Túrós rúd

Valamikor régen sütöttem ilyen "ugyanannyi túró-liszt-margarin" sós sütit, de nem voltam annyira elragadtatva tőle, hogy ismétlés is legyen. Aztán nem is olyan régen Nővérem kérdezte, szoktam-e sütni, mert többször kínálták ilyennel, s mennyire finom. No meg elég gyakran összefutni a mások által készített ilyen összetételű sósságokkal az interneten, s csak dicséretet olvastam róla. Így a régebbi élmény megcáfolása -vagy megerősítése- végett hét végére újra megsütöttem. És finom! Az bizony, jóízűen rágcsálom most is a megmaradt néhány darab egyikét.

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 50 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás lekenni
• 15-20 dkg reszelt trappista beszórni

Így készült:

Az túrót, margarint, lisztet, sót összegyúrtam. Kicsit lágynak, ragacsosnak találtam, ezért még egy evőkanálnyi lisztet gyúrtam hozzá. Pedig száraz volt a túró, feltételezem, ha nem az, akkor a megfelelő állag eléréséhez nem árt még kicsivel több lisztet is gyúrni bele.

Pihentetés nélkül kinyújtottam -bár némi pihenő sem árthat meg neki-, csipet sóval felvert tojással lekentem, a reszelt sajttal beszórtam, tenyérrel rányomkodtam.

Derelyemetszővel felvágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, 190 fokon pirosra sütöttem. 

Nem az a roppanós sós lett belőle, de kellemes harapni. Nem tudom, sok évvel ezelőtt miért nem ízlett, valamit elronthattam. De mit lehet ezen elrontani? Máskor is fogom készíteni, az biztos.
A só adagolásával mindig gondom volt. Hosszú idő alatt tapasztaltam ki, mennyi az elég bizonyos mennyiségű liszthez. Teáskanállal szoktam mérni, púposan. Le is mértem, 12-13 g egy teáskanállal az én mércém szerint. Most másféllel került bele, egy kg liszthez kettővel szoktam tenni, ha sós ropogós vagy pogácsa készül, kicsit többet.

2020. 01. 02.
Szileszterre készült újra. Előbb csak kis adag, 25 dkg hozzávalóból, de mivel mindenki előszeretettel kóstolgatta, még fél kg túróból készült. Ezúttal teljesen jó lett a tészta állaga, kicsit még meg is dolgoztatott, mire teljesen összeállt a tészta. És... tettem még bele köménymagot.
Belegyúrtam a tésztába. Ez is adott neki egy jó ízt, meg az is, hogy sötétebbre sütöttem. Épp csak világosbarnára. Amelyik kicsit sötétebb lett, az ropogósabb is. Jó kis recept ez, érdemes néha- vagy gyakrabban- megsütni! ☺