Annak idején még Györgyi muszakája csábított el, el is készítettem. Nagy sikere volt, mégis mellőzve lett azóta, de a napokban Fiam emlegette, így én is megkívántam, hát újra elkészült. Nem teljesen ugyanúgy, nem hazudtolhatom meg önmagam! :-) Nem eszközöltem ugyan nagy változtatásokat rajta, de szerintem ez is olyan étel, hogy ahány ház, annyi recept. Csak abból gondolom, mert számos különböző recepttel találkoztam már. Nem tudom, melyik milyen, de hogy ez nagyon finom, az biztos. A gyerekek nyelték padlizsánostul, ami amúgy nem a szívük csücske. Nekem annál inkább.
- 8-10 közepes krumpli
- 2 kisebb padlizsán
- 1 nagyobb fej hagyma
- kevés olaj
- 60 dkg darált hús
- só, bors
- 1-2 gerezd fokhagyma
- oregánó, bazsalikom, kakukkfű
- 2 babérlevél
- csili
- 1 kis üveg sűrített paradicsom
- 1 dl víz (vörösbor)
A besamelmártáshoz:
- 1 evőkanál liszt
- 5 dkg vaj
- 2,5 dl tej
- 5 dkg reszelt sajt
- csipet só
- fehér bors, szerecsendió
- + 10 dkg reszelt sajt a tetejére (fele füstölt)
Így készült:
A krumplit héjában megfőztem, leszűrtem, megpucoltam.
A padlizsánt megpucoltam, felszeleteltem, úgy fél centis szeletekre. Száraz serpenyőben megsütöttem őket. Nem pirítottam, csak addig hagytam, míg puha lett.
A hagymát apróra vágtam, kevés olajon megpároltam. Hozzáadtam a húst, sót, borsot, s morzsásra pároltam. Közben belekerültek a zöldfűszerek, nagy csipettel tettem mindegyikből. A fokhagymát is belenyomtam, a babérlevelet, a csilit is beledobtam. Mi szeretjük, ha csíp, de azért nem vittem túlzásba. Végül belekerült a sűrített paradicsom s vörösbor helyett 1 deci víz.
A mártáshoz a vajon a lisztet kicsit megpirítottam, majd felöntöttem a tejjel s besűrítettem. Fűszereztem, 1-1 csipetnyi szerecsendióval és fehér borssal, sóval, s mikor kész lett, belekevertem a reszelt sajtot.
Tálba rétegezni kezdtem: felkarikázott főtt krumpli, darált hús, padlizsánkarikák, megint krumpli, hús, padlizsán, erre a besamelmártás, amit megszórtam reszelt sajttal.
Előmelegített sütőbe tettem, s addig hagytam ott, míg a teteje szépen megpirult.
Melegen nem lehetett szeletelni, csúsztak szét a rétegek. Az ebéd utáni maradékot hagytam hűlni, abból próbáltam szebb szeletet vágni. Próbáltam, mondom. Annyira nem szép, de tényleg nagyon finom.
Az első próbálkozáskor Férjem sokallta a mártást rajta, így ezúttal fele mennyiséget készítettem, így már nem volt rá panasz.
Györgyi, köszönöm a receptet a család nevében is, megtartjuk! :-)
Finom lehetett, guszta szeleteket vágtál belőle :-) Én is készítettem egyszer, fent is van a blogomon. Van amiben különbözik a tiédtől, van amiben hasonló :-) ahogy írod, ahány ház, annyi szokás.... de ami biztos, mindegyik finom!
VálaszTörlésKöszönöm, Katalin! Nekünk nagyon ízlett, biztosan többször fog készülni. Azért megnézem a Te muszakádat is, kíváncsi vagyok, nálatok hogyan készült! :-)
Törlés