Napraforgómagos sós keksz

Amikor Hédi is elment itthonról egész nyárra, azt mondtam, nem is fogok sütni-főzni. Minek? De nem tartott sokáig letörtségem, azaz hiányolom nagyon a gyerekeket, de a konyhában forgolódást nem hagytam ki huzamos ideig. Munkából hazatérő Férjuram elé ételt kell tenni. A sütést is csak egy hétvégén hagytam ki, következőn mindjárt kétfélét is sütöttem. Egyik ez a sós volt. 

 Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 3 evőkanál joghurt
• napraforgómag a tetejére
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem a sóval, száraz élesztővel, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. A reszelt sajttal is elvegyítettem, majd a tojás és joghurt hozzáadásával összegyúrtam. A tészta könnyen formázható kell legyen- ha túl lágy, még 1-2 evőkanál liszt kerülhet bele, ha kemény, kevés joghurt.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, napraforgómaggal beszórtam. Derelyemetszővel felkockáztam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Fontos, hogy megpiruljanak, akkor lesz ropogós.

Finoman roppanós lett, pont, ahogy szeretem. Ki is tettem magamért az elfogyasztásában. Kirándulni is vittünk belőle- a bujáki vár volt a cél, úgy 32 fokban. 

Voltunk már Bujákon, akkor a Sasbérci Kilátó volt a cél, s útbaejtettük az aprócska, ámde látványos Kálváriát. Most sem hagytuk ki. Némi kóválygás után megtaláltuk a várhoz vezető alaposan kitaposott ösvényt is- nem az úton, hanem az erdőn keresztül mentünk, hogy útba ejthessük a Kálváriát is. Nem igazán tobzódik útjelző táblákban a hely- pedig csodálatos látnivalói vannak. De legközelebb jobban fogunk tudni tájékozódni. A vár olyan állapotban van, mint aminek nincs gazdája- mintegy 400 éve. De így is rá lehet csodálkozni az eltelt időnek és növényzetnek dacosan ellenálló falmaradványokra, egy, ma is álló boltív mesterien elhelyezett köveire.