A hónap témája: Húsvét

Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Jézust nagypénteki kereszrefeszítését követő feltámadását ünnepeljük.  Érdekes, hogy ez egy úgynevezett mozgóünnep, vagyis nem minden évben ugyanazon a napon tartjuk. A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap a húsvét napja.
Az ünnep neve a negyvennapos böjt lezárultát jelenti, ezen a napon már húst is lehet enni. Több európai nyelv a héber pészah után nevezte el az ünnepet. Néhány elnevezés -Oster, Easter- egy germán istennő, Ostara nevéből származik. Az ő ünnepe tavasszal volt, s jelképei a tojás és s nyuszi. Németorzságban kezdték el a nyuzsit, mint húsvéti szimbólumot használni, innen terjedt el a világban.
A húsvétot megelőző időszak és az ünnep is igen gazdag hagyományokban, népszokásokban. Ilyenek az ételszentelés, határjárás, zöldágjárás, de legismertebb s legelterjedtebb a locsolás. Ennek alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Valamikor egész veder vízzel öntötték le a lányokat, ma illatos kölnivel locsolkodnak. Ehhez locsolóvers is jár, ezeknek sok változata ismert, a mágikus jellegű szövegektől a félnépi rigmusokig.
A locsolók jutalma a piros tojás. Régen hagymahéjjal festették, különböző módon díszítették: levéllel, viaszolással, karcolással.
A húsvét jellegzetes ételei: a sonka, bárány, tojás, kalács. Minegyiknek megvan a maga jelentősége: a tojás s azt hozó nyúl a termékenység jelképei, a bárány Jézust jelképezi, a sonka pedig a parasztélet gazdasági rendje következtében vált hagyományos húsvéti étellé.

Nálunk a tojásfestés volt a húsvéti készülődés legkedveltebb mozzanata, meg a sütikészítés. Mindig sok tojást festettünk, mert négyen vagyunk lánytestvérek, így kijútott a locsolókból. A locsolókat nem szerettem, nem azért, mert jönnek, hanem mert locsolnak.
A húsvétot nem tervezem előre, mint a karácsonyt. Lesz pirostojás, sonka, meg sok süti. Talán megyünk a nővéremékhez, talán várjuk a locsolókat.