Gyerekkorunkban viszonylag gyakran készült, én annál ritkábban főzöm meg. Szerintem nem egy, hanem több év is eltelt már, hogy utoljára készült. Boltban voltunk vásárolni, s Leányzó ötlete volt, hogy törtpaszulylevest főzzünk. (Majd jön a magyarázat is hozzá!) Kapva kaptam az ötleten, s vettünk is egy csomag fehér babot. Néhány nap múlva el is készült.
Régen megszokott étel volt, ugyanis faluhelyen a kukorica -vagy ahogy mifelénk nevezték, málé- között bőven termett paszuly, azaz bab. Kicsit hosszabb főzés kell neki, de elvan magában, csak a végén kell összetörni s elkészíteni a rávalót. Így egy viszonylag gyors étel készül a mezőn megfáradt ember asztalára, s kemencében sült házi kenyérrel igencsak laktatós tud lenni. Mi mindig is szerettük, a gyerekeim kevésbé. Annál inkább a levesét. Igen jóízű, könnyű leveske. Ez úgy készül, hogy jó bő vízben kell megfőzni a babot, a leve nagy részét aztán leönteni, s kerül bele kevés paprikás hagyma, ami amúgy is készül a törtpaszuly tetejére, egy merőkanálnyi a puha paszulyból, meg petrezselyemzöld, s maréknyi levestészta. S mindjárt egy kalap alatt megvan mindkét fogás. Sajnos a levesről nem készült fotó- de majd pótolom. Lehet, évek múlva? :-)
- fél kg fehér bab
- só
- 3 közepes krumpli
- kevés bors
- 1 gerezd fokhagyma
A tetejére:
- 1 evőkanál zsír
- fél dl olaj
- 3-4 nagy fej hagyma
- só
- pirospaprika
Így készül:
A babot előző este beáztatjuk. Úgy tanultam, hogy így hamarabb megfő.
Másnap 2 liternyi vízben feltesszük főni. Sózzuk. Mikor már puha, beletesszük a megpucolt, negyedelt krumplit. Mikor ez is puha, levesszük a lángról. Leöntjük róla a lét, a babot és krumplit összetörjük. Én krumplitörővel szoktam. Közben visszaöntünk rá annyi lét, hogy főzelék sűrűségű legyen. Kevés borssal és egy gerezd zúzott fokhagymával ízesítjük. Ha nem lett elég sós, még sót is keverünk hozzá.
Míg fő a bab, a hagymát megpucoljuk, apróra kockázzuk s a zsír és olaj keverékén, fedő alatt puhára pároljuk. Közben sózzuk is. A paprika a végén kerül bele, egy teáskanálnyi. Házi paprikakrémet is tettem bele. A sült szalonna is finom rajta, de én legjobban csak így, sok hagymával szeretem.
A maradék leöntött léből a fenti módon levest készíthetünk.
Tarkababból is készülhet, akkor az íze is másabb, a színe meg nem valami bizalomgerjesztő. Szinte mindig fehérbabból készült. A tarka meg levesbe került.
Régi, hagyományos étel. Nem tudom, mennyire volt elterjedt, mifelénk előszeretettel készítették. S gondolom, ma is főzik, főleg faluhelyen.
Biztos nagyon finom, a sok hagyma jó ízt adhat neki! Én ilyet még nem ettem, nem is ismerem, mert nálunk nem volt szokás, és Erdélyben sem kaptunk még ilyet. De nagyon jól néz ki, friss kenyérrel csodás lehet, mert a szárazbab főzeléket amúgy nagyon szeretem :-)
VálaszTörlésÉn nagyon szeretem! Aki szereti a hagyományos ételeket, azoknak ajánlom. Szerintem azok a legfinomabbak. Többnyire egyszerűek és laktatóak, gyakorta még takarékosak is. Mert régen abból főztek, ami a ház körül termett. Ráadásul ez egy húsmentes étel, mi ugyan nem tartjuk a böjtöt, de aki igen, annak jól jön. Amúgy ízben nem hasonlít a babfőzelékhez, ez másképp finom.
TörlésKöszi a válaszodat. Azt hittem babfőzelékféle íze van, ezek szerint nem, de biztos nagyon finom :-)
Törlés