Szóval, terveim között szerepel hetente 1-1 menü összeállítása, ajánlása, hátha másokat megmentek a felesleges fejtöréstől. És nem utolsó sorban magamat is ösztönözzem az előre tervezésre.
Már próbálkoztam vele, hogy előre eltervezem, mit főzzek az elkövetkező 1-2 hétben, de mindig dugába dőlt, mert közbejött 1-1 felhasználásra váró alapanyag, vagy valamilyen idényzöldség-gyümölcs állt a házhoz, vagy ... Szóval úgy döntöttem, felesleges. Legjobban szeretem, mikor a családtagok mondják meg, mit főzzek, de néha nekik is ellentmondok, mert nem ehetünk állandóan mondjuk rántott húst. De többnyire nekem kell törni a fejem, mit is főzzek. Azért valamit mindig kiötlök.
Hússal vagy anélkül? Gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra, ma már azért gyakrabban. A férfinép nem is bánja, főleg Férjem húst hússal enne. Azért hét közben iktatok be húsmentes napokat is.
Elsőként néhányat a kedvenceink közül ajánlok, s mellé természetesen desszertet is, mert sütiből van a legtöbb a blogon, hisz eredetileg sütis blognak indult. Meg nem árt időnként saját kezűleg gondoskodni a tízórairól sem- erre is tudok egy-két ötletet! 😉
Ebédre nálunk mindig jöhet:
( A recept a képek alatti feliratra kattintva érhető el.)
 |
| Húsgombócleves |
 |
| Sajttal-sonkával töltött csirkemell |
 |
| Tarka túrós süti |
 |
| Zöldséges lepénykék |
 |
| Mini pizzák |
 |
| Diós-grízkrémes süti |
Ezt a bejegyzést -nem is tudom, illik-e? - de ajánlom az égiek legújabb angyalának. Nem ismertem Őt személyesen, de gyerekeim által követtem sorsát. Nővére Fiamnak volt osztálytársa, s Leányzómnak iskolatársa -volt. Nagyon megérintett, s nagyon szurkoltam Neki. Jóformán meg sem ismerhette az életet, mert az a rövidke is küszködéssel telt, hogy legyőzze azt a kegyelten kórt. Úgy tűnt, felülkerekedik a betegségen, de nemrég egy agresszívabb formája támadta meg, s tegnap este elveszítette a harcot. Annyira kegyetlen az élet! Ezt senki sem érdemli meg, nemhogy egy tizenéves gyerek... Megsirattam... Azt szokták ilyenkor mondani, nyugodjon békében. Legyen úgy!
Jó ötlet ez a menü összeállítás, amit kitaláltál, de biztosan sok munka is van vele. (Amikor én egy-egy kirándulást posztolok, az is nagyon sok idő, mire kiválogatom a képeket, javítgatom őket, lekicsinyítem, feltöltöm, képaláírásokat és bevezetőt írok róla, stb....)
VálaszTörlésDe tetszik ez az új elgondolásod, ötleteket tudsz adni másoknak, és talán magadnak is, mert biztos találsz olyan ételeket a blogodon, amit már régen készítettél a családnak.
A másik, amiről írtál, nagyon szomorú dolog. Mindig fájó, ha valaki eltávozik a családból, de még ha az ismeretségi körből, akkor is. És ha az illető fiatal, vagy gyerek, akkor még borzasztóbb.... Sok erőt és megnyugvást kívánok a családnak!
Köszönöm, Katalin! Nem tíz perc összeszedni, megírni, az biztos. Nem is leszek sűrűn ilyen ráérős, nyugisabb hétvégeken megpróbálok időt szánni rá.
TörlésAnyaként el sem bírom képzelni, hogy lehet elviselni egy ilyen veszteséget. Ezt szerintem senki sem szeretné megtudni. Sűrűn eszembe jut, kimondhatatlanul sajnálom...