Petrezselymes újkrumplileves

 Nem először fordul elő, hogy biztos vagyok egy bizonyos recept blogon való jelenlétében. Hogy valamikor már lefotóztam, az biztos. Pedig viszonylag gyakran készül, főleg nyár elején, amikor már megjelenik az újkrumpli, s mert Leányzó kedvére szeretnék tenni. Meg úgy mindenkiére, mert közkedvelt leveske. Ráadásul gyorsan is kész, néhány hozzávalóból. Régi recept, még Anyukánktól maradt ránk- már csak ezért is érdemes megörökítani.

Hozzávalók:

• 1 kg újkrumpli
• só
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 mokkáskanál pirospaprika

Így készült:

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam és főni tettem annyi vízban, amennyi bőven ellepi. Egy teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Közben a lisztet kevés tejjel csomómentesre kevertem, hozzáadtam a tejfölt, azzal is simára kevertem, majd a többi tejjel is.

A petrezselyemzöldet megmostam, apróra vágtam.

Mikor megfött a krumpli, hozzáöntöttem a tejfölös keveréket, belekerült a paprika is. Hagytam újra felfőni, legvégül a zöldet adtam hozzá, s el is zártam alatta a lángot.

Könnyű, jó ízű leves, ami langyosan a legfinomabb. Már készítettem öreg krumpliból is, de a fiatal, még kaparható héjúból az igazi.

S miért petrezselyemzöld? Mifelénk az egész növény petrezselyem -amúgy hivatalosan is-, a levelét pedig petrezselyemzöldként különböztetjük meg a gyökerétől. Amikor Anyuka főzött, rendszerint minket, az éppen közelben lévő valamelyik lányát szalasztotta le a kertbe egy csokor petrezselyemzöldért. Vannak szavak, kifejezések, szófordulatok, amelyektől nem tudok elszakadni akkor sem, ha errefelé másképp használják. De lehet, nem is akarok. Megérné egy bejegyzésben összegyűjteni a konyhai kifejezéseket, egy kis szókincsbővítés sosem árt. 😉

Előkerestem a régi fotókat is: