Az elmúlt hétvégén itthon volt Fiúnk. Pünkösd óta nem tett látogatást minálunk, így különösen vártuk. De kicsit pótolja a hosszasabb távollétet azzal, hogy holnap is jön. Igaz, csak egy napra, közeli egyetemi meg baráti programok között szakít ránk is kis időt. No és ha már itthon volt, előtte másfél napra bevettem magam a konyhába. A kelt sütiktől maradt tojásfehérjék felhasználása végett készült ez a süti:
Hozzávalók:
A tésztához:
- 35 dkg liszt
- 5 dkg cukor
- 15 dkg zsír
- 1 csipet só
- 1 sütőpor
- 1 teáskanál vaníliás cukor
- 1 tojás
- 1 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
- 6 tojásfehérje
- 1 csipet só
- 20 dkg cukor
- fél citrom kicsavart leve
- 20 dkg darált dió
- 1 üveg lekvár (szilva)
Így készült:
A tésztához a lisztet, sütőport, sót, cukrokat elvegyítettem, majd hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Ha kemény lenne, még kevés tejföllel lehet javítani rajta.
Míg elkészül a töltelék, letakarva hagytam a tésztát pihenni.
A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukor fokozatos hozzáadásával kemény habbá vertem. A citromlé is belekerült kanalanként, közben tovább vertem a habot. Ha kész, fakanállal óvatos mozdulatokkal elvegyítettem benne a darált diót.
A sütőpapírral bélelt tepsibe (28×34 cm-es) beleigazítottam a tésztát- előbb nagyjából kinyújtottam, majd elnyomkodtam, hogy végigérjen. Rákentem a lekvárt, erre került a dióhab.
180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a teteje láthatóan megpirult- kicsit jobban, mint az enyém, mert még sülhetett volna pár percet.
Két hibája is lett a sütinek: nekem túl édes lett, a habba elég lett volna kevesebb cukor is. De lehet, csak azért, mert elég kevés cukrot használunk, például gyümölcslevesbe sem teszek már, csak amennyi van a befőttben, ha abból készül, a kávét, teát is nélküle iszom. A másik vétkem, hogy egy leheletnyivel hamarabb kivettem a sütőből, mint kellett volna- az alja igencsak határeset volt a nyers és megsült között. Ez nem az a tűpróbás süti, a teteje alapján ítéltem meg- kicsit sötétebbre kell sütni. De elfogyott, így legalább még a szokottnál is puhább lett.
A fotózásnál beállt Hédi is- Ő rendezte el, a fotók egy részét is ő készítette. Családi vállalkozásben is lehetne csinálni: Leányzó a dizájner, mérnökként, párja az informatikus, Gergő a folyamatok szakértője mikrobiológusként, Férjem pedig megépíti, ki-be-össze-meg-szétszereli, amit szükséges. Én kimaradtam: csak sütök-főzök.😁
Csak gratulálni tudok a szép családodhoz, és amit elértetek minadannyian. Hogy rohan azidő, márt mindkét gyereked diplomás lett! Emkékszem, mikor írtad, hogy a fiad kezdi majd a középiskolát.... 😊
VálaszTörlésÉs neked is gratulálok a finom sütidhez, nem látszik, hogy bármi baja lenne, és ha ilyen hamar elfogyott, akkor csakis jó lehetett!
Köszönöm szépen! :-) Bizony, csak úgy repül az idő. Hihetetlen, hogy időközben felnőttek lettek ezek a gyerekek. Hol van már a középiskola... idén 28 lesz Gergő.
TörlésJó kis recept, örülök, hogy együtt voltatok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Ennek én is örülök! :-)
Törlés