Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem örültem neki, de találtam benne azért jót is: némi időmegtakarítással jár, hisz megspórolom a munkába készülődés, jövés-menés idejét. Nem fáradtan, semmire-sincs-már-kedvem érzéssel huppanok haza délután 3-4-kor, csupán lesétálok a konyhába és teszem a dolgom. Blogot írni is van kedvem. Tényleg! 

A karfiol az utóbbi időben ritka vendég lett nálunk. Nemrégiben épp ezért betettem egy szép nagy fejet a kosárba. Egy részét zöldséglevesbe csempésztem, a többi, némi tanakodás után, elkészült vacsorára krumplifasírt mintájára. Jégsalátával ettük, Leányzó pedig joghurttal- így is, úgy is finom volt.

 Hozzávalók:

• 1 kisebb fej karfiol
• só
• 1 tömlős sajt (10 dkg)
• bors
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 3 tojás
• 3 evőkanál liszt
• 2-4 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 gerezd fokhagyma
• teáskanálnyi morzsolt petrezselyem
• olaj a sütéshez

Így készült:

A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem. ( A szárát eltettem, hétvégén belefőztem  húslevesbe.) Enyhén sós vízben félpuhára főztem.

Leszűrtem, villával darabosra nyomkodtam. Hozzáadtam a sajtot, tojást, fűszereket, lisztet. A sóval óvatosan kell bánni, mert az ételízesítő is sós. (Házi hiányában a bolti is jó, de abból kevesebb kell.) Elkevertem, végül annyi zsemlemorzsát kevertem még bele, hogy ne legyen lágy a massza.

Serpenyőben olajat melegítettem, mikor már serceg a belemártott massza, két kanállal galuskákat formáltam a karfiolból, az olajba pakoltam és mindkét felét aranysárgára sütöttem.

Ilyet még nem készítettem, de érdemes. Finom lett, jó étvággyal ettük. 

A gyerekek kisebb korukban a karfiolt sem szerették, mint annyi minden mást sem- ehhez is fel kellett nőniük. 😀 Legutóbb a káposztás tésztát is megkóstolták, azt mondták, ehető. De nem túl nagy elragadtatással. Nem baj, én szeretem.