Rám lett szólva. Hogy ne süssek-főzzek annyit, mert ki más lenne a hibás, mint én , hogy Férjuram nadrágjai kezdenek szűkek lenni. Bele is egyeztem, hisz lényegesen olcsóbb kevesebbet enni, mint lecserélni egy teljes ruhatárat. Másnap hív az épp előző nap "parancsot" kiadott személy, hogy mennyire vagyok elhavazva, nem sütnék-e gyorsan valami kevert sütit, mert lesz a hónapok óta tartó munka átadása, s talán nem árt "lekenyerezni" az átvevőket. Na jó, ezt nem mondta, valószínűleg nem is gondolta, mert eddig mindennel elégedettek voltak. Persze, hogy szakítottam időt egy kevert sütire. Meg egy lekváros kiflire, meg egy kenyérhelyettesítő sajtos csavartra. Ha már zöld utat kaptam, kihasználtam! 😀 Naná, hogy volt nevetés, mikor Férjuram hazaért.
Hozzávalók:
- 3 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 kg liszt
- 2 teáskanál só (púpozottan mérve)
- 2 tojás
- 2 dl joghurt
- 15 dkg margarin
- 2 evőkanál zsír (kb. 10 dkg)
- 20 dkg reszelt sajt, 10 dkg tömlős sajt. 3 evőkanál tejföl a töltelékhez
- 1 tojás lekenni
- szezámmag szórni
Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.
A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, az élesztős tejet, a joghurtot (előtte mikróban fél perc alatt átmelegítettem, ne legyen nagyon hideg), s összegyúrtam a tésztát. Így pont jó lett az állaga, de ha kemény lenne, még kerülhet bele tej vagy joghurt.
Megdagasztottam, s kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
Míg kelt, a sajtot lereszeltem, elkevertem a tejföllel és tömlős sajttal.
A tojást felvertem, a szezámmagból egy kis tálkába kézhez készítettem egy maroknyit.
Mikor a tészta megkelt, két részre osztottam. Felét lisztezett deszkán hosszú téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabbik oldala egyik felére rákentem fele sajtkrémet, az üres, kenetlen felét ráborítottam. Kicsit lenyomkodtam, majd derelyevágóval ujjnyi csíkokat vágtam belőle. Sodortam rajta néhányat, tepsibe pakoltam.
Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam.
180 fokon világosra sütöttem.
Míg sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.
Egyik tepsivel sikerült jobban megsütnöm, az ropogósabb lett, a másik puhább. Így is, úgy is finom volt.
Két napig ezt reggeliztem, egy bögre tejjel. Én szeretem a tejet, bár ritkán jut eszembe, hogy igyak. Most épp igen, ha felnőtt eledel, ha nem.
Az eredetileg rendelt kevert sütit nem fotóztam, mert a szokásos sablon szerint készült, amiből így-úgy már számtalan van a blogon. A kiflit viszont igen, majd jön az is, meg az időközben sütött-főzött férjhizlaló ételek. Persze ha sikerül erre is időt szakítani! 😉