Már-már ikonikus étel. Minálunk a magyarok is magukénak tartották, a románok is, a szászok is készítették. Mindeközben tudomásom szerint török eredetű. Tény, hogy mindegyik nemzetnél ünnepi ételnek számít. Emlékszem, régen a jó kis falusi kultúrházas lagzikban mindig az ételfelhozatal részét képezte: savanyú káposztába töltött, pici, nagyon finom töltelékeket tálaltak fel. Mikor Anyukám munkahelyén valakinek szülinapja volt, mindig töltött káposztát főzött az ünnepelt.
Mikor én főzök káposztát, a gyerekek kötelezően megjegyzik, hogy jó, jó, de az Elláé finomabb. Ella Apukám húga, aki, ha nagy ritkán eljut hozzánk, mindenképp kell főzzön ebből az ételből. És igen, utolérhetetlenül finomra tudja főzni. Hiába készítem hasonlóan, ahogy láttam, tanultam, valami mégis hiányzik az összhatáshoz. Ebbe már beletörődtem, vannak ételek, sütik, amiket sosem tudok utolérni. Amikben a titkos összetevő valakinek a keze, a szíve-lelke...
Gergő megelőzött, az Ő blogján már szerepel az erdélyi töltött káposzta. Akkor együtt készítettük karácsonyra, most pedig az elmúlt hét szombatján főztem a ház csinosítgatásán szorgoskodó munkásoknak.
Nem mindig ugyanúgy készül, hol savanyú, de leginkább friss káposztába töltöm -ez a macerásabb-, hol kolbász, hol szalonnadarabok kerülnek bele, vagy épp mindkettő, de húsvéti sonka főzőlevét ráöntve is nagyon finom. Volt, hogy a kaprot/csombordot kifelejtettem belőle, pedig az kell hozzá, de úgy is jó volt; csak paradicsommal savanyítottam vagy csak savanyú káposztával és ennek levével, de mindkettő is kerülhet bele, mint legutóbb is. A lényeg, a töltelék mindig ugyanúgy készül. Vagy az sem?
Hozzávalók:
- 1 nagy fej savanyú/friss káposzta
- 1 kg darált hús
- 1 nagy fej hagyma
- 1 evőkanál házi ételízesítő
- só
- 1 mokkáskanál bors
- 1 teáskanál paprika
- 1-2 evőkanál sűrített paradicsom
- 2,5 dl rizs
- 15-20 dkg füstölt kolbász és/vagy kolozsvári szalonna, füstölt sonka
- 20-25 dkg vágott savanyú káposzta
- 0,5 l paradicsomlé / 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
- kapor, csombor (morzsolt vagy 1-2 szál friss)
- 3-4 evőkanál olaj
- a tálaláshoz tejföl
Így készült:
Ezúttal -mint legtöbbször- friss káposztával készült, ezért ezzel kezdjük a munkát: egy fazékba, amibe belefér a káposzta, vizet teszünk forrni, úgy félig vízzel, 1 teáskanál sóval. A káposzta külső leveleit mindig leszedem. A torzsája mellett éles késsel bevágom jó mélyen.
Mikor forr a víz, beleteszem a káposztát, s lefedve, közepes lángon úgy két percig hagyom főni- addig, amíg a külső levelek könnyen lejönnek. Ezeket kiszedem, majd tovább főzöm. A közben kissé megpuhult leveleket kiszedem, mindig a legkülső réteget. Nem kell nagyon puhára sem főzni, mert akkor szétmegy, nem lehet tölteni- csak épp addig, míg nem merev, hajlítható a levél.
Közben, ha szükséges, a torzsa mentén tovább vágjuk a levelek tövét.
Mikor az összes kész, a vastag középső eret levágom róla. A nagyobb leveleket kettévágom.
Elkészítem a tölteléket: a hagymát apróra vágom, a darált húshoz adom a rizzsel és sóval -egy teáskanálnyit teszek, később szükség szerint lehet pótolni-, borssal, paprikával, ételízesítővel. Egy decinyi vizet is szoktam beleönteni, meg 1-2 evőkanál sűrített paradicsomot. Összevegyítem az egészet.
Egy nagyobb fazék aljára kevés olajat öntök. Teszek egy réteg szálas savanyú káposztát, meg a káposztából maradt/levágott darabokat, erre jönnek a szalonnadarabok, majd a töltelékek, közé kolbászdarabkák. A tetejére megint vágott káposzta kerül, a levével együtt. Teszek még rá paradicsomlét, kaprot, csombort (friss vagy szárított is jó, 1-1 csapott mokkáskanálnyi), felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, s főni teszem. Ha felfőtt, kis lángon főzöm tovább.
No és a töltés: Anyukánk kis henger alakúakat készített, így: a káposztadarabokat a tenyerére tette, erre evőkanálnyi töltelék került, majd ráhajtotta az alját, henger alakúvá tekerte, a tetején pedig bedugdosta a levél végét. Férjem Nagymamájánál láttam először a másik töltési módot, amikor hegyes végű lesz a végeredmény. Ez annyira megtetszett, hogy legtöbbször így töltöm, illetve a levél alakjától és méretétől is függ. Így készül a hegyes: kettévágott levél közepére tölteléket helyezek, a levél aljának úgy felét ráhajtom felfele a töltelékre, becsomagolom háromszög alakúra, a tetején a levél végét bedugdosom.
Hosszadalmas a leírása, az elkészítése sem tíz perc. Egy órába telt, mire feltehettem főni, s még további két óra kellett, mire megfőtt. Ezt úgy állapítom meg, hogy kiveszek egy tölteléket, kettévágom, s ha a rizs a belsejében megfőtt, azaz puha, akkor kész. Persze közben megkóstolom , hogy elég sós-e, ha szükséges, pótolom. De nem volt rá szükség, a szalonna is sós, a savanyú káposzta is, a kolbász is.
Azért nem évente egyszer látok neki, szívesen készítem, mert mindenki szereti és kiadós, két-három napig rájárunk egy ekkora adagra. S ha már nekilátok, nem aprózom el.
Korábban is fotóztam már, de még soha nem szántam rá magam ennek a gigászi bejegyzésnek a megírására. Mert a töltött káposztát nem lehet néhány sorban leírni!😉 És az Anyukánk által főzöttet még meg sem említettem... Férjeink mindig az általa főzöttre vártak. Apukánk is ezt kért, mikor már nagyon beteg volt. Persze egyből kedvére tettek, ki bevásárolni ment el, ki a lehető leggyorsabban elkészítette. De már nem tudott enni belőle, másból sem...
Régebbi fotók (legalább ennyiszer terveztem, hogy leírom az elkészítését):
.JPG)
