Almás kosárkák

Az ősszel beszerzett alma maradéka annyira megfonnyadt, hogy már senkinek sem kell. Mi mást lehetne velük kezdeni- hát almás sütit sütni! :-) Kosárkákban álmodtam meg, de mire meggyúrtam a tésztát, nagy volt a kísértés, hogy két lapban kinyújtva sima pite legyen belőle. Aztán csak erőt vettem magamon, s a macerásabb változatnál maradtam. Ami valóban időigényes, mert kikenni a kosárkákat, beleigazítani a kivágott korongokat, megtölteni nem kevés munka, de a négy napos pihenő során ráértem. S a végeredmény: szeletek helyett helyes kis kosárkák, amiket aztán jóízűen falatozott a család.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 55 dkg liszt
• 20 dkg zsír (+ egy kevés a formák kikenéséhez)
• 20 dkg porcukor
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1,5-2 kg alma
• 20 dkg cukor
• 1 citrom kicsavart leve
• 4 evőkanál gríz
• 1 teáskanál mézeskalácsfűszer (vagy fahéj)

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a cukrot és tojásokat, végül apránként a tejfölt. Annyi kell belőle, hogy összeálljon a tészta.

A meggyúrt tésztát pihenni hagytam.

Közben a megmosott almákat lereszeltem, levét kicsavartam. Elkevertem a cukorral, grízzel, citromlével, fűszerrel.

A formákat vékonyan kikentem zsírral.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A maradék tésztából, illetve a hulladékból, amit újra összegyúrtam, kis formákat vágtam ki.

A korongokat beleillesztettem-nyomkodtam a formákba, megtöltöttem reszelt almával, 1-1 kis formát tettem a tetejére.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a tészta kissé megpirult.

Mikor kissé hűlt, kiszedtem a formából. Egész könnyen kijöttek, kissé meglazítva szélét s felfordítva engedelmesen beleborultak a tenyerembe.

Mikor az összes forma megtelt ( 36 van belőle), a maradékot szilikon muffinformákba tettem. Aztán a töltelék fogyott el, az utolsó 6 kosárkába birsalmalekvár került.

A család csupán a tejszínhabot hiányolta róla, de hát az almás pite sem tejszínhabbal készül. Kénytelenek voltak anélkül megenni. Így is finom volt! :-)

Mézes zserbó

Újságlapozgatás közben megláttam a fotóját, s rögtön tudtam, melyik süti lesz a hétvégi befutó. Előkerestem a régi receptemet, annak alapján készült. Eredetileg úgy kéne, hogy a cukrot, mézet, margarint, tejet, tojást összemelegíteni gőz fölött, de egyszer tettem egy próbát úgy, hogy csak simán összegyúrtam a hozzávalókat. Úgy is finom lett, azóta többnyire kihagyom a kézégetős részt. Lehet, nem teljesen ugyanaz az eredmény, de ha a gyerekek minden szelet után megdicsérik a sütit, akkor valószínűleg így is finom. Persze nekem is ízlett! :-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg margarin
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg porcukor
• 1 nagy tojás
• 2 evőkanál méz
• 1 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Így készült:

A lisztet, sót, szódabikarbónát, cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a mézet, tojást, tejet s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett, ezért még egy evőkanál lisztet gyúrtam hozzá.

A tészta pihent 1-2 órát, de ez nem kötelező, csupán így alakult a tennivalóm.

Négy részre osztottam a tésztát, tepsi méretűre nyújtottam mindegyiket (28×34 cm) s sorra 180 fokon addig sültek, míg világosbarna színük lett. Hamar sül, figyelni kell rá.

A tejből, grízből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem. Hagytam kihűlni, időnként átkavartam.

A margarint a cukorral elkevertem, hozzákanalaztam a kihűlt tejbegrízt. Addig kell kavarni, míg a cukor nem ropog benne.

A közben kihűlt lapokat megtöltöttem a krémmel. 

Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

A tetejére csoki vagy porcukor kerülhet, ezúttal így csupaszon készült. A porcukor semmiképp nem hiányzik róla, elég édes így is, sőt. 

Csokival a tetején, valamint több krémmel készült legutóbb:

A krémhez való tejbegríz 1 l tejből és 10 evőkanál grízből készült. A tetejére pedig 10 dkg csoki lett felolvasztva 2 evőkanál olajjal. Egyébként ugyanúgy készült.
Karácsonyra is érdemes elkészíteni!

Tepertős pogácsa

Olyan ritkán sütök tepertős pogácsát, pedig nagy kedvenc. Leginkább azért, mert ha tepertő készül, elfogy, mielőtt még sütemény lenne belőle. De legutóbb olyan szalonnát kaptam zsírnak kisütni, ami egyáltalán nem volt húsos, így a belőle lett tepertő nem lett olyan jó ízű. No de annál finomabb pogácsa lett belőle!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 1 tojás + 2 sárgája
• 5,5 dl házi tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 50 dkg darált tepertő
• kevés őrölt bors
• 1 teáskanál mustár
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A tepertőt ledaráltam, elkevertem a mustárral és két-három tekerésnyi frissen őrölt borssal.

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat valamint a felfutott élesztős tejet, s a többi langyos tejjel megdagasztottam. Közepesen kemény tésztát kell kapni: ne legyen szétfolyós, maradjon egyben, de azért könnyen belemenjen az ujjunk.

A tésztát letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, vékonyra kinyújtottam, téglalap alakúra. A tepertő nem volt éppen kenhető állagú, ezért picit beraktam a mikróba, hogy puhuljon, de ne melegedjen át. Rákentem a tészta kétharmadára. Az üresen maradt harmadot ráborítottam a tésztára a közepéig, majd a másik felét rá az egészre. Így három rétegű lett a tészta. A kapott téglalap egyik felét ráhajtottam a közepéig, a másik felével beborítottam. 

Fél órai pihentetés után kinyújtottam, újra hajtogattam ugyanígy. Megint fél óra pihentetés, majd kinyújtottam a tésztát úgy másfél ujjnyi vastagra.

Bevagdostam a tetejét, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, igyekezvén, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva már nem lesz leveles.

Tepsibe rakosgattam, felvert tojással lekentem, 180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Jó ropogósak voltak, s szép leveles. Meg finom! :-) Azon frissiben elfogyott az első tepsivel- hárommal lett összesen, tehát jó kiadós adag.

Van már a blogon tepertős pogácsa recept, itt és itt, de szerintem mind közül ez lett a legfinomabb. Anyukám mindig hajtogatva készítette, bár a tészta összetevőit és a tepertő mennyiségét nem ismerem. Szerintem ő sem recept alapján készítette, hanem emlékezetből, vagy érzésre. Én meg... próbálom elővarázsolni a régi ízeket...

Krémes-habos piskóta

Múlt hétvégi "alkotás". Valami krémeset szerettem volna, viszonylag gyorsan. Ha lapokat sütök, macerásabb, no meg még puhulnia is kell egy napot, nekem meg nem volt még egy napom. :-) A piskóta mellett döntöttem, mert az kihűlés és töltés után szinte rögtön szeletelhető és ehető. Jó sok krémet kavartam, és még hab is került a tetejére. Épp ilyenre vágytam! :-)

Hozzávalók:

• 6 tojásos piskóta
• 1 l tej
• 10 evőkanál liszt
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 6 dl tejszín + 3 evőkanál cukor
• habfixáló

Így készült:

A piskótát kikavartam, sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam, kisütöttem.

A lisztet (közepesen púposan kanalaztam) kevés tejjel és a tojások sárgájával simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet. A vaníliás cukorral együtt állandóan kavargatva felfőztem.

Kavargatva hagytam kihűlni. Közben a vajat a cukorral elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a kihűlt lisztes pépet. Habosra kevertem, a kihűlt piskótára simítottam.

A tejszínt a cukorral habbá vertem. A végén két habfixáló is került bele, nem nem akart eléggé keménnyé verődni.

A habot a krémre simítottam, kanál hátával hepehupásra igazítottam.

Tartottam tőle, hogy a sok péptől lisztízű lesz a krém, de nem, nem volt az. Finom volt, jól is jött, hogy a vasárnap délutáni pihenés (végre!) közepette van mire rájárni. :-)

Aszalt paradicsomos kenyérkék

Kisfiam bagettet kért, de mire kisültek, túl vaskos lett, így marad a magyar elnevezése a mindennapinknak. De azért az olaszos ízvilág megvolt az aszalt paradicsomtól és zöldfűszerektől. Már megint nem volt a boltban kenyér, mire hazaindultam, így kénytelen voltam sütni. Nem esett nehezemre, a végeredmény pedig lényegesen jobb és különlegesebb lett a szokásosnál. Ez már régebb készült, de ma is sütnöm kell, mert szombat van ugyan, de munkanap volt, s mire szabadultam, minden bolt zárva volt.

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 2 evőkanál búzakorpa
• 1-1 nagyobb csipet morzsolt petrezselyem, oregánó, bazsalikom
• 2,5 dl tej + langyos víz szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• olívaolajban eltett aszalt paradicsom

Így készült:

Az aszalt paradicsomot -fél kis üvegnyit- feldaraboltam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, korpát, zöldfűszereket tálba tettem (nem túl sokat, hogy ne uralkodjon az ízük), hozzáöntöttem a felfutott élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben adagoltam a langyos vizet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül belekerült a darabolt paradicsom az olajjal együtt, amiben volt. Megdagasztottam a tésztát s letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Hosszúkásra formáztam, néhányat csavartam rajta. 

Papírral bélalt gáztepsibe tettem a 3 rudat. Hagytam még pihenni 10 percnyit, majd betettem a hideg sütőbe, beállítottam 180 fokra s addig ültek odabent, még szép piros, kopogós héjuk sült.

Leányzónak mindig le kell vágjam a kenyérsarkot még azon frissiben. Ő tesztelte ezúttal is. Finom lett, magában is, de vajjal megkenve nem is kellett más rá. 

Puszta kalács

Kemencében sült egykoron, kerek volt, -talán lábasban készült,- s a szüretek elmaradhatatlan kelléke. Fogalmam sincs, Nagymamám hogyan készítette, de kalácstészta volt, töltelék nélkül, s nagyon finom. Azt próbáltam leutánozni, több ízben is. (Egy másik kísérlet, kis olvasnivalóval itt .) Olyan soha nem lett , de azért ehető az általam sütött is! :-)
Nagymamámnak nem volt receptes füzete, Ő mindent fejből készített. Anyukám többször mesélte, hogy apósa, azaz Tata (mifelénk nem papa volt a nagyapa, hanem tata) leszidta őt, mikor látta, hogy leírt recept alapján süt, mondván, legyen ügyesebb, mint más, ne utánozzon. Ez rosszul esett neki, persze azért leírta a másoktól ellesett recepteket, s milyen jól tette, mert így nekünk is megmaradt. Én is leírt receptek alapján sütök, bár örökölhettem valamit Tatától, mert akaratlanul is valami mást akarok létrehozni... De azért annyira nem vagyok akaratos, mint Ő volt. :-) De én akkor is nagyon szerettem Őt. Inkább emlékfoszlányaim vannak róla. Többek között az, mikor a kertben üldögélve, miközben Mama málét -azaz kukoricát- kapált, megmutatta nekem a szemben lévő domboldalon, melyik része az erdőnek volt az övék. Jól elkülönült a többitől, mert ott voltak legmagasabbak a fák. Remélte, hogy egyszer még birtokolhatják. Ő azt már nem érte meg, de Mama igen. Milyen boldog is volt!...
Ott volt a szőlőhegy is az erdő közelében, a domb túloldali lejtőjén. Ott ettük a puszta kalácsot. Az általam sütött ilyen lett:

Hozzávalók:

• 5 dl házi tej
• 15 dkg + 1 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

4 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral s elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, a felfutott élesztős tejet s dagasztani kezdtem. Még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, de ez lehet kicsivel több is. 

A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket rúddá sodortam, majd 3-3-at összefontam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a fonatokat, tojásfehérjével lekentem s kevés cukrot szórtam rá.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 175 fokra s hagytam szép pirosra sülni.

Puha, foszlós lett, s épp kellően édes. Lekvárral kenve, de csak úgy magában is nagyon finom!

Mikor még mínusz fokok voltak, a kamrából hozott liszt igencsak hideg volt, ezért beraktam egy percre a mikróba átmelegedni. A langyos liszttől hamar megkelt a tészta, ezért azóta mindig úgy teszek: előbb a liszt melegszik egy kicsit, azután látok neki a dagasztásnak. Bár mondják, hogy a mikrohullámú sütő használata sem tesz jót nekünk...

Mézes banánkenyér

Hiába az elhatározás, hogy nem veszek több receptes lapot, rendszeresen elcsábulok. A legutóbbi szerzeményt lapozgatva Fiam rábökött egy receptre, s kérdezte is: "Anya, süthetek ilyet?" Megnéztük a hozzávalókat, volt otthon minden, ezért hagytam, hadd élvezkedjen. Persze nekem is kijutott belőle, mert képes eltévedni a konyhában. Azaz segítettem neki előkeresni a belevalókat. Kis irányítással és segítséggel finom süti került ki a keze alól. :-)

Hozzávalók:

• 17 dkg vaj
• 10 dkg barna cukor
• 2-3 evőkanál méz
• nagy csipet fahéj
• fél csomag sütőpor
• 2 banán 
• 2 tojás
• 25 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg kandírozott narancshéj (nekünk 5 dkg házi, zörgősre száradt, megőrölve)

Így készül:

A banánt villával összetörjük. Hozzáadjuk a tojásokat, cukrot, mézet, s alaposan elkeverjük. A többi hozzávalót is beleforgatjuk, jól összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába borítjuk-simítjuk a masszát.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Elég hosszasan sült, a teteje kicsit meg is pirult, mire a belseje már nem ragadt.

(Recept forrása: Meglepetés konyha rejtvény, 2016./1.)
Nem most volt, hogy az utolsó bejegyzést írtam. Ezt is félig megírtam korábban, több, mint egy hete, azóta sem volt időm folytatni. Végre legalább egy szabad hétvégém is lett, amit igyekeztem kihasználni az elhanyagolt tennivalók bepótlására, így a blogra megint csak este jutott időm. A pihenés az még várat magára...

Gyors csokis süti

Mára őszibarack süti készült, múlt héten viszont gyorsan túl akartam lenni a sütésen, ezért csak egy gyors kevertet készítettem. Kakaósan, aszalt szilva került bele, a tetejére meg csoki.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 2 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre olaj
• 2 evőkanál kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 3 bögre liszt
• 1 bögre tej
• aszalt szilva (kb. 10 dkg)
• 16 dkg étcsokoládé + 3 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A kimagozott aszalt szilvát feldaraboltam.

A tojást a cukorral elkavartam, majd hozzákevertem a kakaót, 2-3 részletben az olajat, végül a lisztet, szódabikarbónát a tejjel váltakozva. Legutoljára az aszalt gyümölcs került bele.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam a masszát. (28×34 cm-es tepsiben készült.)

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam és rákentem  sütire.

Dermedés után szeleteltem.

Hétköznapi hozzávalókból egyszerűen, gyorsan elkészíthető. Az aszalt szilva el is hagyható, vagy másmilyen aszalt gyümölcs is kerülhet bele, ízlés szerint. Én szeretem benne akár a mazsolát is. :-)

Aszalt paradicsomos pogácsák

A nyáron is aszaltam paradicsomot, a nagy melegek idején, kint a tűző napon, vékony sórétegre pakolva. Lett zörgősre száradt is, az csak úgy került üvegbe, s levesekbe használom ízesítésre. Abból már alig van. A többi olívaolajba lett eltéve, ilyen-olyan zöldfűszerrel bolondítva. A három kis üveg úgy meglapult a hűtőben, hogy el is feledkeztem róla. Megkezdett lekváros üvegek felszámolása közben aztán egyiket elő is vettem, s hamarosan pogácsába került. Kenyérbe is szoktam sütni belőle, bár Férjuram nem rajong érte túlságosan, de én szeretek ráharapni egy-egy paradicsomdarabkára. A pogácsával is így volt!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír
• 3 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 2 tojás
• olajban eltett aszalt paradicsom
• 25 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkavartam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, bazsalikomot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejet beleöntöttem. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy közepesen kemény, jól dagasztható tésztát kapjak.

Miután megdagasztottam, letakartam, s 30 percet pihenni hagytam.

Közben az aszalt paradicsomot apró darabokra vágtam.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, az aszalt paradicsomot az olajjal együtt, amiben volt, rászórtam-kentem s feltekertem, mint a kalácsot.

Így is hagytam pihenni fél órányit.

Jó ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszúrtam.

Tepsibe pakoltam, tetejére reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Este, munka után sütöttem, így csak sütés után kattintottam róla néhányat. Másnap, miután mindenkit felpakoltam belőle, nem volt mit fényképezni. :-) Szerettük, még Férjem is, meg kollégáimnak is ízlett. Egyedüli panasz Fiam egyik osztálytársától érkezett, szerinte túl sós volt benne a paradicsom. Valóban sós, hiszen sórétegen napozott, de nem ehetetlenül. Nekem attól ízlett! :-)

Finom diós

Még jó néhány recept van Anyukám gyűjteményéből, amit nem sütöttem meg. Ez volt egyikük. Jó kis régimódi sütike, amiről érdemes letörölni a port. :-) Különlegessége, hogy krumpli is kell a tésztájába, s fele kakaós. A lekvár és dió töltelékkel valóban finom, így nem véletlenül ez a neve. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 17 dkg zsír
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg főtt krumpli
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 18 dkg cukor
• fél üvegcse rumaroma
• 1 kis üveg lekvár

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A főtt krumplit lereszeltem. A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás és krumpli hozzáadásával összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe még kevés lisztet, hogy ne legyen lágy a tészta.

A diót elvegyítettem a cukorral . A rumot elkevertem egy dl vízben.

A tepsit kikentem zsírral, vékonyan beszórtam liszttel.

A kakaós lapot tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe tettem. Lekentem lekvárral. Én meggydzsemet használtam, de sárgabarack is tökéletes hozzá. A lekvárra szórtam a cukros diót, meglocsoltam a rumos vízzel.

A világos lapot is kinyújtottam, befedtem vele a sütit.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Kihűlés után a gőz fölött felolvasztott csoki-olaj keverékével bevontam a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

 Kissé morzsálódós, a zsíros tésztának köszönhetően, de tényleg finom süti.

Régen Anyukám mindig házilag készítette a csokibevonatot. Egy időben én is, aztán rákaptam a gyorsabban elkészülő csokira. Vajjal vagy olajjal felolvasztva tökéletes. A házi nem mindig sikerült. De, mégis volt egy hidegen kikavarható, ami megbízhatóbb volt. Le kell már azt a receptet is poroljam! :-)

Sajtos keksz

Még szilveszterre készült, tehát nem mostanság, de most, hogy előkerült, el is határoztam, hogy sütök valami hasonlót. Sós rágcsát óhajtok! :-)
Ez az apróság nagyon finomra sikeredett, szerettem rágcsálni. Jó omlós-roppanós volt, s kívül-belül sajtos. Az egész meg egy faltnyi csupán.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg zsír
• 30 dkg reszelt trappista sajt + a tetejére
• 1 dl tejszín
• 2 teáskanál só
• 1 tojás

Így készült:

Előbb a lisztet, sót (csapott teáskanállal mértem) elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a többi belevalót és összegyúrtam. 

2-3 órai pihentetést követően kinyújtottam a tésztát, apró pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle, tepsibe pakoltam.

Mindegyik tetejére 1-1 csipet reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Fotó is csak sütés után készült róla, úgy, ahogy kipakoltam a tepsiből a tálba. De még jó, hogy akkor megörökítettem! :-) Tényleg finom volt, a gyengéim ezek a ropogós sósak! :-)

Kakaós kalács

Volt egy bejáratott szokásom: hét közben, többnyire szerdán sütöttem valamit kelt tésztából, ami akár pizza, pogácsa, bukta, kalácsféle, édes vagy sós, de vacsorának és/vagy reggelinek is megteszi, de ami a legfontosabb, megoldja a másnapi tízórai gondját. Ezt sem sikerül mindig megvalósítani. A héten erőt vettem magamon, de csak az elhatározásig nehéz eljutni, ha már nekifogtam, megy az, mint a karikacsapás. Sőt, kikapcsol. Kakaós kalácsot sütöttem, tekerve, sodorva.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt + 1-2 evőkanállal
• 1 teáskanál só
• 6 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 12 dkg vaj
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 2,5 dl tej
• 2,5 dl aludttej
• 4 dkg élesztő
• 1 evőkanál kakaó
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy evőkanál cukrot elkevertem benne. Belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, hozzáadtam a tojást és a sárgákat, a közben felfutott élesztős tejet, majd a langyosra melegített aludttejet. Végül az olvasztott, de nem forró vajat adtam hozzá és megdagasztottam. Kissé lágy volt a tészta, de kettévéve, egyik feléhez még lisztet gyúrtam, 1-2 evőkanálnyit, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. A másik feléhez a púpos evőkanál kakaót gyúrtam hozzá. Elég hosszadalmasan kell dagasztgatni, mire a kakaó egyenletesen eloszlik benne. 

A kétféle tésztát letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán mindkét részt 3 fele osztottam. Kinyújtottam 1-1 világos és kakaós részt, egymásra tettem, még így is nyújtottam kicsit, majd kettévágtam. Mindkét részt külön-külön feltekertem, majd összesodortam a két tekercset. Így készült a másik két rúd is.

Mindhárom rudat tepsibe tettem, tojássárgával lekentem.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 50 fokra, majd negyed óra elteltével felvittem a hőfokot 175 fokra.

Készre sütöttem, szép pirosra.

Megspóroltam a kelesztési időt. Kenyérrel is szoktam így bánni, beteszem a hideg sütőbe, s miközben melegszik, a tészta is kel. Szép nagyra nőtt, az eredetileg vékonyka rudak majdhogynem össze is nőttek. Puha, foszlós lett a tészta. Nem túl édes, de meggydzsemmel tökéletes volt. Karamelles tejjel szintén. :-)

Krémes bögrés mákos

Az idén nem kényeztettem a családot sütivel. Egyelőre! :-) A múlt hét vége is úgy alakult, hogy nem konyháztam. Szombaton Leányzó központi felvételit írt, elkísértem, együtt izgultunk. Délután azért sütöttem fánkot, nehogy kihasználatlan maradjon a konyha. Vasárnap nem voltunk itthon,  így hét elején már igencsak hiányát éreztem egy kis finomságnak. Ezért este nekiálltam egyik még tavaly kipróbálásra félretett recept "életre keltésének". Csak egy egyszerű kevert mákos gyorsan elkészülő krémmel a közepén. Finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:
 (2 dl-es bögrével mérve)

• 3 nagy tojás
• 20 dkg vaj
• 2 pohár cukor
• 1 pohár darált mák
• 3 pohár liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 pohár aludttej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 6 evőkanál cukor
• 25 dkg mascarpone

Így készült:

A pudingot főztem meg előbb: a pudingport elkevertem kevés tejjel, majd a többi tej és a cukor hozzáadásával állandóan kevergetve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben időnként megkavartam.

A tésztához elkevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megolvasztott, de nem forró vajat. Ezzel is elkevertem, majd a többi hozzávalót is belemértem s simára kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam. Omlós lett a tészta, óvatosan kell bánni vele.

A kihűlt pudinghoz kevertem a mascarponét.

Rákentem a krémet az alsó lapra, majd a másikat visszaemeltem rá. Sikerült is eltörni, de ráigazgatva a tetejére alig észrevehető volt a baki. :-)

Hétfőn a gyerekek osztálytársai is hiányolták a sütit. Kedden aztán kedvükre tettek. Nekik is ízlett, még a mákot nem kedvelőknek is. :-)

Flódni

Még flódnit sem sütöttem. Egy ideje tervezgetem, mert feltételeztem, hogy a dió-mák-alma-lekvár együttes csak finom lehet. Az volt! Persze ez is még karácsonyra készült...

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg zsír
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 2 evőkanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg sárgabaracklekvár
• 15 dkg darált dió
• 15 dkg őrölt mák
• 24 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• maréknyi mazsola
• 1 kg alma
• fahéj

Így készült:

Az élesztőt a langyos tejben felfuttattam.

A lisztet, csipet sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem. Megdagasztottam, majd pihenni hagytam. 

Közben elkészítettem a töltelékeket: az almát megmostam, lereszeltem, elkevertem 8 dkg cukorral, fahéjjal. A darált diót szintén 8 dkg cukorral és a mazsolával kevertem el. A mákhoz is került 8 dkg cukor és citromhéj. 

A tésztát 4 részre osztottam.

Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, kikent tepsibe tettem. Megkentem vékonyan lekvárral, rásimítottam az almát. Erre került a következő lap. Megszurkáltam villával, lekentem lekvárral, rászórtam a mákot, elsimítottam, hogy egyenletesen legyen. A következő lapot is kinyújtottam, megszurkáltam, lekvárral kentem, dióval borítottam. Befedtem az utolsó lappal, ezt is megszurkáltam villával.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Még langyosan megvágtam, mert kíváncsi voltam, milyen lett. Hát olyan, hogy mindjárt három szeletet meg is ettem belőle. Úgy frissen nagyon finom volt, a későbbiekről nem tudok nyilatkozni, mert nem még ettem belőle. Húgom viszont igen, napokkal később írta, hogy a megőrzött pár szelet milyen finom! :-)

Kókuszos kesztekercs

Még mindig az ünnepi kínálat része. :-) Nagyon szeretjük a kekszszalámit, keksztekercset, mégis ritkán készül. Az utóbbi időben kiszorította a sport szelet a konyhából. Pedig ez sem túl macerás. Na jó, kicsit több munka van vele, mert krémet is kell kavarni hozzá, meg nyújtani, tölteni és tekerni, de az egyszerű, alapédességek sorába tartozik.

Hozzávalók:
A "tésztához":

• 50 dkg darált keksz
• 15 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl tej
• 1 dl főtt kávé

A krémhez:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál liszt
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

Így készült:

A krémet készítettem el előbb: a lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, az 1 evőkanál cukrot, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket, s időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Közben a vajat a cukorral elkevertem, s az időközben kihűlt kókuszos pépet hozzákanalaztam.

A darált kekszet az összes hozzávalóval összegyúrtam. Még pici tejet tettem a 2 dl-en kívül a masszához, mert száraznak találtam, de lehet, nem kellett volna, mert aztán picikét lágy lett, látszik a formáján is, szépen ellapult az alja.

A masszát két részre osztottam, s külön-külön, két-két réteg fólia között kinyújtottam. A krémet is két fele osztottam, elkentem a két kinyújtott lapon, persze, miután a felső réteg fóliát eltávolítottam róla.

Az alatta lévő fólia segítségével feltekertem, s ebbe beletekerve hideg helyre tettem.

Én mindig lisztes péppel vagy pudinggal készítem a töltelékét, a simán vaj-cukor-kókusz keveréket túl töménynek találom. Így krémesebb, lágyabb, többet lehet enni belőle. :-)