

Tudom, tudom, húsvét közeledik, de hát ezen a néven találtam a sütit, nem akartam még a nevét is megváltoztatni (a receptet is csak ici-picit, de tényleg).
Azt is tudom, hogy határidőn túl teszem közzé a receptet, hisz az tegnap lejárt. Mentegetőzzek? Az úgy volt, hogy hétvégére terveztem valami blogkóstolósat sütni, de rátalálván a krumplis tésztájú tortára, kiverte a fejemből az előző tervet. Na jó, akkor majd hét elején. Akkor meg az internet szólt közbe, úgy döntött, most nem tart velem. Szegény szerelő srác, este 7-kor is ott vacakolt vele, aztán ma visszajött újra, s úgy tűnik, minden rendben. Recept kikeresve, megsütve, ujjammal együtt, fotózva, közzétételre készen.
A legújabb Blogkóstoló háziasszonya Viki. Ő Juditot sorsolta nekem, a Kincsesbarlang blog tulajdonosát. Sok reformfinomságot rejt ez a "barlang". Jó volt belemélyedni, ha rövid idő erejéig is, egy egész más sütés-főzési stílusba, mint amit én "művelek". Kíváncsi is voltam a végeredményre, leginkább a fogadtatásra. Gergő volt az első tesztelő, még úgy, csoki és lekvár nélkül, s ízlett neki a karácsonyi isler. Aztán mindenkinek.

Hozzávalók:

• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg vaj (nekem margarinnal vegyesen, nem volt annyi vaj itthon)
• csipet só
• 4-5 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
• fél üveg lekvár
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A lisztet, sót, puha vajat és mézet, fűszerkeveréket összegyúrtam. Nekem kicsit lágy lett, még gyúrtam bele 2 evőkanál lisztet.

1-2 órát pihentettem, közben készült a vacsora.

A tésztát kinyújtottam, korongokat szaggattam belőle. 190 fokon sütöttem, figyelve, mert hamar sül. 

Mikor kihűlt, lekvárral kettesével összeragasztottam. Málnalekvárt használtam.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, a sütiket belemártottam.

Judit 30 dkg lisztből sütötte, én többet szerettem volna sütni. Fél adaggal növeltem a mennyiséget, azt fehér liszt formájában. Ez már nem teljesen reform, de kezdetnek megtette:-)

Cukor egyáltalán nincs benne, csak a méz. Mégsem hiányzik belőle.

Az oldala meg csupasz maradt. Csak a tetejét mártogattam bele a forró csokiba, s már nagyon túl akartam lenni rajta, meg is elégedtem vele így, ahogy van. 

Mindent összegezve: finom süti lett, bár holnapra gondolom még élvezhetőbb lesz, ha átpuhul. Judit, köszönöm a receptet, s a bepillantást egy reformkonyhába!

Habos kávétorta

Az eredeti neve egyszerű kávétorta, de én nem tartom annyira egyszerűnek. Legalábbis az összetevőit illetően.
Most erőt vettem magamon. Igyekeztem betartani a recept minden betűjét. Amennyiben eltértem, azt a szükség diktálta vagy az ésszerűség. Nem volt mandulám, ezért diót használtam. A 3 evőkanál instant kávét egyre csökkentettem, mivel gyerekek is ettek belőle. No és még egyet be kell vallanom: a habba csempésztem egy kis kapucsínót. Jó íze lett tőle:-)

Hozzávalók:

• 5 dkg margarin
• 15 dkg étcsokoládé
• 1 evőkanál instant kávé
• 20 dkg főtt, reszelt krumpli
• 4 tojás
• csipet só
• 18 dkg cukor
• 10 dkg darált dió
• 6 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor

A tetejére:

• 4 dl tejszín
• 2 evőkanál cukor
• 3 teáskanál kapucsínópor
• habfixáló
• 1 teáskanál kakaó

Így készült:

Előbb a krumplit főztem meg. Megpucoltam, kimértem 20 dkg-ot.

A margarint, csokit, kávét gőz fölött összeolvasztottam.

A tojássárgákat a cukorral elkevertem. Összekevertem a csokis masszával. Belereszeltem a krumplit, hozzáadtam a darált diót, lisztet, sütőport, összekevertem. 

A tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, a masszához kevertem.

Kikent formába simítottam. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. 

Mikor kihűlt, a tejszínt a cukorral és kapucsínóporral felvertem. Habfixálót is tettem bele, mert nem akart jó keményre verődni. A habból a tortalap tetejére szorosan egymás mellé halmokat nyomtam. Kakaóporral szórtam be.

Kíváncsi voltam, milyen lesz a krumplis tészta tortalapnak. Egyáltalán nem érzett rajta, a kávé és dió viszont igen. Kellemesen harapható, puha, szaftos lett a tészta. Gondoltam rá, hogy kettévágom a lapot és lekvárt kenek bele, hogy ne legyen száraz. D ezúttal jól tettem, hogy követtem a receptet. 

(Recept forrása: Blikk Nők Konyha, IV. évf. 6. szám)

Hagymatea

Úgy az oviban, mint az iskolában nagyon sok a beteg gyerkőc. Inkább múlt időben mondanám, mert a héten már szépen megugrott a létszám. No és nem is lenne igazi, ha az én gyerkőceim megúsznák. Szerencsére nem volt vészes az egész, se láz, se orrfolyás, csak makacs köhögés. Az is Leányzónál, Fiacskám egyelőre kemény gyerek. Gyógyszerekhez akkor nyúlok, ha Doktor néni felírja vagy javasolja, így házi szerekkel próbáltam kúrálni. Többek között hagymateával. Anyukámtól tanultam az elkészítését. Gyerekkorunkban mi is részesültünk belőle, s szerettük. Nem úgy Leányzóm. Nem volt elragadtatva tőle, de itta, itta. Hogy használt-e? Még mindig köhécsel, lassan egy hete, de már közel sem annyit. De a gyógyszertári köptetőkkel sem volt jobb tapasztalatom.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 l víz + 1 dl
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz

Így készült:

A hagymát megpucoltam, s néhányszor bevágva 1 l vízben feltettem főni. A forrástól számítva kis lángon 25-30 percig főztem, fedő alatt.

Közben a cukrot karamellizáltam. Mikor már az összes felolvadt, 1 dl vízzel felöntöttem, s addig főztem, míg feloldódott a cukor. 

A kész hagymafőzetet leszűrtem, s a karamellhez öntöttem.

Anyukám nem tett mézet bele, de én még belekavartam abból is egy evőkanállal, hogy hatékonyabb legyen.

Szerintem jó íze van, a karamell érezhető benne legjobban, bár utóízként ott a főtt hagyma is. Ráadásul jó édes lett, Hédikém pedig meglehetősen édesszájú. Most mégis húzta az orrát...

A cukrot így szoktam karamellizálni: egy evőkanálnyi vizet adok hozzá, ne locsogjon, csak éppen átnedvesítse. Időnként megkeverem, s mikor már az egész folyékony, nem darabos, de még szép világos (ha sötét, keserű lesz), felöntöm vízzel, s főzöm, míg feloldódik az egész. Így egyenletesebben pirul, mint víz nélkül. 

Mogyorós brownie

Másik tegnapi süti. Persze már írmagja sincs:-)
Mikor itt volt a Húgom, brownie-val  (is) akartam kedveskedni neki. Az is mogyorós volt, de akkor nem is foglalkoztam a fotózással, meg aztán bent is felejtettük szépen a sütőben, s kiszáradt. Megettük, nem volt úgy sem rossz, csak éppen nem a megszokott állaga volt. Arra sem emlékszem, hogyan készült pontosan. Így egy másik receptet kerestem, egy klasszikusat, amit aztán felturbóztam mogyorókrémmel, meg mogyoróval, tejcsokival. Figyeltem rá, ki ne száradjon megint. Kicsit vékonyka lett, de nagyon finom.

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 3 evőkanál mogyorókrém
• 5 dkg kakaó
• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• nagy csipet só
• 10 dkg tejcsokoládé
• maréknyi mogyoró

Így készült:

A vajat megolvasztottam. Hozzákevertem a mogyorókrémet és a kakaót. Majd a cukrot, egyenként a tojásokat, végül a sót és lisztet. Simára kevertem, papírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 

A csokit és a mogyorót durva darabokra vágtam, a massza tetejére szórtam.

170 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem.

25×32 cm-es tepsiben sütöttem, de kisebben kellett volna. Ami meg nekem van ennél kisebb, az nagyon pici. Nagy tepsim van 3-4, meg pici néhány. Be kell már szereznem egy köztes állapotút. Amúgy nem hiányzik, mert mindig nagy adagokat sütök.

Banános-almás koszorú

Még mindig alma:-) Bár ebben nem az alma a főszereplő, inkább a süti szaftossága köszönhető neki. A banán íze és illata uralja inkább. Puha, finom süti lett. Hogy mennyire? Brownie-t is sütöttünk ma (erről majd a későbbiekben, remélem, nem egy hét múlva), de jobban fogy a banános. Azt hiszem, ez sokat elárul:-)

Hozzávalók:

• 22 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 22 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet őrölt gyömbér
• 2 közepes banán 
• 2 közepes alma
• 5-5 dkg tej- és fehér csoki + 2 evőkanál olaj díszíteni 

Így készült:

A puha margarint a cukorral elvertem. Hozzáadtam a tojásokat, egyneművé kevertem. A lisztet elvegyítettem a sütőporral, a masszához kevertem a gyömbérrel együtt. A banánt villával darabosra törtem, az almákat megpucoltam, lereszeltem. A gyümölcsöket a masszához kevertem.

A koszorúformát kikentem, belesimítottam a masszát.

175 fokon tűpróbáig sütöttem. Nekem ez 35 perc volt.

Mikor kihűlt, tányérra borítottam.

A kétféle csokit külön-külön felolvasztottam 1-1 evőkanál olajjal. Kivágott sarkú zacskóból becsorgattam a tetejét.

Valahol ezt is olvastam, ma teszteltem, s nagyon jó ötletnek bizonyult: a zacskó sarkán pici lyukat vágtam, majd egy csészébe téve beleigazgattam az alját, a zacsi többi részét lehúztam a csésze külsejére. Így könnyen bele lehetett tölteni az olvadt csokit, nem csöpögött mellé. Csak kiemeltem, összefogtam, s már csak a máz forrósága okozott gondot:-)

Krumplis palacsinta

Nem találjátok ki, mit sütöttem a hétvégére:-) Elárulom: almás sütit:-)
De ez még várat magára. Most a Kati, azaz Makacska játékára  szánt receptre szánok időt. Már közel két hete sült, azóta halogatom.
A játék kétféle feladatot tartalmaz. Az egyik egy irodalmi műben olvasott és elkészített étel receptje volna, a másik egy általunk kedvelt tea ismertetője. Bár naponta teázunk, így ez a feladat is testhezálló lenne, mégis az első mellett döntöttem. Amint elolvastam a játékkiírást, fel is ötlött bennem Kárász Nelli krumplis palacsintája, melyet a váratlanul betoppanó Takaró Sanyinak és öccsének sütött az éppen megfőtt krumpliból. Mivel addig nem hallottam krumplis palacsintáról, kíváncsi voltam, milyen lehet. Anyósomtól kaptam egy receptet, annak alapján készítettem el. Bár Nellié más volt, mert a regényből annyit megtudni, hogy a főtt krumplit zsírral és tojással gyúrja össze. Hogy még mi került bele, az nem derült ki.
Az én krumplis palacsintám ilyen lett:

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 3 tojás
•  kb. 4 dl tej
• 6 közepes főtt krumpli
• só 
• olaj a sütéshez 

Így készült:
A krumplit héjában megfőztem. Megpucoltam, hűlni hagytam.
A lisztből, tojásból, nagy csipet sóból palacsintatésztát kevertem. A tejet nem mértem, annyit öntöttem hozzá, hogy a szokásos sűrűségű tésztát kapjam.
Belereszeltem a krumplit. Így sűrűbb lett a tészta, de nem hígítottam tovább, mert vastagabb, kiadósabb palacsintának képzeltem el.
Mokkáskanálnyi olajat öntöttem a serpenyőbe, s a szokásosnál kisebb és vastagabb palacsintákat sütöttem belőle. Aztán megpróbálkoztam olaj nélkül, s mivel nem ragadt le, a többit úgy sütöttem.
Azon melegében, fokhagymás-borsos tejföllel ettük.

Jó lenne tudni, milyen is lehetett Nelli krumplis palacsintája... Mifelénk nem sütötték, azért ismeretlen számomra.
Röviden a regényről:
Németh László Iszony című regényéről van szó. Középiskolában tanultunk róla, de örülök, hogy akkor nem álltam neki kiolvasni. Élettapasztalat kell a megértéséhez. Kedvenc irodalom Tanárnőm mondta, hogy a jó irodalmi mű ismérve, ha bele tudjuk élni magunkat a hős helyzetébe. Na, ez olyan.
Nelli szemszögéből éljük át az eseményeket. Egy táncmulatságon megismerkedik Takaró Sanyival, aki tolakodó módon részesévé válik Nelli életének. Bár idegenkedik tőle, Édesapja halála belehajszolja a házasságba. Iszonyodik férjétől, aki nem hajlandó ezt észrevenni. Próbál menekülni előle, de a megváltást számára egy szándéktalan tett okozza: egy alkalommal betegségből éppen felgyógyuló férje közeledése ellen tiltakozva párnát szorít rá. Sanyi meghal. Nem tudni, hogy a betegség következménye, vagy Nelli okozta a halálát, de én szorítottam a főhősnek, hogy ne kelljen bűnhődnie. Nem kellett. Hacsak nem bűnhődés egész, további élete. Kislánya ugyanis, akivel anyai rokonaihoz költözik, ízig-vérig apjára hasonlít.
Érdeklődéssel olvastam a könyvet, s csodálkoztam közben, hogy az író férfi létére hogy láthat bele ilyen mélységekben a női lélekbe...

Csokis-gesztenyés szelet

Még az ünnepekre vásároltam gesztenyét, de végül nem használtam el. Egyet kivettem, hogy majd csak készítek belőle valamit. Hát készítettem:-) Nem kerestem receptet hozzá, csak úgy alkottam. Ez lett belőle:

Hozzávalók:

• 6 tojásból kakaós piskóta
• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 25 dkg gesztenye
• 10 dkg étcsokoládé
• 25-30 db szögletes keksz (pl. Petit Beurre)

Így készült:

Elkészítettem és megsütöttem a piskótát egy 28×32 cm-es tepsiben.

A pudingporokat elkevertem  a tejben és sűrűre főztem. Időnként megkavarva hűlni hagytam.

A margarint a cukorral kikavartam. Kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. A krémet elfeleztem.

Feléhez hozzáadtam a kiolvadt gesztenyepürét. A piskótára kentem, beborítottam keksszel.

A csokit gőz fölött felolvasztottam. Hagytam kicsit hűlni, aztán a krém másik feléhez kevertem. A kekszrétegre kentem. A krém tetejét villával becsíkoztam.

Másnapra a keksz átpuhult, s lehetett szeletelni. 

Az azért túlzás, hogy állandóan sütök, de hetente legalább kétszer beizzítom a sütőt. Vagy már ez is túlzás? Nem is ez a gondom, mert szeretem csinálni. Inkább az, hogy időnként nem nézek ki előre receptet, bár tudom, hogy sütni fogok, aztán jön a fejtörés, kamra, hűtő tartalmának számbavétele, receptkeresés, hogy akkor most mit is süssek. Ilyenkor szoktam csak úgy sütni valamit, a fellelt alapanyagokból. Lehet, van benne egy kis tudatosság is, mert sokkal izgalmasabb egy kitalált receptet elkészíteni, ugyanis nem tudom, milyen lesz a végeredmény. Ugyanakkor dühös is vagyok magamra, mert sok időt elpazarlok receptkeresésre és fejtörésre. Pedig tele van a számítógép elmentett receptekkel, tele a konyhaszekrény erre szánt polca receptes könyvekkel, az újságtartóból folynak ki a magazinok, több füzetet teleírtam érdekesnek talált receptekkel. Jó lenne már ezekből is sütni, ha beszereztem őket. Meg Anyukám receptes füzetét összeállítani itt, képekkel ellátva. No majd szép sorjába...