Diós-barackhabos isler

Ez a süti gyerekkori kedvenc, Anyukám receptje. Még húsvétra volt betervezve, de , szerencsére, már nem volt rá időm, így is a mélyhűtőben landolt a sok süti végül. Így pünkösdre sütöttem meg, de nem maradt belőle!

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 3 tojássárgája

A töltelékhez:

• 3 tojásfehérje
• 17 dkg cukor
• 3 evőkanál baracklekvár

Bevonáshoz:

• 15 dkg ét tortabevonó 
• 3 evőkanál olaj 

Elkészítés:
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. A liszttel, sütőporral, dióval, cukorral, tojások sárgájával összegyúrjuk. Ha nem állna össze, pici tejet tegyünk bele. 1-2 órai pihentetés után kinyújtjuk,(nem kell túl vékonyra, kb 5-6 mm legyen), pogácsaszaggatóval korongokat vágunk belőle, tepsibe helyezzük, világosra sütjük.
A töltelékhez a tojások fehérjét a cukorral gőz fölött keményre verjük. Ha levettük, hozzákeverjük a lekvárt. Kettesével összeragasztjuk a korongokat 1-1 púpos kiskanál  habbal.
A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, bevonjuk vele a sütiket.
Házi csokimázzal is bevonhatjuk.

Maga a lap is nagyon finom, még mielőtt összeraktam volna, a család megdézsmálta. Így egy kis hab is maradt, amire aztán én jártam rá.
Erről a sütiről mindig a húgom jut eszembe.  Egyikük nem szereti a vajat és margarint, sem sütiben, sem kenyérre kenve. Kivéve, ha belesül a sütibe, ahogy ő mondja. Mikor volt a lagzink, a sütiket persze otthon sütöttük, ez volt az egyik margarinkrém-mentes süti. Ezért ő, hogy biztosan csillapíthassa majd édesség iránti vágyát, egy tálcával eldugott a szekrény tetejére, s meg is feledkezett róla. Hónapok múlva találtuk meg a kopogós sütiket, takarítás közben.