Fehérboros sós rúd

 Még mindig húsvét. A fotókról amúgy is lerí! 😀 Sütöttem egy sóst, két sóst, meg még sonkás-tojásos kalácsot is. Ennyit a nem viszem túlzásban tervről... 

Ezt a sós receptet a nem megszokott hozzávalói hatására mentettem el már korábban egy fb csoportból, aminek Süteményes gyűjtemény a neve. A formázása is megragadott, mindkét fele magvakkal szórt s aztán megcsavart- én ezt a műveletet a nagy sürgésben kihagytam, igazából a végeredményre voltam kíváncsi. A tészta állaga kicsit furcsa volt, de kisülve meglepően finom- olyan igazi roppanós, kekszállagú sós lett belőle. Frissen olyan sikere volt, hogy azon gondolkodtam, még egy adagot gyúrok belőle, de szerencsére már nem futotta az energiámból. Azért szerencsére, mert az ünnepek alatt már a sok egyéb mellett nem fogyott olyan tempóban. Több, mint egy héttel később rágcsáltam el az utolsó előtti darabot- még mindig finom. Száraz ugyan, de roppanósan száraz. Szóval bizton állíthatom: sokáig elálló sós sütivel van dolgunk! 



Hozzávalók:

  • fél kg liszt
  • 1 púpozott teáskanál só
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 dl étolaj 
  • 2 dl fehérbor (ne édes legyen)
  • 1 tojás lekenni +csipet só
  • magok beszórni (szezám, lenmag...)
Így készült:
A tészta hozzávalóit összegyúrtam, -a sót jó púposan mértem, de lehet még egy csipetnyit pakolni belőle-, majd ki is nyújtottam, úgy ujjnyi vastagra.
Egy csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal beszórtam. Hosszabb rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam és 180 fokon pirulásig sütöttem.



1 megjegyzés:

  1. Guszta rágcsálnivalót készítettél, ezt a változatot eddig még nem ismertem!

    VálaszTörlés

Gesztenyekrémes szelet

 Boldog új évet kívánok Mindenkinek! Meg békéset, sikerekben és egészségben dúskálót. Tegnap szántam rá magam, hogy nézzek rá a blogra, s ha...